Engedelmesség

Az alábbiakat Valtorta Mária őrangyala diktálja le.

Az engedelmesség nagyszerű erény, amelyet a három isteni erény után szeretni, és tökéletesen gyakorolni kellene, de amelyet ennek ellenére úgyszólván nem gyakorolnak, vagy rosszul gyakorolnak, és még kevésbé szeretnek. Mégis ez egyik sarkalatos erénye a Teremtettlennek (Jézusnak), és a teremtett világban az embernek. Nélkülözhetetlen sarokkő ez az életszentség épületénél felépítésénél. Szemléljük közösen, és meglátod, hogy az mindenütt jó. A Második Személynek az engedelmessége: Az Ige engedelmeskedik az Atya kívánságának. Mindig. Sose utasítja vissza azt, hogy az legyen, akinek a Szaván keresztül teljesedik az Atya akarata. Az Isteni Ige tud tökéletesen engedelmeskedni. Ragyognak számotokra, halandók számára, a Teremtés könyvének első szavai: ,,Isten azt mondta: Legyen világosság!'' Íme, az Ige azonnal kifejezi a parancsot, amit az Atya elgondolt, és világosság lett. Létrejött a világosság, és az Ige, aki testet öltött, többször a ,,Világosság''-nak nevezte magát. János apostol sugalmazott ajkával mondja: ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt a kezdetben Istennél. Minden dolog általa lett, és nélküle semmi teremtett dolog sem jött létre. Benne Élet volt, és az Élet az emberek Világossága volt. És a Világosság megvilágít minden embert, aki erre a világra jön.''

Valóban ének ez az oldal, amelyet az a szeráf írt, aki ismerte Istent, és nemcsak az Istenembert, az Üdvözítőt és a Mestert, hanem Istent, a Megismerhetetlent is, és felfogta annak természetét. Ez az

ének az Ige természetéről szárnyakat ad annak, aki hallgatni tudja, szárnyakat, hogy felszálljon az Ige szemlélésére, aki Emberré lett, hogy az Életet és a Világosságot adja az embereknek. Az Ige azt akarta, hogy az ő jellegzetes neve legyen a Világosság. Mintegy megkeresztelte saját magát ezzel a névvel, amit Ő maga ejtett ki először, az Atyának engedelmeskedve: ,,Legyen Világosság!'' Az Ige mindig engedelmeskedett. Az Atya azt mondta neki: ,,Te emberré leszel, mert csak te vagy képes az emberiség tanítására.'' Az Ige azt mondta: ,,Emberré leszek. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt

mondta: ,,Meg fogsz halni, mert csak a te Áldozatod képes megváltani az emberiséget.'' Az Ige azt mondta: ,,Meg fogok halni. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt mondta: ,,És a kereszten fogsz meghalni, mert a világ megváltásához nem elég számomra a te életed feláldozása a halál és a betegség szenvedései által.'' Az Ige azt mondta: ,,És meg fogok halni a kereszten. Legyen meg a te akaratod!''

Telnek az évszázadok, és az Ige, amikor eljött órája, megtestesült a Szűz méhében, és megszületett, mint ahogy minden ember megszületik. Kicsiny volt, gyenge, képtelen a beszédre és a járásra. És lassan növekedett, mint az emberek minden gyermeke. Ebben is engedelmeskedett az Atyának, aki azt akarta, hogy Ő alá legyen vetve minden általános törvényszerűségnek, hogy megőrizze Őt a Sátán és az emberek cselvetéseitől. A Sátán vad gyanakvással várta a félt Messiást. De azért is akarta ezt az Atya, hogy ez által megelőzze a jövőben támadó ellenvetéseket a tévtanítók részéről, akik tagadják majd Isten Fiának igazi emberségét. Növekedett bölcsességben és kegyelemben, engedelmeskedve. Férfivá és munkássá vált, engedelmeskedve az Atyaistennek és szüleinek. Amikor elérkezett életének harmincadik évéhez, a Mesterré vált, hogy tanítsa az emberiséget, engedelmeskedve. Három év és három hónap elteltével elérkezett az idő, hogy meghaljon, éspedig a kereszthalállal. Engedelmeskedett, ismételve: ,,Legyen meg a te akaratod!'' Könnyű engedelmeskedni addig, míg csak gondolatban kell azt megtenni. Azt mondani: ,,Tedd meg...'' és válaszolni: ,,Megteszem'', évekkel a parancs teljesítése előtt -- Krisztus esetében: évszázadokkal előtte -- még könnyű dolog. De megismételni: ,,Legyen meg a te akaratod'', amikor az Áldozat már maga előtt látja szenvedésének minden eszközét, és amikor elérkezett az óra, hogy átölelje azokat, teljesítve Isten akaratát, akkor sokkal nehezebb ezt megtenni. Mindentől visszariad az emberi természet: a fájdalomtól, a megbántásoktól, a haláltól. Krisztus esetében az emberek bűneinek terhe is ránehezedett, mint Megváltóra, aki közel állt már a megváltás idejéhez. De Jézus engedelmeskedett, mondva: ,,Legyen meg a te akaratod'', és meghalt a kereszten, miután mindent elszenvedett és beteljesített. Ez a Második Isteni Személy engedelmessége. 

A teremtett világban az elemek, amelyek a zűrzavar állapotában léteztek, engedelmeskedtek a parancsnak. Gondoljatok itt a Teremtés könyvének szavaira. ,,Isten megteremtette az eget és a földet, és a föld még nem alakult ki, üres volt, és sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. És Isten mondta: ,,Legyen Világosság!'' A levegő, a víz, a tűz, a fény tehát meg volt már

teremtve, de nem voltak elválasztva egymástól és nem voltak elrendezve. Isten parancsolt nekik, hogy váljanak szét és rendeződjenek el a törvények szerint, amelyeket Ő adott nekik, és azok engedelmeskedtek, és engedelmeskednek évmilliók óta, megalkotva a nappalt és az éjszakát, a tengereket és a szárazföldeket. A tűz, a föld mélyén munkálkodva, előkészíti az ember számára szükséges ásványokat. A teremtett világ engedelmessége: Isten, miután megalkotta az eget, vagyis az atmoszféra rétegeit, teleszórta azt csillagokkal, megparancsolva nekik, hogy kövessenek egy bizonyos megváltoztathatatlan utat, és a csillagok engedelmeskedtek. Isten miután megalkotta a földet, azaz, miután tömörré és rendezetté tette az előzőleg szétszórt és összekeveredett port és vizet,

megteremtette a növényeket és az állatokat a földön és a vizekben, és megparancsolta nekik, hogy hozzanak gyümölcsöt és szaporodjanak, és az állatok és növények engedelmeskedtek.

Utána jött az ember, a teremtett világ királya, és Isten megparancsolta az embernek, hogy engedelmeskedjék. Az ember engedelmessége fenntartotta volna a földön a földi Paradicsom állapotát, amelyben nem ismerték volna meg a halált, az éhséget, háborúkat, szerencsétlenségeket, betegségeket és a fáradságot. Örvendetes tartózkodás lett volna -- békében és Isten barátságának

szeretetében -- az ember élete, egészen addig, míg át nem ment volna mennyei lakóhelyére, úgy, amint ez a Boldogságos Szűz Mária esetében történt, aki nem halt meg, hanem elszenderedett az Úrban, és felébredt az Ő ölén, szépen és megdicsőülten, tökéletes lelkével és bűn nélküli testével. De a Sátán nem akarta az embernek ezt az örömét, amely kissé maradt csak alatta az angyalok boldogságának. Kárpótlásként az angyalok és az emberek közti különbségért, a gyermekek öröme nélkülözte volna a bűnös vágyat, amely mindig szenvedés. Nem szenvedett volna, mert a szenvedés

a bűnös vágy gyümölcse. És az ember engedelmeskedett Lucifer kívánságának, és engedetlenné vált, magára és leszármazottaira vonva engedetlenségének minden következményét, ami sose jó, és mindig

pusztulást okoz. 

Attól kezdve, mióta az ember lelkét megrontotta az engedetlenség, a Sátán jellegzetes tulajdonsága, csak azok tudnak engedelmeskedni, akik szeretik Istent, és szentekké válnak az engedelmesség szelleme által. Az engedelmesség, amely alacsonyabb rendűnek látszik a három isteni

erénynél, csak azért, mert még a négy sarkalatos erény között sem szerepel, a valóságban jelen van mindegyikben, elválaszthatatlan minden erénytől. Védelmezi mindegyiket, és segíti őket abban, hogy

növekedjenek bennetek. Fontold meg! Hogyan tehettek szert a hitre? Engedelmeskedve Istennek, aki azt mondja nektek, hogy higgyetek igazságaiban és titkaiban, amelyeket elétek tár, és engedelmeskedjetek annak, amit a Szentegyház, Isten hangjainak Hangja mond nektek. Hogyan tehettek szert a reményre? Megint, engedelmeskedve Istennek, aki belétek önti ezt az erényt, azt mondva nektek, hogy remélnetek kell Őbenne és az ő irgalmasságában, aki segíteni fog titeket, hogy

eljussatok az örök életre, és birtokoljátok azt. Hogyan tehettek szert a szeretetre? Engedelmeskedve az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancsának. Hogyan tehettek szert az okosság erényére? Azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten parancsainak és tanácsainak, amelyek célja, hogy

az ember minden cselekedetét igazi céljára irányítsák.

És hogyan az igazságosság erényére? Engedelmeskedve a természetfeletti erkölcsi erénynek, amely megtanít titeket arra, hogy ne tegyétek azt másokkal, amit nem akartok, hogy ők veletek tegyenek. És hogyan az erősség erényére? Hősiesen engedelmeskedve Istennek, akiről tudjátok, hogy nagyobb minden teremtett dolognál, és akiért készen kell állnotok arra, hogy mindent elszenvedjetek azért, hogy hűségesek maradjatok hozzá, és birtokoljátok Őt az örökkévalóságban. Hősiesen engedelmeskedve, az Ő ígéretével szívetekben:,,Veletek leszek a megpróbáltatások idején''. Mert ezt ígéri meg az Igazság minden szava, amelyeknek szellemét meg kell érteni. Tegyétek meg, és ne féljetek! Isten azokkal van, akik engedelmeskednek akaratának. Az üldözők ott lenn maradnak. Nem érnek el titeket, Istennek engedelmeskedőket, a másvilágon. És eljön majd az a nap, amikor ismét meglátnak titeket, és csodálkoznak azon, hogy az áldottak között látnak benneteket. Hogyan tehettek szert a mértékletesség erényére? Megint azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten szent tilalmainak, és az üdvösségetek érdekében általa megszabott határoknak, hogy így veszély nélkül élhessetek az ideig való dolgokkal. Látjátok, hogy az engedelmesség, az elrejtett erény, ott van minden erényben! Mindegyikben. És most, miután megdicsértük az engedelmességet, elmélkedjünk Jézus Szent Nevéről.

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal