A szeplőtelen fogantatás

Elmélkedjünk, megénekelve Szűz Mária dicsőségét. Ennek az ünnepnek a miséje teljes egészében himnusz Isten hatalmáról és Mária dicsőségéről. Ahhoz, hogy jól megértsük ennek a szertartásnak a fényét és tüzét, helyezzük magunkat a minden Urat szerető teremtmény Királynőjének és Tanítónőjének az érzelmeibe. Királynő és Tanítónő! Az embereké. De az angyaloké is. Vannak hittitkok, amelyeket ti nem ismertek, és amelyeket nekünk nincs megengedve teljesen feltárni előttetek. De meg van engedve, hogy felemeljünk egy leplet, hogy néhány nagyon szeretett lélek örvendjen neki. És én felemelem azt előtted. A lepelnek egy sarkát. Az elhárított akadály megengedi neked, hogy lelki szemeidet az ég végtelen fényére irányítsad, és a fényben jobban megismerd. Nézd, hallgasd, és légy boldog! Amikor Lucifer bűne felforgatta a Paradicsom rendjét, és magával sodorta a rendetlenségbe a kevésbé hűséges lelkeket, nagy borzalom töltött el mindenkit, mintha valamit széttéptek, leromboltak volna, és semmi remény sem maradt, hogy azt ismét feltámadva lássák. Valóban ez történt. Szét volt rombolva az a teljes szeretet, amely a kezdetben egyedül létezett ott fent. Leomlott egy örvénybe, amelyből felszállott a pokol bűze.

Elpusztult az angyalok teljes szeretete, és létrejött a Gyűlölet. Mi, az Úrhoz hűséges angyalok megrémültünk, amennyire ez lehetséges a mennyben, sírtunk Isten szenvedése és haragja miatt. Sírtunk a Paradicsom békéjének tönkretétele miatt, a megsértett rend miatt, a szellemek gyarlósága miatt. Nem éreztük többé biztosnak magunkat azt illetőleg, hogy nem vagyunk képesek bűnt elkövetni, mert tiszta szellemeknek voltunk teremtve. Lucifer és a hozzá hasonlók bebizonyították nekünk, hogy az angyal is képes vétkezni, és ördöggé lenni. Éreztük, hogy a kevélység -- amely bennünk lappangott -- kifejlődhet bennünk. Féltünk, hogy Istenen kívül senki sem képes ellenállni annak, ha Lucifer engedett neki. Féltünk ettől a sötét erőtől, amelyről nem tételeztük fel, hogy belénk tud hatolni. Azt mondhatnám: nem tudtunk létezéséről, és hogy durván megnyilvánulhat. Leverten kérdeztük magunkban, reszkető fénnyel: ,,Hát akkor nem segít, hogy oly tiszták vagyunk? Ki képes akkor majd szeretni Istent úgy, amint Ő kívánja és megérdemli, ha mi is alá vagyunk vetve a bűnnek?'' Íme, akkor felemeltük szemünket a mélységből és a levertségből az Istenségre, és nézve az Ő tündöklését, addig még nem ismert félelemmel, szemléltük az Örök Gondolat második kinyilatkoztatását. És ha az első megismerése révén jött a kevélyek által teremtett rendetlenség, akik

nem akarták imádni az Isteni Igét, a második megismerése által tért vissza belénk a béke, amit megzavartak. 

Máriát láttuk az örök Gondolatban! Látni és birtokolni ezt a bölcsességet, amely megvigasztal, biztonságot és békét ad, egyet jelentett. Üdvözöltük jövendő Királynőnket fényünk énekével, és

szemléltük őt ajándékba kapott és szándékos tökéletességében. Ó, annak a pillanatnak a szépsége, amelyben az Örökkévaló, az Ő angyalainak megvigasztalására bemutatta nekik Szeretetének és Hatalmának gyöngyét! És láttuk, hogy az ő alázatossága oly nagy volt, hogy egyedül azzal jóvátette minden teremtmény kevélységét. Megtanított minket attól fogva, hogy ne tegyük az ajándékokat romlásunk eszközévé. Nem az ő testi alakja, hanem lehelete beszélt hozzánk szavak nélkül, és a kevélységnek minden gondolatától megőrzött minket az, hogy egy pillanatig szemléltük Isten Gondolatában a Legalázatosabbat. Időtlen időkön keresztül működtünk annak a ragyogó kinyilatkoztatásnak kedvességében. Időtlen időkön, az örökkévalóságon keresztül örvendeztünk és örvendezünk és örvendezni fogunk annak birtoklásának, Akit lelkileg szemléltünk. Isten Öröme a mi örömünk, és mi megtartjuk magunkat az ő fényében, hogy átjárjon minket és megörvendeztessük és

megdicsőítsük Azt, aki minket teremtett. Most tehát, eltelve az ő szívének lüktetésével, elmélkedjünk a szentmisén, amely róla beszél!

,,Örömmel.'' Ez az igazi alázatosság jellegzetessége, az igazi öröm, amelyet semmi sem zavar meg. Aki csak aránylag alázatos, az mindig magában hordja a zavar okát, legtisztább győzelmeiben is. Az igazán és teljesen alázatos ellenben semmiképpen sem zavarodik meg. Bármi legyen is az ajándék vagy a diadal, amely sajátos öltözettel ruházza fel, ő örvendezik, és nem fél, mert tudja és elismeri, hogy amennyiben ő különbözik a többiektől, az nem saját alkotása, amit emberi eszközökkel ért el, hanem olyan dolog, ami a magasból jön, és amit senki sem tud elrabolni tőle. Szemléli azt, és nagyon értékes ruhának tekinti, amelyet azért adtak neki, hogy egy ideig hordozza, és amit gondosan kell viselnie azzal a gonddal, amivel más dolgait kezeljük, és vissza kell adnia sértetlenül annak, akitől

kapta. Akkor is, ha ez királyi köntös, amit nem feltűnésvágyból kért, hanem a végtelen Bölcsesség adta neki, aki jól meg tudja ítélni, hogy kinek adja. Nem vágyakozik azért arra, hogy megkapja vagy megtartsa. Az igazán alázatos nem dicsekszik a rendkívüli dolgok miatt, és nem zavarodik meg, ha az, aki adta, elveszi tőle. Azt mondja: ,,Minden jól van, mert a Bölcsesség így akarja.'' Azért alázatos, és mindig örvendezik. Mert nem sóvárog az után, amit kapni fog, mert nem érzi megfosztva magát, ha elveszik tőle.

Máriának megvolt ez az öröme. Születésétől mennybeviteléig rendelkezett azzal a földön, könnyei között is, hosszú kálváriáján, mint Krisztus anyja, és a keserű szenvedés közben is Fiának Kálváriáján. Fájdalmában, amely nem volt hasonló senki más fájdalmához, ujjongva örvendezett azért, hogy megteszi a teljes áldozathozatalig, amit Isten kíván tőle, amit Isten megmutatott neki, hogy elvár tőle, amikor felöltöztette őt az üdvösség ruhájába és befödte őt az igazság palástjával, mint az ékszerekkel feldíszített jegyest. Mérd fel, mennyire lezuhant volna Mária, ha miután részesült a

szeplőtelen fogantatásban, az életszentségben és minden más isteni ékszerben, lábbal taposott volna mindent, hogy kövesse az örök Megrontó szavát! Felméred annak mélységét? Nem lett volna többé megváltás az emberek számára, nem volna többé mennyország az emberek számára, nem birtokolhatnák az emberek többé Istent. Mária megadta nektek mindezt, mert az alázatosak igazi örömével hordozta ruháját, amelyet az Örökkévalótól kapott, mint annak hőn Szeretettje, és dicséneket énekelt neki, egyedül neki, jóllehet sóhajtozva és leverten, Jézus kínszenvedése közben.

Örvendezett! Mily mélységes kifejezés! Mindig örvendezett, lelkével magasztalva Urát, akkor is, amikor emberileg megismerte egy egész nép gúnyolódását, és elmerült és kínlódott saját szenvedése és Fiának szenvedése miatt. Örvendezett, arra gondolva, hogy saját szenvedése és Fiáé megdicsőítette Istent, megváltva az embereket Istennek. Anyai sóhajtozásai fölött, asszonyi siránkozása fölött énekelte Társmegváltó lelkének örömét. Esdekelt, alávetve magát annak az órának, remélve a Bölcsesség szavaiban, szeretettel, amely áldotta Istent azért, hogy átdöfték. Mária hosszú szenvedése beteljesítette Máriát, egyesítve a nagy dolgokat, amelyeket Isten művelt benne, a nagy dolgokkal, amelyeket ő meg tudott tenni az Úrért. Valóban, miközben anyai szíve felkiáltott gyötrelmében, hűséges lelke ezt énekelte:,,Magasztallak téged, Uram, mert megvédelmeztél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örvendjenek felettem!''

Látod, milyen alázatosság? Mindenki más azt mondta volna: ,,Meg vagyok elégedve, hogy a próbatétel közben is hűséges tudtam maradni. Meg vagyok elégedve, hogy teljesítettem Isten akaratát.'' Nem bűn ezt mondani. De a kevélységnek egy fonala már megtalálható benne. ,,Meg vagyok elégedve, mert megtettem''. A teremtmény énje, amely teljesítménye egyetlen szerzőjének érzi magát. Mária azt mondja: ,,Örvendezem, mert te megvédtél engem.'' Istennek adja az érdemet

azért, hogy szentül megtartotta őt a küzdelemnek ebben az órájában. Isten méltó lakóhelyet készített Igéje számára. De Mária meg tudta őrizni Istennek ezt a méltó lakóhelyét, akinek benne kellett testet

öltenie. Utánozzátok őt, teremtmények! Hozzátok szabottan ugyan -- akiknek nem kell megfogannotok Krisztust, de amilyen mértékben szükséges, -- hogy hordozhassátok magatokban Krisztust -- Isten megadja, (ha kisebb mértékben is) az eszközöket és a megfelelő ajándékokat, amelyek belőletek templomokat és oltárokat tudnak készíteni.

Kövessétek Máriát, értve ahhoz, hogy megőrizzétek szíveteket méltónak a Szenthez, aki kéri, hogy lakást vegyen nálatok, hogy örvendezzék bennetek, és hogy az emberek gyermekei között éljen, általuk méricskélés nélkül szeretve. És ha nem tudtátok követni őt, és a ti otthonotok már meg van

szentségtelenítve vagy lerombolták, akik benne lakást vettek, állítsátok helyre azt Máriában, aki a szeretetreméltó és fáradhatatlan Anya, aki fiakat szül az Úrnak. Mert Márián keresztül kell az Élethez

menni, és azért aki elbágyadt vagy meghalt és nem meri felemelni szemeit az Úrra, visszatérhet az életbe, és kellemessé válhat az Örökkévaló számára, ha belép abba az ölbe, abba a Szívbe, amely az

Üdvözítőt adta a világnak. Az Úr Jézus megmagyarázta neked a Bölcsesség fejezetének fényét. Én

nem engedem meg magamnak, hogy arról beszéljek, amiről Ő már beszélt. De szavaim megerősítésére megjegyeztetem veled a Bölcsesség szavait, amelyeket Máriára alkalmaz. ,,Örömöm az emberek gyermekeivel lenni.'' Azokkal a gyermekekkel, akik oly sok könnybe kerültek neki. De az igazi Anya sajátossága, hogy sírjon és szeressen. És szeressen annyira, amennyire sír, szeressen

annyira, hogy elvigyen a szeretetre, sírjon annyira, hogy megtérítse a bűnösöket. Mert örömét leli abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék. Ez az Áldott, akinek lakása öröktől fogva az ég. Ez az Áldott, aki Isten csodálatos Ölén lakott, és aki lakást adott az Istennek. Ez az Áldott, akinek népe az angyalokból és a szentekből áll. Azért találja örömét abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék, hogy helyreállíthassa a szegény szíveket, amelyeket a világ és a Sátán, a test és a szenvedélyek tönkretettek. Miért találja ebben örömét, ha nem azért, mert közöttetek tartózkodva újjászül titeket Istennek? 

Halljátok énekelni gyöngyfény hangján: ,,Boldogok azok, akik az én útjaimon járnak.'' Mária útjai Isten Szívében végződnek. ,,Hallgassátok meg tanácsaimat, hogy bölcsekké váljatok''. Ne utasítsátok vissza azokat! Egy Anya, és szent, mint ő, csak az élet szavait adhatja. De fontoljátok meg, hogy a kegyelemben már teljes, és azért a bölcsességgel teljes, hányszor fogja elhagyni az Igét, akit kilenc

hónapon keresztül hordozott méhében, és sok éven keresztül keblén. Keblén kisdedkorában és gyermekkorában és halálában, legtisztább szívében 33 éven keresztül. Sose volt tétlen az Istenfia szeretett Anyja iránt. Soha, Ő, aki sose volt tétlen még a bűnös emberekkel sem. Azért a teljes Bölcsesség összeforrott a teljes Tisztasággal, és Mária csak Isten szavait volt képes ismételni. Azokat a szavakat, amelyekkel Krisztus az Életet adta azoknak, akik hallgatták. Mária énekel, ő, aki tudja, ki van benne: ,,Boldog az az ember, aki engem hallgat, és virraszt ajtómnál, és vár házam küszöbénél.'' Isten hajléka, ő tudja, hogy aki őt megtalálja, megtalálja Istent. Azaz, amint Ő énekli: ,,Aki megtalálja Őt, megtalálja az Életet, és megkapja az Úrtól az üdvösséget.''

Valóban, aki benne él, az részesül az üdvösségben, életben, bölcsességben, dicsőségben, vidámságban és tiszteletben, mert ő mindez, mivel magában Istenben gyökerezik, mintegy Isten hegyén van alapja,

hogy a Templom legyen, amelyet a Magasságbeli Úr minden más teremtménynél jobban szeret. Neki mindörökké az Ember Anyjának kell lennie. Ó, keveset elmélkednek ezeken a szavakon, még kevésbé értik meg azokat, amelyek teljesen magukban foglalják Mária alakját. Mi Mária? A Nő, aki helyreállít. Ő semmisíti meg Évát. Ő hozza vissza a felfordított dolgokat arra a pontra, amelyen voltak, amikor a gonosz Kígyó és az oktalan Éva felfordította azokat. Az angyal üdvözli őt:,,Ave!'' [Az ,,Ave!'' latin köszöntés, jelentése: ,,Üdvözlégy!'' Szerk.] Azt mondják, hogy az AVE az ÉVA megfordított alakja. De az Ave még egy visszhang is, amely emlékeztet Isten szent Nevére, úgy, amint még élénkebben emlékeztet arra, amint megmagyaráztam neked, az Ige neve: Jehosua (Jézus).

A szent kezdőbetűkben, amelyeket Isten népe használt, hogy titokban ejtse ki a megismételhetetlen Nevet, amely Isten temploma, már benne van az Ave. (JAHVE). Az első szó, amellyel Isten elküldte, hogy a Teljesen Szépet a Szent Anyává és a Társmegváltóvá tegye. Ave: mintegy, amint az valóban megtörtént, Ő kiejtve saját nevét, ezzel belépjen egy anyaölbe, és testet öltsön, az Egyetlen anyaölben, amely magában foglalhatta az Egyetlent. [A Kr. e. VI-V. századtól kezdve soha nem

ejtették ki a JAHVE nevet, helyette a JHV betűkhöz az ,,Adonáj'' (jelentése: Úr) szó magánhangzóit írták le és ezt a szót is olvasták ki. Azt, hogy eredetileg ,,Jahve''-nak hangozhatott Isten neve, a modern szentírástudomány kutatásaiból tudjuk. Szerk.]

                               +

Ave, Mária, az Ember Anyja, még Évánál is inkább, aki visszahoztad az embert, az Ember által az ő Hazájába, az ô örökségéhez, az ő gyermekségéhez, Öröméhez. Ave, Mária, szentség Öle, amelybe ismét elhelyezte Isten a Faj magját, hogy az örök Ábrahámnak, akit a Sátán irigysége meddővé tett,

gyermekei legyenek.

Üdvözlégy, Mária, Istenszülő Anya, az örök Egyszülötté, az Emberiség kegyes Anyja, akit a te könnyeid és a te vérednek a Vére mosott le.

Üdvözlégy, Mária, az Ég Gyöngye, a Csillag Fénye, a Kellemes Szépség, Isten Békéje.

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, akiben az Úr van, sose válva el Attól, aki benned gyönyörködik és leli nyugalmát.

Üdvözlégy, Mária, minden asszony között áldott Asszony, élő szeretet, akit a Szeretet hozott létre, a Szeretet jegyzett el, a Szeretet Anyja. Benned van a tisztaság, benned a Béke, benned a Bölcsesség, benned az engedelmesség, benned az alázatosság, benned tökéletesen a három (isteni) és a négy (erkölcsi) erény... Mária. Az ég a szeretet mámorában úszik, amikor szemléli Máriát. Az ő éneke növekszik egészen az összehasonlíthatatlan hangig. Semmiféle halandó, bármily nagy szent legyen is, sem tudja felfogni azt, hogy mi az egész ég számára Mária. Minden az Ige által jött létre. De a legnagyobb dolgok Máriában és Mária által jöttek létre az Örök Szeretet által. Mert Az, aki hatalmas,

határtalanul szerette és szereti őt. És Isten hatalma a legtisztább Liliom kezében van, hogy szétossza annak, aki hozzá folyamodik.

  Üdvözlégy! Üdvözlégy! Üdvözlégy! Mária!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal