A Sátán bűne

Útközben az apostolok azon tanakodnak, hogy az ártatlan Jézusnak miért kell annyit szenvednie. Bertalan szerint azért, mert az emberek gyűlölik azt, aki jó. Júdás Tádé szerint azért, mert nagy az ellentét Jézus tökéletessége és a bűnös ember nyomorúsága között. Máté szerint azért, mert Jézusnak erőfeszítésébe kerül, hogy eltűrje ellenségeit. András szerint azért, mert az emberek visszautasítják Jézus szeretetét, és nem tud annyi jót tenni velük, amennyit szeretne. A Zelóta szerint azért, mert Jézusnak ki kell engesztelnie az emberiség minden bűnét, hogy megváltsa az embereket. A többiek is mondanak valamit, csak Jakab, Alfeus fia és János hallgat. Jézus nógatására Jakab kijelenti, hogy
szerinte azért szenved Jézus, mert a Sátán gyűlöli Őt. János szerint azért, mert a Sátán átjár mindenkit gyűlöletével, és Jézus ellen lázítja őket, mert Ő oly sok zsákmányát elszakítja tőle.
Jézus kijelenti, hogy mindebben van valami igazság, de az Ő szenvedésének igazi oka más, nem a jelen időkben rejtőzik, hanem a legtávolibb múltban, megelőzve a prófétákat, pátriárkákat, sőt még a látható világegyetem megteremtését is.
Az apostolok törik a fejüket, de nem tudják kitalálni. Erre Jézus megmagyarázza nekik:

-- Idehallgassatok! Menjünk vissza együtt az időben, még azon is túl, amikor az idô elkezdődött. Ti tudjátok, ki tette tönkre az ember lelkét. A Sátán volt az, a Kígyó, az Ellenség, az Ellenszegülő, a Gyűlölet. Nevezzétek őt, amint akarjátok. De miért tette tönkre? Mert nagyon irigyelte. Látta, hogy az embert Isten az ég számára teremtette, ahonnan a Sátánt kivetette. Azt akarta, hogy az ember is részesüljön az ő számkivetésében. Miért vetette ki őt Isten? Azért, mert fellázadt
Isten ellen. Tudjátok. De miben állt lázadása? Az engedetlenségben. A szenvedés elején egy engedetlenség áll. És akkor nemde szükségszerűen következik ebből, hogy csak a tökéletes engedelmességgel lehet helyreállítani a Rendet, amely mindig örvendetes? Az engedelmesség nehéz, főleg ha súlyos dologról van szó. A nehéz dolog, szenvedést okoz annak, aki végrehajtja. Fontoljátok azért meg, hogy nekem, nemde végtelenül kell szenvednem, mert a Szeretet azt kérte tőlem, hogy ha én vissza akarom adni az örömöt Isten gyermekeinek, akkor engedelmeskednem kell az Isten Gondolatának. Tehát szenvednem kell, nem azért, hogy eltöröljek egy vagy ezernyi bűnt, hanem magát a Legnagyobb Bűnt, amely mind Lucifer angyali lelkében, mind pedig Ádám lelkében, egészen az utolsó ember lelkéig mindig az Isten iránt tanúsított engedetlenség volt és lesz. Nektek, embereknek, engedelmeskednetek kell abban a kis dologban -- ami oly nagynak tűnik előttetek, de oly kicsi -- amit Isten kíván tőletek. Ő, igazságosan, csak azt kéri tőletek, amit meg tudtok tenni. Ti csak annyit ismertek Isten akaratából, amennyit fel tudtok fogni. De én teljesen ismerem az Ő Gondolatát, a nagy és kis eseményeket illetőleg. Számomra nem korlátozott a megismerés és a
végrehajtás. A szerető Feláldozó, az isteni Ábrahám, nem kíméli meg Áldozatát és Fiát. A kielégítetlen és megbántott Szeretet engesztelést és felajánlást követel. És ha ezer és ezer évig élnék is, az semmit sem érne, ha nem emészteném fel az Embert utolsó rostjáig. Semmi sem történne, ha az örökkévalóságtól fogva nem mondtam volna ,,Igen''-t Atyámnak, készen állva arra, hogy engedelmeskedjem neki, mint Isten Fia, és mint Ember, attól a pillanattól fogva, amelyet Atyám helyesnek talált. Az engedelmesség fájdalmas és dicsőséges. Az engedelmesség,
akárcsak a lélek, sose hal meg. Igazán mondom nektek, hogy az igazán engedelmesek megistenülnek, de csak miután állandóan harcoltak magukkal, a világgal és a Sátánnal. Az engedelmesség fény. Minél engedelmesebb valaki, annál ragyogóbbá válik, és annál többet lát. Az engedelmesség türelem, és minél engedelmesebb valaki, annál jobban eltudja viselni a dolgokat és az embereket. Az engedelmesség alázatosság, és minél engedelmesebb valaki, annál alázatosabb lesz felebarátja iránt. Az engedelmesség szeretet, mert a szeretetnek egy megnyilvánulása, és minél engedelmesebb valaki, annál számosabbak és
tökéletesebbek cselekedetei. Az engedelmesség hősiesség. És a hősies lélek szent, az ég polgára, megistenült ember. Ha a szeretet az az erény, amelyben az ember ismét megtalálja a Hármas Egy Istent, az engedelmesség az az erény, amelyben megtalál engem, Mestereteket.
Biztosítsátok, hogy a világ arról ismerje meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy teljesen engedelmeskedtek mindenben, ami szent. Ezután mondja el Jézus a hegyről és völgyről szóló példabeszédet, amelyben, Júdáshoz intézve szavait, ezt mondja:
-- Az emberek sokszor még a Sátánt is megrágalmazzák, és neki tulajdonítanak minden lelki romlottságot. Sőt, még Istent is megrágalmazzák, neki tulajdonítva minden eseményt. Isten nem vesz erőszakot az emberi szabadságon. A Sátán nem tud legyőzni valakit, ha akarata erős a Jóban. Igazán mondom nektek, hogy száz közül hetvenszer saját akaratából vétkezik.... Az emberek azért nem haladnak az Isten felé vezetô úton, mert az értelem kevélysége és a test romlottsága meggátolja ezt. Egy kevélység, amely valóban verseng a sátáni kevélységgel annyira, hogy az emberek elítélik, vagy meggátolják Isten tevékenységét, amikor az ellenkezik az emberek és a pártok érdekeivel. Ezt a bűnt sokan elkövetik Izraelben, és emiatt örökre elkárhoznak... Még saját tanítványaim közül sem tart majd ki mindenki mindvégig. De ne aggódjunk azokért a gyümölcsökért, amelyek rothadtan leesnek az ágról! Törekedjünk arra, amíg lehetséges, hogy ne rothasszuk el azokat. Kedvességgel, határozottsággal, feddéssel és megbocsátással, türelemmel és szeretettel érjük el ezt. Utána, amikor ők ,,nem''-et mondanak Istennek és testvéreiknek, akik meg akarják menteni őket, és a halál, a Sátán karjaiba vetik magukat, bűnbánat nélkül halva meg, akkor hajtsuk le fejünket, és ajánljuk fel Istennek fájdalmunkat, hogy nem örvendeztethettük meg Őt ennek a léleknek a megmentésével. Minden mester ismeri ezeket a sikertelenségeket. Ezek is egy célt szolgálnak. Megmentik a kevélységtől a lelkek mesterét, és próbára teszik az ő állhatatosságát a szolgálatban. A sikertelenségeknek nem szabad kifárasztaniuk a lelkek nevelőinek akaratát. Sőt, arra kell ösztönözniük őt, hogy a jövőben többet és jobbat tegyen. (P 10,380-383)

Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a sátán