Isten vagy a sátán?

Nem lehet összetéveszteni Istent a Sátánnal, az égi hangokat a pokoli hangokkal, ha az, aki hallja azokat, nem a szavak által okozott gyönyört tartja szeme előtt, hanem azok hatásait. A Sátán képes

majmolni Istent az ékesszólásban, de nem képes közvetíteni azt a kegyelmet és békét, amelyet mindig létrehoznak az Isten vagy a fény szellemeinek szavai. Nem képes létrehozni a kegyelmet és az életszentséget, mert az ő szavaiba mindig belekeverednek olyan sugallatok, amelyeket a kegyelem állapotában lévő lélek nem képes magáévá tenni. És nem képes létrehozni a béke érzetét, mert a lélek,

aki a kegyelem állapotában van, összerezzen a rémülettől a pokoli szavakra, és akkor is, ha az egyén számára nincs más jel arra, hogy felismerje a szellemet, aki beszél, elég a léleknek ez a megborzadása

ahhoz, hogy jelezze neki: ebben a pillanatban a Sötétség jelenik meg. A Sátán képes becsapni a bűntől elkábított bűnösöket, a figyelmetleneket és meggondolatlanokat, a kíváncsiakat, akik, mivel nagyon akarnak tudni valamit, oktalanul minden forrást megközelítenek. De nem képes becsapni

az Istennel egyesült igaz lelket. Csak arra képes, hogy megzavarja, megközelítve őt vagy saját maga, vagy a szerencsétlenek által, akik csak ritkán tudják, mit tesznek, sokkal gyakrabban nem is tudják, egy adott pillanatban, mint a Sátán által használt eszközök a fájdalom okozására; és megrémítik Isten eszközeit. De akkor Isten közbelép, és kihúz titeket a nyílt tengerre, és megment titeket, elmerítve az Ő békéjének és szeretetének óceánjába. Amint veled tette, mert szeret téged.

De nemcsak hozzád beszélek, hanem minden lélekhez is, és mondom, hogy az Úr mindig szereti és megszabadítja azokat, akik félelem nélkül bíznak benne. Győzzétek le a félelmet, amely megbénítja a szeretetet, a bizalmat és az imát. Győzzétek le a félelmet, amely megmutatja, hogy még nem ismeritek Istent és az Ő hatalmát, és még nem jó az Istenbe vetett hitetek. A jó és igazi hit alázatos, és mindent elfogad, mert azt mondja: ,,Ha Isten mondja azt, vagy mondatja velem, az annak a jele, hogy az jó dolog.'' De ez a teljes hit sose jár félelemmel, bizalmatlansággal, kételkedéssel, vagy, ami még rosszabb, a makacs és bensőséges meggyőződéssel, hogy Isten nem teheti meg ezt az adott dolgot. Isten mindent meg tud tenni! Remélnetek kell, hogy Isten mindent meg tud tenni. Hinnetek kell, hagy Isten mindent meg tud tenni! Ne öljétek meg a szeretetet a kételkedéssel vagy a tagadással! Soha!

Ne törjétek össze a szeretet láncát, ami összeköt titeket Istennel, a kételkedő szavakkal, amelyek a ti mértéketek szerint akarják megítélni Istent, mint Zakariás tette, amikor megkérdőjelezte Isten hatalmát:,,Hogyan lehetséges ez, ha...'' Zakariás kérdése lepecsételte; ajkát addig, míg tudott ismét hinni és dicsérni az Urat, elismerve, hogy minden csodára képes.

Ne érdemeljétek ki soha, kedves lelkek, a lelki némaság büntetését a Mindenható iránti bizalmatlanságtokkal! Imádkozzatok, hogy megmaradjatok az Úr Istenbe vetett teljes hit szellemében, és a szeretettel egyesült félelem szellemében az Áldott Úr iránt! Figyeljétek meg a Keresztelő szép hitét Abban, akit nem ismert másból, csak abból, amit a próféták mondtak róla. Semmi sem jelezte a Messiást az alázatos utasban, aki feléje jött a Jordán partján. De a hit, amikor teljes, amikor teljes szeretettel forr össze, megadja az előre tudást és a lehetőséget, hogy meglássa és megértse Istent akkor is, amikor Ő elrejtőzik a közönséges élet látszólagos alakja alá. És János meglátja az Isteni Messiást a galileai emberben, és amint szentté tette őt Isten szent félelme, úgy a legszentebb szeretet látnokká tette. Az Isten félelme, amely megőriz a bűnöktől, biztos látást ad az ember lelkének, és a lélek, aki ,,lát'', nem képes nem hinni Istenben és szavaiban, és így megmenekül a lelki haláltól. János, az Előfutár, hirdette Isten félelmét, hogy megtisztítsa az utat Krisztus számára, aki jött, hogy megváltsa népét. Jézus, az Üdvözítő, a szeretetet hirdette, hogy elvigye népét az üdvösség útjára. A félelem mindig megelőzi a szeretetet. Azt mondhatnám, kikelti a szeretetet, és átalakítja az érzelmet egy magasabb fokra. A félelem még az emberé, a szeretet már a léleké. Az ember, aki féli Istent, letagadhatatlanul a jó úton van, ha helyes az istenfélelme, azaz nem tudatlanságból és nem az Istentől való esztelen félelemből fakad. A félelem mindig a kitaposott út annak számára, akinek még nem nőttek ki szárnyai a repüléshez, Isten magasabb fokú megismeréséhez. Azaz: Irgalom és Szeretet. Az ember, aki fél, még érzi a ,,büntetést'' a régi (eredeti) bűnért, és saját bűneiért. Az ember, aki szeret, érzi, hogy Krisztus érdemei folytán ,,bocsánatot nyert,'' és újra beöltözött Krisztus érdemeibe, annyira, hogy az Atya többé nem alattvalójának látja, hanem gyermekének. Jó a félelem arra, hogy megzabolázza, és féken tartsa a testet, de jobb a szeretet, ami az életszentség buzgóságát adja a léleknek. 

Az a bűnös, aki fél, bánja bűnét, de bánata még néma és sötét, mert el van fojtva, mint a véka alatt lévő láng, a félelem által, amit a Bíró Isten iránt érez. A bűnös, aki a szeretetet társítja a félelemhez, fellélegzik, és lelke már a világosságban van, ami segíti abban, hogy beszéljen az Atyához, és lássa saját lelkiállapotát. Ez a világosság nemcsak súlyos bűneit világítja meg, hanem bocsánatos bűneit és tökéletlenségeit is, amelyek olyanok, mint a fű a nagyon magas fák alatt, és látva azokat, nemcsak

arra képesíti, hogy ismét kivágja a fákat, hanem arra is, hogy kitépje a növényeket, és megtisztítsa a földet ahhoz, hogy elvethesse ott az Isten előtt kedves erényeket. Az a bűnös azonban, akit a szeretet ösztönöz, nemcsak tökéletes bánattal rendelkezik -- mert már nem a büntetéstől való félelemből bánja bűnét, hanem mert fájlalja, hogy megbántotta szeretett Istenét -- az első feloldozásban is részesül a szeretet által. Valóban, azok, akik teljes erejükkel szeretnek, ritkán követnek el halálos bűnt. Csak a

Sátánnak és a testnek egy váratlan és heves támadása képes leteríteni őket egy pillanatra. De általában a szeretet megőrzi őket a bukástól, és minél erősebb a szeretet, annál kisebbek bűneik, mind számban, mind súlyosságban, addig, míg a bűnbeesést lecsökkentik a tökéletlenségek elkövetéséig,

amelyek alig láthatók azokban, akik eljutottak a teljes szeretetre, és azért az életszentségre.

János apostol, a boldog és szerető János, megadja nektek levelében a mértéket, hogy mire képes a szeretet, és a magasságot, amire eljut, és ezzel szembeállítva megmutatja a mélységet, amelybe az zuhan le, akiben nincs szeretet. ,,Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket.''

A halálból az életbe. Mily tömör kifejezés! Az ember halott, halott ember, ha nem szeret. Az ember feltámad, és él, miután halott volt, ha szeret. Hogyan történik ez a csoda? A szegények, a világ nagyon szegényei, azaz azok, akik nem ismerik Istent, nem tudják felfogni ezt az igazságot, és kinevetik, mint egy lázas félrebeszélőnek a szavait. De aki hisz, aki igazán hisz, az felfogja. Isten a Szeretet. Azért, aki szeret, Istenben van. Ki az, aki az életet adja, vagy visszaadja? Isten. Akár a sárból vonja ki az embert, és teszi élővé isteni leheletével a teremtett alakot, akár azáltal, hogy közreműködik az ember létrehozásában, és megteremti a lelket a magzat számára, amely megfogant egy anyaméhben. Az ember élete a benne lévő lélek, az ember ugyanis nem állati lény! Az ember e nélkül az élet nélkül még testileg sem élne. Számára nem elég, hogy mint az állatok, az orrán keresztül lélegezzék. Birtokolnia kell ezt a lelki drágakövet, ezt a lelki eret is. Ez tartja kapcsolatban Teremtőjének szent ölével. Ezáltal nyeri táplálékát attól, aki a Lélek, a Világosság, a Bölcsesség és a Szeretet. És végül, azoknak, akik már meghaltak, ez adja vissza az életet, feltámasztva őket. Mindig az isteni ,,Akarom'' az, ami élővé teszi az embert.

De az embernek van egy élete az életben: lelke. És ez, amely nem hal meg a test halála által, mivel halhatatlan, ugyancsak meghalhat, ha -- mint előbb mondtam -- elvágj a magát Urának méhétől. A gyűlölet, bármily alakban jelentkezik is, az a kés, amely elvágja az Úrral való köteléket; és az Istentől elvált lélek meghal. Azért csak a szeretet teszi élővé a holtakat. Mert a szeretet nélkül halottak vagytok. És sokan voltak halottak, főleg mielőtt a Szeretet testté lett, és eljött, hogy tanítsa a szeretetet, ami az üdvösség. Azért jól mondhatta János apostol, hogy az igazi keresztények értenek

ahhoz, hogy a halálból átmenjenek az életbe a Szeretet által, aki megparancsolta nekik, hogy szeressék a testvéreket az egészen elégő áldozatig, példát adva a tökéletes szeretetre. A szeretet parancsa, amit a jók elfogadnak, olyan, mint az élet lehelete az agyagba, amelyből Ádámot alkotta, vagy a ,,legyen'', ami megismétlődik minden alkalommal a lélek beáradásával egy emberi csírába, és főleg olyan, mint a Feltámasztó kiáltása: ,,Mondom neked: kelj fel!'' és a ,,Lázár, jöjj ki!'' a Palesztinában föltámasztottak esetében. 

Isten, aki a szeretettel újra belép, visszahozza a halottakat az életbe a szeretet által. De aki nem szeret, a halálban marad, azaz a bűnben, mert a bűn, minden alakjában, gyűlölet. A gyermek, aki nem tiszteli szüleit, és elnyomja őket ürügyekkel és önzésből; az, aki árt felebarátjának az erőszakossággal, lopással, rágalmazással, házasságtöréssel és gyilkossággal. Nem szükséges ölni azért, hogy valaki gyilkossá legyen. Az is gyilkos, aki miatt meghal valaki a szégyen vagy a fájdalom miatt: Gyilkos az is, aki kétségbeesésbe kergeti a lelkeket cselekedeteivel, amelyek elveszik békéjét, hitét, becsületét, nagyrabecsülését, munkalehetőségét és az életéhez szükséges dolgokat, és rákényszerítik, hogy családtagjai tartsák el. Gyilkosa testvéreinek az is, aki véres vadságával vagy ravasz erkölcsi üldözésével elveszi testvéreinek Istenbe vetett reményét, és a halálba viszi, gyűlölve őket. Olyan, mintha Istent próbálta volna meggyilkolni egy új keresztre feszítéssel, mert Isten van testvéreitekben, és testvéreitek Istenben vannak, Akinek gyermekei. Testvéreinek gyilkosa az, aki gyűlöli testvéreit anyagilag, erkölcsileg vagy lelkileg. Nemcsak őrájuk sújt le, hanem rajtuk keresztül Istenre is, és mint minden istengyilkos, halott az ilyen lélek. Isten Országába nem lépnek be a halottak. Isten Országa a földön kezdődik meg, az ember lelkében, az Istennel való egyesülés által. Az égben fejeződik be, Isten teljes birtoklásával. Itt, a földön Isten van bennetek. Az égben ti vagytok Istenben. De Isten nem lép be a halál romlottságába, és a halál romlottsága nem lép be az égbe. Az örök Jeruzsálemben, amint nem lesznek templomok, ,,mert annak temploma az Úr, akiben mindnyájan leszünk''; amint nem lesz szükség a napra vagy a holdra, mert annak világossága Isten, és holdja a Bárány; amint nem lesznek kapui, mert nem lesz többé ellensége, sem a Sötétség, hogy gyűlölje; úgy nem lesz benne semmi tisztátalan és romlott, semmi halott, hanem csak azok, akiknek neve be van írva az Élet könyvébe, azaz a Szeretetbe, amely az Élet. ,,Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.'' 

Íme a tökéletes szeretet mértéke: a feláldozás. És Jézus, a Szeretet, önmagát adta halálra egy bitófán, miután nektek adta tanítását és csodáit, azaz már szeretetét, de nem tökéletes szeretetét. A szeretet

tökéletessége az áldozatban van. Ő maga, már a szenvedés küszöbén volt, amikor már elmondhatta, hogy befejezte tanítását, amikor levertnek kellett lennie, mert szavai áradatának nem felelt meg a megtérteknek még egy kis patakja sem, felkiáltott: ,,Amikor felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok!'' Mert Krisztus tudta, hogy csak a feláldozás fogja legyőzni a Sátán és a test akadályait, és szavai kihajtanak majd vérének esője alatt. A föláldozás. A nagylelkűség. Nagylelkűség az irgalmasság testi cselekedeteiben. Erkölcsi nagylelkűség az irgalmasság lelki

cselekedeteiben. Mindent felülmúló nagylelkűség, mert lelki, mert meg tud halni szeretetből, hogy életet adjon a lelkileg halott testvérek lelkének, közölve velük a szeretetet, amitől meg vannak fosztva. A példaadás a legszentebb és legtevékenyebb tanítás, és a cselekedet az egyetlen igazi dolog. Azért tudjatok szeretni ,,tettel és igazságban'', nemcsak szavakkal, és Isten szeretete bennetek lesz.

Jeremiásnak mondta Isten: ,,Mielőtt kialakítottalak anyád méhében, ismertelek.'' Biztos! Isten ismeri teremtményeit. Tiszteletben tartja a cselekedet szabadságát. Tudja, milyen úton fognak járni, hogy megszentelődjenek, vagy a kárhozatba jussanak. Látja, mi válik majd kárukra vagy javukra. Ismeri már, ki fogja titokban feláldozni magát, hogy elvegyen egy lelket a Sátántól, az emberi érzelemtől, amely birtokába vette azt a lelket, és közreműködik Jézus megvilágosításaival, sugallataival és érdemeivel, hogy küzdjön a Sátán. és az érzékek ellen azért, hogy megmentse egyik gyermekét az égnek. És Isten, atyai vágyai által, csak szenteket akart az emberek között. De a Gonosz a Jó ellensége, és ha a küzdelem növeli a győztes érdemeit, az is igaz, hogy a küzdelemben sok gyenge elpusztul a sárban...

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal