Ne félj, és ne reméld!

...

 Egy ördögűzés után az apostolok arról beszélgetnek, hogy miért szállja meg az ördög az embereket. Jézus kijelenti, hogy három út vezet a megszálláshoz: az érzékiség, a kapzsiság és a kevélység. A három közül az első sose hiányzik. Az ördögtől való megszabadulásnak pedig mindig elősegítője, ha valaki meg akar szabadulni tőle. Akiből hiányzik ez az akarat, az nem tud megszabadulni az ördögtől. (Jézus Júdásra céloz.)
  Máté felteszi a kérdést:
  -- Mester, miért látjuk, hogy sok asszonyt megszáll az érzékiség ördöge?
  -- Azért, Máté, mert a nő nem azonos a férfivel kialakulásában és az eredeti bűn hatását illetőleg. A férfi többféle, többé-kevésbé jó célra vágyakozik. A nő csak egyre: a szeretetre. A férfi alkata más. A nőé érzékenyebb, mint a férfié, mert rendeltetése, hogy szüljön. Tudod, hogy minden tökéletesség növeli az érzékenységet. Akinek tökéletes a hallása, meghallja azt, amit más füle nem vesz észre, és öröme telik benne. Így van ez a szemmel, az ízléssel és a szaglással is. A nőnek kellett Isten kedvességét képviselnie a földön, a szeretetnek kellett lennie, meg kellett testesítenie azt a tüzet, amely Azt mozgatja, Aki Van. E szeretet megnyilvánulásának, tanúbizonyságának kellett lennie. Azért Isten rendkívül érzékeny lélekkel ajándékozta meg őt, mert amikor a nő egy napon anyává lesz, értenie kell ahhoz, képesnek kell lennie arra, hogy megnyissa gyermekeinek szemét és szívét Isten szeretetére és a hozzá hasonlók szeretetére, úgy, amint a férfinek meg kell nyitnia gyermekeinek értelmét a megértésre és a cselekvésre. Gondolj Istennek önmaga részére adott parancsára:
,,Alkossunk segítőtársat Ádámnak!'' Isten, aki maga a Jóság, csak jó társat volt képes alkotni Ádám számára. Aki jó, az szeret. Ádám társának ezért képesnek kellett lennie a szeretetre, hogy boldoggá
tegye Ádámot. Annyira képesnek kellett lennie a szeretetre, hogy Isten mása, munkatársa és helyettese lehessen a férfi szeretetében, aki az Ő gyermeke, úgy, hogy még azokban az órákban is, amikor az Istenség nem  nyilvánul meg teremtménye számára szeretetteljes szavával, a férfi akkor se érezze magát boldogtalannak a szeretet hiánya miatt. 

A Sátán tudott erről a tökéletességről. A Sátán nagyon sok dolgot tud. Ő az, aki az óriáskígyó ajkával beszél, hazugságokat vegyítve az igazságba. Ő gyűlöli ezt az Igazságot, mert ő maga a Hazugság, s csak azért mondja, -- jól jegyezzétek meg ezt mindnyájan, akik éltek és élni fogtok -- hogy félrevezessen az áltatással, hogy amit ő mond, az nem sötétség, hanem világosság. A Sátán ravasz, alattomos és kegyetlen. Behatol ebbe a tökéletességbe, megmar, és otthagyja mérgét. A nő tökéletessége a szeretetet illetőleg így eszközzé vált a Sátán számára abban, hogy uralkodjék a nő és a férfi fölött, és elterjessze a rosszat... (M 11,447-448) 

Máté, mint apostol jelen volt Jézus életének szinte minden eseményénél, ami megtérését követte. Azért evangéliumában szem- és fültanúként számolhatott be azokról, és nem volt szüksége ahhoz, hogy másodkézből szedje össze az anyagot evangéliumához, mint Márk és Lukács tette. Valtorta életrajzában is gyakran szerepel még, de csak egy-két megjegyzéssel. További részleteket olvashatunk róla: Az utolsó vacsora, Feltámadt! és Az apostolok keresztútja, című füzetekben:
  Az utolsó vacsorán a kerióti azt kívánta, hogy Máté az ő baloldalán foglaljon helyet. 

  -- Amint akarod, amint akarod -- mondja Máté. Nekem elég, hogy Üdvözítőm előtt leszek. (UV 11)
  A lábmosásnál Máté tiltakozik:
  -- Én bűnös vagyok, Mester! Engem ne...
  -- Te bűnös voltál, Máté. Most apostol vagy. Egyik ,,szavam'' vagy. Megáldalak. Mily nagy utat tettek meg ezek a lábak, hogy mindig előre haladjál Isten felé... A lélek sarkalta őket, és elhagytak minden utat, amely nem az én utam volt. Haladj tovább! Tudod, hol végződik be az ösvény? Az én Atyám és a te Atyád ölén. (UV 18) 

  Amikor a tíz megzavarodott apostol ismét összegyűlik Jézus feltámadása után az utolsó vacsora termében, mindenki szinte magában beszél.
  -- Mit mondtak, melyik órában látták Őt a római asszonyok? -- kérdi Máté. Senki se válaszol neki. (F 21)
 Megjelenése után Jézus ennivalót kér az apostoloktól, hogy meggyőzze őket, valódi teste van, nemcsak puszta szellemet látnak. András és Máté, úgy mozogva, mint az alvajárók, veszik az állványról a kenyeret és a halakat és egy edényt lépes mézzel, amelyrôl épp csak, hogy letörtek valamit egyik sarkán. (F 24)
  Később, amikor egyenként Jézushoz mennek, Máté azt mondja
  -- Jöjj Kafarnaumba... (F 26)
  Az apostolok dicsérik Lázárt, aki összegyűjtötte ôket. Júdás Tádé azt mondja:
  -- Lázár világítótorony volt számunkra a sötétben. Mily sokat adtál neki, Uram!
  Jézus mosolyog és hallgat. András is megszólal:
  -- Igen. Az életet. És talán azzal együtt más lelket adtál neki. Miért annyira más ő, mint mi? Már nem közönséges ember. Ő ilyen, és mi... Uram, az én szeretetem üressé vált, mint egyes búzakalászok. Csak a pelyva maradt meg.
  És Máté
  -- Én semmit sem tudok kérni, mert már annyit kaptam, megtérésemmel. De igen! Szeretném azt, amivel Lázár rendelkezik! Egy lelket, tőled. 

Mert én is úgy gondolkozom, mint András... (F 28)
  Mielőtt Tamás csatlakozik az apostolokhoz, ők arról tanakodnak, hogy hol lehet. Simon kijelenti:
  -- Én Betániába akarok menni. Talán a hegyekben bolyong, és nem mer mutatkozni.
  -- Menj, menj, Simon! Te mindnyájunkat egyesítettél, és... megmentettél vele, mert Lázárhoz vittél minket. Hallottad, mit mondott az Úr róla? Azt mondta: ,,Az első, aki az én nevemben megbocsátott és irányított.'' Miért nem teszi őt a kerióti helyébe? -- kérdi Máté.
  -- Mert nem akarja az áruló helyét adni a tökéletes barátnak -- válaszolja Fülöp. (F 34)
  Máté néhány jelentéktelen megjegyzését lásd: Az apostolok keresztútja 9. 10. és 18. oldalán. 

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol