Megdicsérlek, Máté!

Jézus Mátét hívta meg utolsónak a leendő tizenkét apostol közé. Most már együtt vannak mindnyájan, két bárkában, a Genezáreti tavon, s velük van József is, a meggyilkolt betlehemi pásztor fia. A rómaiak egyik hajócskája majdnem összeütközik Péter bárkájával, s ebből heves szóváltás keletkezik. (Pt 1,21) A rómaiak között látják Mária Magdolnát is, akit a kerióti felismer, s ez további szóváltásra ad okot a kerióti, Simon és Péter között. Jézus úgy tesz, mintha semmit sem hallana mindebből, de utána kéri Pétert, hogy kösse ki a bárkákat egy kis öbölben, mert ott beszélni szeretne hozzájuk. Ez Máté számára az első oktatás, amelyben Jézus kifejti, hogy mit vár el tanítványaitól.
Jézus a bárka közepén foglal helyet egy padkán, s körülötte vannak Péter, András, Simon, József és két unokatestvére, míg előtte, a másik bárkából Zebedeus két fia, a kerióti, Fülöp, Tamás, Bertalan és Máté figyelik Jézus szavait.
  -- Idehallgassatok! Úgy tűnhet előttetek, hogy nem figyelek a beszélgetésetekre, és azért hanyag mester vagyok, aki nem ügyel tanítványaira. Tudjátok azonban meg, hogy az én lelkem egy pillanatra sem hagy el titeket. Láttatok-e már egy orvost, aki tanulmányozza betegét, akinek betegsége még bizonytalan eredetű, mert tünetei ellentmondanak egymásnak? Szemmel tartja őt, miután meglátogatta, felügyel rá, mikor alszik, és amikor ébren van, reggel és este, amikor csöndben van, és amikor beszél, mert minden egy tünet lehet, amiből felismerheti a rejtett betegséget, és megjelölheti annak gyógymódját. 

Ugyanígy teszek én is veletek. Láthatatlan szálakkal tartalak titeket, de amelyeken keresztül nagyon érzek mindent, mert bensőmben hozzám vannak kötve, és közvetítik hozzám a ti legkisebb rezgéseiteket is. Engedem, hogy szabadoknak higgyétek magatokat, és így minél jobban kinyilvánítsátok azt, amik vagytok, akárcsak ahogy egy tanuló vagy őrült teszi, amikor azt hiszi, hogy sikerült elmenekülnie felügyelőjének szeme elől. Ti egy csoportot alkottok, de magként, egységet képezve. Emberekből tevődtök össze, akiket egyenként kell tanulmányozni, jellegzetes vonásaitokban, amelyek többé vagy kevésbé jók, hogy kialakuljatok, egybeolvadjatok, jellemetek érdességei lecsiszolódjanak, és növekedjetek sokoldalúságotokban, egyetlen tökéletes testületté váljatok. Azért tanulmányozlak titeket. És akkor is tanulmányozlak, amikor alusztok. Mik vagytok? Mivé kell válnotok? Ti vagytok a föld sója. Azzá kell válnotok: a föld sójává. A sóval megőrzik a húst a romlástól, és sok egyéb táplálékot is. De ha a só elveszítené lényegét, lehetne-e sózásra használni? Veletek akarom besózni a világot, hogy mennyei ízt adjak neki. De hogy tudnátok sózni, ha elvesztenétek ízeteket? Mi által vesztitek el a mennyei ízt? Az által, ami emberi. A tenger vize, az igazi tengeré, nem jó ivásra, mert nagyon sós, nemde? Mégis, ha vesztek egy pohár tengervizet, és beleöntitek egy nagy korsó édes vízbe, akkor megihatjátok, mert a tengervíz annyira fel van hígítva,
hogy elveszti maró ízét. Az emberiség olyan, mint az édes víz, amely elvegyül a ti égi sós vizetekbe. De ha egy csatornát tudnátok ásni, és a tenger vizét bele tudnátok vezetni ebbe a tóba, meg tudnátok-e utána találni a sós víz nyomát? Nem. Elveszne a nagy mennyiségű édes vízben. Ez történik veletek, ha elvegyítitek, vagy helyesebben elmerítitek küldetésteket az oly nagy emberiségben. Emberek vagytok. Igen. Tudom. 

De ki vagyok én? Én vagyok az, aki mindenre képes. És mit teszek én? Közlöm veletek ezt az erőt, miután meghívtalak titeket. De mit használ, ha én közlöm veletek, de ti elvesztitek az emberi érzékek és érzelmek áradatában? Ti vagytok a világ világossága, annak kell lennetek! Kiválasztottalak titeket: én, Isten Világossága, az emberek közül, hogy folytassátok a világ megvilágítását, miután én visszatértem az Atyához. De áraszthattok-e fényt, ha kialudt vagy füstölgő lámpások vagytok? Nem!
Sőt, füstötökkel elsötétítek azt a kis fényt is, ami még a szívekben lehet. A ködös füst rosszabb a világosság teljes kialvásánál. Ó, szerencsétlenek azok, akik Istent keresve az apostolokhoz fordulnak, és fény helyett füstöt találnak! Botrány és halál következik abból. De a méltatlan apostolok is elátkozásban és büntetésben részesülnek! Nagyszerű a ti sorsotok! De nagy, rettenetes a kötelezettség is! Ne felejtsétek el, hogy annak, aki többet kapott, többet kell adnia is. És ti kaptátok a legtöbbet: oktatásban és ajándékokban. Én oktatlak titeket, Isten Igéje, és Istentől kapjátok az ajándékot, hogy
,,tanítványok'' legyetek, azaz Isten Fiának folytatói. Szeretném, ha mindig elmélkednétek ezen a kiválasztottságtokon, és megvizsgálnátok, megfontolnátok, és ha valaki úgy érezné, hogy csak arra alkalmas, hogy egy hívő legyen -- nem mondom: ha valaki csak bűnét nem bánó bűnösnek érzi magát, hanem azt: ha csak arra érzi alkalmasnak magát, hogy hívő legyen -- de nem érez erőt magában arra, hogy apostol legyen, akkor lépjen vissza!

A világ oly nagy, szép, elégséges, változatos azok számára, akik szeretik! Felajánlja minden virágát és gyümölcsét a gyomor és az érzékek számára! Én nem ajánlok fel mást, csak egyet: az életszentséget. Ez a földön a legszűkösebb, szegényebb, durvább, tövisesebb, üldözöttebb dolog azok között, amik léteznek. Az égben szűkössége végtelenné válik, szegénysége gazdagsággá, tövisei
virágszőnyeggé, durvasága simává és kellemessé, az üldöztetése békévé és boldogsággá. De itt hősies munkát kíván a szentté levés. Én nem ajánlok fel nektek mást, csak ezt. Velem akartok maradni? Nem kívántok maradni? Ó, ne nézzetek csodálkozva vagy fájdalmasan! Még sokszor felteszem majd nektek ezt a kérdést. És amikor halljátok, gondoljatok arra, hogy szívem vérzik, amikor felteszem, mert megsebzi a ti süketségetek hivatástokat illetőleg. Vizsgáljátok meg tehát magatokat, és utána ítéljetek becsületesen és őszintén, és döntsetek! Döntsetek, nehogy kárhozottak legyetek. Mondjátok: ,,Mester, barátaim, én felismerem, hogy nem erre az életre vagyok teremtve. Búcsúcsókot adok nektek, és kérlek titeket, imádkozzatok értem!'' Jobb így, mint árulóvá válni. Jobb így... Mit mondotok? Kit árulni el? Kit? Engem. Az én ügyemet, azaz Isten ügyét, mert én egy vagyok az Atyával és veletek. Igen. Ti elárulnátok magatokat. Elárulnátok a lelket, a Sátánnak adva. Zsidók akartok maradni? Én nem kényszerítelek titeket, hogy megváltozzatok. De ne legyetek árulókká! Ne áruljátok el lelketeket, Krisztust és Istent. Megesküszöm nektek, hogy sem én, sem a hozzám hűek nem fognak bírálni titeket, se megvetni nem fog titeket a hívek tömege. Az imént egyik testvéretek nagyszerű szavakat mondott: ,,Igyekszünk elrejteni sebeinket és azokét, akiket szeretünk.'' És azok, akik elválnak tőlünk, sebet ejtenek, gennyező sebet, ami, miután apostoli szervezetünkön támad, felszakad a teljes elgennyesedés által, fájdalmas jelet hagyva hátra, amelyet minden igyekezetünkkel titokban fogunk tartani. 

Ne, ne sírjatok, ti jobbak! Ne sírjatok! Én nem haragszom rátok, nem vagyok kérlelhetetlen azért, mert oly lassú felfogásúaknak látlak titeket. Nemrég vettelek titeket magamhoz, és nem kívánhatom, hogy tökéletesek legyetek. Nem kívánom azt még évek múlva sem, miután százszor vagy kétszázszor hasztalanul elismételtem nektek ugyanazt. Sőt, ide figyeljetek: évek múlva kevésbé lesztek buzgók, mint most.  Ilyen az élet... ilyen az emberi természet... Az első ugrás után elveszti a lendületet. De -- és Jézus hirtelenül feláll -- esküszöm nektek, hogy én fogok győzni! Miután megtisztított titeket a természetes kiválasztás, és megerősített a természetfeletti ital, ti, akik jobbak vagytok, az én hőseimmé váltok. Krisztus hőseivé. Az ég hőseivé. A császárok hatalma por lesz a ti papságotok királyságához viszonyítva. Ti, szegény galileai halászok, ti, ismeretlen júdeaiak, ti, akik csak számok vagytok a jelenlegi emberek tömegében, ismertebbek, ünnepeltebbek, tiszteltebbek lesztek a császárnál, és minden császárnál, aki valaha volt és lesz a földön. Ismerni és áldani fognak titeket a közeljövőben és a legtávolabbi időkben, egészen a világ végéig. Erre a magasztos sorsra választalak ki titeket. Titeket, akiknek akarata becsületes. És azért, hogy képesek legyetek erre, nagy vonalakban megadom nektek az apostoli jellem lényegét. 

Legyetek mindig éberek és készen. Övezzétek fel derekatokat, mindig legyetek felövezve, és lámpátok meggyújtva, mint azoké, akik egyik pillanatról a másikra várják, hogy útra induljanak, vagy elébe siessenek valakinek, aki érkezik. Fáradhatatlan vándorok vagytok, keresve a tévelygőket, egészen addig, míg a halál meg nem állít titeket. És amíg a halál ki nem oltja meggyújtott lámpátokat, magasra kell tartanotok, hogy jelezzétek az utat az eltévedetteknek, akik Krisztus akla felé jönnek. Hűségeseknek kell lennetek Uratokhoz, aki erre a szolgálatra szánt titeket. Jutalomban részesül majd az a szolga, akit ura mindig ébren talál, és akit a halál a kegyelem állapotában lep meg. Nem mondhatjátok, nem szabad azt mondanotok: ,,Én fiatal vagyok. Van még időm ezt és ezt tenni, és utána, a halálkor gondolni az Úrra és lelkemre.'' A fiatalok éppúgy meghalnak, mint az öregek, az erősek, mint a gyengék. És a kísértéseknek is egyaránt ki vannak téve az öregek és a fiatalok, az erősek és a gyengék. Vigyázzatok, mert a lélek meghalhat a test előtt, és anélkül, hogy tudnátok, rothadó lelket hordoztok magatokban. Annyira nem lehet érezni a lélek halálát! Olyan, mint egy virág halála. Nem kiált, nincsenek görcsei... csak lehanyatlik lángja, mint a fáradt virág, és kialszik. Utána, néha sokkal később, máskor azonnal észreveszi a test, hogy férges hullát hordoz magában, és megbolondul a félelemtől, és öngyilkos lesz, hogy meneküljön ettől a házasságtól... Ó! Nem menekül meg! Férges lelkével együtt belezuhan a Gyehenna nyüzsgő kígyói közé. 

Ne legyetek becstelenek, mint az ügynökök vagy zugügyvédek, akik két ellenkező ügyfél oldalára állnak. Ne legyetek hamisak, mint a politikusok, akik ,,barátjuknak'' mondják ezt is, azt is, és utána
ennek is, annak is ellenségeivé válnak. Ne gondoljatok arra, hogy kétszínűen cselekedjetek! Istent nem lehet sem kigúnyolni, sem becsapni! Úgy bánjatok az emberekkel, mint ahogy Istennel bántok, mert az emberek megbántása olyan, mint Isten megbántása. Akarjátok azt, hogy Isten olyannak lásson titeket, mint amilyeneknek az emberek előtt akartok látszani! Legyetek alázatosak! Nem tehettek szemrehányást Mestereteknek, hogy nem az. Én példát adok nektek. Tegyetek úgy, amint én teszek! Alázatosak, kedvesek, türelmesek legyetek! Ezzel lehet meghódítani a világot. Nem az erőszakkal és a hatalommal. Legyetek erősek, erőszakosak saját bűneitekkel szemben! Gyökeresen tépjétek ki azokat, még annak árán is, hogy kitépitek szívetek tagjait. Mondtam nektek egy napon, hogy őrizzétek szemeteket. De nem értetek hozzá, hogy ezt tegyétek. Mondom nektek: jobb lenne vakokká válni, kitépve a sóvárgó szemeket, mint bujává válni. Legyetek őszinték! Én vagyok az Igazság. A magasztos dolgokban éppúgy, mint az emberiekben. Azt akarom, hogy ti is őszinték legyetek. Miért akartok becsapni engem vagy testvéreiteket, vagy felebarátotokat? Miért játszotok a csalárdsággal? Olyan kevélyek vagytok, és nem mondatja veletek kevélységtek: ,,Nem akarom, hogy hazugnak találjanak''! És legyetek őszinték Istennel! Azt hiszitek, félre tudjátok vezetni Őt a hosszú és feltűnő imával? Ó, szegény gyermekek! Isten a szívetekbe lát! 

Legyetek szemérmesek, amikor jót tesztek. Még az alamizsnaadásnál is. Egy vámos értett ehhez, megtérése előtt. És ti nem tudnátok megtenni? Megdicsérlek téged, Máté, a te szemérmes heti adományodért, amelyről csak én és az Atya tudta, hogy a tiéd, és példaként idézlek téged. Ez is szemérmesség, barátaim! Ne fedjétek fel jóságotokat, amint nem fednétek fel egy fiatal leányotokat a tömeg szeme előtt. Legyetek szüzek a jót tevésben! És szűz a jó cselekedet, amikor nem társul a dicséret, nagyrabecsülés vagy a kevélység gondolatával. Legyetek hűséges jegyesei Istennel való hivatástoknak! Nem szolgálhattok két úrnak! A nászágy nem fogadhat be egyszerre két jegyest. Nem ölelhetitek meg egyszerre Istent és a Sátánt! Az ember nem képes, de még Isten és a Sátán sem képes erre a hármas ölelésre, mert egymással ellenkeznek. Ne éhezzetek sem az aranyra, sem a testre, sem a
hatalomra! A Sátán ezeket ajánlja fel nektek. Ó, hazug az ő gazdagsága! Megtiszteltetések, sikerek, hatalom, vagyon: szennyes áruk, amelyekért lelketekkel fizettek! Elégedjetek meg a kevéssel! Isten megadja nektek a szükségeset. Ez elég! Ezt megadja nektek, amint megadja az ég madarainak is, és ti sokkal többet értek a madaraknál! De bizalmat és mérsékletességet kíván tőletek. Ha bíztok benne, nem fogtok csalódni. Ha mérsékletesek vagytok, elég lesz nektek az Ő mindennapos ajándéka. Ne legyetek pogányok, csak névleg tartozva Istenhez! Pogányok azok, akik jobban szeretik az aranyat és a hatalmat, mint Istent, és félisteneknek kívánnak látszani. Legyetek szentek, és Istenhez hasonlókká váltok az örökkévalóságban. 

Ne legyetek könyörtelenek! Mindnyájan bűnösök vagytok. Bánjatok úgy másokkal, amint szeretnétek, hogy mások bánjanak veletek: azaz legyetek részvétteljesek és megbocsátók. Ne ítéljetek! Ó, ne ítéljetek! Rövid ideje vagytok velem, mégis látjátok, hogy hányszor igazságtalanul ítéltek el engem, és nem létező bűnökről vádoltak! Az igazságtalan elítélés bűn. És csak az igazán szent nem viszonozza sértéssel a sértést. Ne bántsatok meg másokat, hogy titeket se bántsanak meg! Nem vétetek így sem a szeretet, sem a szent, kedves, szelíd alázatosság ellen, ami a Sátán ellensége, a
tisztasággal együtt. Bocsássatok meg, mindig legyetek megbocsátók! Mondjátok: ,,Megbocsátok, Atyám, hogy te is megbocsásd végtelenül sok bűnömet!'' Óráról-órára legyetek jobbakká, a türelem, az állhatatosság és a hősiesség által. Ki mondja nektek, hogy nem fájdalmas dolog jóvá lenni? Sőt, azt mondom: ez mindennél nagyobb fáradalommal jár. De jutalma az ég, és azért érdemes felemésztődni ebben a fáradalomban! És szeressetek! Ó, milyen szavakkal győzhetlek meg titeket a
szeretetről? Semmi sem alkalmas arra, hogy rávezessen titeket erre, ti szegény emberek, akiket a Sátán felizgat! Azért azt mondom: ,,Atyám, siettesd a megtisztulás óráját! Ez a föld, ez a nyájad kiszáradt és beteg. De van egy harmat, amely meg tudja tisztítani és enyhíteni. Nyisd meg annak forrását! Nyiss meg engem, engem! Íme, Atyám, én égek a vágytól, hogy teljesítsem akaratodat, ami az enyém és az Örök Szereteté. Atyám, Atyám, Atyám! Nézz le Bárányodra, és áldozd fel azt! Jézust áthatja a sugalmazás. Feláll, kitárja karját kereszt alakban, arcát az égre emeli, és a kék tóval a háttérben, vászon ruhájában egy imádkozó főangyalnak látszik. 

Forrás: Valtorta Mária - A Keresztelő és a tíz apostol