Nem tudok várni

Tamás a kerióti Júdással együtt keresi fel Jézust, ugyanakkor, amikor a zelóta Simon is Jézushoz megy. (Jd 1,4-5) Jézus, várakozást tanácsol Júdásnak, és utána Tamáshoz fordul:

-- És te ki vagy?

-- Egy másik, aki látott téged (a Templomban, amikor Jézus kiűzte az árusokat). Szeretnék veled lenni. De most félek tőle.

-- Ne félj! Az elbizakodottság romlásba visz. A félelem lehet akadály, de ha alázatosságból származik, akkor segítség. Ne félj! Te is gondolkodj ezen, és amikor ismét eljövök...

-- Mester, te oly szent vagy! Félek attól, hogy nem leszek méltó. Mástól nem félek. Mert szeretetemben nem kételkedem...

-- Hogy hívnak?

-- Tamásnak, az Ikernek.

-- Megjegyzem nevedet. Menj békében!

Jézus elbúcsúzik tőlük, és visszavonul vendéglátójának házába, hogy vacsorázzon.

A hat tanítvány, aki Jézussal van, sok mindent szeretne megtudni.

-- Mester, miért tettél különbséget a kettő között? Mert másként bántál velük. Mindkettő ugyanoly vágyat érzett... -- kérdezi János.-- Barátom, ugyanannak a vágynak is különböző indítóoka és hatása

lehet. Biztos, hogy mindketten vágyakoztak. De az egyik más célból, mint a másik. És aki kevésbé tökéletesnek látszik, tökéletesebb, mert nem az emberi dicsőség vágya vezeti. Szeret engem azért, mert szeret.

-- Én is szeretlek!

-- És én is.

-- Én is.

-- Én is.

-- Én is..

-- Tudom. Ismerlek titeket. Szívetekbe látok.

-- Tehát tökéletesek vagyunk?

-- Ó, nem! De mint Tamás, azokká váltok, ha kitartotok szeretetetekben. Tökéletesek?! Ó, barátaim! Ki tökéletes Istenen kívül?

-- Te az vagy!

-- Igazán mondom nektek, hogy nem saját magamnak köszönhetem tökéletességemet, ha azt hiszitek, hogy egy próféta vagyok. Egy ember sem tökéletes. De én tökéletes vagyok, mert az, aki veletek beszél, az Atya Igéje. Istenhez tartozó, az Ő Gondolata, aki Igévé válik. Én magamban birtokolom a Tökéletességet. És ilyennek kell hinnetek engem, ha hiszitek, hogy én vagyok az Atya Igéje. Majd meg fogjátok ezt látni, barátaim. Azt akarom, hogy az Emberfiának hívjanak, mert megsemmisítem

magamat, magamra véve minden emberi nyomorúságot, hogy hordozzam azt, első kínzóeszközömként, anélkül, hogy sajátom lenne, s miután hordoztam, megsemmisítsem. Milyen teher ez, barátaim! De örömmel hordozom. Örömöt okoz hordozása, mert, mivel az Emberiség Fia vagyok, visszaadom az emberiséget Istennek, gyermekeként. Amilyen az első napokban volt.

Jézus kedvesen beszél, a szegényes asztal mellett ülve, nyugodt mozdulatokkal kísérve beszédét. Fejét kissé lehajtja, és enyhén mosolyog. A tanítványok figyelmesen hallgatják.

A történet folytatását lásd Pt 1,10-13.1,10013.

Péter szavait kopogtatás szakítja félbe.

Tamás van az ajtónál. Belép, és Jézus lábai elé veti magát.

-- Mester... én nem tudok a te visszatérésedre várni! Engedd, hogy veled legyek! Tele vagyok hibákkal, de szeretlek, és egyedül ez az én nagy, igazi kincsem. A tied, és érted. Engedd, hogy kövesselek, Mester!...

Jézus Tamás fejére teszi kezét.

-- Maradj, Iker! Kövess engem! Boldogok, akik őszinték, és kitartóan akarnak! Ti boldogok vagytok! Többek vagytok nekem rokonaimnál, mert gyermekeim és testvéreim vagytok, nem a vér szerint, amely meghal, hanem Isten akarata és a ti lelki akaratotok szerint. Most, mondom nektek, hogy nincsenek közelebbi rokonaim azoknál, akik teljesítik Atyám akaratát, és ti azt teszitek, mert szeretitek a jót.

(2-87)

Jézus kezét Tamás fejéről annak vállára teszi, és azt mondja:

-- Kelj fel, barátom! Vacsoráztál már?

-- Nem, Mester. Néhány métert mentem azzal a másikkal, aki velem volt, és utána otthagytam őt, és visszatértem, azt mondva neki, hogy beszélni akarok a meggyógyított leprással... De ezt csak azért mondtam, mert gondoltam, hogy nem lesz kedve velem jönni egy tisztátalanhoz. Jól ítéltem. De én téged kerestelek, nem a leprást... Azt akartam mondani neked: ,,Fogadj el engem!'' Föl és le keringtem az olajfák között, míg a fiatalember meg nem kérdezte, mit csinálok. Biztosan azt hitte, rossz szándékom van...

A házigazda mosolyog:

-- Ő az én fiam. Az olajprést őrzi. Az olajprés alatti pincében őrizzük még az egész évi termést. Nagyon jó volt. Sok olajat kaptunk belőle. És amikor nagy tömeg gyűl össze, mindig csatlakoznak hozzájuk rablók, akik mindentől megfosztanak minket. Nyolc éve ez történt velünk. Azóta minden éjjel őrködünk.

-- Rendben van. Azt mondta nekem: ,,Mit akarsz?'' És ezt olyan hangon mondta, hogy gyorsan válaszoltam neki, nehogy megbotozzon: ,,A Mestert keresem, aki itt lakik.'' Akkor azt mondta: ,,Ha igaz, amit mondasz, jöjj a házhoz!'' És elkísért egészen eddig. Ő kopogott be, és nem ment el addig, míg meg nem hallotta első szavaimat.

-- Messze laksz?

-- A város másik felében lakom, a Keleti-kapu mellett.

-- Egyedül vagy?

-- Szüleimmel voltam. De ők elmentek más rokonaimhoz, akik a betlehemi úton laknak. Én ott maradtam, hogy éjjel-nappal keresselek, míg meg nem talállak.

Jézus mosolyog, és azt mondja:

-- Akkor senki se vár rád?

-- Senki, Mester.

-- Az út hosszú, az éj sötét, és a római őrjárat a városban cirkál.

Azt mondom neked: ha akarsz, maradj velünk!

-- Ó, Mester! -- Tamás boldog.

-- Csináljatok helyet neki! És mindnyájan adjatok valamit testvéreteknek!

Jézus a saját sajtadagját adja neki. Magyarázza Tamásnak:

-- Szegények vagyunk, és majdnem befejeztük már a vacsorát. De jó szívvel adjuk. -- És a mellette ülő Jánosnak azt mondja: -- Engedd át helyedet barátunknak!

János azonnal feláll és az asztal másik sarkához megy, ahol leül a házigazda mellé.

-- Ülj le, Tamás! Egyél! -- És utána mindnyájuknak: -- Tegyetek mindig így, barátaim! Ez a szeretet törvénye. A vándort már védi Isten Törvénye. De most, az én nevemben, még jobban kell szeretnetek. Amikor valaki kenyeret, egy korty vizet, szállást kér tőletek Isten nevében, akkor adnotok kell neki, az Ő nevében! Isten megjutalmaz majd titeket érte. Ezt kell tennetek mindenkivel. Ellenségeitekkel is. Ez az új Törvény. Eddig azt mondták nektek: ,,Szeressétek azokat, akik titeket

szeretnek, és gyűlöljétek ellenségeiteket!'' Én azt mondom nektek: ,,Szeressétek azokat is, akik gyűlölnek titeket!'' Ó, ha tudnátok, mennyire fog Isten szeretni titeket, ha úgy szerettek, amint én mondom nektek! És amikor valaki azt mondja: ,,Én társatok akarok lenni az igaz Úristen szolgálatában, és követni akarom az Ő Bárányát'', akkor annak kedvesebbnek kell lennie számotokra, mivel testvéretek, és mivel örök kötelékkel lesztek egyesítve: Krisztuséval.

-- De ha később megtudjuk, hogy valaki nem őszinte? Könnyű azt mondani: ,,Én ezt és ezt akarom tenni.'' De a szavak nem mindig felelnek meg az igazságnak -- mondja Péter, ugyancsak ingerülten. Nincs szokásos jókedvében.

-- Péter, figyelj ide! Amit te mondasz, józan és igaz. De nézd: jobb a jósággal és bizalommal véteni, mint a bizalmatlansággal és durvasággal. Ha jót teszel egy méltatlannal, mi bajod lehet? Semmi. Sőt, Isten mindig megjutalmaz téged. Viszont semmi érdemed sem lesz, ha bizalmatlan voltál.

-- Semmi baj? Néha a méltatlan nem elégszik meg a hálátlansággal, hanem tovább megy, és árt a jó hírnévnek, a vagyonnak, és még az életnek is.

-- Igaz. De ez csökkentené a te érdemedet? Nem. Még ha az egész világ hinne is minden rágalomnak, még ha szegényebbé válnál Jóbnál, még ha a kegyetlen megfosztana is téged életedtől, mit változtatna ez Isten szemében? Semmit. Sőt, javadra változna meg valami. Isten a jóság érdemeit egyesítené az értelmi, pénzügyi, testi vértanúság érdemeivel.

-- Rendben van, rendben van! Legyen így! -- Péter nem szól többé egy szót sem. Csak fejét kezében tartva bosszankodik.

Jézus Tamáshoz fordul:

-- Barátom, azt mondtam neked előbb, az olajfák között: ,,Amikor visszajövök erre a vidékre, ha még akarod, az enyém leszel.'' Most azt kérdezem tőled: ,,Kész vagy-e arra, hogy Jézus tetszését elnyerjed?''

-- Kétségtelenül!

-- Akkor is, ha ez áldozatot kívánhat?

-- Nem áldozat téged szolgálni. Mit kívánsz?

-- Azt akartam mondani neked... de neked üzleted van, érzelmi kötelékek...

-- Semmi, semmi! Te az enyém vagy! Beszélj!

-- Idefigyelj! Holnap, amint kihajnalodik, a leprás kijön majd a sírokból, hogy találjon valakit, aki értesíti a papot. Te elsőnek mész el a sírokhoz. Ez szeretetszolgálat. És erős hangon azt mondod: ,,Te,

aki tegnap megtisztultál, jöjj ki! A názáreti Jézus, Izrael Messiása, aki meggyógyított téged, küld engem.'' Tedd ezt, hogy az ,,élőhalottak'' világa megismerje nevemet, és remegjen a reménytől, és hogy az, aki reményét a hittel párosítja, jöjjön hozzám, hogy én meggyógyítsam. Én a feltámadás ura vagyok, és ez a megtisztulás első módja, amit hozok. Egy nap majd ugyancsak mélységesebb tisztulást fogok adni... Egy napon a lepecsételt sírokból kitörnek majd az igazi halottak, akik nevetni látszanak, üres szemgödrükkel, nyitott szájukkal, a távoli örvendezés miatt, amikor a csontvázak hallják a limbusban várakozó lelkek kiszabadulását. Nevetni látszanak majd e miatt a megszabadulás miatt, és remegnek majd, tudva, hogy azt... Menj! Ő hozzád fog menni. Te tedd meg, amire kér téged! Segítsd mindenben, mintha testvéred lenne! És mondd neki azt is: ,,Amikor teljesen megtisztulsz, elmegyünk együtt a folyó melletti útra, Doco és Efraim magasságán túlra. Ott vár rád a Mester, Jézus; és vár engem is, hogy megmondja nekünk, hogyan szolgáljuk Őt.

-- Így fogok tenni. És a másik?

-- Ki? A kerióti?

-- Igen, Mester.

-- Az ő számára tovább is tart tanácsom. Hagyd, hogy maga döntsön! Kerüld még a vele való találkozást is!

-- A leprás mellett leszek. A sírok völgyében csak a tisztátalanok járnak, és azok, akik irgalmasak irántuk. Péter mormog valamit. Jézus megválaszol neki. Lásd Pt 1,11-12. Utána Jézus ismét Tamáshoz fordul:

-- Biztos vagy abban, hogy felismered a leprást? Csak ő gyógyult meg közülük. De lehet, hogy már elindult a csillagok fényénél, hogy találjon egy korai utast. És más valaki jelentkezhet helyette, aki szeretne bemenni a városba, hogy meglátogassa rokonait. Figyelj vonásainak leírására! Én közelében voltam, és a sötétedés ellenére is jól láttam. Magas és sovány. Bőre sötét, mintha félvér lenne. Mélyen

ülő szemei szénfeketék, hófehér szemöldöke alatt. Haja vászonfehér, és elég sűrű. Orra hosszú, tömpe, mint a líbiaiaké. Vaskos szájszéle violába hajlik. Homlokán van egy régi sebhely, ami megmaradt. Ez arcán az egyetlen nyoma betegségének.

-- Öreg, ha egészen fehér a haja.

-- Nem, Fülöp. Öregnek látszik, de nem az. A lepra miatt őszült meg.

-- Micsoda? Félvér?

-- Talán az, Péter. Hasonlít az afrikaiakra.

-- Akkor izraelita lesz?

-- Majd megtudjuk. És ha nem az lenne?

-- Eh, ha nem, majd elmegy. Már sokat kapott azzal is, hogy meggyógyult.

-- Nem, Péter. Még ha bálványimádó lenne is, én nem utasítom el. Jézus mindenkiért jött. És igazán, mondom neked, hogy a sötétségben élő népek felülmúlják majd a Világosság népének fiait.

Jézus felsóhajt. Utána felkel. Hálát ad az Atyának egy himnusszal, és áldást ad.

(2-91)

Tamás a zelóta Simonnal és Júdás Tádéval a Jordán mellett haladó út egy kanyarulatánál vár Jézusra, és beszélgetnek. Lásd: JJ 4-6.

Mikor Jézus megérkezik, először Júdás Tádéval beszélget, de utána Tamáshoz fordul:

-- Hűségesen engedelmeskedtél. Ez a tanítvány első erénye.

-- Azért jöttem, hogy hűséges legyek hozzád!

-- És az leszel. Én mondom neked. -- Utána Jézus Simonhoz fordul.

Lásd: S 5-7. Végül Simont és Tamást megbízza azzal, hogy előkészítsék az embereket Jézus visszatérésére.

-- Mondjátok meg a betegeknek, hogy az, aki gyógyít, jön. Mondjátok meg a várakozóknak, hogy a Messiás a népe között van. Mondjátok meg a bűnösöknek, hogy itt van az, aki megbocsát, és erőt ad a felemelkedéshez.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol