Jerikó előtt Jézus bevárja az asszony érkezését, aki hamarosan el is jön, a lovas és három gazdagon öltözött férfi társaságában.
-- Üdvözlünk, Mester!
-- Béke veletek!
-- Ez az az asszony. Hallgasd meg, és teljesítsd kívánságát.
-- Ha megtehetem.
-- Te mindent megtehetsz.
-- Hiszel ebben, te, szadduceus? -- mondja Jézus a lovasnak.
-- Hiszem, amit látok!
-- És láttad, hogy meg tudom tenni?
-- Láttam.
-- És miért tudom, meg tudod mondani? -- Hallgatás. -- Megtudhatnám, miből gondolod, hogy képes vagyok rá? -- Hallgatás.
Jézus többet nem törődik vele, sem a többiekkel. Megkérdezi az asszonytól:
-- Mit akarsz?
-- Mester... Mester...
-- Beszélj hát, félelem nélkül!
Az asszony kísérőire néz, akik saját módjukon magyarázzák:
-- Az asszony férje beteg, és kér téged, gyógyítsd meg őt. Befolyásos ember Heródes udvarában. Javadra szolgál meghallgatása.
-- Nem azért, mert befolyásos, hanem mivel szerencsétlen, meghallgatom, ha tehetem. Már megmondtam. Mi a baja férjednek? Miért nem jött el? És miért nem akarod, hogy hozzá menjek?
Megint hallgatás. Az asszony kísérőire néz.-- Tanúk nélkül akarsz beszélni velem? Jöjj! -- Odébb mennek néhány lépéssel. -- Beszélj!
-- Mester... én hiszek benned. Annyira hiszek, hogy tudom, biztosan mindent tudsz róla, rólam, szerencsétlen életünkről... De ő nem hisz...De ő gyűlöl téged... De ő...
-- De őt nem tudom meggyógyítani, mivel nincs hite. Nemcsak bennem nem hisz. De az igaz Istenben sem.
-- Ah! Te tudod! -- Az asszony keservesen sír. Pokol a mi házunk! Pokol! Te megszabadítod a megszállottakat. Tehát tudod, milyen az ördög: De ez az ördög körmönfont, értelmes, csalárd és érti a dolgát, tudod? Tudod, milyen elfajultságokra visz rá? Tudod, milyen bűnökre? Tudod, milyen pusztítást okoz maga körül? Az én házamban? Egy ház az? Nem! A pokol küszöbe. Az én férjem? Férjem nekem? Most beteg, és nem törődik velem. De akkor is, amikor még erős volt, és vágyakozott a szeretkezésre, olyan férfi volt, aki megölelt engem, aki karjaiban tartott, akié voltam? Nem! Egy ördög tekeredett rám, éreztem az ördög leheletét és nyálkásságát. Annyira szerettem őt, és még most is
szeretem! Felesége vagyok, és elvette szüzességemet, amikor még alig voltam több egy kisleánynál: alig tizennégy éves voltam. De akkor is, amikor visszaemlékeztem arra az első órára, és azzal visszaemlékeztem az első ölelés érzelmeire, amely asszonnyá tett engem, én először magasabb rendű részemmel, utána testemmel és véremmel, borzadva visszautasítottam, amikor arra gondoltam, hogy ő egy szennyes szellemidéző. Úgy tűnt nekem, hogy nem férjem, hanem az általa megidézett halottak vannak rajtam, hogy kielégítsék magukat... És most is, elég csak ránéznem, amint haldoklik, és még el van merülve abban a
varázslatban, undorodom tőle. Nem őt látom... A Sátánt látom. Mily fájdalmas ez számomra! Még halála után se leszek az övé, mert a Törvény tiltja azt. Mentsd meg őt, Mester! Kérlek, gyógyítsd meg, hogy időt adj neki arra, hogy meggyógyítsa magát! -- Az asszony keservesen sír.
-- Szegény asszony! Én nem tudom meggyógyítani őt.
-- Miért, Uram?
-- Mert ő nem akarja.
-- Igen. Fél a haláltól. Igen, akarja.
-- Nem akarja. Nem ostoba, nem olyan megszállott, aki nem ismeri állapotát. Nem azért nem kéri megszabadítását, mintha nem volna képes gondolkodni. Nem olyan, akinek akarata gátolva van. Ő ilyen akar lenni. Tudja, hogy tilos dolgot tesz. Tudja, hogy Izrael Istene megátkozta. De kitart. Akkor is, ha meggyógyítanám, és ezt lelkénél kezdeném, visszatérne sátáni örömeihez. Akarata romlott. Lázadó. Nem tehetem.
Az asszony még erősebben sír. Odajönnek társai.
-- Nem elégíted ki vágyát, Mester?
-- Nem tehetem.
-- Nemde megmondtam? Miért?
-- Te, aki szadduceus vagy, kérded? Nézd meg a Királyok könyvét. Olvasd el, mit mondott Sámuel Saulnak, és mit mondott Illés Achaszjának. (Lásd a mostani elnevezés szerint: 1 Sám 28,16-19. és 2Kir 1,16.) A próféta lelke megkorholta a királyt azért, mert megzavarta őt, megidézve a halottak országából. Nem szabad ezt tenni. Olvasd el a Leviták könyvét (19,4,26,31; 20,6), ha többé nem emlékszel az Isten szavára, aki Teremtője és Ura mindannak, ami van, és megvédi mindazok életét, akik meghaltak. A halottak és az élők Isten kezében vannak, és
nem szabad kiszakítani őket abból. Sem hiábavaló kíváncsiságból, sem szentségtörő erőszakkal, sem átkozott hitetlenségbôl. Mit akartok tudni? Hogy van-e örökkévaló jövő? Azt mondjátok, hogy hisztek Istenben. Ha Isten létezik, van udvara. És milyen udvara lenne, ha nem lenne örök, mint Ő, örökkévaló szellemekből álló? Ha azt mondjátok, hogy hisztek Istenben, miért nem hisztek szavában? Nemde azt mondja:
,,Ne jósoljatok, ne figyeljétek az álmokat!'' Nemde azt mondja: ,,Ha valaki a varázslókhoz és a jósokhoz fordul, és paráználkodik velük, én ellene fordulok, és kiirtom őt népemből!'' Nemde azt mondja:. ,,Ne önts isteneket fémből!'' És kik vagytok ti? Szamaritánusok és elveszettek, vagy Izrael fiai? És kik vagytok: ostobák, vagy képesek a gondolkodásra? És ha tagadjátok a lélek halhatatlanságát, miért idézitek meg a halottakat? Ha az ember szellemi része, ami élteti az embert nem halhatatlan, akkor mi marad az emberből halála után?
Rothadás és csontok, elmeszesedett csontok a nyüzsgő férgek között. És ha nem hisztek Istenben, annyira, hogy a bálványokhoz és a jelekhez folyamodtok, hogy elnyerjétek a gyógyulást, a vagyont, a válaszokat, mint ez az ember tette, akinek meggyógyulását kéritek, miért öntötök isteneket fémből, és hiszitek, hogy ők nektek inkább meg tudják mondani az igazat, amely szentebb és istenibb, mint amit Isten mond nektek? Most én is azt mondom nektek, amit Illés mondott Achaszjának: ,,Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Belzebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, hanem biztos, hogy meghalsz bűneidben.''
-- Mindig te vagy, aki sértegetsz és támadsz minket. Rámutatok erre neked. Mi azért jöttünk, hogy...
-- Hogy tőrbe csaljatok. De én olvasok szívetekben. Le az álarccal, heródiánusok, akiket eladtak Izrael ellenségének! Le az álarccal, hamis és kegyetlen farizeusok! Le az álarccal, szadduceusok, igazi szamaritánusok! Le az álarccal, írástudók, akiknek szavai ellenkeznek a tényekkel! Le az álarccal, ti mindnyájan, akik áthágjátok Isten Törvényét, ellenségei vagytok az Igaznak, közösültök a Gonosszal! Le, Isten házának megszentségtelenítői! Le, a gyenge lelkiismeretűek felbujtogatói! Le, sakálok, akik megérzitek az áldozat szagát a
szélben, és követitek, várva a megfelelő pillanatra, hogy megöljétek, és máris nyalogatjátok ajkatokat, amelyen már érzitek vérének ízét, és róla álmodtok!... Ti, akik elcserélitek egy tál lencsénél is kevesebbért elsőszülötti jogotokat, és paráználkodtok a népek között, nincs többé áldás rajtatok... (Jézus elismétli Izsák áldását, utalva az Ő testére és vérére, amit a jövőben adni fog, és utána azt mondja:) Ezt fogja mondani. Ezt, paráznák, akik közösültök a Sátánnal, és hamis tanításával, pedig birtokotokban lehetne az igazi hit, mint lelketeknek
szeretett jegyese. Ezt fogja mondani, gyilkosok! Gyilkosai a lelkiismeretnek és a testnek. Itt vannak áldozataitok. De ha két szívet meggyilkoltatok, ,,azt a Testet'' csak Jónás idejéig fogjátok birtokolni. És utána Ő, halhatatlan lényegével egyesülve, ítéletet fog mondani fölöttetek.
Jézus rettenetes látványt nyújt, miközben szigorúan megfeddi őket. Rettenetes. Azt hiszem ilyen lesz az Utolsó ítéletkor.
-- És hol vannak ezek a meggyilkoltak? Félrebeszélsz! Te paráználkodsz a Belzebubbal! Te közösülsz vele, és az ő nevében teszel csodákat. Nem vagy képes erre a mi esetünkben, mert mi Isten barátai vagyunk.
-- A Sátán nem űzi ki önmagát. Én űzöm ki az ördögöket. Akkor kinek a nevében? -- Hallgatnak. -- Válaszoljatok!
-- De nem érdemes ezzel a megszállottal foglalkoznunk! Megmondtuk.Nem hittetek nekünk. Mondja meg Ő nektek. Válaszolj, ostoba Názáreti!
Ismered a varázsigét?
-- Nincs rá szükségem!
-- Halljátok? Akkor még egy kérdés. Voltál Egyiptomban?
-- Igen.
-- Látjátok? Ki a szellemidéző, a sátán? Borzalom! Jöjj, asszony. Szent a te férjed ehhez viszonyítva! Jöjj!.. Meg kell tisztítanod magadat. Megérintetted a Sátánt!... -- és elmennek, magukkal vonszolva a síró asszonyt, aki világos jelét adja undorának.
Jézus, keresztbe tett karokkal, villámló szemekkel nézi őket.
-- Mester... Mester... -- Az apostolok meg vannak félemlítve, mind Jézus kirohanása, mind pedig a zsidók szavai miatt.
Péter, lehajolva, megkérdezi:
-- Mit akartak mondani azokkal az utolsó kérdésekkel? Mi az a dolog?
-- Mi? A varázsszó?
-- Igen. Mi az?
-- Ne törődj vele! Összekeverik az igazságot a hazugsággal, Istent a Sátánnal, és sátáni kevélységükben azt hiszik, hogy Jehova nevének négy titkos betűjével Istent az emberi akarat teljesítésére tudják kényszeríteni. A Fiú igazán beszél az Atyával, és kölcsönös szeretetük révén jönnek létre a csodák.
-- De miért kérdezték, hogy voltál-e Egyiptomban?
-- Mert a Gonosz felhasználja a legártatlanabb dolgokat is arra, hogy vádakat kovácsoljon belőlük azok ellen, akiknek ártani akar. Az, hogy gyermekkoromban, Egyiptomban tartózkodtam, legfôbb vádjaik között fog szerepelni, amikor bosszút akarnak állni rajtam. Ti és a jövőbeliek, tudjátok meg, hogy a Sátán ravasz, és az ő hűséges szolgái ellen kétszeres ravaszságra van szükség. Ezért mondtam nektek: ,,Legyetek ravaszok, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok!'' Azért, hogy a legcsekélyebb fegyvert se adjátok az ördögök kezébe. De még az sem fog használni.
-- Üdvözlünk, Mester!
-- Béke veletek!
-- Ez az az asszony. Hallgasd meg, és teljesítsd kívánságát.
-- Ha megtehetem.
-- Te mindent megtehetsz.
-- Hiszel ebben, te, szadduceus? -- mondja Jézus a lovasnak.
-- Hiszem, amit látok!
-- És láttad, hogy meg tudom tenni?
-- Láttam.
-- És miért tudom, meg tudod mondani? -- Hallgatás. -- Megtudhatnám, miből gondolod, hogy képes vagyok rá? -- Hallgatás.
Jézus többet nem törődik vele, sem a többiekkel. Megkérdezi az asszonytól:
-- Mit akarsz?
-- Mester... Mester...
-- Beszélj hát, félelem nélkül!
Az asszony kísérőire néz, akik saját módjukon magyarázzák:
-- Az asszony férje beteg, és kér téged, gyógyítsd meg őt. Befolyásos ember Heródes udvarában. Javadra szolgál meghallgatása.
-- Nem azért, mert befolyásos, hanem mivel szerencsétlen, meghallgatom, ha tehetem. Már megmondtam. Mi a baja férjednek? Miért nem jött el? És miért nem akarod, hogy hozzá menjek?
Megint hallgatás. Az asszony kísérőire néz.-- Tanúk nélkül akarsz beszélni velem? Jöjj! -- Odébb mennek néhány lépéssel. -- Beszélj!
-- Mester... én hiszek benned. Annyira hiszek, hogy tudom, biztosan mindent tudsz róla, rólam, szerencsétlen életünkről... De ő nem hisz...De ő gyűlöl téged... De ő...
-- De őt nem tudom meggyógyítani, mivel nincs hite. Nemcsak bennem nem hisz. De az igaz Istenben sem.
-- Ah! Te tudod! -- Az asszony keservesen sír. Pokol a mi házunk! Pokol! Te megszabadítod a megszállottakat. Tehát tudod, milyen az ördög: De ez az ördög körmönfont, értelmes, csalárd és érti a dolgát, tudod? Tudod, milyen elfajultságokra visz rá? Tudod, milyen bűnökre? Tudod, milyen pusztítást okoz maga körül? Az én házamban? Egy ház az? Nem! A pokol küszöbe. Az én férjem? Férjem nekem? Most beteg, és nem törődik velem. De akkor is, amikor még erős volt, és vágyakozott a szeretkezésre, olyan férfi volt, aki megölelt engem, aki karjaiban tartott, akié voltam? Nem! Egy ördög tekeredett rám, éreztem az ördög leheletét és nyálkásságát. Annyira szerettem őt, és még most is
szeretem! Felesége vagyok, és elvette szüzességemet, amikor még alig voltam több egy kisleánynál: alig tizennégy éves voltam. De akkor is, amikor visszaemlékeztem arra az első órára, és azzal visszaemlékeztem az első ölelés érzelmeire, amely asszonnyá tett engem, én először magasabb rendű részemmel, utána testemmel és véremmel, borzadva visszautasítottam, amikor arra gondoltam, hogy ő egy szennyes szellemidéző. Úgy tűnt nekem, hogy nem férjem, hanem az általa megidézett halottak vannak rajtam, hogy kielégítsék magukat... És most is, elég csak ránéznem, amint haldoklik, és még el van merülve abban a
varázslatban, undorodom tőle. Nem őt látom... A Sátánt látom. Mily fájdalmas ez számomra! Még halála után se leszek az övé, mert a Törvény tiltja azt. Mentsd meg őt, Mester! Kérlek, gyógyítsd meg, hogy időt adj neki arra, hogy meggyógyítsa magát! -- Az asszony keservesen sír.
-- Szegény asszony! Én nem tudom meggyógyítani őt.
-- Miért, Uram?
-- Mert ő nem akarja.
-- Igen. Fél a haláltól. Igen, akarja.
-- Nem akarja. Nem ostoba, nem olyan megszállott, aki nem ismeri állapotát. Nem azért nem kéri megszabadítását, mintha nem volna képes gondolkodni. Nem olyan, akinek akarata gátolva van. Ő ilyen akar lenni. Tudja, hogy tilos dolgot tesz. Tudja, hogy Izrael Istene megátkozta. De kitart. Akkor is, ha meggyógyítanám, és ezt lelkénél kezdeném, visszatérne sátáni örömeihez. Akarata romlott. Lázadó. Nem tehetem.
Az asszony még erősebben sír. Odajönnek társai.
-- Nem elégíted ki vágyát, Mester?
-- Nem tehetem.
-- Nemde megmondtam? Miért?
-- Te, aki szadduceus vagy, kérded? Nézd meg a Királyok könyvét. Olvasd el, mit mondott Sámuel Saulnak, és mit mondott Illés Achaszjának. (Lásd a mostani elnevezés szerint: 1 Sám 28,16-19. és 2Kir 1,16.) A próféta lelke megkorholta a királyt azért, mert megzavarta őt, megidézve a halottak országából. Nem szabad ezt tenni. Olvasd el a Leviták könyvét (19,4,26,31; 20,6), ha többé nem emlékszel az Isten szavára, aki Teremtője és Ura mindannak, ami van, és megvédi mindazok életét, akik meghaltak. A halottak és az élők Isten kezében vannak, és
nem szabad kiszakítani őket abból. Sem hiábavaló kíváncsiságból, sem szentségtörő erőszakkal, sem átkozott hitetlenségbôl. Mit akartok tudni? Hogy van-e örökkévaló jövő? Azt mondjátok, hogy hisztek Istenben. Ha Isten létezik, van udvara. És milyen udvara lenne, ha nem lenne örök, mint Ő, örökkévaló szellemekből álló? Ha azt mondjátok, hogy hisztek Istenben, miért nem hisztek szavában? Nemde azt mondja:
,,Ne jósoljatok, ne figyeljétek az álmokat!'' Nemde azt mondja: ,,Ha valaki a varázslókhoz és a jósokhoz fordul, és paráználkodik velük, én ellene fordulok, és kiirtom őt népemből!'' Nemde azt mondja:. ,,Ne önts isteneket fémből!'' És kik vagytok ti? Szamaritánusok és elveszettek, vagy Izrael fiai? És kik vagytok: ostobák, vagy képesek a gondolkodásra? És ha tagadjátok a lélek halhatatlanságát, miért idézitek meg a halottakat? Ha az ember szellemi része, ami élteti az embert nem halhatatlan, akkor mi marad az emberből halála után?
Rothadás és csontok, elmeszesedett csontok a nyüzsgő férgek között. És ha nem hisztek Istenben, annyira, hogy a bálványokhoz és a jelekhez folyamodtok, hogy elnyerjétek a gyógyulást, a vagyont, a válaszokat, mint ez az ember tette, akinek meggyógyulását kéritek, miért öntötök isteneket fémből, és hiszitek, hogy ők nektek inkább meg tudják mondani az igazat, amely szentebb és istenibb, mint amit Isten mond nektek? Most én is azt mondom nektek, amit Illés mondott Achaszjának: ,,Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Belzebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, hanem biztos, hogy meghalsz bűneidben.''
-- Mindig te vagy, aki sértegetsz és támadsz minket. Rámutatok erre neked. Mi azért jöttünk, hogy...
-- Hogy tőrbe csaljatok. De én olvasok szívetekben. Le az álarccal, heródiánusok, akiket eladtak Izrael ellenségének! Le az álarccal, hamis és kegyetlen farizeusok! Le az álarccal, szadduceusok, igazi szamaritánusok! Le az álarccal, írástudók, akiknek szavai ellenkeznek a tényekkel! Le az álarccal, ti mindnyájan, akik áthágjátok Isten Törvényét, ellenségei vagytok az Igaznak, közösültök a Gonosszal! Le, Isten házának megszentségtelenítői! Le, a gyenge lelkiismeretűek felbujtogatói! Le, sakálok, akik megérzitek az áldozat szagát a
szélben, és követitek, várva a megfelelő pillanatra, hogy megöljétek, és máris nyalogatjátok ajkatokat, amelyen már érzitek vérének ízét, és róla álmodtok!... Ti, akik elcserélitek egy tál lencsénél is kevesebbért elsőszülötti jogotokat, és paráználkodtok a népek között, nincs többé áldás rajtatok... (Jézus elismétli Izsák áldását, utalva az Ő testére és vérére, amit a jövőben adni fog, és utána azt mondja:) Ezt fogja mondani. Ezt, paráznák, akik közösültök a Sátánnal, és hamis tanításával, pedig birtokotokban lehetne az igazi hit, mint lelketeknek
szeretett jegyese. Ezt fogja mondani, gyilkosok! Gyilkosai a lelkiismeretnek és a testnek. Itt vannak áldozataitok. De ha két szívet meggyilkoltatok, ,,azt a Testet'' csak Jónás idejéig fogjátok birtokolni. És utána Ő, halhatatlan lényegével egyesülve, ítéletet fog mondani fölöttetek.
Jézus rettenetes látványt nyújt, miközben szigorúan megfeddi őket. Rettenetes. Azt hiszem ilyen lesz az Utolsó ítéletkor.
-- És hol vannak ezek a meggyilkoltak? Félrebeszélsz! Te paráználkodsz a Belzebubbal! Te közösülsz vele, és az ő nevében teszel csodákat. Nem vagy képes erre a mi esetünkben, mert mi Isten barátai vagyunk.
-- A Sátán nem űzi ki önmagát. Én űzöm ki az ördögöket. Akkor kinek a nevében? -- Hallgatnak. -- Válaszoljatok!
-- De nem érdemes ezzel a megszállottal foglalkoznunk! Megmondtuk.Nem hittetek nekünk. Mondja meg Ő nektek. Válaszolj, ostoba Názáreti!
Ismered a varázsigét?
-- Nincs rá szükségem!
-- Halljátok? Akkor még egy kérdés. Voltál Egyiptomban?
-- Igen.
-- Látjátok? Ki a szellemidéző, a sátán? Borzalom! Jöjj, asszony. Szent a te férjed ehhez viszonyítva! Jöjj!.. Meg kell tisztítanod magadat. Megérintetted a Sátánt!... -- és elmennek, magukkal vonszolva a síró asszonyt, aki világos jelét adja undorának.
Jézus, keresztbe tett karokkal, villámló szemekkel nézi őket.
-- Mester... Mester... -- Az apostolok meg vannak félemlítve, mind Jézus kirohanása, mind pedig a zsidók szavai miatt.
Péter, lehajolva, megkérdezi:
-- Mit akartak mondani azokkal az utolsó kérdésekkel? Mi az a dolog?
-- Mi? A varázsszó?
-- Igen. Mi az?
-- Ne törődj vele! Összekeverik az igazságot a hazugsággal, Istent a Sátánnal, és sátáni kevélységükben azt hiszik, hogy Jehova nevének négy titkos betűjével Istent az emberi akarat teljesítésére tudják kényszeríteni. A Fiú igazán beszél az Atyával, és kölcsönös szeretetük révén jönnek létre a csodák.
-- De miért kérdezték, hogy voltál-e Egyiptomban?
-- Mert a Gonosz felhasználja a legártatlanabb dolgokat is arra, hogy vádakat kovácsoljon belőlük azok ellen, akiknek ártani akar. Az, hogy gyermekkoromban, Egyiptomban tartózkodtam, legfôbb vádjaik között fog szerepelni, amikor bosszút akarnak állni rajtam. Ti és a jövőbeliek, tudjátok meg, hogy a Sátán ravasz, és az ő hűséges szolgái ellen kétszeres ravaszságra van szükség. Ezért mondtam nektek: ,,Legyetek ravaszok, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok!'' Azért, hogy a legcsekélyebb fegyvert se adjátok az ördögök kezébe. De még az sem fog használni.
Forrás: Valtorta Mária- Jézus és a sátán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.