Amikor Pilátus utoljára kijelentette, hogy ártatlannak tartja Jézust, és nem hajlandó elítélni, a zsidók kiáltozni kezdtek:
-- Ha ezt mondod, ellensége vagy a császárnak! Aki királlyá teszi magát, az az ő ellensége! Te szabadon akarod engedni a Názáretit! Majd tudtára adjuk ezt a császárnak!
-- Ha ezt mondod, ellensége vagy a császárnak! Aki királlyá teszi magát, az az ő ellensége! Te szabadon akarod engedni a Názáretit! Majd tudtára adjuk ezt a császárnak!
Pilátust erre elfogja az emberektől való félelem.
-- Szóval halálát akarjátok? Legyen! De ennek az igaznak a vére nem tapad az én kezemhez! -- Erre mosdótálat hozat, és a nép előtt megmossa kezét. A csőcselék őrjöngve ordítja:
-- Rajtunk, rajtunk az ő vére. Hulljon vissza ránk és fiainkra. Nem félünk ettől. Keresztre vele! Keresztre vele!
Pontius Pilátus megfordul, odahívja Longinus századost és egy rabszolgát. A rabszolgával hozat egy kis asztalt, arra rátesz egy kis táblát, és ráírja: ,,Názáreti Jézus, a Zsidók Királya.'' Megmutatja a népnek.
-- Nem! Ne így! Nem a Zsidók Királya. Hanem hogy azt mondta: ,,A zsidók királya vagyok.'' -- Így ordítozik a sokaság.
-- Amit írtam, megírtam! -- mondja keményen Pilátus, majd feláll, kinyújtja karját maga előtt és csendesen kiadja a rendeletet: ,,Mész a keresztre. Katona, menj, készítsd el a keresztet!''
Utána Pilátus kimegy az udvarból anélkül, hogy a nép vagy a sápadt Elítélt felé fordulna. Jézus ott marad a katonák őrizetében, és várja a keresztet. Longinus szánja Jézust, s mielőtt átadnák neki a keresztet, megkínálja mézes vízzel, amit a katonák szoktak inni.
-- Jót tesz neked. Bizonyára szomjas vagy. Kint süt a nap. És az út hosszú.
Jézus azonban nem akarja ezt az enyhülést, pedig valóban nagyon szomjazik. Longinus erőltetésére azonban mégis iszik belőle néhány kortyot Longinusra való tekintettel, akinek nagyon rosszul esne a teljes visszautasítás. Hozzák a keresztet. Már össze van állítva, s kb. négy méter hosszú. Jézus tehát a teljes keresztet hordozza, nemcsak a keresztgerendát, mint egyes esetekben szokás volt. Mielőtt átadnák Jézusnak a keresztet, nyakába akasztják a táblát, amit Pilátus készített. Közben megmozdítják fején a töviskoronát, ami újabb fájdalmat okoz neki. A nép tombol örömében, gyalázza, káromolja Jézust. Elindul a menet. Elöl megy Jézus, utána a két lator. Már az első lépéseknél látszik, hogy Jézus nagyon gyönge a sok szenvedés miatt. Bizonytalanul megy lefelé a három lépcsőfokon, a kereszt hosszú szára a földre ér, s ugrándozik az egyenetlen talajon, újabb fájdalmakat okozva Jézusnak.
A nép röhög rajta, és kiáltozza a katonáknak:
-- Lökjétek meg, hadd essen el. A porba a káromlóval!
A katonák azonban csak kötelességüket teljesítik, nem kegyetlenkednek Jézussal, sőt megvédik Őt a néptől, hogy az ne érhessen hozzá. Longinus a rövidebb utat akarja választani, hogy ezzel is kímélje Jézust, amikor azonban a nép ezt észreveszi, követeli, hogy a hosszabb úton menjenek. Jézus elbotlik egy kiálló kőben, jobbtérdére esik, de balkezével sikerül feltápászkodnia. A nép kiáltozik örömében... Jézus tovább megy, mindinkább meggörnyedve, lihegve, kivörösödött arccal, lázasan...
A nyakában lógó tábla ide-oda leng, s akadályozza látását, lépteit illetőleg, A hosszú ruha is a földet éri, ahogy meggörnyedve viszi a keresztet, amiatt is nehéz lépdelnie. Megint megbotlik és elesik, most már mindkét térdére, a kereszt lesik kezéből; alaposan megütve hátát. Neki kell lehajolnia érte, s ismét felvennie vállára. Miközben ezt teszi, látszik vállsebe, amelyet a kereszt hordozása okozott. A belőle folyó vér egészen átitatta már fehér ruháját. A nép tapsol örömében a fájdalmas esés miatt. A katonák siettetni akarják Jézust, de ő ennek ellenére mind lassabban lépdel. Tántorog, mintha részeg lenne. A nép durván
gúnyolódik rajta. Longinus időnként visszafordul, s kis pihenőt engedélyez Jézusnak.
A melegen tűző napon a pihenők is kellemetlenek. Jézus harmadszor is elesik, de most nem botlott meg, hanem elájult. Arca a kőhöz ütődik, s rajta fekszik a kereszt. A katonák megpróbálják felállítani, de halottnak látszik. Egy idő múlva azonban magához tér, és a katonák segítségével talpra áll.
-- Ne engedjétek meghalni itt, a kereszten haljon meg! -- ordítja a tömeg.
-- Ha előbb meghal, ti feleltek érte a prokonzulnak, jusson eszetekbe! Az elitéltnek élve kell eljutnia a kivégzéshez -- mondják az írástudók a katonáknak. Ezek villámló szemmel néznek rájuk, de fegyelmezettek, s nem szólnak semmit. Longinus is attól fél, hogy Jézus útközben meghal. Ezért a Kálváriára vezető két út közül nem a meredeket választja, hanem a hosszabbat, amely szerpentin útként megy fel a dombra. A tömegben ott vannak az asszonyok is, akik Jézust előző útjain kísérték. Egyikük vizet visz egy ezüst korsóban; s megkínálja Jézust, Ő azonban visszautasítja. Egy másik asszony négyszögletű, finom anyagból
készült kendőt vesz elő táskájából, és odanyújtja az izzadó Jézusnak. Elfogadja. Mivel Jézus csak félkezét tudja használni, az asszony teszi azt óvatosan arcához, hogy meg ne mozdítsa közben a töviskoronát. Jézus balkezével arcához nyomja a kendőt. Utána visszaadja:
-- Köszönöm, Nike!
Jézus megköszöni az ott levő jeruzsálemi asszonyok részvétét is:
-- Köszönöm, Johanna... Sára... Marcella... Erzsi... Anna... Valéria... De... ne rajtam sírjatok... Jeruzsálem... leányai.... Hanem sirassátok bűneiteket... és városotok lakóiét... És ti anyák... sirassátok... fiaitokat... mert ez az óra nem marad... büntetés nélkül... És ha így bűnhődik... az Ártatlan... igazán mondom nektek... szerencsés lesz... aki akkor... előbb... elesik... a mészárlásban... Megáldalak... titeket... Menjetek... haza... imádkozzatok... értem!
A katonák kötelet kötnek Jézus derekára, s két oldalt azzal tartják, hogy így megelőzzék további elesését. Ezzel azonban a kereszt súlyán nem segítenek. A menetet, úgy látszik pusztán kíváncsiságból, nézi egy erőteljes, negyvenöt év körüli férfi Cireneből, két fiával együtt.
Longinus odahívja:
-- Te erős vagy. Vedd keresztjét és vidd fel helyette a csúcsra. Ő nem tudja hordozni ezt a terhet.
A cirenei először húzódozik, de Longinus fenyegetésére mégis jobbnak látja engedelmeskedni. Hazaküldi gyerekeit, s átveszi Jézus keresztjét. Mária épp ezelőtt ment oda Fiához, mert Longinus jóvoltából a katonák odaengedték. A szavak: ,,Fiam!'' ,,Anyám!'' részvétet keltettek a cirenei szívében, s nagy gonddal emeli le Jézus válláról a keresztet, nehogy megüsse vele a töviskoronát. Mária látja Jézus sebes arcát, s nem akarja növelni fájdalmát a csókkal, azért csak lélekben csókolják meg egymást Fiával. Utána visszatér Jánoshoz és az asszonyokhoz, akik őt kísérik. Jézus most már gyorsabban tud menni, s hamarosan felérnek a csúcsra. Márián és Jánoson kívül ott van Jonatán, József; Simeon, Alfeus fia; Sára, Alfeus felesége és a pásztorok egy csoportja. Nike, aki a kendőt nyújtotta Jézusnak nincs ott, de ott van Johanna, Erzsi, és Anna. Egyedül ez a kis csoport nem gúnyolja és káromolja Jézust. A tömeg azonban nemcsak Jézust gúnyolja, hanem Anyját is sértegeti, s követeli, hogy őt is feszítsék keresztre vele együtt!
-- Szóval halálát akarjátok? Legyen! De ennek az igaznak a vére nem tapad az én kezemhez! -- Erre mosdótálat hozat, és a nép előtt megmossa kezét. A csőcselék őrjöngve ordítja:
-- Rajtunk, rajtunk az ő vére. Hulljon vissza ránk és fiainkra. Nem félünk ettől. Keresztre vele! Keresztre vele!
Pontius Pilátus megfordul, odahívja Longinus századost és egy rabszolgát. A rabszolgával hozat egy kis asztalt, arra rátesz egy kis táblát, és ráírja: ,,Názáreti Jézus, a Zsidók Királya.'' Megmutatja a népnek.
-- Nem! Ne így! Nem a Zsidók Királya. Hanem hogy azt mondta: ,,A zsidók királya vagyok.'' -- Így ordítozik a sokaság.
-- Amit írtam, megírtam! -- mondja keményen Pilátus, majd feláll, kinyújtja karját maga előtt és csendesen kiadja a rendeletet: ,,Mész a keresztre. Katona, menj, készítsd el a keresztet!''
Utána Pilátus kimegy az udvarból anélkül, hogy a nép vagy a sápadt Elítélt felé fordulna. Jézus ott marad a katonák őrizetében, és várja a keresztet. Longinus szánja Jézust, s mielőtt átadnák neki a keresztet, megkínálja mézes vízzel, amit a katonák szoktak inni.
-- Jót tesz neked. Bizonyára szomjas vagy. Kint süt a nap. És az út hosszú.
Jézus azonban nem akarja ezt az enyhülést, pedig valóban nagyon szomjazik. Longinus erőltetésére azonban mégis iszik belőle néhány kortyot Longinusra való tekintettel, akinek nagyon rosszul esne a teljes visszautasítás. Hozzák a keresztet. Már össze van állítva, s kb. négy méter hosszú. Jézus tehát a teljes keresztet hordozza, nemcsak a keresztgerendát, mint egyes esetekben szokás volt. Mielőtt átadnák Jézusnak a keresztet, nyakába akasztják a táblát, amit Pilátus készített. Közben megmozdítják fején a töviskoronát, ami újabb fájdalmat okoz neki. A nép tombol örömében, gyalázza, káromolja Jézust. Elindul a menet. Elöl megy Jézus, utána a két lator. Már az első lépéseknél látszik, hogy Jézus nagyon gyönge a sok szenvedés miatt. Bizonytalanul megy lefelé a három lépcsőfokon, a kereszt hosszú szára a földre ér, s ugrándozik az egyenetlen talajon, újabb fájdalmakat okozva Jézusnak.
A nép röhög rajta, és kiáltozza a katonáknak:
-- Lökjétek meg, hadd essen el. A porba a káromlóval!
A katonák azonban csak kötelességüket teljesítik, nem kegyetlenkednek Jézussal, sőt megvédik Őt a néptől, hogy az ne érhessen hozzá. Longinus a rövidebb utat akarja választani, hogy ezzel is kímélje Jézust, amikor azonban a nép ezt észreveszi, követeli, hogy a hosszabb úton menjenek. Jézus elbotlik egy kiálló kőben, jobbtérdére esik, de balkezével sikerül feltápászkodnia. A nép kiáltozik örömében... Jézus tovább megy, mindinkább meggörnyedve, lihegve, kivörösödött arccal, lázasan...
A nyakában lógó tábla ide-oda leng, s akadályozza látását, lépteit illetőleg, A hosszú ruha is a földet éri, ahogy meggörnyedve viszi a keresztet, amiatt is nehéz lépdelnie. Megint megbotlik és elesik, most már mindkét térdére, a kereszt lesik kezéből; alaposan megütve hátát. Neki kell lehajolnia érte, s ismét felvennie vállára. Miközben ezt teszi, látszik vállsebe, amelyet a kereszt hordozása okozott. A belőle folyó vér egészen átitatta már fehér ruháját. A nép tapsol örömében a fájdalmas esés miatt. A katonák siettetni akarják Jézust, de ő ennek ellenére mind lassabban lépdel. Tántorog, mintha részeg lenne. A nép durván
gúnyolódik rajta. Longinus időnként visszafordul, s kis pihenőt engedélyez Jézusnak.
A melegen tűző napon a pihenők is kellemetlenek. Jézus harmadszor is elesik, de most nem botlott meg, hanem elájult. Arca a kőhöz ütődik, s rajta fekszik a kereszt. A katonák megpróbálják felállítani, de halottnak látszik. Egy idő múlva azonban magához tér, és a katonák segítségével talpra áll.
-- Ne engedjétek meghalni itt, a kereszten haljon meg! -- ordítja a tömeg.
-- Ha előbb meghal, ti feleltek érte a prokonzulnak, jusson eszetekbe! Az elitéltnek élve kell eljutnia a kivégzéshez -- mondják az írástudók a katonáknak. Ezek villámló szemmel néznek rájuk, de fegyelmezettek, s nem szólnak semmit. Longinus is attól fél, hogy Jézus útközben meghal. Ezért a Kálváriára vezető két út közül nem a meredeket választja, hanem a hosszabbat, amely szerpentin útként megy fel a dombra. A tömegben ott vannak az asszonyok is, akik Jézust előző útjain kísérték. Egyikük vizet visz egy ezüst korsóban; s megkínálja Jézust, Ő azonban visszautasítja. Egy másik asszony négyszögletű, finom anyagból
készült kendőt vesz elő táskájából, és odanyújtja az izzadó Jézusnak. Elfogadja. Mivel Jézus csak félkezét tudja használni, az asszony teszi azt óvatosan arcához, hogy meg ne mozdítsa közben a töviskoronát. Jézus balkezével arcához nyomja a kendőt. Utána visszaadja:
-- Köszönöm, Nike!
Jézus megköszöni az ott levő jeruzsálemi asszonyok részvétét is:
-- Köszönöm, Johanna... Sára... Marcella... Erzsi... Anna... Valéria... De... ne rajtam sírjatok... Jeruzsálem... leányai.... Hanem sirassátok bűneiteket... és városotok lakóiét... És ti anyák... sirassátok... fiaitokat... mert ez az óra nem marad... büntetés nélkül... És ha így bűnhődik... az Ártatlan... igazán mondom nektek... szerencsés lesz... aki akkor... előbb... elesik... a mészárlásban... Megáldalak... titeket... Menjetek... haza... imádkozzatok... értem!
A katonák kötelet kötnek Jézus derekára, s két oldalt azzal tartják, hogy így megelőzzék további elesését. Ezzel azonban a kereszt súlyán nem segítenek. A menetet, úgy látszik pusztán kíváncsiságból, nézi egy erőteljes, negyvenöt év körüli férfi Cireneből, két fiával együtt.
Longinus odahívja:
-- Te erős vagy. Vedd keresztjét és vidd fel helyette a csúcsra. Ő nem tudja hordozni ezt a terhet.
A cirenei először húzódozik, de Longinus fenyegetésére mégis jobbnak látja engedelmeskedni. Hazaküldi gyerekeit, s átveszi Jézus keresztjét. Mária épp ezelőtt ment oda Fiához, mert Longinus jóvoltából a katonák odaengedték. A szavak: ,,Fiam!'' ,,Anyám!'' részvétet keltettek a cirenei szívében, s nagy gonddal emeli le Jézus válláról a keresztet, nehogy megüsse vele a töviskoronát. Mária látja Jézus sebes arcát, s nem akarja növelni fájdalmát a csókkal, azért csak lélekben csókolják meg egymást Fiával. Utána visszatér Jánoshoz és az asszonyokhoz, akik őt kísérik. Jézus most már gyorsabban tud menni, s hamarosan felérnek a csúcsra. Márián és Jánoson kívül ott van Jonatán, József; Simeon, Alfeus fia; Sára, Alfeus felesége és a pásztorok egy csoportja. Nike, aki a kendőt nyújtotta Jézusnak nincs ott, de ott van Johanna, Erzsi, és Anna. Egyedül ez a kis csoport nem gúnyolja és káromolja Jézust. A tömeg azonban nemcsak Jézust gúnyolja, hanem Anyját is sértegeti, s követeli, hogy őt is feszítsék keresztre vele együtt!
Forrás: Valtorta Mária-Jézus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.