Jézus a Getsemani kertben

Amikor megérkeznek a kertbe, mindnyájan egyesülnek egy csoportban.
-- Most szétválunk. Én felmegyek a magasba, imádkozni. Magammal viszem Pétert, Jánost és Jakabot. Ti maradjatok itt! Ha a Sátán fölétek kerekedne, hívjatok! És ne féljetek! Nektek egy hajszálatok sem fog meggörbülni. Imádkozzatok értem!...
Odamegy egy nagy sziklához, amely mögött egy kérdőjel alakjában csavarodó olajfa áll. Ott megáll. Nem néz a városra, amely lent látszik, egészen fehéren a holdfényben. Hátat fordít neki, és keresztalakban kiterjesztett karokkal imádkozik, égre emelt tekintettel. Hosszasan és buzgón imádkozik. Időnként felsóhajt, és néha meg lehet érteni imájából néhány szót. Atyjával beszélget.
-- Te mondod... Fiad vagyok... Mindent, de segíts... Elérkezett az óra... Nem maradok tovább a földön... Fiadnak nincs többé szüksége a segítségre... Tedd, hogy az Ember kielégítsen téged, mint Megváltó, engedelmesen... Amit te akarsz... Kérlek, könyörülj rajtuk... Üdvözítem őket? Ezt kérem tőled. Így akarom megmenteni a világtól, a testtől, az ördögtől... Kérhetek még valamit? Igazságos kérés, Atyám. Nem számomra. Az ember számára, akit te teremtettél, és aki még lelkét is besározza. Én belevetem ezt a sarat szenvedésembe és vérembe, hogy számodra szívesen látott, romlatlan dologgá változtassam... És ez van mindenütt. Ezen az estén ez az úr. A királyi palotákban és a házakban. A
katonaságnál és a Templomban... Most nyugodt a város, de holnap pokollá válik...
Jézus megfordul, a sziklára támaszkodik. Keresztbe teszi kezét. Jeruzsálemet nézi. Tekintete mind szomorúbbá válik. Azt mormolja:
-- Olyannak látszik, mint a hó... de egy bűnhalmaz az egész. Ebben is hányat meggyógyítottam! Mennyit beszéltem!... Hol vannak azok, akik hűségeseknek látszottak?
Lehajtja fejét, és erősen nézi a földet, amelyet rövid fű borít, és amely ragyog a harmattól. Sír, s könnyei csillognak, amint a földre hullanak. (Jsz 25-26)

* * *

Kétszer odamegy a három alvó apostolhoz, majd visszatér imájához. Eközben mondja:
-- Ne az én, hanem a te akaratod történjék!
Így marad egy ideig, térdelve. Utána fojtott hangon felkiált, és megzavarodott arccal föláll. De csak egy pillanatra, mert a földre zuhan, arccal a föld felé, és úgy marad. Egy emberroncs, akire ránehezedik az egész világ bűne, akit teljesen lever az Atya igazságossága, akire leszáll a sötétség, a hamu, a keserűség, az a
félelmetes, rettenetes, legrettenetesebb dolog, annak érzete, hogy Isten elhagyta, miközben a Sátán gyötri... Ez a lélek fulladása, élve eltemetése ebben a börtönben, ami a világ, amikor többé nem képes érezni, hogy valami összeköti Őt Istennel. Úgy érzi, hogy meg van láncolva, szája be van kötve, saját imái megkövezik, mert visszahullanak rá a bezárt égből, hegyes élükkel, tüzesen. ,,Isten árvájának'' érzi magát, elkárhozottnak, akit Isten elvetett. Ez a pokol!
Jézus, valódi haláltusában, hörögve sóhajtozik:
-- Semmit!... Semmit!... El!... Az Atya akarata! Az! Egyedül az!... A te akaratod, Atyám. A tied, nem az enyém. Hasztalan! Csak egy Úr létezik: a Legszentebb Isten. Egy Törvény: az engedelmesség. Egy szeretet: a megváltás... Nem. Nincs többé Anyám. Nincs többé életem. Nincs többé Istenségem. Nincs többé küldetésem. Hasztalan kísértesz, ördög, az Anyával, az élettel, Istenségemmel, küldetésemmel. Anyám az Emberiség, és szeretem annyira, hogy meghalok érte. Az életet visszaadom annak, akitől kaptam, és aki kéri tőlem, minden élőlény
Legfelsőbb Atyjának. Megerősítem: az Istenség képes erre az engesztelésre. Küldetésemet befejezem halálommal. Nincs többé semmim. Csak az, hogy megtegyem Uramnak, Istenemnek az akaratát. Távozz Sátán!
Azt mondtam először és másodszor. Ismét azt mondom, harmadszor is:
,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne az én, hanem
a te akaratod teljesüljön!'' Távozz Sátán, én Istené vagyok!
Utána nem beszél többet, csak ennyit: ,,Isten! Isten! Isten!'' Ezt kiáltja minden szívverésnél, minden kicsorduló vércseppnél. Vállán sötétté válik a ruha, amint a vér átitatja. ...
Az angyali megerősítés után letörli a vért arcáról és kezéről, és az alvó három apostolhoz megy.
-- Keljetek fel! Miközben a Sátán jön, mutassátok meg az aludni nem tudónak és fiainak, hogy Isten fiai nem alszanak! (Jsz 28-31)

Forrás: Valtorta Mária- Jézus és a sátán