Hogyan kísért a sátán?

Lucifer nagyon értelmes azon kívül, hogy ravasz. Felhasználja ravaszságát, hogy csapdát állítson valakinek, de értelmesen megfontolja, hogy vajon mikor okozhat nekem fájdalmat és tehet tönkre egy embert. Hidd el, hogy sose vesztegeti hasztalanul idejét! Bármennyire jelen van is mindenütt, sok tennivalója van a földön lakó sok ember mellett. Az ember kevés figyelmet szentel Lucifer hatalmának, és gyenge az akarata a jótevésre. Lucifer hatalma igazán nagy, szinte mindenható az emberek fölött. Mégis jól ki kell számítania idejét, és egy pillanatot sem szabad elvesztenie ahhoz, hogy hasznosan tevékenykedjék. Az ő gyalázatos hasznára, amellyel pokoli kincstárát akarja gazdagítani az Istentől elrabolt kincsekkel: a lelkekkel. Valóban fáradhatatlanul dolgozik. A magasságban a Fáradhatatlan a ti javatokra munkálkodik. A mélyben a fáradhatatlan károtokra dolgozik. Igazán mondom neked, hogy sikeresebb Istennél. Győzelmei számosabbak az enyémeknél. De, az előzményekből jól megértheted, hogy mivel ravasz, értelmes és elfoglalt, nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy mindenkivel egyformán foglalkozzék. És nem is engedi meg ezt.

Ő, gonoszságában, példaadó módon törekszik, teljes odaadással, teljes figyelemmel, megalkuvás nélkül, fáradhatatlanul és haladéktalanul! Bár ti, emberek, olyanok lennétek a jóban, mint a Sátán a rosszban! De nem vagytok olyanok. Lucifer, amint egy ember lassacskán értelmessé válik, először ugyancsak keveset törődik vele, s arra korlátozza tevékenységét, hogy figyeli, sandán nézi, mint egy lehetséges kecskét pokoli nyája számára. Amint a gyermek lassacskán növekszik, és megtanul akarni és gondolkodni, azaz hétéves kora után, fokozottan figyeli, és elkezdi irányítani.
Az őrangyal, fénylő szavakkal oktatja és vezeti a lelkeket. A gonosz szellem a sötétség szavaival oktatja és ösztökéli a lelkeket. Ez olyan küzdelem, amely állandóan tart. Vereséget szenved vagy győz az egyik, vereséget szenved vagy győz a másik, a világosság angyala és a sötétség angyala harcol egy lélek körül a földi élet utolsó órájáig, hogy az egyik megfossza a másikat zsákmányától, hogy visszaadja azt az egyik az Urának, a fényben, miután védelmezte őt földi életének minden napjában, vagy hogy a másik elvigye magával a sötétségbe, ha az övé volt az utolsó győzelem.

De a kettő között, aki küzd egymással, ott van egy harmadik, és, alapjában véve, ő a legfontosabb személyiség. Ott van az ember, akiért a kettő küzd. Az ember szabadon követheti akaratát, értelemmel és ésszel van megáldva, fel van fegyverezve a kegyelem felbecsülhetetlen erejével, amit megkapott a keresztségben, és amelyet a szentségek fenntartanak és növelnek. Te tudod, hogy a kegyelem a lélek egyesülése Istennel. Azért oly nagy erőt kellene nektek adnia, hogy minden sátáni cselvetés és rontás ellen érinthetetlennek és romolhatatlannak kellene tennie titeket, mert az Istennel való egységnek félisteneknek kellene tennie titeket. De hogy azok maradjatok, ezt akarnotok kellene. Azt kellene mondanotok a Sátánnak és magatoknak: ,,Én Istené vagyok, és csak Istené akarok lenni.'' Azért kell engedelmeskedni a parancsoknak és tanácsoknak. Állandóan szükség van az erőfeszítésre a jó követésében és elérésében, és a mind nagyobb jóra-törekvésre. Kell a teljes hűség és az állandó éberség, a hősiesség az önlegyőzésben és a hármas vágy sokféle megjelenési formájának legyőzésében. Kevesen, nagyon kevesen, túl kevesen tudják megtenni ezt. És akkor? Akkor a Sátán keveset törődik ezekkel, akiket olyan könnyen megnyerhet, amikor akarja, s akik oly képtelenek az elmenekülésre, miután megfogta őket. Úgy tesz velük, mint a macska az egérrel. Megfogja őket, kissé megsimogatja őket, elkábítja őket, és utána elengedi, s csak arra korlátozza magát, hogy akkor karmolja meg őket ismét, akkor harap megint beléjük, ha jelét adják annak, hogy félénken menekülni próbálnak. Nem többet. 

Tudja, hogy az ,,övéi'', és nem veszteget sok időt rájuk, se pedig sok értelmi munkát. De az ,,enyéimmel''! Ó, az enyéim mások! Azokra éhezik legjobban gyűlölete, hogy zsákmányává váljanak. Azok a ,,bevehetetlenek''. És a Sátán, a gyakorlott vadász, tudja, hogy érdemes foglyul ejteni a nehéz vadakat. Azokban telik ,,öröme'' Istennek. És a Sátán nagy ünnepet tart, amikor fájdalmat okozhat Istennek, megsértheti, csalódást okozhat neki. A gyűlölet élteti. Amint Istent a szeretet élteti. Ő a Gyűlölet. Amint Isten a Szeretet. A gyűlölet a vérében van. Amint a Szeretet az én véremben. Íme, akkor megsokszorozza gondját és őrködését az ,,enyéim'' egyike körül. Egy lerombolt várba belépni gyerekjáték. A pokol kegyetlen királya nem azt akarja. Ő Isten erődítményeit akarja, a tiszta és sima köveket, amelyek kristálytiszták, amelyek acélosan ellenállnak, amelyek minden oldalára rá van vésve a legszentebb név: Istené, amely mint valami folyadék, árad ki a belsőből a külsőre. A Név, amelyet ők szeretnek, szolgálnak, imádattal ejtenek ki, valahányszor egyet dobban a szívük. Megragadni ezeket, megfogni, elszakítani tőlem, eltörölni belőlük a lélek, test és értelem hármasságát, azt a Nevet, az én kertem virágait az ő poklának szennyévé tenni, és kinevetni, káromló kacaját az isteni trónus felé irányítani, nevetni győzelme felett, amit az emberen és Istenen aratott. Íme a Sátán öröme.

Minél inkább az ,,enyéim'' vagytok, annál inkább az övéivé igyekszik tenni titeket. És mivel bennetek állandó az őrködés és az akarat, ő; a Ravasz, nem a másoknál használt módszerrel követ és üldöz titeket. Hanem orvul támad meg titeket, mindig távolabbról, a leginkább előre nem látható pillanatokban, és a legkevésbé gondolható indítóokokkal. Hasznot húz a fájdalomból, a szükségből, az elhagyatottságból, a kiábrándulásokból, és párducként ugrik rátok pillanatnyi kábultságtokban, szomorúságtokban, amikor gyengék vagytok, remélve, hogy akkor legyőz titeket, és elégtételt szerez magának a sok győzelemért, amit felette arattatok. Az eszközök? Számtalanok. A módszer? Egyetlen. A jóakarat, a hazug kedvesség, az ésszerű, nyugodt szó, a barátságos tekintet, amely segít, amely segíteni akar.
Megtámadott már titeket? Még továbbra is meg fog támadni, sokszor, és mind ravaszabbul. Ó, mennyire gyűlöl engem és téged! Mindinkább részed lesz ebben, és olyan ravaszul, amivel a legéberebbet is cselbe ejti. Az emberileg szólva éberet. Mert -- mosolyogj, lélek, akit szeretek -- mert az egyszerűség, amelyet átjár az Isten, és amely ilyen marad, az bevehetetlen minden ravaszsága ellenére. Megsebez majd téged kívülről. De a katona becsületére válik a forradás, amely jel a testén, és azt mondja: ,,Ez a férfias küzdelem jele és bizonyítéka.'' És minél inkább barázdákat alkotnak a katona testén az ilyen jelek, annál inkább értékeli a világ. A lelki küzdelmekben ugyanez következik be, s a ti sebeitek, amelyek nem sértik meg a lelket, hanem csak annak burkolatát látják el véraláfutásokkal, a ti becsületetekre válnak. És ezekért mennyei dicsőségben fogtok részesülni. Igazán mondom nektek -- akik csak azokat nevezitek ,,vértanúknak'', akiket a zsarnokok veszítenek el, -- hogy az én összes szentjeim vértanúk. Mert ahhoz, hogy valaki szentté legyen, el kell viselnie a
Sátántól jövő üldöztetést, és hűségesnek kell maradnia. Dicsőség a győztesnek! Övé az ég pálmája.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a sátán