A tízparancsolat- Ne hazudj!

-- Hallottátok: ,,Ne szólj hamis tanúságot!''
Mi undorítóbb a hazugságnál? Nemde azt mondhatjuk, hogy egyesíti a kegyetlenséget a tisztátalansággal? Igen, azt mondhatjuk. A hazugság, -- a súlyos dolgokban való hazugságról beszélek -- kegyetlen. Nyelvével megsemmisíti valakinek a megbecsülését. Azért nem különbözik a gyilkosságtól. Sőt azt mondom, több a gyilkosságnál. Aki gyilkol csak a testet öli meg. A hazug megöli a jó hírnevet, a becsületet. Azért kétszeres gyilkosság. És büntetetlen gyilkosság, mert nem ont vért, de megsebzi a becsületet, a megrágalmazottnak és családjának becsületét. Nem gondolok most arra az esetre, amikor valaki hamis esküjével a halálba küld valakit. Az ilyen már összegyűjtötte magára a pokol tüzének parazsát. Csak arról beszélek, aki hazug beszédével meggyanúsít egy ártatlant és meggyőz másokat annak bűnösségéről. Miért teszi? Esztelen gyűlöletből. Vagy, mert más vagyonát akarja megkaparintani. Vagy félelemből.
Gyűlöletből. Csak az gyűlöl, aki a Sátán barátja. A jó ember nem gyűlöl. Soha.
Semmiféle okból. Megbocsát még azoknak is, akik ócsárolják, akik kárt okoznak neki. Sose gyűlöl. A gyűlölet arról tanúskodik, hogy az, akit gyűlölünk ártatlan. Mert a gyűlölet a gonosz lázadása a jó ellen. Nem bocsát meg annak, aki jó.

Bírvágy
,,Neki van, ami nekem nincs. Meg akarom szerezni az övét. De állását csak akkor tudom megkaparintani, ha rossz hírnévbe hozom őt. Ezt teszem. Hazugság? Mit számit! Kifosztom? Mit számit! Tönkretehetem egész családját? Mit számít!'' A sok kérdés között, amit a ravasz hazudozó feltesz magának, elfelejt, el akar felejteni egyet. Ezt: ,,És ha lelepleznek?'' Ezt nem teszi fel, mert kevélységében, bírvágyában mintegy beköti a szemét. Nem látja a veszélyt. Olyan, mint egy részeg. Megrészegült a sátáni bortól, és nem gondol arra, hogy Isten erősebb a Sátánnál, és megbosszulja a rágalmazást. A hazug átadja magát a Hazugságnak, és ostobán bízik biztonságában.

Félelem
Sokszor valaki azért rágalmaz, hogy saját magát kimentse. Ez a hazugság leggyakoribb formája. Valami rosszat tett. Fél attól, hogy felfedezik, felismerik tettét. Akkor felhasználja jó hírnevét, amivel még rendelkezik mások előtt, sőt visszaél vele, és megfordítja a tényeket, és amit ő tett másra fogja, akinek becsületességétől fél. Teszi ezt azért is, mert a másik, akaratlanul is tanúságot tett néha az ő gonosz tetteirôl, és most biztonságba akarja helyezni magát annak
tanúskodásától. Vádolja őt, hogy gyűlöletessé tegye, s így senki se higgyen neki, ha mond valamit. De tegyetek jót! Tegyetek jót! Akkor sose lesz szükségetek a hazugságra. Nem gondoltok arra, hogy amikor hazudtok, súlyos jármot vesztek magatokra? Az ördög sugallatára teszitek ezt. Állandóan félni fogtok a hazugság kiderülésétől, és azért emlékeznetek kell arra, hogy mit hazudtatok, kinek hazudtatok, még évek után is, nehogy ellentmondásba keveredjetek. Ez fárasztó, mint a gályarabság. És nem az eget szolgálja! Egyedül csak arra jó, hogy előkészítse helyeteket a pokolban! Legyetek őszinték! Oly szép annak az embernek a szája, aki nem ismeri a hazugságot! Legyen szegény, műveletlen, ismeretlen! De mindig király.
Mert őszinte. Az őszinteség aranynál, gyémántnál értékesebb ajándék, és a trónusnál is jobban a tömeg fölé emel, és olyan királyi udvarban részesíti a jót, amilyen még az uralkodónak sincs. Biztonságot és fellélegzést jelent az őszinte ember közelsége. A hazug ember barátsága ezzel szemben kellemetlen, sőt még közelléte is kellemetlen érzést okoz. Nem gondol a hazug arra, hogy az ezernyi hazugság után mindig gyanakodni fognak rá? Hogyan hihetnek ezek után abban, amit mond? Mégha az igazat mondja is, aki hallja titokban mindig arra gondol: ,,Vajon most is hazudik?''

Azt kérditek: ,,De mi van a hamis tanúsággal?'' Minden hazugság hamis tanúság. Nemcsak a törvény előtti. Legyetek egyszerűek, amint Isten és a kisgyermek egyszerű. Mondjatok igazat életetek minden pillanatában. Azt akarjátok, hogy jónak tartsanak titeket? Legyetek valóban azok. Ha egy rosszakarótok rosszat
akarna mondani rólatok, száz jó azt mondaná: ,,Nem. Nem igaz. Ő jó. Tettei beszélnek helyette.'' Az egyik bölcsességeket tartalmazó könyv mondja: ,,Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában... álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét... Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét: a gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között... Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz,... a hamis tanú csak a hamisságot adja tovább... Az
igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig...'' (Vö. Péld 6,12-19, 12,13.17.19.) ,,Egyszerűnek tűnik a suttogó beszéd, de behatol az ember belsejébe. Az ellenséget felismerjük szavairól, amikor árulást forral. Amikor halkan beszél, ne bízzál benne, mert hét gonoszság rejlik szívében. Kétszínűen elrejti gyűlöletét, de kiderül majd gonoszsága... Aki másnak gödröt ás, maga esik bele, és a kő arra esik, aki legurítja.''
A hazugság bűne oly régi, mint a világ; és nem változik a bölcs gondolata, amit tervez, amint Isten ítélete sem változik a hazugot illetőleg. Mondom nektek: mindig csak egyet mondjatok. Az ,,igen'' legyen mindig ,,igen'', és a ,,nem'' legyen mindig ,,nem'', még a hatalmasok és zsarnokok előtt is. (Vö. Mt 5,37) Akkor nagy lesz jutalmatok az égben. Azt mondom nektek: Legyetek közvetlenek, mint a kisgyermek, aki ösztönszerűleg közelít ahhoz, akiről érzi, hogy jó, anélkül, hogy a jóságon kívül mást keresne. És azt mondja, amit saját jóságában gondol, számítgatás nélkül, nem törődve azzal, hogy sokat mond, és megfeddhetik érte. Menjetek békében, és az Igazság barátotok lesz. Jézus lábánál ült beszéde alatt egy kisgyermek, felemelve fejét, mint egy madár, amelyik szülôjének énekét hallgatja. Most kedves mozdulattal, arcával megsimogatja Jézus térdét és azt mondja: ,,Én és te barátok leszünk, mert te jó vagy és én jót akarok neked. Most én is azt mondom -- és felemeli szavát, hogy mindenki meghallja, kezével
utánozva Jézus mozdulatát -- mindnyájan figyeljetek: Én tudom, hová mennek azok, akik nem hazudnak, és jót akarnak a Názáreti Jézusnak. Felmennek Jákob létráján. Fel, fel, fel... az angyalokkal együtt, és utána megállnak, amikor megtalálják az Urat.'' És boldogan nevet, látszik valamennyi foga. Jézus megsimogatja, és a nép közé megy. Visszaviszi a kicsit anyjának: ,,Köszönöm, asszony, hogy átengedted nekem gyermekedet.''
,,Terhedre volt...''
,,Nem. Szeret engem. Ő az Úr kicsije. Legyen az Úr mindig vele és veled! Isten veled!''

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Ne lopj! Mások tulajdonát ne kívánd!

-- Isten mindenkinek megadja azt, amire szüksége van. Valóban így van. Mire van szüksége az embernek? Fényűzésre? Sok szolgára? Hatalmas birtokra? Estétől reggelig tartó lakomákra? Nem! Az embernek szüksége van fedélre, kenyérre, ruhára. Arra, ami nélkül nem élhet meg. Nézzetek körül. Kik a legvidámabbak, a legegészségesebbek? Ki örül egészséges, nyugodt öregkornak? A mulatozók? Nem. Azok, akik becsületesen élnek, dolgoznak, és becsületes dolgokra vágyakoznak. Nem mérgezi meg őket a paráznaság, és erősek maradnak. Nem mérgezi meg őket a lakmározás, és mozgékonyak maradnak. Nem mérgezi meg őket az irigység, és vidámak maradnak. Ezzel szemben azok, akik mindig többre kívánnak szert tenni, megölik saját békéjüket, és nem örvendeznek, hanem korán megöregszenek, kiszárítja őket a rosszindulat vagy a visszaélés.

Összeköthetem a parancsolatot: ,,Ne lopj!'' a ,,Más jószágát ne kívánjad''-dal. Mert valóban a túlzott bírvágy ösztönöz a lopásra. Az egyiket csak egy lépés választja el a másiktól. Minden vágy tilos? Ezt nem állítom. A családapa, aki a mezőn vagy a műhelyben dolgozik, vágyakozik arra, hogy biztosíthassa a kenyeret gyermeke számára, és ezzel valóban nem vétkezik. Sőt apai kötelességét teljesíti. De az, aki csak arra vágyakozik, hogy többet élvezhessen, és ezért eltulajdonítja másét, vétkezik. Az irigység! Mert mi más jószágának megkívánása, ha nem irigység és kapzsiság? Gyermekeim, az irigység elválaszt Istentől, és egyesít titeket a Sátánnal. Nem gondoltok arra, hogy az első, aki el akarta lopni azt, ami a másé, Lucifer volt? Ő volt a legszebb főangyal, örvendett Istennek. Meg kellett volna elégednie ezzel. De irigyelte Istent és ő akart Istenné lenni, és ördöggé lett. (Vö. Iz 14,3-21.) Az első ördög.

Második példa: Ádámnak és Évának mindenük megvolt, földi Paradicsomnak örvendtek, élvezték Isten barátságát, boldogok voltak, mert Isten megajándékozta őket kegyelmével. Meg kellett volna elégedniük ezzel. De ők megirigyelték Isten tudását, a jót és rosszat illetőleg, és ezért Ő kivetette őket az Éden kertjéből, Istentől gyűlölt számkivetettekké váltak. Az első bűnösök. (Ter 1,26-3,24)

Harmadik példa: Káin irigy volt Ábelre Istennel való barátsága miatt. És az első gyilkossá vált. (Ter 4,1-16) Mária, Áron és Mózes nővére megirigyelte testvérét és Izrael történelmében az első leprássá vált. (Szám 12,1-15)

Lépésről lépésre vezethetnélek titeket Isten népének egész életén keresztül, és látnátok, hogy a féktelen vágy bűnössé teszi azt, aki táplálja, és a népre pedig levonja Isten büntetését. Az egyesek bűnei ugyanis felhalmozódnak és kihívják a büntetést a népre, akárcsak a századokon keresztül felhalmozódott homokszemek földcsuszamlást idéznek elő, amelyben elpusztulnak a falvak és azok lakói. Gyakran említettem nektek a kisgyermekek példáját, mert ők egyszerűek és bízni tudók. Ma azt mondom: kövessétek a madarakat, akik mentesek a kívánságoktól. Figyeljétek meg. Most tél van. Kevés az eledel a
gyümölcsöskertekben. De ők aggódnak-e emiatt nyáron, s gyűjtenek-e maguknak télre? Nem. Bíznak az Úrban. Tudják, hogy mindig tudnak fogni egy kis férget, magocskát, morzsát, pókot, vízi szúnyogot begyecskéjük számára. Tudják, hogy egy meleg kémény vagy gyapjúbolyh mindig menedéket ad nekik télen, amint tudják azt is, hogy amikor eljön az idő, hogy szénára lesz szükségük a fészeképítéshez, vagy több eledelre kicsinyeiknek, lesz illatos széna a réteken és zamatos gyümölcs a kertekben és a barázdákban, s lesznek bőségesen rovarok a levegőben ésa földön. És csendesen éneklik: ,,Hála neked Teremtőnk azért, amit adsz, és adni fogsz.'' Tele torokkal énekelnek, amikor eljön szerelmük
ideje és sokasodnak.

Van-e vidámabb teremtmény a madárnál? Mégis mi az ő értelmük az emberéhez hasonlítva? Egy homokszem egy hegyhez viszonyítva. De tanulhattok tőlük. Igazán mondom nektek, hogy a madár vidámságával rendelkezik az, aki tisztátalan vágyak nélkül él. Bízik Istenben, és atyának tapasztalja. Rámosolyog a hajnalra és a leszálló estére, mert tudja, hogy a nap az ő barátja és az éjszaka az ő dajkája. Neheztelés nélkül néz az emberekre és nem fél bosszújuktól, mert semmi kárt sem okoz nekik. Nem retteg egészsége miatt, se az álmatlanságtól nem fél, mert tudja, hogy a becsületes élet távol tartja a betegségeket, és édes
nyugalmat biztosít. Még a haláltól sem fél, mert tudja, hogy mivel jót tett, csak Isten mosolyában lehet része. A király is meghal. A gazdag is meghal. Sem a királyi jogar nem távolítja el a halált, sem a pénzzel nem lehet megszerezni a halhatatlanságot. A királyok Királya és az urak Ura előtt mily nevetséges dolgok a koronák és a pénzdarabok, de mily értékes egy, az Ő törvénye szerint leélt élet!
Jézus látja, hogy hallgatósága között egyesek beszélgetnek, s megkérdezi:
-- Mit mondanak azok az emberek ott hátul? Ne féljetek beszélni!
-- Azt kérdeztük: Antipász mivel vétkezett? Lopott, vagy házasságot tört? (Mt 14,3-12, Mk 6,14-29, Lk 3,19-20, 9,7-9)
-- Ne másokra nézzetek, hanem saját szívetekbe. De válaszolok nektek. Ő bálványimádásba esett, jobban imádva a testet, mint Istent, házasságot tört, lopott, vétett tilos vágyakozással és nemsokára gyilkossá válik.
-- Üdvözülni fog általad, az Üdvözítő által?
-- Én üdvözítem azokat, akik bűnbánatot tartanak, és Istenhez fordulnak. A töredelem nélküliek nem üdvözülnek.
-- Azt mondtad, hogy tolvaj. Mit lopott?
-- Testvérének feleségét. Nemcsak pénzt lehet lopni. Az is lopás, ha elveszik egy ember becsületét, egy leány szüzességét, egy férjtől feleségét, a szomszéd ökrét vagy terményét. A lopást még súlyosabbá teszi a fajtalan vágy vagy a hamis tanúskodás, a házasságtörés vagy paráznaság, vagy hazugság.
-- Egy prostituáló nő mivel vétkezik?
-- Ha férjes, házasságtöréssel és férjének meglopásával. Ha hajadon, tisztátalansággal és önmagának meglopásával.
-- Önmagát lopja meg? Hiszen sajátját adja oda!
-- Nem. Testünket Isten azért teremtette, hogy a lélek temploma, és Isten temploma legyen. Azért tisztességesen meg kell őrizni, mert egyébként a lelket megfosztjuk Isten barátságától és az örök élettől.
-- Akkor egy kéjnő már csak a Sátáné lehet?
-- Minden bűn bujálkodás a Sátánnal. A bűnös, mint egy megvásárolt nő, odaadja magát a Sátánnak tilos szeretkezésre, mocskos nyereség reményében. Nagy, nagyon nagy bűn a prostitúció, amely a tisztátalan állatokhoz tesz hasonlóvá. De higgyétek el, hogy a többi főbűn nem kisebb nála. Mit mondjunk a bálványimádásról? A gyilkosságról? Mégis Isten megbocsátott a zsidóknak az aranyborjú imádása után. (Vö. Kiv 30-34.) Megbocsátott Dávidnak kettős bűne után. (2Kir 11,1-12,23) A bűnbánónak Isten megbocsát. Legyen a bűnbánat arányos a bűnök számával és súlyosságával, és mondom nektek, hogy aki jobban bánja bűneit, annak többet bocsát meg Isten. Mert a bűnbánat a szeretet egyik megnyilatkozása. A cselekvő szereteté. A bűnbánó azt mondja Istennek:
,,Nem tudom elviselni neheztelésedet, mert szeretlek és vágyakozom szereteted után.'' És Isten szereti azt, aki szereti Őt. Azért mondom nektek: minél inkább szereti Őt valaki, annál inkább fogja Isten szeretni őt. Aki teljes odaadással szeret, annak mindent megbocsát.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Felebarátod házastársát ne kívánd!

Jézus egy házasságtörő fiatalember anyjának kérésére meggyógyítja a bűnbánó fiatalembert bőrbajából, amelyet abban az időben ,,leprának'' tartottak. Utána beszélni kezd a kilencedik parancsolatról: A parancsolat: ,,Felebarátod feleségét ne kívánjad'' kapcsolatban áll a ,,ne paráználkodj''-jal. Mert a vágy mindig megelőzi a cselekedetet. Az ember nagyon gyenge ahhoz, hogy képes lenne kívánni valamit anélkül, hogy utána ne teljesítené kívánságát. De ami a legszomorúbb, az ember nem képes ugyanezt megtenni a jó kívánságok esetében. Amikor rosszat kíván, azt utána teljesíti. Amikor jót kíván, utána megáll, sőt esetleg még meg is hátrál. A bűnös vágy magától terjed, mint a dudva. Gyermekek vagytok, és nem tudjátok, hogy ez a kísértés, bomlasztó, és menekülni kell tőle?
,,Kísértést szenvedtem'' -- régi védekezés! De éppen azért, mert már régen ismerik, az embereknek emlékezniük kellene következményeire is, és tudniuk kellene ,,nem''-et mondani. A mi történelmünkből nem hiányoznak a tiszta emberek példái. Ők tiszták maradtak az összes érzéki kísértés és az erőszakoskodók fenyegetése ellenére is.Rossz a kísértés? Nem. A Gonosznak a műve. De annak számára, aki győzedelmeskedik felette, dicsőséggé válik. Az a férj, aki más szeretőket keres, gyilkosa feleségének, gyermekeinek és önmagának. Az, aki belép más lakásába, hogy házasságtörést kövessen el, rabló, éspedig a leghitványabb. Hasonlít a kakukkhoz, áldozathozás nélkül örül más fészkének. Az, aki visszaél barátjának jóhiszeműségével, csaló, mert barátságot színlel, valójában azonban nem barátja. Az, aki így cselekszik, megbecsteleníti magát, és gyalázatot hoz szüleire. Vele lehet-e akkor az Isten?
Csodálatosan meggyógyítottam ezt a fiatalembert szegény anyja könyörgésére. De olyan undor tölt el a bujaság miatt, hogy hányingerem van tőle. Ti felkiáltottatok a félelemtől és a borzongástól a lepra miatt. Én, lélekben kiáltottam fel, undorodásomban a bujaságtól. Körülvesz engem mindenféle nyomorúság, és mindenki számára Megváltó vagyok. De szívesebben érintek meg egy halottat, egy igazat, akinek teste már oszlásnak indult, de akinek egyenes lelke már békét élvez, mint hogy egy olyanhoz közeledjek, aki bujálkodott. Üdvözítő vagyok, de Ártatlan vagyok. Ezt észreveszik mindazok, akik ide jönnek vagy velem beszélnek, és az én egyéniségem serkentőleg hat rájuk. Megértem, hogy szeretnétek, ha még beszélnék hozzátok. De nem vagyok
képes rá. Egy alig felnőtt fiatalembernek az elzüllése és tönkremenetele az érzékiség következtében jobban fölkavart engem, mint ha magát a Halált érintettem volna meg. Menjünk a betegekhez! Ha az undor miatt, ami elfog, nem vagyok képes beszélni, legalább üdvössége leszek azoknak, akik remélnek bennem. Béke veletek!

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Ne paráználkodj!

Ne nézzetek körül (most), keresvén, hogy kinek arcáról rí le a bujaság. Legyetek szeretetteljesek egymás iránt. Ti sem szeretnétek, ha valaki lelketek mélyére látna! Azért ti se figyeljétek szomszédotok zavaros tekintetét vagy lehajtott, elpirult arcát. Mondjátok -- főleg ti, férfiak -- közületek ki nem harapott bele ebbe a hamuban és ganéjjal sült pogácsába, a (tisztátalan) nemi gyönyörökbe?
Vagy csak az bujaság, ha valaki egy órát tölt a kéjnők karjaiban? Nemde az is bujaság, ha valaki megszentségteleníti a házasságot feleségével? Megszentségteleníti, mert törvényesített bűn az, amikor kölcsönösen kielégítik érzéki vágyaikat, de ugyanakkor elkerülik annak minden következményét! A házasság célja a gyermeknemzés, és az erre szolgáló cselekedetnek termékenységre (alkalmasnak) kell lennie, ezt a célt szolgálja. Enélkül erkölcstelenség. A nászágyat nem szabad bordélyházzá tenni. Azzá válik, ha bepiszkítja valaki az érzékiséggel, és nem szenteli meg az anyasággal. A föld nem utasítja el a magot. Befogadja, és az palántává nő. A mag nem menekszik a (felszántott) földtől, amelybe elvetették, hanem azonnal gyökeret ereszt, belekapaszkodik, hogy növekedjék, és kalászba szökkenjék.

Azaz, a növények a föld és a mag házasságából származnak. A férfi (adja) a magot, a nő a földet, a kalász pedig a gyermek. Bűn, ha visszautasítják a kalász termelését, és bűnösen megsemmisítik az (életadó) erőt. Prostitúciót követnek el a nászágyon, amely nemcsak hogy nem különbözik attól, hanem még súlyosabb, mert nem engedelmeskednek a parancsnak: ,,Legyetek egy testté és sokasodjatok gyermekeitekben.'' (Vö. Ter 1,26-28, 2,18-24, 9,1)
Lássátok meg ezt ti, nők, akik szándékosan terméketlenné teszitek magatokat, akik a világ előtt törvényes feleségek vagytok, de nem Isten szemében; akik jóllehet megbecsülésnek örvendhettek, de ugyanakkor paráználkodtok férjetekkel, mert nagyon gyakran nem az anyaságot keresitek, hanem a gyönyört. Nem fontoljátok meg, hogy a (tisztátalan) gyönyör méreg, amit magatokba szívtok attól, akinek fertőzött a szája. Tűz az, amelyet meggyújtotok, s amely, hogy kielégítse magát, kipattan a tűzhelyből és feléget titeket. Mindinkább kielégíthetetlenné válik. A hamu maró ízét hagyja nyelvetek alatt. Undort, hányingert, önmegvetést és a bűntárs megvetését okozza. Amikor a két fellángolás között felébred a lelkiismeret, csak ez az önmegvetés származhat belőle, mert (a bűnös érzi, hogy) lealacsonyította magát az állatok szintje alá.
 

Hallottátok: ,,Ne paráználkodj!''

Az ember sokféleképpen paráználkodik. Nem akarok foglalkozni azzal a felfoghatatlan egyesüléssel, amelyet a Leviták könyve elítél e szavakkal: ,,Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni;'' és ,,Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog.'' (Lev 18,22-23)
De miután hangsúlyoztam a házastársak kötelességét a házasságot illetőleg, amely megszűnik szentté lenni, amikor bűnös módon terméketlenné teszik, beszélni akarok az igazi és sajátos értelemben vett paráznaságról a férfi és a nő között, amikor pénzzel vagy ajándékokkal kölcsönösen bűnbe viszik egymást. Az emberi test pompás templom, amelynek oltára van. Ezen az oltáron Istennek kell lennie. De Isten nincs ott, ahol romlottság uralkodik. Azért a tisztátalan test oltára meg van szentségtelenítve és nélkülözi Istent.Akárcsak a részeg, aki hentereg a sárban és saját hányadékában, az ember lealacsonyítja magát az állatias paráznasággal, és rosszabbá válik a féregnél és a legmocskosabb állatnál. Ha van köztetek valaki, aki lealacsonyította magát egészen addig, hogy áruba bocsátotta saját testét, mint ahogy kereskednek a takarmánnyal vagy az állatokkal, mondja meg nekem, mi jó származott rá ebbôl? Vegyétek kezetekbe saját szíveteket, figyeljétek meg, kérdezzétek meg, hallgassátok meg, lássátok sebeit, fájdalmas remegését, és utána mondjátok meg, és válaszoljatok nekem: oly édes volt az a gyümölcs, hogy megérte ezt a szívfájdalmat?

Megérte annak a szívnek fájdalmát, amely szív tisztának született, és amelyet ti rákényszeríttettetek arra, hogy tisztátalan testben éljen, és azért verjen, hogy éltesse és fűtse a paráznaságot, hogy elpusztuljon a bűnben? Mondjátok meg nekem: annyira elfajultatok, hogy nem zokogtok titokban, amikor halljátok egy gyermek hangját, aki anyját hívja? És akkor saját anyátokra gondoltok. Ti kéjnők, elmenekültetek hazulról, vagy kidobtak titeket onnan, nehogy a rothadt gyümölcsből kiszivárgó rothadás megrontsa többi testvéreteket is. Gondoljatok anyátokra, aki talán meghalt a fájdalomtól, amikor azt kellett mondania magának:,,Gyalázatos alakot szültem!''
Nem érzitek, hogy szívetek a földbe süllyed, amikor találkoztok egy tisztességben megőszült öreggel, és apátokra gondoltok, akire szégyent hoztatok, mintha telt marokkal sarat dobtatok volna rá; és amikor arra
a szégyenre gondoltok, amit szülőföldetekre hoztatok? Nem éreztek lelkiismeret-furdalást, amikor látjátok egy házastárs boldogságát, vagy egy szűz ártatlanságát, és azt kell mondanotok: ,,Én minderről lemondtam, és sosem lesz már részem benne!''

Nem érzitek, hogy szégyenetekben lesül a bőr arcotokról, amikor az emberek vágytól epekedve, vagy megvetéssel eltelve néznek rátok? Nem érzitek nyomorúságtokat, amikor vágyakoztok egy gyermek csókjára, és nem meritek többé azt mondani neki: ,,csókolj meg'', mert életeket öltetek meg, amikor azok megkezdődtek, eltaszítottátok magatoktól, mint kellemetlen terhet, mint haszontalan akadályt, leszakítottátok a fáról, amelyen megfogantak és a trágyadombra dobtátok, és most ezek a kis életek azt kiáltják felétek: ,,gyilkos''!
De mindenekelőtt nem remegtek attól a Bírótól, aki teremtett titeket, és aki vár rátok, hogy megkérdezze tőletek: ,,Mit tettél magaddal? Talán ezért adtam neked életet? Férgektől és rothadástól hemzsegő fészek, hogy mersz színem előtt állni? Elteltél a gyönyörrel, ami istened volt. Menj az örök átok helyére!''
Ki sír? Senki? Azt mondjátok: senki? Dehogynem, lelkem egy másik léleknek megy elébe, aki sír! Miért megy elébe? Azért, hogy kiátkozza, mert prostituált? Nem. Azért, mert szánakozom lelkén. Minden undorodik bennem mocskos testétől, amelyet kiver a tisztátalanság verejtéke. De a lelke! Ó, Atyám! Atyám! Ezért a lélekért is testet öltöttem, és elhagytam az eget, hogy megváltója legyek és oly sok nővére lelkének! Nemde fel kell vennem ezt az eltévedt bárányt, és el kell vinnem az akolba, meg kell tisztítanom, egyesítenem kell a nyájjal, meg kell etetnem, azzal a tökéletes szeretettel, amilyen tökéletes csak az enyém lehet, amely annyira más mint azoké, akik csak névleg szeretnek, valójában azonban
gyűlölnek; azzal a szeretettel, amely részvevő, teljes, kedves, hogy (a lélek) ne sirassa többé az elmúlt időt, vagy csak azért emlegesse sírva, hogy mondja: ,,Sokáig voltam távol Tőled, Örök Szépség. Ki adja vissza nekem az elvesztett időt? Hogyan élvezhetem a számomra hátralevő kis időben, amit élvezhettem volna, ha mindig tiszta maradtam volna?'' Mégse sírj, te a világ minden érzékiségétől sárba tiport lélek. Idefigyelj! Te mocskos rongy vagy, de újra virággá válhatsz. Szemétdomb vagy, de virágággyá lehetsz. Tisztátalan állat vagy, de újból angyallá változhatsz. Egykor az voltál. Virágos mezőkön táncoltál, rózsa voltál a rózsák között, friss voltál, mint azok, illatoztál a szüzességtől.
Derűsen énekelted gyermekkori dalaidat, és utána odafutottál anyádhoz, apádhoz, és azt mondtad nekik: ,,Szeretlek titeket.'' És a láthatatlan őr(zőangyal), aki ott van minden teremtmény mellett rámosolygott a te tiszta, égszínkék lelkedre... És utána? Miért? Miért szakítottad ki ártatlan kis szárnyadat? Miért tapostál rá apád és anyád szívére azáltal, hogy más, bizonytalan szívek után futottál? Miért változtattad tiszta hangodat a szenvedély hazug szólamaivá? Miért törted össze a rózsaszálat és becstelenítetted meg saját magadat? Tarts bűnbánatot, Istennek leánya. A bűnbánat megújít. A bűnbánat megtisztít. A bűnbánat felemel. Az ember nem képes megbocsátani neked? Még apád sem lenne többé képes erre? Isten azonban megteheti. Mert Isten jóságát nem lehet összehasonlítani az emberi jósággal, és az Ô irgalmassága végtelenül felülmúlja az emberi nyomorúságot. Tiszteld meg saját magadat azzal, hogy a becsületes élettel visszaadod lelked becsületét. Megigazulva Istennél, nem vétesz
többé lelked ellen. Új nevet kapsz Istentől. És ez számít. Maga a bűn vagy jelenleg. Becsületessé válsz. Áldozattá válsz. Bűnbánatod vértanújává válsz. Jól értettél ahhoz, hogy gyötörd szívedet azzal, hogy a testben gyönyörködtetted. Most megtanulod meggyötörni testedet, hogy szívednek örök békét adj. Menj! Menjetek mind! Mindenki saját terhével és saját gondolatával, és gondolkodjatok el ezen. Isten mindenkit vár, és nem utasít vissza egyetlen bűnbánót sem. Az Úr megvilágosít titeket, hogy megismerjétek lelketeket. Menjetek!

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Ne ölj!

Hallottátok: ,,Ne ölj!''
A parancsolatok két csoportjának melyikéhez tartozik ez? ,,A másodikhoz'' -- mondjátok? Biztosak vagytok benne? Még egyszer megkérdezlek titeket: ez a bűn Istent bántja meg, vagy azt, akit ér? Azt mondjátok: ,,Azt, akit ér''? Biztosak vagytok ebben is?
Tovább kérdezlek titeket: csak az emberölés bűne ez? Amikor megöltök valakit, csak ezt az egy bűnt követitek el? ,,Csak ezt'' -- mondjátok? Senki sem kételkedik ebben?...
Amikor mérlegelünk egy bűnt, mérlegelni kell előzményeit, amelyek előkészítik, igazolják, megmagyarázzák. ,,Kit öltem meg? Mit öltem? Hol öltem? Milyen eszközzel? Miért? Hogyan? Mikor?'' Mindezeket a kérdéseket fel kell tennem, mielőtt Istenhez járulnék, hogy bocsánatát kérjem.

,,Kit öltem meg?''
Egy embert. Azt mondom: egy embert. Nem gondolok arra, nem törődöm azzal, hogy gazdag volt-e vagy szegény, szabad, vagy rabszolga.Számomra nem léteznek rabszolgák vagy hatalmasok. Csak az Egyetlentől teremtett emberek léteznek, azért mindnyájan egyenlők. Valóban, Isten fensége előtt por a földnek leghatalmasabb uralkodója is. Az Ő szemében és az én szememben nem létezik más, csak egyféle rabszolgaság: a bűné, a Sátán alatt. A régi törvény különbséget tett a szabad és a rabszolga között, és a között, hogy valakit egy ütéssel öltek meg, vagy egy-két napig még élt, miután leütötték, valamint a között, hogy viselős asszonyt ölt meg valaki, vagy csak méhének gyümölcsét. De ezt a parancsolatot akkor kapták, amikor a tökéletesség fénye még messze volt
tőlük. Most közöttetek van, és azt mondja: ,,Bárki, aki halálra sújt egy hozzá hasonlót, vétkezik.'' És nemcsak az ember iránt vétkezik, hanem Isten ellen is.
 

Ki az ember? Az ember az a felsőbbrendű teremtmény, akit Isten azért teremtett, hogy a teremtett világ királya legyen; akit saját képére és hasonlatosságára teremtett; hasonlatosságára a szellem szerint, és kirajzolva benne az Ő tökéletes gondolatát, képét. Nézzétek a levegőt, a földet és a vizet. Láttok-e ott egy állatot, vagy növényt, amely jóllehet szép, egyenlő az emberrel? Az állat fut, eszik, iszik, alszik, szaporodik, dolgozik, énekel, repül, csúszik-mászik, fára mászik. De nem tud beszélni. Az ember is tud futni és ugrani, és ugrásában verseng a madárral; tud úszni, oly gyorsan, hogy halnak tűnik; tud csúszni-mászni a csúszómászókhoz hasonlóan; tud fára mászni, mint a majom; tud énekelni, mint a madár. Tud szaporodni. De ezenfelül tud beszélni. Ne mondjátok: ,,Minden állatnak van nyelve.'' Igen. Az egyik bőg, a másik ugat, vagy ordít, csicsereg, trillázik, de az első ökörtől az utolsóig mind ugyanúgy ordít, és hasonlóképpen béget a bárány a világ végéig, és az utolsó szamár úgy fog ordítani, mint az első, a veréb mindig ugyanúgy csicsereg, a pacsirta és a fülemüle ugyanazzal a dallal köszönti a napot és a csillagos eget a világ végén, mint ahogy tették létezésük első napján. Az ember azonban, mert nemcsak torka és nyelve van, hanem bonyolult idegrendszere is, amely összpontosul az agyban, az értelem székhelyén, fel tudja fogni az új benyomásokat, gondolkodni tud rajtuk, és nevet tud adni nekik.
 

Ádám kutyának nevezte barátját, és oroszlánnak azt, amelyik leginkább hasonlított rá sűrű sörényével, alig szakállas képével. Juhnak nevezte a bárányt, amely szelíden üdvözölte őt, és madárnak nevezte azt a szárnyas virágot, amelyik repült akárcsak a lepke, de édesen énekelt, amire a pillangó nem képes. És utána, a századok folyamán, Ádám fiai ismét új neveket alkotnak, fokozatosan, ahogyan megismerik Isten műveit a teremtményekben. Az emberben lévő isteni szikra révén nemcsak gyermekeket nemzenek, hanem számukra hasznos vagy káros dolgokat is gyártanak, aszerint, hogy Istennel tartanak, vagy ellene vannak. Istennel tartanak azok, akik jó dolgokat gyártanak és tesznek. Isten ellen vannak azok, akik gonosz dolgokat gyártanak, vagy rosszat tesznek felebarátaikkal. Isten megbosszulja azokat, akik kínozzák gyermekeit: rossz emberi hajlamukkal.
Az ember tehát Isten mindenekelőtt szeretett teremtménye. Még akkor is, ha jelenleg bűnös, mindig az, aki legkedvesebb neki. Ezt bizonyítja, hogy magát Igéjét küldte el, nem egy angyalát, nem egy főangyalát, nem egy kerubot, nem egy szeráfot, hanem Igéjét, akit emberi testbe öltöztetett, hogy megváltsa az embert. Nem tartotta magához méltatlannak ezt az öltözetet, hogy képes legyen a szenvedésre és az engesztelésre Az, aki lényénél fogva akárcsak Ő a Legtisztább Lélek, s így nem szenvedhetett és engesztelhetett volna az ember bűnéért.

Az Atya azt mondta nekem: ,,Emberré leszel: Az Ember leszel. Alkottam egyet. Tökéletes, mint minden, amit teszek. Az ő élete kellemes lesz, elszenderülése a legkellemesebb, boldog felébredése, legboldogabb örök tartózkodása az égi Paradicsomomban. (Máriáról van szó.) De, te tudod, ebbe a Paradicsomba nem léphet be senki szennyesen, mert abban az Egy és Három Istennek van a trónja. Őelőtte pedig nem képes megállni más, mint a szentség. Én vagyok az, aki van. Az én isteni természetemet, a mi titokzatos lényegünket nem láthatja meg, csak az, aki folt nélkül van. Most Ádámban és Ádámon keresztül szennyes az ember. Menj! Tisztítsd meg! Akarom. Mostantól fogva ezután te leszel az Ember. Az
Elsőszülött. Azért te lépj be ide először bűntől mentes testtel, az eredeti bűntől mentes lélekkel. A te megváltói halálod által részesülnek az életben azok, akik megelőztek téged a földön, és azok, akik követnek téged.'' Csak az halhat meg, aki előbb megszületett. Megszülettem és meg fogok halni.

Az ember Istennek nagyon kedves teremtménye. Most mondjátok meg nekem: ha egy apának sok gyermeke van, de az egyik a legkedvesebb számára, az ő szemefénye, és ezt megölik, az az apa nemde jobban szenved, mintha egy másik fiát ölték volna meg? Nem így kellene lennie, mert az atyának igazságosnak kellene lennie minden gyermekéhez. De így van, mert az ember tökéletlen. Isten azonban igazságosan teszi ezt, mert az ember az Ő egyetlen teremtménye a teremtmények között, akinek közös vonása van a Teremtő Atyával: szellemi lelke, az isteni atyaság letagadhatatlan jele. Ha megölik egy atyának a gyermekét, csak a gyermek ellen vétkeznek? Nem. Az atya ellen is. A gyermek testében az atya szíve van. Mindkettőt átdöfték. Aki egy embert megöl, csak az ember ellen vét? Nem. Isten ellen is. Az ember teste ellen, Isten joga ellen. Mert csak Ő adhatja az életet, és csak Ő veheti el. A gyilkosság erőszak Isten és az ember ellen. A gyilkosság beavatkozás Isten hatalmába. A gyilkosság a szeretet parancsának megsértése. Nem szereti Istent az, aki öl, mert tönkreteszi egyik művét: egy embert. Nem szereti felebarátját, aki öl, mert elveszi tőle azt, amit a gyilkos önmagának kíván: az életet.

Íme válaszom a két első kérdésre.
,,Hol gyilkoltam?''
Megölhetek valakit az úton, az ő saját házában, vagy az áldozatot az én házamba vonszolhatom. Megüthetem valakinek egyik vagy másik szervét, súlyosabb szenvedést okozva. Kettős gyilkosságot is követhetnek el egyszerre, ha egy áldott állapotban lévő asszonyt ölnek meg magzatával együtt. Akaratlanul is megölhetnek valakit. Egy megvadult állat megölhet egy arra járó embert. De akkor nem terveztük azt előre, míg ha valaki képmutató módon elrejti fegyverét ruhájában, és úgy megy ellensége házába -- és gyakran az az ellenség, akinek hibája az, hogy jobb nálunk-- vagy meghívja őt saját házába, mintha megtisztelné, és utána elvágja a nyakát, és a ciszternába veti, akkor az előre tervezte a gyilkosságot, és bűnét megtetézte kegyetlenségével és vadságával. Ha az anyával együtt megölöm a magzatot is, Isten mindkettőt számon kéri tőlem. Azért az anyaméh, amely egy új embert hordoz, Isten parancsa szerint szent, és szent a kis élet, amely abban fejlődik, s amelynek Isten adott lelket.

,,Milyen eszközzel gyilkoltam?''
Hiába mondja valaki: ,,Nem akartam gyilkolni'', amikor felfegyverzetten megy. Haragjában az ember keze is fegyverré válik, és fegyver a kő, amelyet felmarkol a földről, vagy az ág, amelyet letör egy fáról. Nem mondhatja azt, hogy ,,nem akartam gyilkolni'' az, aki hidegvérrel nézi a tőrt vagy a fejszét, és ha nem elég élesek, kiélesíti azokat, és utána elrejti testén, hogy ne lássák, de ő könnyen kiránthassa, és így felkészülve megy ellenfeléhez. Aki mérget készít, összegyűjtve a mérgező növényeket és gyümölcsöket, s azokból port vagy italt készít; és utána felajánlja áldozatának, mint valami fűszert vagy italt, nem mondhatja: ,,Nem akartam gyilkolni.''
És most idefigyeljetek, ti asszonyok, akik oly sok életet csendben és büntetetlenül kioltotok. Gyilkosság az is, ha kitéptek egy gyümölcsöt, amely az anyaméhben növekszik, mert bűnös módon fogantátok, vagy mert nem akartátok megfoganni, haszontalan tehernek ítélitek magatok vagy vagyonotok számára. Csak egy módotok van arra, hogy ne legyen részetek ebben a teherben: maradjatok tisztán. Ne társítsátok a gyilkosságot a paráznasághoz, az erőszakot az engedetlenséghez, és ne higgyétek, hogy Isten sem látja azt, amit az ember nem lát. Isten mindent lát, és mindent tud. Gondoljatok csak erre!
 

,,Miért gyilkoltam?''
Ó, mennyi miért! A hirtelen önuralomvesztéstől kezdve, amely felkelti bennetek a szenvedélyeket, attól, ami a nászágy megszentségtelenítéséhez vezet; vagy saját leányának megbecstelenítéséhez, egészen a hideg és előre kitervezett gyilkosságig, hogy valaki megszabaduljon egy számára veszélyes tanútól, az útonállásig, más állásának vagy vagyonának megkívánásáig, mily sok oka lehet a gyilkosságnak! És ha Isten megbocsát is annak, aki felhevülésében vagy fájdalmában válik gyilkossá, nem bocsát meg annak, aki hatalomvágyból vagy tiszteletvágyból válik azzá (ha nem bánja meg őszintén bűnét.) Tegyetek mindig jót, és ne féljetek más véleményétôl. Elégedjetek meg azzal, amitek van, és ne vágyakozzatok a máséra, mert végül felebarátotok gyilkosává váltok, hogy megkaparintsátok vagyonát.

,,Hogyan gyilkoltam?''
Dühöngve az első heves kitörés után is? Néha az ember nem képes megfékezni magát, mert a Sátán beleveti őt a rosszba úgy, mint ahogy a parittyázó elveti a követ. De mit szólnátok a kőhöz, amely miután elért a célponthoz, visszatérne a parittyába, hogy újból kivessék és ölhessen. Azt mondanátok: ,,Mágikus, pokoli erő szállta meg.'' Így van azzal az emberrel, aki az első ütés után másodszor, harmadszor, tizedszer üt anélkül, hogy vadsága csökkenne. Mert ha jogos haragból származik a felindulás, azonnal elmúlik és aláveti magát az értelemnek
az első kirobbanás után. A Sátán azonban maga a gyűlölet, és nem érezhet részvétet a testvér iránt, azért az igazi gyilkos vadsága annál inkább növekszik, minél inkább veri áldozatát.

,,Mikor gyilkoltam?''
Az első felinduláskor? Miután ez lecsillapodott? Tettettem a megbocsátást, miközben mindinkább tápláltam haragomat? Talán évekig vártam a gyilkosságra, hogy kétszeres fájdalmat okozzak a gyermekeken keresztül megölve az apát? Látjátok, hogy a gyilkos vét a parancsolatok első és második
csoportja ellen. Azért, mert magának követeli Isten jogát, és mert semmibe veszi a felebarátot. Vétkezik tehát Isten és a felebarát ellen egyaránt. Nemcsak gyilkossággal vétkezik, hanem a haraggal, erőszakossággal, kevélységgel, engedetlenséggel, szentségtöréssel is; és néha kapzsisággal is, ha azért gyilkol, hogy megszerezze valakinek az állását vagy pénzét. Majd egy más alkalommal megmagyarázom nektek, hogy nemcsak fegyverrel és méreggel lehet gyilkosságot elkövetni, hanem a rágalmazással is. Gondolkozzatok ezen. És még valamit mondok nektek: a birtokos, aki úgy megveri rabszolgáját, hogy az meghal keze között, kétszeresen bűnös. A rabszolga nem tartozik a gazda vagyonához: az ő Istenéé annak a lelke. Örökké átkozott legyen az, aki rosszabbul bánik vele, mint barmával. --Jézus szeme most szikrázik, hangja mennydörög. Mindenki csodálkozva néz rá, mert eddig nyugodtan beszélt.
Átkozott legyen! Az Új Törvény eltörli ezt a durvaságot, amely megengedett volt, amikor Izrael népében nem voltak még képmutatók, akik szenteknek képzelik magukat és éles ésszel ki akarják játszani Isten törvényét. De ma Izrael túlcsordul ezektől a viperafajzatoktól, akik megengedettnek tartanak mindent, a nyomorult hatalmasok, akikre Isten gyűlölettel és megvetéssel tekint. Mondom nektek: ez nem mehet tovább!

Összeesnek a rabszolgák a barázdákon vagy a malomkőnél. Összeesnek az
ostorcsapásoktól eltört csontokkal és csupasszá tett idegekkel. Vádolják őket azért, hogy üthessék, hazug vétkekkel, hogy igazolják saját sátáni szadizmusukat. Még Isten csodáját is felhasználják vádként, hogy joguk legyen verni őket. Sem Isten hatalma, sem a rabszolga szentsége nem téríti meg gonosz lelküket. Nem képesek a megtérésre. A jó nem hatol be oda, ahol a gonosz átitatott mindent. Isten azonban látja, és azt mondja: ,,Elég!''
Sokan vannak a Káinok, akik megölik az Ábeleket. És mit gondoltok ti, tisztátalan sírok, amelyeket kívülrôl bemeszeltek és teleírtak a Törvény szavaival, de amelyekben a Sátán uralkodik, és hemzseg a legravaszabb sátánimádat. Mit gondoltok? Talán csak Ábel volt fia Ádámnak, és az Úr csak azokra tekint jóságosan, akik nem rabszolgák, de elveti az egyetlen áldozatot, amelyet a rabszolga fel tud ajánlani: könnyével fűszerezett becsületét? Nem! Igazán mondom: minden igaz egy Ábel, akkor is, ha rabigát hord, akkor is, ha haldoklik a szántóföldön, ha vérzik a ti korbácsolástok alatt, és hogy Káinok mindazok, akik igazságtalanok, akik kevélységbôl adakoznak Istennek, nem pedig igazi istentiszteletbôl, akik azt adják, amit bűnük beszennyezett, és amihez
vér tapad. A csoda megszentségtelenítői. Megszentségtelenítik az embert, gyilkosok, szentségtörők! Ki innen! Távozz színem elől! Elég! Mondom: elég volt! Én mondhatom, mert Isten Szava vagyok, aki Isten Gondolatát közvetíti. El innen!
Jézus e szavait a tömeg mögött meglapuló dúsgazdag farizeushoz,
Dorashoz intézi, aki halálra korbácsoltatta rabszolgáit, köztük az egyik pásztort is, aki meglátogatta Jézust születésekor. A farizeus dühében el akarja átkozni Jézust, de csak ennyit tud mondani: ,,Te át...'' s holtan rogy össze. Az őt kísérő szolga felkiált: ,,Halott! Meghalt a gazda! Légy áldott Messiás, aki bosszút álltál értünk!''
,,Nem én, hanem az Örök Úr'' -- válaszolja Jézus.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Atyádat és anyádat tiszteld

4. ,,Tiszteld atyádat és anyádat!''

-- Béke legyen mindnyájatokkal! ...
Mindnyájan testvérek vagyunk. A szeretetet nem szavakkal bizonyítjuk, hanem tettekkel. Az, aki bezárja szívét a hozzá hasonlók előtt, Káin szívét hordja magában. Az, aki nem szeret, fellázad Isten parancsa ellen. Mindnyájan testvérek vagyunk. Mégis látom, és ti is látjátok, hogy még a családon belül is -- ahol az azonos test és vér megerősíti az Ádámtól származó testvériséget -- gyűlölködés és súrlódások találhatók. Testvér, testvér ellen, a gyermekek a szülők ellen, a házastársak egymás ellen hadakoznak, mint ellenségek. De azért, hogy a testvérek ne legyenek mindig rosszindulatúak, és a házastársak ne váljanak egy nap házasságtörőkké, már kiskortól kezdve meg kell tanulni a család tiszteletét. A család a világ legkisebb és legnagyszerűbb szervezete. A legkisebb szervezet egy városban, vidéken, nemzetben, világrészen. De a legnagyszerűbb, mert a legrégibb; mert Isten rendelte el akkor, amikor a haza, a vidék fogalma még nem létezett, de már élt és működött a családi kötelék, a faj és fajok forrása, a kis ország, amelyben a férfi a király és a nő a királyné, a
gyermekek pedig az alattvalók. 

Fennmaradhat-e azonban egy bensőleg megoszlott ország, amelynek lakosai egymás ellenségei? Nem sokáig. Valóban, nem maradandó az a család, ahol nincs engedelmesség, tisztelet, takarékosság, jóakarat, szorgalmas tevékenység és szeretet.
,,Tiszteld atyádat és anyádat'' -- mondja a tízparancsolat. Hogyan tiszteljük őket? Miért kell tisztelnünk őket?
Tiszteljük őket az igazi engedelmességgel, a teljes szeretettel, bizalmas tisztelettel, tiszteletteljes félelemmel, amely nem zárja ki a bizalmat, s ugyanakkor a szülőknek nincs megengedve, hogy úgy bánjanak velünk, mintha szolgák, vagy alárendeltek lennénk. Tisztelni kell őket, mert Isten után tőlük származik az élet és mindaz az anyagi jólét, amit az élet megkíván. Ők az első tanítók, az apa és az anya a fiatalok első barátai a földön. Ha valaki felemel egy tárgyat a földről, amelyet elejtettünk, vagy ad nekünk egy darab kenyeret, megköszönjük, és azt mondjuk: ,,Áldjon meg érte az Isten!'' De akkor nemde szeretetteljesen meg kell köszönnünk, és áldást kell kérnünk azokra, akik feláldozzák magukat az értünk végzett munkában, hogy csillapítsák éhségünket,
ruházzanak, tisztán tartsanak minket, akik felkelnek, hogy álmunkon őrködjenek, akik lemondanak a pihenésrôl, hogy minket gondozzanak, akik ölükbe vesznek legnagyobb fájdalmainkban? Ők a mi tanítóink. A tanítót félni és tisztelni kell.

Elkezdik tanításunkat, amikor már járni és táplálkozni tudunk, és meg tudjuk
mondani a lényeges dolgokat, és akkor hagyják abba, amikor már megtanított minket az élet legkeményebb leckéje. Apánk és anyánk készít elő minket az első iskolára, és utána az életre. Ők a mi barátaink. Ki lehet inkább barátunk, mint apánk? És ki lehet inkább barátnőnk, mint anyánk? Félhetünk-e tőlük? Vádolhatjuk-e őket azzal, hogy elárultak minket? Íme, milyen ostoba az a fiatalember, s még ostobább az a fiatal leány, aki, míg idegenekkel barátkozik, bezárja szívét apja és anyja előtt, s aki lélekben és szívében tönkremegy oktalan, sőt bűnös kapcsolatai következtében, és oka lesz annak, hogy apja és anyja szívére ólomsúlyú könnyek hullanak. De ezek a könnyek nem a porba hullnak, és nem lesznek elfelejtve. Isten összegyűjti, és számon tartja azokat. Az Úr megjutalmazza a lábbal taposott szülő gyötrelmeit. De a szülőjét megkínzó gyermek cselekedete nem megy feledésbe még akkor sem, ha apja és anyja könyörög érte, Isten irgalmát kérve fájdalmas szeretetében bűnös gyermeke számára.

,,Tiszteld atyádat és anyádat, ha hosszú életű akarsz lenni a földön'' -- mondatott. ,,És örökké az égben'' -- teszem hozzá én. Nagyon csekély lenne büntetésként a rövid élet azok számára, akik mulasztást követtek el szüleikkel szemben: A túlvilág nem mese, és a túlvilágon jutalom vagy büntetés vár ránk aszerint, ahogy éltünk. Aki vétkezik szülője ellen, Isten ellen vétkezik, mert Isten adta a szülőkiránti szeretet parancsát, és aki nem szereti őket, vétkezik. Ezért elveszíti még földi életénél is jobban -- igazi életét, amelyről beszéltem nektek. Halálnak néz elébe, sőt már meg is halt, mert lelke elvesztette Urának kegyelmét. Vétkezett, mert megsebezte azt a szeretetet, amely a legszentebb Isten szeretete után. Már gyökeret vert benne a házasságtörés, mert a gonosz gyermekből hűtlen házastárs lesz. Benne van már a társadalmi elfajulás ösztökéje, mert a romlott gyermekből fejlődik ki a rabló, a kegyetlen és erőszakos gyilkos, a rideg uzsorás, a nőcsábász, a cinikus élvhajhász, az undok hazaáruló, aki elárulja barátait, gyermekeit, jegyesét, mindenkit. Nagyra becsülhettek-e valakit, bízhattok-e valakiben, aki megtanulta elárulni egy anya szeretetét, és aki kigúnyolja apjának ősz fejét? De várjatok csak! A gyermekek kötelességével párhuzamos ugyanis a szülôk hasonló kötelessége. Átkozott a bűnös gyermek! De átkozott a bűnös szülő is! Tegyetek meg mindent, hogy gyermekeitek ne
bírálhassanak titeket, ne utánozhassák bűneiteket! Szerettessétek meg magatokat azáltal, hogy igazságos és irgalmas szeretettel szeretitek őket! Isten maga az Irgalmasság. A szülők, akik azonnal Isten után következnek, szintén legyenek irgalmasok! Adjatok jó példát gyermekeiteknek és erősítsétek meg őket! Legyetek békések és vezessétek őket! Ti legyetek gyermekeitek első szerelmei! A fiúgyermek mindig anyjáról alkotja meg az általa kívánt jegyes képét. A leányok pedig apjukra tekintve álmodják meg jövendő férjüket. Legyetek rajta, hogy fiaitok és leányaitok bölcsen válasszák meg jövendő élettársukat, anyjukra és apjukra gondolva, és azokat az igazi erényeket kívánva meg tőlük, amelyeket apjukban és anyjukban látnak. Ha teljesen ki akarnánk meríteni ezt a tárgykört, egész nap és éjjel beszélhetnénk róla, s még az sem lenne elég. Azért irántatok való szeretetből rövid leszek. A többit majd megmondja nektek az Örök Lélek. Én elvetem a magot, és utána tovább megyek. De a jókban gyökeret ver a mag és kisarjad. Menjetek! Béke veletek!

Forrás: Valtorta Mária- Jézus

A tízparancsolat- Az Úr napját szenteld meg!

3. ,,Az Úr napját megszenteljed!''

-- Hallottátok: ,,Dolgozz becsületesen, és a hetedik napot szenteld az Úrnak és lelkednek.'' (Vö. Kiv 20,8-11 MTörv 5,12-15.) Ez a hétvégi pihenés parancsolatja.
Az ember nem több Istennél. Márpedig Isten hat nap alatt teremtett és a hetediken megnyugodott. (Vö. Ter 2,2-3; Kiv 31,12-17) Hogyan merészeli akkor az ember nem utánozni az Atyát, és nem engedelmeskedni parancsának? Ostoba a parancs? Nem! Valójában üdvös parancs, akár a testet tekintjük, akár az erkölcsöket, akár a lelket. Az elfáradt testnek szüksége van a pihenésre éppúgy, mint minden teremtménynek. A mezőn használt ökörnek, a teherhordó szamárnak, a megfiadzott és kis bárányát szoptató juhnak megengedjük a pihenést, nehogy elveszítsük. Pihenj csak! Megengedjük a földnek, hogy pihenjen, mert azokban a hónapokban, amelyekben nincs bevetve, táplálkozik és
töltekezik a sókkal, amelyeket az égből jövő esőből vagy a föld mélyéből kap. Jól pihennek -- anélkül, hogy törődnének vele, tetszik-e nekünk, vagy sem -- az állatok és a növények, amelyek engedelmeskednek a bölcs szaporodás örök törvényeinek. De akkor miért nem akarja az ember követni a Teremtőt, aki megpihent a hetedik napon; és az alatta álló növényeket vagy állatokat, amelyek anélkül, hogy tudnának a parancsról, ösztönösen aszerint szabályozzák életüket és engedelmeskednek annak?

Ez erkölcsi parancs is a testin kívül. Hat napon keresztül az ember mindenkinek mindene volt. Akárcsak a fonál a szövőszékben ide-oda járt anélkül, hogy mondhatta volna: ,,Most saját magammal foglalkozom, a számomra legkedvesebbekkel. Atya vagyok, és ma gyermekeimé vagyok; férj vagyok, a mai napot feleségemnek szentelem; testvér vagyok, és örvendezni akarok testvéreimnek; gyermek vagyok, és öregségükben gondját akarom viselni szüleimnek.''
Lelki parancs is. A munka szent. De a szeretet még szentebb. Legszentebb azonban az Isten. Azért gondoljatok arra, hogy legalább egy napot adjatok a hétből a mi jó, és szent Atyánknak, aki életet adott nektek és fenntartja azt. Miért törődtök kevésbé az Atyával, mint a gyermekkel, testvérekkel, feleségetekkel, saját testetekkel? Az Úr napja legyen az Övé. Milyen kellemes megpihenni este a napi munka után,a szeretetteljes otthonban! Milyen jó ismét otthon lenni egy hosszú utazás után! De akkor miért nem pihentek meg hatnapi munka után, az Atya házában? Miért nem vagytok olyanok, mint a gyermek, aki hazatér egy hat napig tartó útról és azt mondja: ,,Íme, veled fogom tölteni
pihenőnapomat!''

De most idehallgassatok. Azt mondtam nektek: ,,Dolgozzatok becsületesen!'' Tudjátok, hogy a mi törvényünk megparancsolja a felebarát szeretetét. A becsületes munka a felebarát szeretetéhez tartozik. A becsületes munkás nem csal, ha kereskedő. A becsületes (munkaadó) nem fosztja meg bérétől a munkást, nem zsákmányolja ki bűnös módon. Szem előtt tartja, hogy a szolga és a munkás hozzá hasonló testtel és lélekkel rendelkezik, és nem bánik velük úgy, mint élettelen kődarabokkal, melyeket szabadon összetörhet egy vassal, vagy lábbal taposhat. Aki nem eszerint jár el, az nem szereti felebarátját, és vétkezik Isten színe előtt. Átkozott a nyeresége még akkor is, ha annak egy részét ajándékként a Templomnak adja. Ó, mily hazug ajándék ez! És hogyan meri az oltár lábához tenni, amikor csurog róla a kizsákmányolt munkás könnye és vére, vagy lopott holmi? Árulója, tolvaja felebarátjának! Higgyétek el, nem szenteli meg az ünnepet az, aki nem végez lelkiismeret-vizsgálatot és nem törekszik megjavulni, jóvátenni a hat nap alatt elkövetett bűneit. Íme, az ünnepnap megszentelése! Ez kell, és nem valami külsőséges viselkedés, amely egy szemernyit sem változtat gondolkozásmódotokból. Isten, élő, (hitből fakadó) cselekedeteket kíván, nem képmutatást. Képmutatás a törvény hamis módon való megtartása. Képmutatás a pihenőnap hazug megszentelése, azaz, a kiszámított pihenés, amely a parancs teljesítését tetteti az emberek előtt, de az időt bűnös henyéléssel, paráználkodással, dorbézolással tölti, s azon gondolkodik, miként tudja kizsákmányolni, megkárosítani felebarátját a jövő héten. Képmutatás a pihenőnap megszentelése, azaz, a testi pihenés, amelyhez
nem társul bensőséges, lelki, megszentelő tevékenység, helyes önvizsgálat, saját nyomorúságának alázatos elismerése és komoly elhatározás, hogy a következő héten jobban fog viselkedni.

Azt kérdezitek: ,,És ha utána ismét bűnbe esik?'' De mit mondanátok egy kisgyermekről, aki mivel elesett, többé egy lépést sem akarna tenni, nehogy ismét elessék? Azt, hogy ostoba. Azt, hogy nem kell szégyellnie bizonytalan járását, mert mindnyájan így jártunk, amikor kicsinyek voltunk, és emiatt apánk nem szeretett minket kevésbé. Ki nem emlékszik arra, hogy eséseink után anyánk mennyire elhalmozott minket csókjaival, s mennyire simogatott atyánk?
Ezt teszi legkedvesebb mennyei Atyánk is. Lehajol a földön síró kicsinye fölé, és azt mondja neki: ,,Ne sírj! Én felállítalak. Legközelebb majd jobban figyelj. Most gyere karomba. Itt elmúlik minden bajod, és utána megerősödve térsz vissza, meggyógyultan, boldogan.'' Ezt mondja mennyei Atyánk. Ezt mondom én is nektek. Ha hisztek az Atyában, minden sikerül nektek. Higgyetek, figyeljetek, mint egy kisgyermek! A kisgyermek mindent lehetségesnek tart. Nem kérdezi, hogy megtörténhet-e valami, és hogyan. Nem hatol a dolgok mélyére. Hisz abban, aki bizalmat keltő számára, és megteszi azt, amit ő mond neki. A Magasságbeli előtt legyetek olyanok, mint a kisdedek! Mennyire szereti ő ezeket az eltévedt angyalokat, akik széppé teszik a földet! Hasonlóképpen szereti a lelkeket, akik egyszerűek, jók, tiszták, mint a kisgyermekek.Akarjátok látni egy kisgyermek hitét, hogy megtanuljatok tőle hinni?

Idefigyeljetek! Mindnyájan részvétet éreztek e kisgyermek iránt, akit ölemben tartok, és aki annak ellenére, amit az orvosok és anyja mondott, nem sírt, amikor ölembe ültettem. (Egy kocsi által elgázolt, és súlyos lábtörést szenvedő gyermeket gyógyított meg előzőleg Jézus, és őt ölében tartva beszélt a népnek.) Látjátok? Ő, aki sokáig mást sem csinált, mint csak sírt éjjel és nappal anélkül, hogy ez megnyugtatta volna, most nem sír, hanem nyugodtan alszik szívemen. Azt kérdeztem tőle: ,,Akarsz karomba jönni?'' -- és ő azt felelte: ,,Igen'', anélkül,
hogy gondolt volna nyomorúságos állapotára, s annak következményére, ha
megmozdul. Arcomon látta szeretetemet, és azt mondta: ,,igen'', és jött. És nem érzett fájdalmat. Örült annak, hogy itt van a magasban, mosolygott, örült és elaludt, kis kezével hajamat fogva. Most egy csókkal felébresztem ...'' És Jézus megcsókolja a kisgyermek barna haját, mire az mosolyogva felébred.
-- Hogy hívnak?
-- Jancsinak.
-- Idefigyelj, Jancsi. Akarsz járni? Menj mamádhoz, és mondd neki:
,,A Messiás megáld téged hitedért.''
-- Igen, igen! -- És a kicsi tapsol kis kezével, s megkérdi:
-- Te megteszed, hogy járni tudjak? A réten? Te inkább, mint az orvosok?
-- Inkább, sokkal inkább.
-- Ó, mennyire szeretlek! -- és átöleli Jézus nyakát, és megcsókolja, és hogy jobban csókolhassa, föltérdel Jézus térdére, és nagy csókokat cuppant homlokára, szemére, arcára.
A kisgyermek örömében nem is gondol arra, hogy mozogni tud, ő, aki eddig össze volt törve. De anyjának és a tömegnek felkiáltására csodálkozva hátrafordul. Ártatlan szemével kérdőleg néz rájuk. Még mindig térdelve, jobb kezével Jézus nyakát átölelve, bizalmasan megkérdezi tőle, mikor hallja, hogy anyja és a tömeg együtt kiáltozzák:
,,Jancsi! Jézus! Jancsi! Jézus!'':
-- Miért kiabál a tömeg és a mama? Mi van velük? Te Jézus vagy?
-- Az vagyok. A tömeg azért kiáltozik, mert megelégedetten. látja, hogy járni tudsz. Isten veled Jancsi! (Jézus megcsókolja és megáldja.)
Menj mamádhoz, és légy jó!
A gyermek magabiztosan leszáll Jézus térdérôl, és mamájához fut. Nyakába ugrik, és azt mondja:
-- Jézus megáld téged. Miért sírsz, akkor?
Amikor a nép egy kissé lecsillapodik, Jézus azt mondja:
-- Tegyetek úgy, mint a kis Jancsi, ti, akik bűnbe estek, és megsebzitek magatokat! Higgyetek Isten szeretetében! Béke veletek!

Forrás: Valtorta Mária- Jézus

A tízparancsolat- Isten nevét hiába ne vedd!

2. ,,Istennek nevét hiába ne vegyed!''

Tízparancs
-- Hallottátok: ,,Ne ejtsd ki hiába nevemet!'' (Kiv 20,7)
Mikor ejtik ki hiába Isten nevét? Csak akkor, amikor káromkodnak? Nem. Akkor is, ha Istenhez méltatlan módon ejtik ki nevét. Mondhatja-e egy fiú: ,,Szeretem és tisztelem atyámat'', ha utána mindig annak ellenkezőjét teszi, amit atyja tőle kíván? Nem azzal szeretjük szüleinket, hogy mondjuk: ,,atyám, atyám''. Nem azzal szeretjük az Urat, hogy mondjuk: ,,Isten, Isten''. (Vö. Mt 7,21.)
Amint más alkalommal már mondtam, sokan rejtegetnek bálványokat szívükben. Hasonlóképpen kétszínű módon dicséri Istent az, akinek tettei nem felelnek meg dicsőítő szavainak. Egy másik irányzat, hogy a külsőségekben sok mindent bűnösnek tartanak, de nem akarják felfedezni a bűnt ott, ahol igazán van, a bensőben. Mások káromlásnak tartják, ha a pogányok ajkukra veszik a mi Istenünk nevét, és meg akarják tiltani nekik, hogy az igaz Istenhez közeledjenek.
Így volt ez eddig. Nem így lesz ezentúl. Izrael Istene ugyanaz az Isten, aki minden embert teremtett. Miért kellene magakadályozni, hogy a teremtmények vonzódjanak Teremtőjükhöz?

Azt hiszitek, hogy a pogányok nem éreznek valamit szívük mélyén, valamit, ami kielégítetlenül hagyja őket, hogy felkiáltanak, felindulnak, keresnek? Kit? Mit? Az ismeretlen Istent. (Vö. ApCsel17,22-30.) Azt hiszitek, hogy Isten szentségtörésként visszautasítja annak a pogánynak az önfelajánlását, aki az ismeretlen Isten oltárához járul, a lélekben lévő anyag nélküli oltárhoz, amely mindig megörökíti Teremtőjét, ahhoz a lélekhez, amely törekszik arra, hogy Isten dicsőségére váljék, mint a Mózes által emelt tabernákulum, és amely lélek sír mindaddig, míg ez be nem következik? Azt hiszitek, hogy bűnös az a becsületes vágyból fakadó cselekedet, amely az isteni hívásra:
,,Jöjj!'' azt válaszolja: ,,Eljöttem!''? Ugyanakkor szentnek tartjátok azt az erkölcstelen istentiszteletet, amelyet Izrael mutat be a Templomban, amikor olyan lélekkel járul oda, amely lélekben férgekként nyüzsögnek a bűnök? Így lép be Isten színe elé, és veszi ajkára a legtisztább nevét! Nem. Igazán mondom nektek, hogy az viszi tökélyre a szentségtörést, aki tisztátalan lélekkel ejti ki hiábavaló módon Isten nevét. Hiábavaló módon ejtitek ki, ezt jól tudjátok, amikor lelkiállapototok miatt semmi hasznotok sincs belőle. Ó, látom Isten méltatlankodó tekintetét, amellyel undorodva elfordul a képmutatótól, aki hozzá kiált, a bűnét nem bánó bűnöstől, amikor Őt megszólítja! Rémülettel tölt el ez engem, engem, aki egyáltalán nem érdemeltem ki Isten neheztelését. Látom egy szívben ezt a gondolatot: ,,De akkor a kisgyermekeken kívül senki sem fordulhat Istenhez, mert minden ember tisztátalan és bűnös.''
Nem. Ne mondjátok ezt! A bűnösöknek segítségül kell hívniuk ezt a nevet! Akik érzik, hogy fojtogatja őket a Sátán, és akik meg akarnak szabadulni a bűntől és a Csábítótól. Akik akarnak. Íme, ez változtatja a szentségtörést szertartássá. Meg akarnak gyógyulni. A Hatalmashoz kiáltanak, hogy bocsásson meg nekik és gyógyítsa meg őket. Segítségül hívják Őt, hogy megmeneküljenek a Csábítótól.
A Teremtés könyve elmondja, hogy a kígyó megkísértette Évát akkor, amikor az Úr nem járt a Paradicsomban.(3,1-7) Ha Isten a Paradicsomban lett volna, a Sátán nem tudott volna ott lenni. Ha Éva segítségül hívta volna Istent, a Sátán elmenekült volna. Sose felejtsétek el ezt!

Őszintén kiáltsatok az Úrhoz! Az Ő neve az üdvösség. Közületek sokan meg akarnak tisztulni. Állandóan tisztuljatok meg szívetekben azáltal, hogy szeretettel ráírjátok: Isten. Ne imádkozzatok hazug módon! Ne imádkozzatok pusztán megszokásból! Hanem szívből, gondolatban, cselekedetben, mindeneteket beleadva ejtsétek ki Isten nevét. Ejtsétek ki azért, hogy ne legyetek egyedül. Ejtsétek ki azért, hogy segítsen titeket. Ejtsétek ki azért, hogy megbocsásson nektek.
Értsétek meg: ,,hiába'' veszitek Isten nevét, ha nem akartok megjavulni. Akkor bűnös ez. De nem hiábavaló, amikor a nap minden pillanatában, cselekedetében, szükségletében, kísértésében, szenvedésében szeretettel hívjátok: ,,Jöjj Istenem!'' Akkor nem vétkeztek Isten szent Nevének kiejtésével.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus

A tízparancsolat- Uradat, Isteneded imádd és csak neki szolgálj!

,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!''

Tízparancs
-- Hallottátok: ,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne készíts magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt, és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják
parancsaimat.'' (Kiv 20,3-6)
,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!''Hallottátok, miként van jelen Isten mindenütt tekintetével és hangjával. Valóban, mindig színe előtt vagyunk. Akár be vagyunk zárkózva egy szobába, akár a tömeg között vagyunk a Templomban,
egyaránt az Ő színe előtt vagyunk. A rejtett jótevők, akik még azok elől is elrejtőznek, akikkel jót tesznek, a gyilkosok, akik megölik az utast egy magányos völgytorokban és felkoncolják, egyaránt jelen vannak az Ő színe előtt. Színe előtt van a király udvartartása közepette, a katona a harctéren, a levita a Templom belsejében, a könyvei fölé hajló bölcs, a barázdákon járó földműves, a padján ülő kereskedő, a bölcső fölé hajló anya, a jegyes a kamrájában, a szűz az atyai házban, az iskolában tanuló gyermek, a haldokló öreg. 

Mindnyájan színe előtt vannak, és hasonlóképpen az embernek minden cselekedetét látja. Az ember minden cselekedetét! Félelmetes szavak! És vigasztaló szavak. Félelmetesek, ha a cselekedetek bűnösek, vigasztalók, ha a
cselekedetek szentek. Tudni, hogy Isten lát. Ez megfékez a rossz tevésében, megvigasztal a jócselekedetekben. Isten látja, hogy jót cselekszem. Én tudom, hogy Ő nem felejti el azt, amit lát. Én hiszem, hogy Ő megjutalmazza a jócselekedeteket. Azért biztos vagyok abban, hogy részem lesz ebben a jutalomban, és ez a biztonság megnyugtat. Ez nyugodttá teszi életemet és békéssé halálomat, mert életemben és halálomban megvigasztalja lelkemet Isten barátságának csillagfénye. Így érvelnek azok, akik jót tesznek. De azok, akik rosszat tesznek, miért nem gondolnak arra, hogy a bálványimádás a tiltott cselekedetekhez tartozik? Miért nem mondják ezek: ,,Isten látja, hogy miközben tettetem a szent istentiszteletet, hazug istent vagy isteneket imádok, akiknek titkos oltárt emeltem, amelyről az emberek nem tudnak, csak Isten''? Milyen isteneket, mondjátok, ha még a Templomban sincs szobra Istennek? Milyen arcuk van ezeknek az isteneknek, ha az Igaz Istennek lehetetlen arcot formálni? Igen. Lehetetlenség arcot formálni, mert az ember nem képes méltóképpen ábrázolni a Tökéleteset és a Legtisztábbat. Csak a szellem látja meg az Ő anyagtalan és magasztos szépségét, és hallja hangját, élvezi simogatását, amikor Ő kiárasztja magát egy szentjére, aki kiérdemli ezeket az isteni érintéseket. De az ember szeme, füle, keze nem képes látni, hallani és megismételni citerájának
hangjával, kalapáccsal és vésővel a márványon azt, aki az Úr. Ó, végtelen boldogság, amikor az igazak lelke meglátja Istent! 

Az első pillantás annak a boldogságnak a kezdete lesz, amely századokon és
századokon keresztül társává válik. Mégis, amit nem tudunk megtenni az Igaz Istennel, azt az ember megteszi a hazug istenekkel. És az egyik oltárt emel a nőnek; a másik az aranynak; a hatalomnak; a tudománynak; a katonai győzelemnek; az egyik imádja a hatalmas embert, aki természetében hozzá hasonló, csak hatalom vagy szerencse dolgában áll felette; a másik önmagát imádja, és azt mondja: ,,Nincs hozzám hasonló''. Íme Isten népének istenei. Ne csodálkozzatok a pogányokon, akik imádják az állatokat, a csúszómászókat és a csillagokat. Mennyi csúszómászót! Mennyi állatot! Mennyi kialudt csillagot imádtok szívetekben! Az ajkak hazug szavakat ejtenek ki, hogy hízelegjenek, birtokoljanak, megrontsanak. Nemde imák ezek a titkos bálványokhoz? A szívekben bosszúálló gondolatok lappanganak, üzérkedő, parázna gondolatok. Nemde ezek a gyönyör, zsugoriság, gonoszság tisztátalan istenének szóló hódolatok?
Hallottátok: ,,Ne imádj semmit, ami nem a te Igazi, Egyetlen Örök Istened.'' És hallottátok: ,,Én erős és féltékeny Isten vagyok''.
Erős: Semmiféle más erő nem múlja felül az övét. Az ember szabadon cselekszik, a Sátán szabadon kísért. De amikor az Isten azt mondja:
,,Elég'', az ember nem képes többé rosszat tenni, és a Sátán nem képes többé kísérteni. Ezt visszaküldi a pokolba, azt meggátolja a visszaélésben, a gonosztettben, mert van egy határ, amelyet Isten nem enged átlépni.
 

Féltékeny: Kire? Milyen féltékenységgel? A kis emberek szánalmas féltékenységével? Nem. A fiaira féltékeny Isten szent féltékenységével. Az igazságos féltékenységgel. A szeretetteljes féltékenységgel. Teremtett titeket. Szeret titeket. Akar titeket. Tudja, mi árt nektek. Ismeri, mi választhat el titeket tőle. És féltékeny arra, ami az Atya és gyermekei közé kerülve eltéríti őket Istentől, aki egyetlen szeretetük, üdvösségük és békéjük. Értsétek meg ezt a nagyszerű féltékenységet, amely nem szűkmarkú, nem kegyetlen, nem börtönöz be. Hanem ez a végtelen szeretet, a végtelen jóság, a határtalan szabadság, amely önmagát adja a véges teremtménynek, hogy az, az örökkévalóságon keresztül törekedjék feléje, és Őbenne részesedjék az Ő végtelenségében. Egy jó apa nem akar egyedül örvendeni gazdagságának, hanem azt akarja, hogy gyermekei vele együtt örüljenek annak. Alapjában véve inkább gyermekeinek gyűjtötte azokat, mint saját magának. Hasonlóképpen Isten. Ebben a szeretetében és vágyában a tökéletesség vezeti, amely megtalálható minden cselekedetében. Ne csaljátok meg várakozásában az Urat! Ő büntetést ígér a bűnösnek és a bűnös fiai fiainak. És Isten nem hazudik ígéreteiben. De ne csüggedjetek el lelketekben, ember és Isten gyermekei! Halljátok a másik ígéretet és örvendjetek: ,,És irgalmasságot gyakorlok ezredízig azokon, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.''

A jók ezredik nemzedékéig. És az ezredik gyengeségéig a szegény emberfiaknak, akik nem gonoszságból buknak el, hanem könnyelműségből és a Sátán cselvetése miatt. Sőt, mi több: mondom nektek, hogy Ő kitárja felétek karját, ha bűnbánó szívvel és könnytől áztatott arccal mondjátok neki: ,,Atyám, vétkeztem. Tudom. Megalázom magamat, és meggyónom neked. Bocsáss meg! A te bocsánatod lesz az én erőm, hogy visszatérjek az igazi életet élni.'' Ne féljetek! Mielőtt ti még vétkeztetek volna gyengeségből, Ő már tudta hogy vétkeztek. De Ő csak azok előtt zárja be Szívét, akik kitartanak a bűnben, mert vétkezni akarnak, és egy adott bűnüket vagy sok bűnüket megteszik rettenetes istenüknek. Vessetek el minden bálványt, adjatok helyet az Igaz Istennek! Ő leszáll dicsőségével és megszenteli szíveteket, amikor látja, hogy egyedül Ő van bennetek. Adjátok vissza Istennek az Ő szállását! Nem a kőtemplomokban, hanem az emberek szívében van az. Mossátok meg küszöbét, távolítsatok el
belsejéből minden haszontalan vagy bűnös felszerelést. Egyedül Isten. Ő egyedül. Ő minden! És semmivel sem marad el a Paradicsom mögött annak az embernek a szíve, akiben Isten van, annak az embernek a szíve, aki szeretetében dalol isteni Vendégének. Készítsetek mennyországot minden szívbôl! Kezdjétek meg a Fölségessel való együttlakást! Örök holnapotokban az tökéletesebbé válik
erőteljességben és örömben. De már itt oly nagy lesz, hogy felülmúlja Ábrahám, Jákob és Mózes remegő csodálkozását. Mert többé nem a mennydörgő és félelmetes Hatalmassal való találkozás lesz, hanem az Atyával és Baráttal való tartózkodás, aki leereszkedik, mondván:
,,Örömöm az emberek fiaival lenni. Te boldoggá teszel engem. Köszönöm, gyermekem''. (Vö. Péld 8,31)

Forrás: Valtorta Mária-Jézus