A tízparancsolat- Atyádat és anyádat tiszteld

4. ,,Tiszteld atyádat és anyádat!''

-- Béke legyen mindnyájatokkal! ...
Mindnyájan testvérek vagyunk. A szeretetet nem szavakkal bizonyítjuk, hanem tettekkel. Az, aki bezárja szívét a hozzá hasonlók előtt, Káin szívét hordja magában. Az, aki nem szeret, fellázad Isten parancsa ellen. Mindnyájan testvérek vagyunk. Mégis látom, és ti is látjátok, hogy még a családon belül is -- ahol az azonos test és vér megerősíti az Ádámtól származó testvériséget -- gyűlölködés és súrlódások találhatók. Testvér, testvér ellen, a gyermekek a szülők ellen, a házastársak egymás ellen hadakoznak, mint ellenségek. De azért, hogy a testvérek ne legyenek mindig rosszindulatúak, és a házastársak ne váljanak egy nap házasságtörőkké, már kiskortól kezdve meg kell tanulni a család tiszteletét. A család a világ legkisebb és legnagyszerűbb szervezete. A legkisebb szervezet egy városban, vidéken, nemzetben, világrészen. De a legnagyszerűbb, mert a legrégibb; mert Isten rendelte el akkor, amikor a haza, a vidék fogalma még nem létezett, de már élt és működött a családi kötelék, a faj és fajok forrása, a kis ország, amelyben a férfi a király és a nő a királyné, a
gyermekek pedig az alattvalók. 

Fennmaradhat-e azonban egy bensőleg megoszlott ország, amelynek lakosai egymás ellenségei? Nem sokáig. Valóban, nem maradandó az a család, ahol nincs engedelmesség, tisztelet, takarékosság, jóakarat, szorgalmas tevékenység és szeretet.
,,Tiszteld atyádat és anyádat'' -- mondja a tízparancsolat. Hogyan tiszteljük őket? Miért kell tisztelnünk őket?
Tiszteljük őket az igazi engedelmességgel, a teljes szeretettel, bizalmas tisztelettel, tiszteletteljes félelemmel, amely nem zárja ki a bizalmat, s ugyanakkor a szülőknek nincs megengedve, hogy úgy bánjanak velünk, mintha szolgák, vagy alárendeltek lennénk. Tisztelni kell őket, mert Isten után tőlük származik az élet és mindaz az anyagi jólét, amit az élet megkíván. Ők az első tanítók, az apa és az anya a fiatalok első barátai a földön. Ha valaki felemel egy tárgyat a földről, amelyet elejtettünk, vagy ad nekünk egy darab kenyeret, megköszönjük, és azt mondjuk: ,,Áldjon meg érte az Isten!'' De akkor nemde szeretetteljesen meg kell köszönnünk, és áldást kell kérnünk azokra, akik feláldozzák magukat az értünk végzett munkában, hogy csillapítsák éhségünket,
ruházzanak, tisztán tartsanak minket, akik felkelnek, hogy álmunkon őrködjenek, akik lemondanak a pihenésrôl, hogy minket gondozzanak, akik ölükbe vesznek legnagyobb fájdalmainkban? Ők a mi tanítóink. A tanítót félni és tisztelni kell.

Elkezdik tanításunkat, amikor már járni és táplálkozni tudunk, és meg tudjuk
mondani a lényeges dolgokat, és akkor hagyják abba, amikor már megtanított minket az élet legkeményebb leckéje. Apánk és anyánk készít elő minket az első iskolára, és utána az életre. Ők a mi barátaink. Ki lehet inkább barátunk, mint apánk? És ki lehet inkább barátnőnk, mint anyánk? Félhetünk-e tőlük? Vádolhatjuk-e őket azzal, hogy elárultak minket? Íme, milyen ostoba az a fiatalember, s még ostobább az a fiatal leány, aki, míg idegenekkel barátkozik, bezárja szívét apja és anyja előtt, s aki lélekben és szívében tönkremegy oktalan, sőt bűnös kapcsolatai következtében, és oka lesz annak, hogy apja és anyja szívére ólomsúlyú könnyek hullanak. De ezek a könnyek nem a porba hullnak, és nem lesznek elfelejtve. Isten összegyűjti, és számon tartja azokat. Az Úr megjutalmazza a lábbal taposott szülő gyötrelmeit. De a szülőjét megkínzó gyermek cselekedete nem megy feledésbe még akkor sem, ha apja és anyja könyörög érte, Isten irgalmát kérve fájdalmas szeretetében bűnös gyermeke számára.

,,Tiszteld atyádat és anyádat, ha hosszú életű akarsz lenni a földön'' -- mondatott. ,,És örökké az égben'' -- teszem hozzá én. Nagyon csekély lenne büntetésként a rövid élet azok számára, akik mulasztást követtek el szüleikkel szemben: A túlvilág nem mese, és a túlvilágon jutalom vagy büntetés vár ránk aszerint, ahogy éltünk. Aki vétkezik szülője ellen, Isten ellen vétkezik, mert Isten adta a szülőkiránti szeretet parancsát, és aki nem szereti őket, vétkezik. Ezért elveszíti még földi életénél is jobban -- igazi életét, amelyről beszéltem nektek. Halálnak néz elébe, sőt már meg is halt, mert lelke elvesztette Urának kegyelmét. Vétkezett, mert megsebezte azt a szeretetet, amely a legszentebb Isten szeretete után. Már gyökeret vert benne a házasságtörés, mert a gonosz gyermekből hűtlen házastárs lesz. Benne van már a társadalmi elfajulás ösztökéje, mert a romlott gyermekből fejlődik ki a rabló, a kegyetlen és erőszakos gyilkos, a rideg uzsorás, a nőcsábász, a cinikus élvhajhász, az undok hazaáruló, aki elárulja barátait, gyermekeit, jegyesét, mindenkit. Nagyra becsülhettek-e valakit, bízhattok-e valakiben, aki megtanulta elárulni egy anya szeretetét, és aki kigúnyolja apjának ősz fejét? De várjatok csak! A gyermekek kötelességével párhuzamos ugyanis a szülôk hasonló kötelessége. Átkozott a bűnös gyermek! De átkozott a bűnös szülő is! Tegyetek meg mindent, hogy gyermekeitek ne
bírálhassanak titeket, ne utánozhassák bűneiteket! Szerettessétek meg magatokat azáltal, hogy igazságos és irgalmas szeretettel szeretitek őket! Isten maga az Irgalmasság. A szülők, akik azonnal Isten után következnek, szintén legyenek irgalmasok! Adjatok jó példát gyermekeiteknek és erősítsétek meg őket! Legyetek békések és vezessétek őket! Ti legyetek gyermekeitek első szerelmei! A fiúgyermek mindig anyjáról alkotja meg az általa kívánt jegyes képét. A leányok pedig apjukra tekintve álmodják meg jövendő férjüket. Legyetek rajta, hogy fiaitok és leányaitok bölcsen válasszák meg jövendő élettársukat, anyjukra és apjukra gondolva, és azokat az igazi erényeket kívánva meg tőlük, amelyeket apjukban és anyjukban látnak. Ha teljesen ki akarnánk meríteni ezt a tárgykört, egész nap és éjjel beszélhetnénk róla, s még az sem lenne elég. Azért irántatok való szeretetből rövid leszek. A többit majd megmondja nektek az Örök Lélek. Én elvetem a magot, és utána tovább megyek. De a jókban gyökeret ver a mag és kisarjad. Menjetek! Béke veletek!

Forrás: Valtorta Mária- Jézus