A sátán létezik

Jézus Valtorta Máriának

A kevélységtől fölfúvódott és hitetlen mai világ a sok dolog között, amelyeket tagad, tagadja az ördög hatalmát és létezését. Az istentelenség, amely tagadja Istent, következetesen tagadja Lucifert is, akit Isten teremtett, s aki fellázadt Isten ellen, aki Isten ellenfele, a Kísértő, a Gyűlölő, a Ravasz, a Fáradhatatlan, az Isten Majmolója. Mondtam már neked, hogy a Sátán a kevélység bűne miatt lett ilyenné. A Magasságbeli országából, amelyet meg mert támadni, lezuhant a
mélységes szakadékba, ahol sötétség és borzadás van. Ebben a mélységben létre akarta hozni a mennyei udvar mását, és azt akarta, hogy neki is legyenek szolgái és angyalai, alattvalói és gyermekei. Megnyilvánulásaiban a világosság szellemének álcázza magát, elfedve alávaló arculatát és gondolatait a hazug ruházattal, amellyel a Magasságbelit utánozza, hogy titeket tévedésbe ejtsen. De azok, akik valóban a kegyelemtől éltetett lélekkel élnek, érzik a hamis hangot, és átlátnak a látszaton. Lelki meglátással felismerik a Csábítót az álarc mögött, amelyben mutatkozik. Természetesen ez történik azokkal, akik a hármas erénnyel szent védelemben részesülnek, és akiket a kegyelem éltet. A többiek -- és nemcsak az istentelenek, akik tagadják, hanem a lanyhák is, akik szunyókálnak, a közömbösek, akik nem figyelnek, az elszórakozottak, akik nem gondolnak vissza, az oktalanok, akik őrültek módjára mennek előre -- nem tudják meglátni a Sátánt az ártatlan megjelenés mögött vagy a kétszínű megjelenés mögött, és ő kineveti őket. Ne tagadjátok a Sátán létezését, gyermekeim, akik elvesztek azáltal, hogy mindig, mindent tagadtok. Nem vénasszonymese, se pedig nem középkori babona. Igazi valóság. 

A Sátán létezik. És fáradhatatlanul dolgozik. A magasságban Isten fáradhatatlan a jóban. A mélységben a Sátán fáradhatatlan a rosszban. A zsoltár szava nem szép vallásos kifejezés, és nem az Apostol szép szónoki kifejezése. (Zs 110, 1 Pt 5,8) A Sátán, ordító oroszlánként jár. körülöttetek, és a sötétben dolgozik, hogy magával vigyen titeket. Jóllehet most a ti hitetlenségtek, a ti közömbösségtek, a ti istentelenségtek már megengedné neki, hogy a napfénynél, nyíltan cselekedjék, mert ti kinyitjátok a lélek ajtóit és féktelen vágyaitokkal, azt mondjátok neki: ,,Lépj be! Hogy én részesüljek abban, amit akarok ebben az órában a földön, téged urammá teszlek.'' Ha nem így lenne, nem tudtatok volna elérkezni arra az életmódra, amelyre elérkeztetek, és amely borzadással tölti el Istent, és az ő szentjeit, szolgáit és gyermekeit. De emlékezzetek arra, hogy a Sátán képletesen, mesterségesen vagy valóságosan csalárdul a sötétben dolgozik. A kígyó tekergésével és ravaszságával vesz körül titeket, a bozótos sűrűjében leselkedve.
Jóllehet már látja, hogy ti nagyon elfordultatok Istentől, még nem mer szemtől szembe jelentkezni, és azt mondani nektek: ,,Én vagyok. Kövess engem!'', mert tudja, hogy ti éppoly gyávák vagytok a rosszban, mint a jóban. Még csak kevesen vannak köztetek az oly merészek, akik egy ilyen kimondott találkozásnál azt mernék mondani neki: ,,Jövök!'' Kétszínűek vagyok a rosszban is, és jóllehet kívánjátok segítségét, nem meritek megvallani ezt a kívánságtokat.
 

De a Sátán számára nem szükségesek a szavak. Az ő tekintete épp úgy behatol szívetekbe, mint az enyém. Én látom sátáni bujaságtokat, ő látja ugyanazt, és cselekszik. Miután megkísérelte Krisztus tönkretételét, megkísértve Őt, most
igyekszik lerombolni lelkiismereteteket, miután már lerombolta gondolataitokat. Igen. Lerombolta. Lerombolta, nem mintha az emberek nem lennének képesek gondolkodni emberi módon, de úgy, hogy nem képesek Isten gyermekeiként gondolkodni. Az észimádat, az Istentől elválasztott tudomány lerombolta a ti isteni gondolataitokat, és most úgy gondolkoztok, ahogy a sár tud gondolkozni: a föld színvonalán. Nem látjátok Isten jelét belenyomva azokba a dolgokba, amiket szemetekkel láttok. Számotokra vannak csillagok, hegyek, kövek, vizek, növények, állatok. A hivő számára ezek Isten alkotásai, és nincs másra szüksége
ahhoz, hogy elmerüljön szemlélésében a Teremtő dicséretében, az Ő hatalmának számtalan jele előtt, amelyek titeket körülvesznek, és amelyek széppé teszik a ti életeteket, és hasznosak megélhetéstek számára. Most a Sátán megtámadja a lelkiismeretet. Felajánlja a régi gyümölcsöt: az élvezetet, a tudásvágyat, a kevély és szentségtörő reményt, hogy eléritek, beleharapva a testbe és a tudásba, hogy istenek lesztek. És az élvezet állatokká tett titeket, amelyek égnek a bujaságtól, visszataszítók, betegek, ebben és a másik életben a test betegségeire és a lélek halálára vannak ítélve. És a tudásvágy a Csaló kezeibe adott titeket, miután, tilos szomjúságtokban, hogy megismerjétek Isten titkait, megkísérlitek ráerőszakolni Istenre akaratotokat, a tudást illetôleg, úgy tesztek, hogy a Sátán az ő tévedéseinek hálójába tud ejteni titeket. Szánlak titeket. És borzadok tôletek. Szánlak, mert ostobák vagytok.

Borzadok, mert azok akartok lenni, és a Vadállat jelével jelölitek meg lelketek testét, visszautasítva az Igazságot a Hazugság kedvéért. És azt hihetitek, hogy a Sátán kiszolgál titeket? Nem. Sokkal könnyebben megadja nektek Isten azt, amit kértek, ha az megengedett dolog, mint hogy a Sátán megadja azt nektek. A Sátán az ő szolgáivá tesz titeket. És biztosítlak titeket, hogy egy óráért egész életeteket kéri tőletek, egy diadalért az egész örökkévalóságot. És azt hiszitek, hogy azt mondva: ,,Akarom'', Isten akarja azt? Nem. Isten azt akarja, ami a ti javatokra szolgál. Nem mindazt, amit ti akartok. És azzal ámíthatjátok magatokat, hogy parancsotokra Isten és szolgái hozzátok jönnek? Nem. Csak egy tiszta és vallásos élet, csak a hit, remény, szeretet három fáklyájával körülvett élet; csak a Sátán, a világ és a test ellen gyakorolt erény által megvédett élet; csak az én Törvényeim szerint élt élet éri el lelketek számára azt a megtisztulást, azt az érzékenységet, amely megengedi nektek, hogy olyan
érzékelhető módon fogadhassátok Istent és szolgáit, -hogy az, az öröm látomását adja nektek; és megadja nektek az egyszerűen sugallt és valóban mondott szavak örömét. Az élet, amely az én tanításom szerinti élet, azaz a Krisztus életéhez hasonló élet, az Atya iránti hódoló, engedelmes, hűséges élet, az állandó nagylelkűség éri el ezt.

Megmondtam: ,,Nem lehet egyszerre Istennek és a Sátánnak is szolgálni''. Nem. Ahol az egyik van, ott nincs a másik. A ti életetek jelzi, hogy Istennek, vagy a Sátánnak szolgáltok-e. Amikor képesek vagytok a megfontolásra -- feltételezve, hogy még szabad lelketeknek egy kis része a gyilkos megszállásától --vizsgáljátok meg magatokat, cselekedeteiteket, a sugallatokat, amelyekben részesültök. Ha látjátok, hogy legalább emberileg becsületesek, mondjátok: ,,Itt Isten hatalma lehet''. De ha azok ellenkeznek az emberi erkölccsel és szöges ellentétben állnak az emberfeletti erkölccsel, mondjátok csak: ,,Itt nem lehet Isten, hanem csak az ellensége.''
És ti, akik már eljutottatok addig a pontig, hogy átkaroltátok a gonosz vallást, amit én ,,sátánizmusnak'' hívok -- amely a vallás és az áldozat kigúnyolása, és bűntény -- jusson eszetekbe, hogy nekem nincs szükségem a sötétségre, az egyedüllétre, a varázserőre ahhoz, hogy eljöjjek. Én a Világosság vagyok, és az enyéim a világosság szentjei. Én nem félek a napfénytől, és nem félek a tömegektől. Én el tudok ragadni a tömeg közepéből, és Napként tudok megjelenni a napfényben. Tanítványaim megmondhatják, hogy az én eljövetelem hozzájuk egyszerű, kedves, önkéntes és teljes. És megmondhatják: minden érintkezés után érzik, hogy anyaguk elveszíti súlyát, és lelkiessé válik, amint minden egyesülés után a test egy kissé jobban meghal, és én mind erősebben
élek bennük. Én, a testnek, a Sátán eszközének a legyőzője, és azért a Sátán legyőzője is vagyok. Ők megmondhatják, hogyan újulnak meg minden alkalommal még mélységesebben, hogyan halnak meg titokzatos módon minden alkalommal, és támadnak fel mindinkább lelkiessé válva. Ők megmondhatják, milyen béke, milyen nyugalom, milyen kiegyensúlyozottság van bennük, milyen értelem, milyen szeretet, milyen tisztaság. Nem emberi, még emberfelettinél is több. Az enyém, mert én átváltozom beléjük és ők énbelém. A teremtmény nem létezik többé. Én vagyok ott. Ők olyanok, mint egy vércsepp az én Szívemben. Én élek. Én uralkodom. Én istenekké teszem ôket, mert magamhoz teszem hasonlóvá őket. Ez az, amit a Sátán nem ad, nem képes adni, hogy Istenhez hasonlóvá váljék valaki. Én adom ezt tanítványaimnak, mert eggyéolvasztom őket magammal, és megistenítem őket ebben az eggyéolvasztásban.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a sátán