Valtorta Mária

Valtorta Mária

2014. október 25., szombat

Nem szolgálhattok két úrnak!

Miután Jézus meggyógyított néhány beteget és alamizsnát osztottak az apostolok a szegényeknek, Jézus elkezdi beszédét:
-- Béke legyen veletek!
Azért magyarázom meg nektek az Úr útjait, hogy kövessétek. Tudnátok-e járni egy ösvényen, amely innen jobbra indul lefelé, és ugyanakkor azon is járni, amely a baloldalon megy le? Nem tudnátok. Mert ha az egyiket veszitek, ott kell hagynotok a másikat. Még két egymás mellett futó ösvényen se tudnátok hosszú ideig járni úgy, hogy egyik lábatokkal az egyiken, a másikkal a másikon jártok. Végül kifáradnátok. De Isten
ösvénye és a Sátáné között nagy távolság van, amely egyre növekszik, épp úgy, mint a két ösvény között, amely itt összetalálkozik, de amelyek egyike Kafarnaum felé megy, a másik Ptolemaisz felé, s amint lemennek a völgybe, mindinkább távolodnak egymástól. Így telik az élet a múlt és a jövő között, a rossz és jó között. A középpontban van az ember akaratával és szabad döntésével. A végállomások: egyik oldalon Isten és a mennyország, a másikon Sátán és a pokol. Az ember választhat. Senki se kényszeríti. Ne mondja nekem:
,,De a Sátán kísért'', s ne mentegesse magát ezzel azért, hogy a lefelé menő ösvényt választotta. Isten is vonz, szeretetével, éspedig jó erősen; szavával, amely ugyancsak szent; ígéreteivel, amelyek nagyon csábítóak! 

Miért engedik meg akkor az emberek, hogy a kettő közül csak az egyik csábítsa őket, éspedig az, amelyik a legkevésbé érdemli meg, hogy hallgassanak rá? Isten szava, ígérete, szeretete nem elég ahhoz, hogy közömbösítse a Sátán mérgét? Óvakodjatok attól, ami megfertőz titeket. Amikor valaki testileg egészséges és erős, nem mentes a fertőzéstől, de könnyen legyőzi. Míg ha valaki már beteg és azért gyenge, szinte biztosan elpusztul egy
újabb fertőzés következtében, és ha túléli, betegebb, mint előbb volt, mert nincs ereje a vérnek ahhoz, hogy teljesen megsemmisítse a fertőző csírákat.
(A fordító megjegyzése: Ez megint Valtorta Mária öntudatlan magyarázata lehet, mert noha Jézus tudott minderről, korának hallgatósága még nem volt tisztában velük, s ezért Jézus szavainak értelmét nem fogta volna fel.) 
Ugyanez a helyzet a felsőbb síkon is. Ha valaki erkölcsileg és lelkileg egészséges és erős, nem mentes a kísértéstől, de a rossz nem ver gyökeret benne. Amikor hallom, hogy valaki azt mondja: ,,Ez és ez megközelített, ezt és ezt olvastam, meg akartam győzni ezt és ezt a jóról, de az történt, hogy a rossz, ami az ő agyukban és szívükben, vagy a könyvben volt, behatolt énbelém'', én  ebből arra következtetek, hogy ő már megteremtette a kedvező talajt annak behatolására. Ebből látszik, hogy gyenge volt, hiányzott belőle
az erkölcsi, lelki erő. Mert nekünk még ellenségeinkből is hasznot kell húznunk. Amikor megfigyeljük gyengéiket, tanulnunk kell tőlük, hogy mi ne essünk bele ugyanabba a hibába. Az értelmes embert nem vezeti félre az első tanítás, amit hall. Akit átjárt egy tanítás, az nem képes helyt adni egy másfajta tanításnak. Ez a magyarázata annak, miért oly nehéz meggyőzni az igaz tanítás követéséről azokat, akik másfajta tanításról vannak meggyőződve. 

De ha te bevallod, hogy a legkisebb szélfúvásra megváltoztatod gondolkozásmódodat, akkor látom, hogy tele vagy lyukakkal, lelki várad tele van résekkel, gondolataid gátjai ezernyi helyen elgyengültek, és kifolyik rajtuk keresztül a jó víz, és belép a szennyes, és te oly ostoba és nemtörődöm vagy, hogy nem is veszed észre, nem segítesz rajta. Állapotod nyomorúságos. Ismerjétek fel azért a két ösvényt, válasszátok a jót, és haladjatok azon ellenállva, ellenállva, ellenállva az érzékek, a világ, az (ál)tudomány és az ördög csábításának. A rosszhiszeműséget, megalkuvásokat, két ellentétes egyénnel való szerződéskötést hagyjátok a világ embereinek. Ha az emberek becsületesek lennének, ez elő se fordulna köztük. De legalább ti, Isten emberei ne fogadjátok el ezt.
Istennel együtt nem birtokolhatjátok a Mammont is. Értéktelenné válna jó cselekedetetek, ha kevernétek a jót a rosszal. A teljesen jót megsemmisítené a rossz. Ez egyenesen az Ellenség karjába vinne titeket. Azért ne tegyétek! Szolgáljátok (Istent) hűségesen! Senki sem szolgálhat két ellenkező felfogású úrnak. Vagy szeretni fogja az egyiket és gyűlölni a másikat, vagy ellenkezőleg. Nem lehettek egyaránt Istenéi is és a Mammonéi is. Isten szellemét nem lehet összeegyeztetni a világ szellemével. Az egyik felfelé száll, a másik lefelé halad. Az egyik megszentel, a másik megront. Ha pedig romlottak vagytok, hogyan cselekedhettek tisztán? Az érzékek felgyulladnak a romlottban, és az érzékek után az egyéb vágyak is. Tudjátok már, miként romlott meg Éva, és általa Ádám is.

A Sátán megigézte az asszony szemét, és ezzel megrontotta úgy, hogy mindaz, amit eddig tisztának látott, tisztátalanná lett számára, és furcsa kíváncsiság kelt fel benne. Utána a Sátán megigézte a fülét, és megnyitotta azt egy ismeretlen tudás: saját tudása számára. Éva értelme is meg akart tudni olyan dolgokat, amelyekre nem volt szüksége. Utána a Sátán megmutatta a rosszra megnyílt szem és értelem számára azt, amit előzőleg nem látott és nem értett, és Évában minden felébredt és megromlott, és az Asszony a Férfihez menve kinyilvánította neki titkát, és meggyőzte Ádámot, hogy ízlelje meg az új gyümölcsöt, amely oly szép volt a szemnek, és ami addig tilos volt számukra. És Ádám megcsókolta, nézte száját és szemét, amely már zavaros volt a Sátán által. És a romlás behatolt Ádámba, aki látta, és szemén keresztül megkívánta a tilosat, és beleharapott társával együtt, oly magasból lezuhanva a sárba.
Amikor valaki romlott, a romlottság magával ragadja (társát is), hacsak az nem szent a szó igazi értelmében. Vigyázzatok azért szemetekre, emberek! A szem pillantására és az
értelemére. Akik romlottak nem képesek másra, csak mások megrontására. A szem a test világossága. (Vö. Lk 11,34-35.) A te gondolatod a szív világossága. De ha szemed nem tiszta -- mert egy romlott gondolat megrontja az érzékeket -- akkor minden elsötétül benned, és csábító ködök tisztátalan képzeteket alkotnak benned. Akinek gondolata tiszta,  abban minden tiszta, tiszta a tekintete, és Isten világossága uralkodik ott, ahol az érzékek nem gátolják. De ha rosszindulatúlag zavaros dolgok látására nevelted szemedet, akkor minden elsötétül benned. Hasztalanul néznél még a legszentebb dolgokra is. A sötétségben csak sötétség lesz, és a sötétség tetteit viszed végbe. Azért, Isten gyermekei, védjétek meg magatokat önmagatok ellen. Figyelmesen őrködjetek minden kísértés felett. A kísértés még nem rossz. Az atléta a küzdelem által készül fel a győzelemre. A
felkészületleneket és figyelmetleneket viszont legyőzi a rossz. Minden kísértést okozhat. A vereség elernyeszt. A küzdelem elfáraszt.

De gondoljatok arra, mit szereznek nektek ezek a dolgok. Azt akarjátok, hogy egyórás gyönyörért elveszítsétek az örökkétartó békét? Mit hagy hátra a testi gyönyör, az aranyban és a gondolatban való gyönyörködés? Semmit. Mit értek el, ha visszautasítjátok ezeket? Mindent. A bűnösöknek beszélek, mert az ember bűnös. Rendben van, mondjátok meg nekem igazán: miután kielégítették érzékeiteket, kevélységteket, fösvénységteket, frissebbeknek, biztosabbaknak, megelégedettebbeknek érzitek magatokat? A kielégítést követő órákban, amikor visszagondoltok rá, őszintén boldognak érzitek magatokat? Én nem ízleltem meg az érzékiségnek ezt a kenyerét. De válaszolok helyettetek: ,,Nem.
Elhervadás, elégedetlenség, bizonytalanság, hányinger, félelem, nyughatatlanság. Íme az elmúlt órának kisajtolt leve.'' De kérlek titeket valamire. Miközben azt mondom: ,,Sose tegyétek ezt'', azt is mondom: ,,Ne legyetek könyörtelenek azokkal szemben, akik eltévelyednek''. Gondoljatok arra, hogy mindnyájan testvérek vagytok, közös a testetek és lelketek. (eredete). Gondoljatok arra, hogy sok oka lehet annak, hogy valaki vétkezik. Legyetek irgalmasok a bűnösök iránt, és jóságosan emeljétek fel őket és vezessétek őket Istenhez, megmutatva nekik, hogy az általuk megtett út veszélyeket jelent a test, az értelem és a szellem számára. Tegyétek ezt, és nagy lesz jutalmatok. Mert mennyei Atyátok irgalmas a jók iránt és százannyit tud adni egyért.
(Ekkor mozgás támad a tömegben, s Jézus félbeszakítja beszédét, mert mindenki Mária Magdolnát figyeli, aki négy piperkőc társaságában megérkezik. Azok utat csinálnak neki a tömegben. Jézus egy ideig ránéz, de utána feléje se nézve folytatja beszédét, amelyet azonban főleg hozzá intéz:)

Azt mondtam, legyetek hűségesek a Törvényhez, legyetek alázatosak és irgalmasok, ne csak azokat a testvéreiteket szeressétek, akikkel vérségi kapcsolat köt össze, hanem azokat is, akik a közös eredet révén azok, mint emberek. Azt mondtam nektek, hogy a megbocsátás hasznosabb a haragnál, hogy a részvét jobb a könyörtelenségnél. De most azt mondom nektek, hogy nem szabad elítélni mást, ha valaki nem mentes attól a bűntől, amelyet másban el akar ítélni. Ne legyetek olyanok, mint az írástudók és a farizeusok, akik mindenkivel szemben szigorúak, csak magukkal szemben nem. Akik tisztátalannak mondják azt, ami külsőségesség, ami csak a külsőt tudja beszennyezni, de utána helyet
adnak bensejükben, szívükben a tisztátalanságnak. (Lk 11,39) Isten nincs a tisztátalanokkal, mert a tisztátalanság azt rontja meg, ami Isten tulajdona: a lelket, és főleg a kicsinyek lelkét, akik a föld angyalai. Jaj azoknak, akik sátáni, állatias kegyetlenségükkel levágják azok szárnyát, és az égnek eme virágait a sárba tiporják, megismertetve velük az érzékiség ízét! Jaj!... Jobb lenne nekik, ha villám vágná agyon őket, mint hogy ilyen bűnt kövessenek el. (Vö. Mt 18,10.) Jaj nektek, ti gazdagok és örvendezők! Mert éppen köztetek erjed a  legnagyobb tisztátalanság, aminek ágyat, párnát, henyélést és pénzt adtok. Most jóllaktatok. Torkotokig ér a tisztátalan vágyak étele és fojtogat titeket. De éhezni fogtok. Rettenetes és kielégíthetetlen, csökkenthetetlen lesz éhségetek az örökkévalóságban. Most gazdagok vagytok. Mily sok jót tudnátok tenni vagyonotokkal! Ti pedig sok rosszat tesztek vele magatoknak és másoknak. Egy napon, amelynek nem lesz vége, kegyetlen szegénység lesz részetek. Most nevettek. Győzteseknek képzelitek magatokat. De könnyeitek megtöltik majd a Gyehenna mocsarait. És többé nem lesz nyugalmatok. (Vö. Lk 6,24-25.) Hol rak fészket a házasságtörés? Hol rontják meg a gyermekeket? Ahol valakinek van két, három ágya a szabadosságra, jegyesének ágyán kívül, és abba süllyeszti el pénzét és a testének erejét, amely testet Isten azért adta neki, hogy dolgozzék családjáért, és ne tegye ki tisztátalan
viszonyoknak, amelyek a tisztátalan állat alá süllyesztik őt. Hallottátok a mondást: ,,Ne törj házasságot''. (Kiv 20,14; MTörv 5,18; Mt 5,27) De én azt mondom nektek, hogy aki vágyakozva néz egy asszonyra, vagy aki vágyakozva megy egy férfihez, már pusztán ezzel
házasságtörést követett el szívében. Semmiféle ok sem teszi megengedetté a paráználkodást. Semmiféle. Nem jogosít fel erre, ha a férj elhagyott vagy visszautasított. Nem jogosít fel a visszautasított asszony iránt érzett részvét. Csak egyetlen lelketek van. Amikor az össze van kötve egy másik lélekkel a hűséget ígérő szerződés által, ne hazudtold meg! Különben a szép test, amellyel vétkezel, veled megy, tisztátalan lélek, a kiolthatatlan lángokba. Inkább csonkítsátok meg, de ne öljétek meg örökre elkárhoztatva. (Vö. Mt 5,29) Forduljatok vissza emberek, ti gazdagok, a bűn férges mocsarai, forduljatok vissza emberek, hogy ne undorodjék tőletek az Ég...
(Mária Magdolna a kezdetben gúnyos, csábító arccal hallgatja Jézus szavait. Végül elsötétül a dühtől. Jóllehet Jézus nem néz rá, felfogja, hogy neki beszél. Megvetően fátylába burkolózik, és a nép megvető pillantásaitól és Jézus szavaitól üldözve, veszett kacajjal lefut a hegyről.)
Jézus folytatja beszédét:
Méltatlankodtok a történtek miatt. Már két napon keresztül megzavarta a Sátán a mi találkozóhelyünket, amely jó magasan van a sár fölött. Többé nem szolgál ez menedékül számunkra, azért elhagyjuk. (Előző napon egy képmutató farizeus hazugsággal vádolta Jézust, erre is utal.) Házasságtörés (Mt 5,27-32)

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.