Angyalok

Te, rám bízott lélek, tudod, mily gyakran csábít a Kísértő, ajánlva, hogy színészkedjél, hamis látszatot keltsél, hogy csodálatba ejtsd az embereket, és még többnek tűnjél fel! Nagy a veszély! Csak az, aki ért az ellenálláshoz és ahhoz, hogy az legyen, amivé Isten teszi őt, és semmivel sem több, őrzi meg az ajándékot, és marad meg eszközül. Remegve néztelek minden alkalommal, amikor kísértést álltál ki! És mily dicsénekkel áldottam az Urat, és köszöntem meg az ég angyalainak, hogy segítettek téged az ellenállásban, minden alkalommal, amikor láttam, hogy fáradtan, szenvedve, de érettebben, győztesen jöttél ki a megpróbáltatásból! Az Úr angyala olyan, mint egy kertész, aki értékes fát gondoz. Elültetésétől beéréséig... Mindig őrködik, remegve a szelek miatt, félve a fagytól, a viharoktól, aggódik az élősdiek, a rágcsálók miatt. Az angyal akkor találja meg teljes békéjét, amikor felszáll az égbe az ágról leszedett gyümölccsel, amelyet felvisz a földről; a lélekkel, amely végre üdvözült. Akkor, örömtől lángolva, megy, hogy megtalálja testvéreit, és azt mondja: ,,Az én lelkem üdvözült! Velünk van, a békében! Dicsőség, dicsőség, dicsőség az Úrnak! Ismerjétek el azért alázatosan, mindig, állhatatosan, ,,semmisségteket'', és kérjétek állandóan az ég boldog lakóit, hogy

segítsenek titeket. Az Örök Nap országában valóság a Szentek Szent Közössége, amit segítségül hívtok harcaitokban, főleg azokban, amelyeknek rendkívüli helyzetetek miatt ki vagytok téve, de a Sátán és a világ által támasztott viharokban is. A viharok rázúdulnak az elszigetelt csúcsokra...

Pál, a pogányok Tanítója mondja, hogy ,,elragadtatott a harmadik égig... és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.'' (2Kor 12) Bevallja, hogy a Sátán egyik angyala arcul csapdosta. Igazolja az Urat, aki a sátáni támadást megengedte, és rámutat ennek jó okára:,,Azért, hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a Sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon.'' Elismeri, hogy még ember, azaz alá van vetve a sátáni kísértéseknek. Nem mondja: ,,Én, aki a harmadik égben voltam, megérinthetetlen szeráf vagyok!'' Nem. Alázatosan azt mondja, hogy ember, akit körülvesz a Sátán, és belátja, hogy ez arra szolgál, hogy megtartsa át alázatosnak, a nagyszerű dolgok ellenére, amelyekben részesült. És megtanít titeket a megszabadulás módjára: ,,Háromszor kértem az Urat, hogy távolítsa el tőlem.'' Jó dolog alázatosan mondani: ,,ne vígy engem a kísértésbe, hanem szabadíts meg a Gonosztól''. Ezt mondta az Úr Jézus, az Ártatlan, Isten Fia. Ezt kell mondania minden teremtménynek, aki hisz a Hármas Egy Istenben, a Szentben, Jóban, az emberek Atyjában. Nem jó, ha valaki saját erejéből akarja elűzni a Sátánt. Ez elbizakodottság. Az elbizakodottság kevélység. A kevélységet Isten elítéli. Hívjátok, hívjátok segítségül az Áldott Urat, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, hívjátok segítségül a szentek és az angyalok égi kórusát! A Sátán gyűlölete ellen sose lehet eléggé védekezni. És ó, az Áldott Háromság, és az ég minden lakója nem kérnek mást, csak hogy segítsenek titeket ebben a fegyverszünet nélküli küzdelemben a pokoli erők ellen. És halljátok az Úr válaszát az apostolnak, akit levernek a Gonosztól

kapott pofonok: ,,Elég neked az én kegyelmem, mert a gyengeségben jobban lehet érezni erőmet.'' Éppen azért pofoz titeket a Sátán, mert haragszik azért, hogy nem tud oda vonszolni titeket, ahová akar. El kell viselnetek a Mélységbelit, aki meg akar félemlíteni titeket. Már tudjátok: azért engedi meg ezt Isten, hogy kevélyekké ne váljatok.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Dicsőség Jézusnak, aki által minden lett. Dicsőség mindörökké Isten csodálatos művei által! És őrangyalom, aki csodálatos kedvességgel beszélt, egy mosollyal üdvözöl engem, és elhallgat... Amikor reggel felébredtem, már jelen volt Szent Rafael. Mint tegnap, az áldozás pillanatában, amelyben Urunkkal együtt volt jelen. Ma egyedül van. De érzékeim és gondolatom első megnyilvánulása a látomás, a szemlélés és a kedves angyal üdvözlése, aki rám mosolyog, és felszólít, hogy kezdjem el munkámat, nem törődve a fáradtsággal, ami lever. Utána üdvözöl és elmegy...

                                                                (A 3-6)

Attól kezdve, hogy lelkiatyámat áthelyezték Rómába, állandóan és látható módon jelen van egy angyal, aki nem az én őrangyalomnak látszik. Ez az angyal teljesen lelkies, egy nagyon eleven fény, amelyre csak azért tudok ránézni, mert Istennek egy csodája megengedi azt számomra A szellemi lények anyagtalan szépségével rendelkezik. Nem használj a lábait, amikor mozog, hanem szárnyainak két fényét. Minden fény benne: arca, kezei, amelyeket keresztben tart mellén, hófehéren

ragyogó ruhája, amely anyagtalan... És azt mondom: kezei, arca, ruhái, mert mi, szegény halandók csak anyagias módon vagyunk képesek kifejezni magunkat, amikor leírjuk, amit látunk. De ez a gyönyörű szellem, aki sose hagy el engem, és akivel lelkem állandóan szeretetteljesen beszél, nem rendelkezik mással, csak szellemének anyagtalan tömörségével, az arc, kezek, ruhák alakjában, hogy megjelenítse magát lelki szemeim előtt, és így lecsökkentse a legcsekélyebb fokra azt, amire szükség

van, hogy elérhesse ezt a célt, és amit a szavak nagyon szegényesen és anyagiasan fejeznek ki, amikor arcáról, kezeiről, ruhájáról beszélek. Egyszóval, nekem a Getszemáni Angyalának látszik, aki ,,angyali alakot felvett fény volt''. Úgy tűnik nekem, hogy egyike azoknak a sokaknak, akiket a Paradicsomi karokban láttam... Ó, fény, éneklő fény, az ég végtelen kékjében!... A születéskor a

pásztoroknak megjelent angyalok egyikének látszik. 

Nem tudom, ki ő. Tudom, hogy jelenléte megvigasztal. Jobban, mint a hold kedves fénye az egyedül járó, eltévedt utast. Biztonságot ad nekem, hogy nem vagyok egyedül, hanem a legjobb társaságban vagyok, és a vezetők társaságában, és a legjobb úton: az Isten angyalának útján, Isten útján. Nem tudom, kicsoda. De boldoggá tesz jelenlétével. Tegnap Márta hat órán keresztül távol volt, én pedig egyedül voltam szobámban, és nagyon megelégedett voltam ezzel az angyali jelenléttel, ami még testi szenvedéseimet is megenyhítette. Összeszedetten elmélkedtem és szemléltem, ami külsőleg álmosságnak tűnhetett, valójában azonban lelki buzgóság volt, és boldog voltam... Mily nagy béke!... És most megjelenik őrangyalom, és beszél. Akkor a ragyogó angyal nem az én őrangyalom... és írok.

Őrangyalom mondja:

A kisebb testvér alázatosságával a nagyobb testvér előtt jövök. Ő a Getszemáni Erôsítő Angyala, a szépséges Gábriel főangyal, akit az Örökkévaló barátul adott neked, hogy megerősítsen téged, hogy ő, az öröm Főangyala, az égi örömé, növelje fényével képességedet a megértésre. Így ő megjelenik neked, hogy némi fogalmat adjon az ő valóságáról az égben. A lélek érzékeinek, amelyeket mindinkább megtisztított az utolsó próbára tétel, újabb képességet kell adnia a látásra. Hidd el, lelkem, hogy minél engedelmesebb és szeretetteljesebb a teremtmény, annál inkább kifejlődik szelleme abban az irányban, ami élete lesz a Paradicsomban, várakozva a testi feltámadásra. Megszűnnek a nehézkességek és korlátok minden tökéletes és azonnali engedelmességre, és szétesnek, szétmállva a szeretet lángjától -- mert az engedelmesség: szeretet -- a pikkelyek, amelyek

még korlátozzák a lelki képességeket a látásban, és a lélek nagy ujjongással közeledik az ég életének megismeréséhez, ahhoz, ami ott fenn van ... az imádáshoz, boldogsághoz, békéhez, a fény ujjongásához.

Tökéletes engedelmességeddel érdemelted ki, hogy megláttad a dicsőséges Gábrielt. Ez többet ért, mintha ezer szóbeli imát mondtál volna. Ez megmondja neked az engedelmesség értékét, amelyet nem szennyez be a megalkuvás. Légy mindig ilyen hősies, és mindinkább növekedni fog benned a béke és a fény. ,,Elhagyatott és szegény vagyok'' (Zsolt 25,16) -- kiáltottad. Nem.

Az Ő angyalaival és Vele, Vele, Vele vagy! Alleluja! Lelkem az Úrral van! Lehet-e nagyobb öröm egy őrangyal számára? Tehát nem vagy elhagyatott: részed van az ég végtelen barátságában. És nem vagy szegény: birtoklod a gazdagságot, amelyet nem rabolhatnak el tőled. Ne félj! Bizalmad a Szent Atyában nem fog csalatkozni. És itt, hogy dicsérjük Istent szent Főangyala által, szemléljük közösen a mi angyali erényeinket. Mi az, ami naggyá tesz minket? Szépségünk? Sorsunk? Eredetünk? Nem: készséges engedelmességünk Isten szavának hangjára, gondolatának felvillanására, mert mi felfogjuk a boldogító felvillanást és a hangot, amely nem a torokból jövő anyagias hang. És fényünk örvendezve felszáll, magunkévá téve azt a felvillanást, és tovább növekszik, végrehajtva parancsát. Te tudod. Ha nem engedelmeskednénk, kialudna fényünk, megszűnne szépségünk, megváltozna sorsunk, kárhozattá válna eredetünk, amint az Luciferrel és a lázadókkal történt. Semmivel sem dicsekedhetünk, mi, az Úr angyalai. 

A szépséggel, sorssal és származással sem, mert minden Istentől jön. De mint a Teremtő teremtményei, akárcsak az emberek, dicsekedni tudunk az Úrnak való engedelmes szolgálattal. Az emberek Elsőszülöttje elérte a teljes tökéletességet azáltal, hogy ,,mindhalálig engedelmes volt'', teljesítve az Úr akaratát. Milyen érdemeink lennének, ha mi, szellemi lények, nem gyakorolnánk az

erényeket? A szeretetet, alázatosságot, engedelmességet és az igazmondást. Mert mi nem szenvedünk kísértéseket a testi bujaságra; hitre és reményre sincs szükségünk, mert látjuk Isten Valóságát; és felette állunk az embereknek, mert nem nyom minket az anyagiasság, se arra nincs szükségünk, hogy mértékletesek és erősek, igazságosak, okosak legyünk, mert ilyenekké tesz minket magának Istennek a szemlélése. Ó, Isten belénk hatol! Mily jó az Úr, aki engedi, hogy szemléljük, és aki úgy eltölti magával szellemeit! De módot ad nekünk arra, hogy felajánljuk neki tiszteletünket, szeretettel, alázatosan, engedelmeskedve és a valóságnak megfelelően. Áldjuk az Urat! Mi angyalok, te, lélek, mindnyájan áldjuk az Urat! És te, lelkem, esd ki a szent Főangyaltól örök pártfogását! Szeresd őt, nagyon szeresd őt, mert ő a boldog hírek és a magasztos vigasztalások angyala!

Olvassuk Dániel próféta szavait! (9,21) ,,Íme Gábriel ... gyorsan röpülvén, megérintett engem az esti áldozat idején. Megtanított engem, és szólt nekem, és azt mondta: >>Jöttem, hogy megtanítsalak téged, és értesítselek.<<'' Egyelőre ennyi elég. ,,Megérintett engem az esti áldozat idején''. Íme, mikor érintette Dánielt? Az esti áldozat idején, a templomban. A te estéd közeledik. De mielőtt eljön és megelőzi a hajnalt -- mert az este nem a vég, hanem a következő nap előhírnöke, a teremtett elemek tökéletes folytonosságában, amelyek jobban engedelmeskednek Istennek, mint az emberek -- téged tanítani fog a Főangyal. És miért ez a megtiszteltetés? Mert a templomban vagy, amit a kölcsönös szeretet teremtett, ami Isten és közted áll fenn, és a végső áldozatod órájában. A legkedvesebb áldozatéban. Abban, amely eléri a Sátántól való eltávolodást az éjjeli órákban. A sötét kísértés után Urunkat, Jézust Gábriel vigasztalta meg, és a Sátán többé nem zavarta Őt. Az emberekre maradt, hogy gyötörjék az isteni Haldoklót. De mik az emberek a Sátánnal összevetve? Jóllehet ördögiek, gyötrő hatalmuk semmi a Sátánéhoz képest. Te tudod. De légy bátor! Az esti áldozatot pontosan azért mutatták be, hogy eltávolítsák a Sátánt, könyörögjenek az isteni ,,elég volt!''-ért, és az áldozat gyermekeinek elhozzák Isten Erejét.

Beszélni fog neked Gábriel egy rettenetes titokról, és egy Istentől jövő parancsot ad neked, ami szintén rettenetes, nem számodra, hanem azok számára, akik azt kierőszakolják, és annak oktató szavai lesznek, aki a legfenségesebb akaratot hozza, és a legmagasabb engedelmességet kéri. Miért Gábriel, és nem én adom neked a parancsot és a titkot? Mert a kisebbnek nem szabad beszélnie ott, ahol a nagyobb beszél. Jézus Urunk a Legfőbb Mester fog oktatni téged mindazt illetőleg, ami a földön és az égben van, és én hallgatok, figyelve, és nincs semmi hozzáadnivalóm ahhoz, amit Ő mondott... És őrangyalom letérdel, hogy hallgassa Gábrielt, aki felfokozva fényét, üdvözöl engem a köszöntéssel: ,,Üdvözlégy, Mária!'' Semmi más, csak Üdvözlégy, Mária. Utána megmond nekem egy félelmetes, ó, igazán félelmetes titkot, és egy parancsot ad... Magammal fogom vinni a sírba. ,,Rettenetesebb a fatimai titkoknál -- mondja a Főangyal -- és nem szabad kinyilatkoztatni, mert az emberek, azok is, akikért jött, nem érdemlik meg, hogy megismerjék.'' És utána a Főangyal, őrangyalommal együtt, aki felállt a térdeplésből, énekli: ,,Áldjuk az Urat!''

Válaszolok: ,,Istennek legyen hála'' -- amint őrangyalom megtanított erre, és velük együtt mondom: ,,Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek''...

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal