Egy ördögűzés

A jeruzsálemi Templomban egy kis csoport Jézushoz megy, és kéri, menjen velük, ki a Templomból, és űzze ki az ördögöt egy kisleányból. A leány szívszakító kiáltozása behallatszik a Templomba. Jézus velük megy. A néptömeg már körülveszi a fiatal leányt, akinek habzik a szája, vergődik, forognak a szemei. Mindenféle durva szavak jönnek ki száján, annál inkább, minél közelebb ér hozzája Jézus, és még jobban küzd azok ellen, akik tartják őt. Négy erős fiatalember csak nehezen tudja lefogni. Sértegeti Krisztust, akit felismer, és az őt
megszálló lélek könyörög, hogy ne űzze ki. Néhány igazságot ismétel gépiesen:
-- El! Ne engedjétek, hogy lássam ezt az átkozottat! Menj el! Te vagy a mi pusztulásunk oka. Tudom, ki vagy. Te... Te a Krisztus vagy. Te... Nem más olaj kent fel téged, csak az, onnan felülről. Az ég ereje borít be és véd meg téged. Gyűlöllek! Átkozott! Ne űzzél ki engem! Miért űzöl ki minket, amikor az ördögök egy légióját tartod magad mellett, egyetlen emberben? Nem tudod, hogy az egész pokol van egyben? Igen, tudod... Engedd, hogy én itt maradjak, legalább addig, amíg eljön az órája a ... -- Szavai időnként megszűnnek, mintha fulladozna, néha megváltoznak, vagy először megállnak, és utána embertelen kiáltásban tör ki:

 -- Engedd legalább, hogy beléje menjek! Ne küldj engem oda, a Mélységbe! Miért gyűlölsz minket, Jézus, Isten Fia! Nem elég neked az, ami vagy? Miért akarsz nekünk is pancsolni? Mi nem akarjuk a parancsot!Miért jöttél üldözni minket, ha mi megtagadtunk téged? Menj el! Ne öntsd ránk az ég tüzét! Szemeidet! Amikor azok kialszanak, mi nevetni fogunk!... Ha! Nem! Még akkor sem... Te legyőzöl minket! Legyőzöl minket! Légy átkozott, te és az Atya, aki téged küldött, és az, aki tőletek ered és a ti... Aaaah!
Az utolsó kiáltás kimondottan félelmetes, egy emberé, akibe lassan hatol be a gyilkos vas. Az váltotta ki, hogy miután Jézus többször félbeszakította a megszállott leány szavait, értelmének parancsával, véget vet a megszállásnak azzal, hogy egy ujjával megérinti a leány homlokát. És a kiáltás rettenetes görcsökben végződik, míg egy hangos zajjal, amely egy vadállat nevetéséhez és üvöltéséhez hasonlít, az ördög elhagyja, ordítva:
-- De nem megyek messzire... Ah! Ah! Ah! -- amit rögtön egy menydörgésszerű, erős csattanás követ, pedig nincs egy felhő sem az égen.
Sokan megrettenve elfutnak. Mások még közelebb jönnek a leányhoz, aki hirtelenül megnyugodott, és az őt tartók karjába esett. Néhány pillanatig így marad, utána kinyitja szemét, mosolyog, felfogja, hogy nincs rajta fátyol, arcához emeli kezét és lehajtja fejét. Vannak, akik szeretnék, ha hálát adna a Mesternek. De Ő azt mondja:
-- Ne zavarjátok meg szemérmességét! Lelke már hálálkodik nekem. Vezessétek haza, anyjához! Az a megfelelő hely a leány számára... -- és megfordulva, visszamegy a Templomba, előző helyére.
-- Láttad, Uram, hogy sok júdeai jött mögöttünk? Felismertem közülük néhányat... Íme, ott vannak! Azok, akik előzőleg kémkedtek utánunk.
Nézd, hogy beszélgetnek egymással!... -- mondja Péter.
-- Biztosan azt vitatják, hogy közülük melyikbe ment az ördög. Ott van Náhum is, Anna bizalmasa. Alkalmas típus... -- mondja Tamás.
-- Igen. És te nem láttad, mert háttal álltál. De a láng pontosan az ő feje fölött villant fel -- mondja András, szinte csattogó fogakkal. -
- Én közelében voltam, és féltem!....
-- Valóban mindnyájan egyesültek. De én láttam fölöttünk felvillanni a tüzet, és azt hittem, hogy meg fogok halni... Sőt, még a Mesterért is remegtem. Úgy látszott, hogy pont az Ő feje fölött függött -- mondja Máté.
-- De nem. Én ellenben láttam, hogy kijött a leányból, és átugrott a Templom falán -- veti ellen Lévi, a pásztor tanítvány.
-- Ne vitassátok magatok között. A tűz nem jelentette sem ezt, sem azt. Csak annak a jele volt, hogy az ördög elmenekült -- mondja Jézus.
-- De azt mondta, hogy nem ment messze! -- veti ellen András.
-- Az ördög beszéde... Nem kell hallgatni rá! Dicsérjük inkább a Magasságbelit, hogy Ábrahámnak ez a három gyermeke meggyógyult; testben és lélekben. (Az előző két gyógyítást lásd Jcs 4,183. oldalán.)

Forrás: Jézus és a sátán