Engedelmesség

Az alábbiakat Valtorta Mária őrangyala diktálja le.

Az engedelmesség nagyszerű erény, amelyet a három isteni erény után szeretni, és tökéletesen gyakorolni kellene, de amelyet ennek ellenére úgyszólván nem gyakorolnak, vagy rosszul gyakorolnak, és még kevésbé szeretnek. Mégis ez egyik sarkalatos erénye a Teremtettlennek (Jézusnak), és a teremtett világban az embernek. Nélkülözhetetlen sarokkő ez az életszentség épületénél felépítésénél. Szemléljük közösen, és meglátod, hogy az mindenütt jó. A Második Személynek az engedelmessége: Az Ige engedelmeskedik az Atya kívánságának. Mindig. Sose utasítja vissza azt, hogy az legyen, akinek a Szaván keresztül teljesedik az Atya akarata. Az Isteni Ige tud tökéletesen engedelmeskedni. Ragyognak számotokra, halandók számára, a Teremtés könyvének első szavai: ,,Isten azt mondta: Legyen világosság!'' Íme, az Ige azonnal kifejezi a parancsot, amit az Atya elgondolt, és világosság lett. Létrejött a világosság, és az Ige, aki testet öltött, többször a ,,Világosság''-nak nevezte magát. János apostol sugalmazott ajkával mondja: ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt a kezdetben Istennél. Minden dolog általa lett, és nélküle semmi teremtett dolog sem jött létre. Benne Élet volt, és az Élet az emberek Világossága volt. És a Világosság megvilágít minden embert, aki erre a világra jön.''

Valóban ének ez az oldal, amelyet az a szeráf írt, aki ismerte Istent, és nemcsak az Istenembert, az Üdvözítőt és a Mestert, hanem Istent, a Megismerhetetlent is, és felfogta annak természetét. Ez az

ének az Ige természetéről szárnyakat ad annak, aki hallgatni tudja, szárnyakat, hogy felszálljon az Ige szemlélésére, aki Emberré lett, hogy az Életet és a Világosságot adja az embereknek. Az Ige azt akarta, hogy az ő jellegzetes neve legyen a Világosság. Mintegy megkeresztelte saját magát ezzel a névvel, amit Ő maga ejtett ki először, az Atyának engedelmeskedve: ,,Legyen Világosság!'' Az Ige mindig engedelmeskedett. Az Atya azt mondta neki: ,,Te emberré leszel, mert csak te vagy képes az emberiség tanítására.'' Az Ige azt mondta: ,,Emberré leszek. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt

mondta: ,,Meg fogsz halni, mert csak a te Áldozatod képes megváltani az emberiséget.'' Az Ige azt mondta: ,,Meg fogok halni. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt mondta: ,,És a kereszten fogsz meghalni, mert a világ megváltásához nem elég számomra a te életed feláldozása a halál és a betegség szenvedései által.'' Az Ige azt mondta: ,,És meg fogok halni a kereszten. Legyen meg a te akaratod!''

Telnek az évszázadok, és az Ige, amikor eljött órája, megtestesült a Szűz méhében, és megszületett, mint ahogy minden ember megszületik. Kicsiny volt, gyenge, képtelen a beszédre és a járásra. És lassan növekedett, mint az emberek minden gyermeke. Ebben is engedelmeskedett az Atyának, aki azt akarta, hogy Ő alá legyen vetve minden általános törvényszerűségnek, hogy megőrizze Őt a Sátán és az emberek cselvetéseitől. A Sátán vad gyanakvással várta a félt Messiást. De azért is akarta ezt az Atya, hogy ez által megelőzze a jövőben támadó ellenvetéseket a tévtanítók részéről, akik tagadják majd Isten Fiának igazi emberségét. Növekedett bölcsességben és kegyelemben, engedelmeskedve. Férfivá és munkássá vált, engedelmeskedve az Atyaistennek és szüleinek. Amikor elérkezett életének harmincadik évéhez, a Mesterré vált, hogy tanítsa az emberiséget, engedelmeskedve. Három év és három hónap elteltével elérkezett az idő, hogy meghaljon, éspedig a kereszthalállal. Engedelmeskedett, ismételve: ,,Legyen meg a te akaratod!'' Könnyű engedelmeskedni addig, míg csak gondolatban kell azt megtenni. Azt mondani: ,,Tedd meg...'' és válaszolni: ,,Megteszem'', évekkel a parancs teljesítése előtt -- Krisztus esetében: évszázadokkal előtte -- még könnyű dolog. De megismételni: ,,Legyen meg a te akaratod'', amikor az Áldozat már maga előtt látja szenvedésének minden eszközét, és amikor elérkezett az óra, hogy átölelje azokat, teljesítve Isten akaratát, akkor sokkal nehezebb ezt megtenni. Mindentől visszariad az emberi természet: a fájdalomtól, a megbántásoktól, a haláltól. Krisztus esetében az emberek bűneinek terhe is ránehezedett, mint Megváltóra, aki közel állt már a megváltás idejéhez. De Jézus engedelmeskedett, mondva: ,,Legyen meg a te akaratod'', és meghalt a kereszten, miután mindent elszenvedett és beteljesített. Ez a Második Isteni Személy engedelmessége. 

A teremtett világban az elemek, amelyek a zűrzavar állapotában léteztek, engedelmeskedtek a parancsnak. Gondoljatok itt a Teremtés könyvének szavaira. ,,Isten megteremtette az eget és a földet, és a föld még nem alakult ki, üres volt, és sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. És Isten mondta: ,,Legyen Világosság!'' A levegő, a víz, a tűz, a fény tehát meg volt már

teremtve, de nem voltak elválasztva egymástól és nem voltak elrendezve. Isten parancsolt nekik, hogy váljanak szét és rendeződjenek el a törvények szerint, amelyeket Ő adott nekik, és azok engedelmeskedtek, és engedelmeskednek évmilliók óta, megalkotva a nappalt és az éjszakát, a tengereket és a szárazföldeket. A tűz, a föld mélyén munkálkodva, előkészíti az ember számára szükséges ásványokat. A teremtett világ engedelmessége: Isten, miután megalkotta az eget, vagyis az atmoszféra rétegeit, teleszórta azt csillagokkal, megparancsolva nekik, hogy kövessenek egy bizonyos megváltoztathatatlan utat, és a csillagok engedelmeskedtek. Isten miután megalkotta a földet, azaz, miután tömörré és rendezetté tette az előzőleg szétszórt és összekeveredett port és vizet,

megteremtette a növényeket és az állatokat a földön és a vizekben, és megparancsolta nekik, hogy hozzanak gyümölcsöt és szaporodjanak, és az állatok és növények engedelmeskedtek.

Utána jött az ember, a teremtett világ királya, és Isten megparancsolta az embernek, hogy engedelmeskedjék. Az ember engedelmessége fenntartotta volna a földön a földi Paradicsom állapotát, amelyben nem ismerték volna meg a halált, az éhséget, háborúkat, szerencsétlenségeket, betegségeket és a fáradságot. Örvendetes tartózkodás lett volna -- békében és Isten barátságának

szeretetében -- az ember élete, egészen addig, míg át nem ment volna mennyei lakóhelyére, úgy, amint ez a Boldogságos Szűz Mária esetében történt, aki nem halt meg, hanem elszenderedett az Úrban, és felébredt az Ő ölén, szépen és megdicsőülten, tökéletes lelkével és bűn nélküli testével. De a Sátán nem akarta az embernek ezt az örömét, amely kissé maradt csak alatta az angyalok boldogságának. Kárpótlásként az angyalok és az emberek közti különbségért, a gyermekek öröme nélkülözte volna a bűnös vágyat, amely mindig szenvedés. Nem szenvedett volna, mert a szenvedés

a bűnös vágy gyümölcse. És az ember engedelmeskedett Lucifer kívánságának, és engedetlenné vált, magára és leszármazottaira vonva engedetlenségének minden következményét, ami sose jó, és mindig

pusztulást okoz. 

Attól kezdve, mióta az ember lelkét megrontotta az engedetlenség, a Sátán jellegzetes tulajdonsága, csak azok tudnak engedelmeskedni, akik szeretik Istent, és szentekké válnak az engedelmesség szelleme által. Az engedelmesség, amely alacsonyabb rendűnek látszik a három isteni

erénynél, csak azért, mert még a négy sarkalatos erény között sem szerepel, a valóságban jelen van mindegyikben, elválaszthatatlan minden erénytől. Védelmezi mindegyiket, és segíti őket abban, hogy

növekedjenek bennetek. Fontold meg! Hogyan tehettek szert a hitre? Engedelmeskedve Istennek, aki azt mondja nektek, hogy higgyetek igazságaiban és titkaiban, amelyeket elétek tár, és engedelmeskedjetek annak, amit a Szentegyház, Isten hangjainak Hangja mond nektek. Hogyan tehettek szert a reményre? Megint, engedelmeskedve Istennek, aki belétek önti ezt az erényt, azt mondva nektek, hogy remélnetek kell Őbenne és az ő irgalmasságában, aki segíteni fog titeket, hogy

eljussatok az örök életre, és birtokoljátok azt. Hogyan tehettek szert a szeretetre? Engedelmeskedve az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancsának. Hogyan tehettek szert az okosság erényére? Azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten parancsainak és tanácsainak, amelyek célja, hogy

az ember minden cselekedetét igazi céljára irányítsák.

És hogyan az igazságosság erényére? Engedelmeskedve a természetfeletti erkölcsi erénynek, amely megtanít titeket arra, hogy ne tegyétek azt másokkal, amit nem akartok, hogy ők veletek tegyenek. És hogyan az erősség erényére? Hősiesen engedelmeskedve Istennek, akiről tudjátok, hogy nagyobb minden teremtett dolognál, és akiért készen kell állnotok arra, hogy mindent elszenvedjetek azért, hogy hűségesek maradjatok hozzá, és birtokoljátok Őt az örökkévalóságban. Hősiesen engedelmeskedve, az Ő ígéretével szívetekben:,,Veletek leszek a megpróbáltatások idején''. Mert ezt ígéri meg az Igazság minden szava, amelyeknek szellemét meg kell érteni. Tegyétek meg, és ne féljetek! Isten azokkal van, akik engedelmeskednek akaratának. Az üldözők ott lenn maradnak. Nem érnek el titeket, Istennek engedelmeskedőket, a másvilágon. És eljön majd az a nap, amikor ismét meglátnak titeket, és csodálkoznak azon, hogy az áldottak között látnak benneteket. Hogyan tehettek szert a mértékletesség erényére? Megint azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten szent tilalmainak, és az üdvösségetek érdekében általa megszabott határoknak, hogy így veszély nélkül élhessetek az ideig való dolgokkal. Látjátok, hogy az engedelmesség, az elrejtett erény, ott van minden erényben! Mindegyikben. És most, miután megdicsértük az engedelmességet, elmélkedjünk Jézus Szent Nevéről.

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

A Szentcsalád

A Szentcsalád miséje bevonulási énekének szavai: ,,Örömmel ujjongjon az Igaz atyja... és örvendezzék, aki téged szült.'' (Zsolt 83,2-3) Ha az Üdvözítő ,,igaz'', az annak a jele, hogy ember. Mert az emberek természetükkel, amely alsóbbrendű részük, ellentétben a felsőbbrendűvel, egyedül ők képesek arra, hogy szabad akaratukkal ,,igazakká'' váljanak, vagy ne váljanak. Isten nem lehet híjával az igazságnak, mert Ő a Tökéletesség. Mi angyalok nem rendelkezünk a test bűnével és a bűnre való hajlandósággal, tehát csak arra kell vigyáznunk, hogy alázatosak, engedelmesek és lelkileg szeretetteljesek legyünk, hogy tökéletesen szolgáljuk a Magasságbeli Urat, Teremtőnket.

Ti emberek azonban rendelkeztek a fájdalmas és dicsőséges lehetőséggel, hogy igazak lehettek, azaz küzdhettek a test hajlamai, a kísértések és mindenféle bűnös vágy ellen. Ez a küzdelem a rossz ellen

képezi a ti igaz voltotokat. Mert ,,igaz'' az, aki igaz módon cselekszik, diadalmaskodva a kísértő hangok és az emberi hajlamok felett. És az ember ezért lehet igaz. Tehát ha Jézus igaz volt, szent ember volt, úgy -- mivel asszonytól született, igazi ember volt. Mert annak, aki szellemi lény, nem kell anyának a méhében kialakulnia, és annak, aki kísértet, nincs szüksége anyaölre ahhoz, hogy megjelenjék.

Mi angyalok megmutatkozunk előttetek azon a módon, amit Isten ad nekünk, hogy érzékelhetővé tegyük magunkat a ti nehézkes érzékeitek számára, amikor erre szükség van, de te látod, hogy nem a fejetekben levő szemetek számára jelenünk meg, hanem lelki látástok számára, és lelki hallástokhoz beszélünk. Ezek rendelkeznek azzal az élethűséggel, amellyel testi szemetek és fületek rendelkeznek, sőt még nagyobbal, mert miközben a lélek lát és hall, örvend a békének, amit mi hozunk magunkkal. Így jelennek meg a szentek, akiket az Úr Jézus küld, amikor ez helyénvaló. És mindig annak, akinek szüksége van rá, vagy aki megérdemli. De ezt teszik anélkül, hogy szükségük lenne újra megszületniük az anyaméhből ahhoz, hogy alakot vegyenek fel, és megjelenjenek. Jézus azonban, igazi Ember, egy anya méhéből született, mindenben úgy, mint mindenki más, aki embertől születik, és igazzá tette magát akaratával, hogy szolgálja a Magasságbeli Urat, amint igazságos azt tennie minden embernek. Nem rám tartozik, hogy hadakozzam az ellentmondó elméletekkel, azt illetőleg, hogy az Üdvözítő miként válaszolt az emberségét körülvevő kísértésekre. Csak azt mondom, hogy nagyon tévednek a tévtanítók, akik tagadják Krisztus igazi emberségét, és azt állítják, hogy Ő el tudta

kerülni azt, amit az emberek éreznek. Hasonlóképpen tévednek azok is, akik helytelenül tisztelve Krisztust olyan emberré teszik, akiben az Isten tökéletes szentsége minden esetben testi, erkölcsi és lelki érzéketlenséget hozott létre.

De Ő maga fog erről beszélni, ha akarja. Számodra elég, ha megérted, hogy a bevonulási ének szavai megerősítik igazi emberségét. A vízkereszt utáni első vasárnap bevonulási énekének szavai pedig

megerősítik a Máriától született Ember Istenségét. ,,Fölséges trónján láttam ülni egy férfiút, kit imád az angyalok sokasága, együtt zengedezve: íme az Ő uralma örökké való.'' Ki ülhet az ég trónusán,

Istenen kívül, és kit imádhatnak az angyalok, jóllehet ember? És kinek a hatalma örökkévaló és ki Isten és Ember, ha nem Jézus Krisztus az, az Üdvözítő? Íme az áldott Messiás, a Megváltó Krisztus kettős természete, aki testet öltött azért, hogy megváltson titeket, és aki egészen a halálig, éspedig a kereszthalálig szeretetett titeket, Vérét adva nektek fürdőül és Testét eledelül, a Bölcsességet adta nektek Szavával és az üdvösséget szeretetének végtelen hatalmával. Annak, aki teljesen szeret, teljes szeretetet kell adnia. Aki nem hálás, az nem szeret. Aki nem szeret, nem tartozik Istenhez, és nem fog

visszatérni Istenhez. 

A hála nemcsak a jótevő szeretetére vezet el, hanem mindannak szeretetére is, ami a jótevőhöz tartozik. Az emberek talán nem törekszenek arra, hogy magukévá tegyék annak a szokásait és gondolatait, aki jótevőjük, vagy jótevőjének látszik egy embernek vagy egy egész népnek? Igen, így tesztek. És akkor nem kellene még nagyobb gonddal törekednetek arra, hogy felvegyétek azt, ami a ti igazi jótevőtökben, Jézusban volt? Öltözzetek tehát, amint az Apostol mondja, abba, amibe az Ige öltözött, aki követőiül választott ki titeket. Legyetek szentekké! Szeressetek úgy, amint Isten szeret titeket, szeressétek Istent a felebarátban, legyetek irgalmasok, jóságosak, alázatosak, szerények és türelmesek, kölcsönösen viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, mindig arra gondolva, hogy senki sem mondhatja magát olyan tökéletesnek, hogy kijelenthetné: ,,Én nem bocsátok meg, mert nincs szükségem a bocsánatra.''

Jézus minden hiba nélkül volt, és megbocsátott mindenkinek. Isten a Tökéletesség, mégis megbocsát annak, aki bocsánatát kéri. Ne akarjatok többek lenni az Üdvözítőnél és Istennél! A szeretet a tökéletesség köteléke és jel minden teremtményen. Ha hiányzik a szeretet, a teremtmény nem rendelkezik a jellel, ami megnyitja az eget. A T (kereszt) a megváltottak jele. A szeretet a szentek jele. Mint a titokzatos test tagjainak, szeretnetek kell, amint ennek a testnek a Feje szeret. Ha nem szerettek, nem maradtok a testben, és meghaltok, mint a testnek ama részei, amelyek elválnak attól, ami táplálja őket, és elsenyvednek és elüszkösödnek, zavart és fájdalmat okozva, mert aki elválasztja magát az igazi Krisztustól, az elválasztja magát az Ő békéjétől. Az igazi Krisztus nem eszményi vagy eszményített alak, amely lassanként az igazi alakot helyettesítette sok lelkiismeretben, akik -- vagy egyénileg vagy a közösségben -- kialakítottak maguknak, saját tetszésüknek megfelelően, egy valótlan Krisztust, aki nem más, mint saját gondolatuk visszatükröződése, többé kevésbé távol az igazságtól. Az igazi Krisztus, aki elevenen jelenik meg az Evangéliumban, az önmegtagadás, jóság, önzetlenség, szerénység, hősiesség, pártatlanság óriása, a szeretet és a szenvedés hőse, aki megtette, mielőtt még mondta: ,,Tegyétek!'', és aki világosan megmondta: ,,Tegyétek azt, amit én teszek ... Legyetek tökéletesek... Ne legyetek sóvárak... Ne féltsétek életeteket!...''

Ez a Krisztus. A szegény Krisztus, a szelíd Krisztus, az alázatos Krisztus, a türelmes Krisztus, a fáradhatatlan Krisztus, a jóindulatú Krisztus, az engedelmes Krisztus, a vértanú Krisztus, a Krisztus, aki szeret. Nem, mint az a Krisztus; akitől a gyűlölet, vagy az esztéta beállítottság vagy a semmi jót sem tevés (kvietizmus) lemetszett minden erőteljes ágat, hogy ne kelljen azt mondaniuk: ,,Ő valóban nagy volt. Ő kíméletlenül hős volt. Ő erőteljesen tanított és példát adott. És nekünk követnőnk kell Őt!''

Nem kell lecsökkenteni Krisztust szépítgetéssel, költői tettekkel, nyugodt eseményekkel, amelyekből hiányzik minden küzdelem. Ő az Erős, aki dolgozik, fáradozik, küzd a Sátánnal és az emberek rossz

hajlamaival, eltorzul a fáradtságtól és a szenvedéstől, és átalakul az Emberből a minden vértanú Vértanújává, és a vértanúból az Isteni Győztessé. Ez Krisztus, akit az egész világ 20 évszázada földre akar teperni, de nem sikerül neki; akit minden tévtan és a semmi jót sem tevők meg akarnak változtatni, akit a beteges vagy tökéletlen imádók igyekeznek megtagadni, azt gondolván, hogy megvallják Őt, és ők az egyedül tökéletesek és józanok. Ez a Krisztus: Isten, természeténél fogva,

Szent, akaratánál fogva, Ember, születésénél fogva. Ez a Krisztus, a tökéletes Lény, akiben tökéletesen egyesül egy hármasság: Isten Tökéletessége, az Ember tökéletessége, az Istenember lelkének tökéletessége. Krisztusban, az Igében, azaz abban, aki Isten, mint az Atya, Krisztusban, az Emberben, az Emberben a kegyelemmel teljes lélek, vagyis aki szintén önmaga. Ha azt lehetne mondani, hogy Isten, aki mindig tökéletes, felül tudta múlni egyszer magát, ezt kellene mondani,

szemlélve az Istenség, az Emberség, a Kegyelem hármas tökéletességét, egyesülve Krisztusban, akiben a legtökéletesebben megvan minden, ami létezik. 

Az Isten, aki magától szüli Egyetlen Fiát, és aki ebből a Fiúból egy napon Embert alkot, anélkül, hogy kényszerítené az Istenit szolgálatára, egy testi akarattal, hogy testet adjon a Végtelennek. Egy

ember, aki szeretetből alakot vesz fel, mint a mélységben a tűz hevében kialakult gyémánt. Az Istenség szeretete és a Szeplőtelen teremtmény szeretete egyesül, és a szeretet kohójában megszületik a szeretetek Szeretete, az egész emberiség Megváltója. És miközben az Elsőszülött növekszik a Szeplőtelen sértetlen méhében, a Mindenható megteremti általa, a kellő pillanatban, a tökéletes és szeplő nélküli lelket, amely leszállhat, hogy a kellő pillanatban egyesüljön a Testtel, amely az Örök Lélek akaratából és a teremtmény engedelmességéből fogant. És az Istenember az élő Tabernákulumban van, amely méltó arra, hogy lakást adjon neki megszületéséig. Ez a Krisztus, aki azt mondja nektek: ,,Legyetek olyanok, amilyen én vagyok! Legyetek tökéletesek!'' És példát ad nektek, mert tudja, hogy ti utánozhatjátok, ha teljesen feláldozzátok magatokat a szeretetnek úgy, amint Ő, a Szeretet, feláldozta önmagát. Mert ez a tökéletesség és Jézus Krisztus Urunk követésének a titka: érteni ahhoz, hogy feláldozza valaki magát a szeretetnek Krisztussal, és mint Krisztus, és

ugyanazokért a célokért, mint Krisztus, az Ô tanításának szavai szerint, ami a bölcsesség és a kegyelem, és amit Ő adott nektek, és ad nektek, hogy a szentségekkel együtt az Út, Igazság és az Élet és a Világosság legyen, mint Ó. És visszaemlékezve a másik mise szentleckéjére, igazán úgy áldozzátok fel testeteket élő, szent, az Úrnak tetsző áldozatként, és akkor ,,ésszerű lesz a ti tiszteletetek''. Ez az élő tisztelet, amely nem színészkedés vagy csalás, mint a világ minden dolga, hanem igazi és állandóan újjáalakítja a régi embert a keresztényben az új emberré, aki Isten gyermeke és Krisztus testvére. Ez a tisztelet a lélek megújulása, amely miután értelme különbséget tett a jó és a rossz között, és megismerte az Úr akaratát, önként visszautasítja a rosszat és a test kívánságát, és eljegyzi lelkének akaratát az Istenével, és ezt követi, mert jó, kedves és tökéletes. Ezzel az ,,ésszerű tisztelettel'', amely az Úr Jézus igazi követése, ti igazán Krisztus titokzatos élő Testének élő tagjai lesztek, és az Úr házában fogtok lakni a földön és az örökkévalóságban, és az ő békéjét élvezitek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Ne irigyeljétek a gazdagokat

Jézus a Jordán mellett jár, ott, ahol valaha János keresztelt és prédikált.
-- Béke veled, Mester! -- üdvözlik Őt a pásztor tanítványok, akik néhány nappal előbb érkeztek oda, és várakoztak rá a betegekkel és másokkal együtt, akik vágyakoznak arra, hogy hallhassák a Mestert.
-- Béke veletek! Régóta vártok rám?
-- Három napja.
-- Visszatartottak útközben. Menjünk a betegekhez!
-- Felállítottunk néhány sátrat, hogy menedéket adjunk nekik, és ne kelljen oda-vissza menniük a közeli városokba, miközben rád várakoznak. Adtunk nekik tejet, pásztor barátainktól, akik még itt vannak, nyájaikkal, rád várakozva -- mondják a tanítványok.
Jézus, sátorról-sátorra jár a betegek között, akik a szokásos módon kiáltanak hozzá:
-- Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
Az alacsony sátrakba csak meghajolva tud bemenni a magas termetű Jézus, és csak egy mondatot mond nekik:
-- Béke nektek, akik hisztek! -- s utána megy a következő sátorba. A meggyógyultak örömmel kiáltanak fel:
-- Meggyógyultam! Hozsanna Dávid Fiának!
És a meggyógyult betegek nagy serege kijön a sátrakból, eldobva botját és mankóját és feleslegessé vált kötéseiket, és pokrócaikba takarózva, örömmel gyülekeznek a Mester körül. Mindenki meggyógyult.
 

Jézus szeretetteljes mosollyal néz körül, és azt mondja:
-- Az Úr megjutalmazta hiteteket. Áldjuk együtt jóságát! -- és elkezdi énekelni a 100. zsoltárt: ,,Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr!... stb.''
A nép vele együtt énekel, vagy legalábbis dúdolja a dallamot, ha a szöveget nem ismeri.
Mátyás azt mondja Jézusnak:
-- Uram, amikor beszélsz azokhoz, akik szavadra várnak, emlékezz meg
Jánosunkról!
-- Gondoltam arra, hogy ezt teszem, mert ez a hely még élénken emlékezteti szívemet a Keresztelő alakjára -- mondja Jézus, és feláll egy kiemelkedésre, amelyet fű borít, s elkezdi beszédét:
-- Mit jöttetek keresni ezen a helyen? Ti, betegek, a testi egészséget, és részesültetek benne. A jó hírt hirdető szavakat, és megtaláltátok. De a test egészségének elő kell készítenie a lélek egészségének keresését, úgy, amint a jó hírt hirdető szavaknak elő kell készíteniük akaratotokat az életszentség keresésére. Jaj, ha valaki a testi egészséget csak a test és vér örömeire korlátozza, és nem törődik a lélekkel!
 

Én dicsértettem veletek az Urat, aki visszaadta egészségteket. De az örvendezés pillanatának elmúltával nem szabad megszűnnie hálátoknak az
Úr iránt. És azt azáltal fejezitek ki, hogy jó akarattal szeretitek Őt. Isten minden ajándéka semmit sem használ, bármilyen nagy legyen is, ha az emberben nincs meg az akarat, hogy viszonozza azt azzal, hogy saját lelkét Istennek ajándékozza. Ez a hely hallotta János szavait. Közületek bizonyára sokan hallották őt. Oly sokan hallották Izraelből, de nem mindenkiben érte el ugyanazt, annak ellenére, hogy a Keresztelő mindenkinek ugyanazt mondta. Miért van akkor ily nagy különbség? Honnan ered? Az emberek különböző
akaratából, amellyel ezeket a szavakat fogadták. Egyesek számára azok igazán előkészítették az én elfogadásomat, és ennek következményeként
saját életszentségüket. Mások számára azonban azt készítették elő, hogy
ellenálljanak nekem, és ennek következtében gonoszokká váljanak. Amint
az őrszem kiáltása megosztotta a hadsereg szellemét, jóllehet egyetlen kiáltás volt. A sereg egy része felfegyverkezett, és tanulmányozta a terveket, hogy küzdjön ellenem és követőim ellen. A hadsereg másik része kész volt arra, hogy kövesse Vezérét. És emiatt Izraelt le fogják győzni, mert egy önmagában megoszlott ország nem lehet erős, és az idegenek kihasználják azt legyőzésére.
 

Hasonlóképpen van az egyes lelkekben. Minden emberben vannak jó és rossz erők. A Bölcsesség beszél minden emberhez, de csak kevesen akarják, hogy csak jó részük uralkodjék. A világ fiai ügyesebbek abban, hogy csak egy részt válasszanak, és tegyenek meg királynéjuknak. Ők értenek ahhoz, hogy teljesen gonoszok legyenek, amikor azok akarnak lenni, és elvetik, mint hasztalan ruhákat, a jó részeket, amelyek ellenállhatnának nekik. Azt mondtam, hogy ha egyik szemed megbotránkoztat, vájd ki, ha egyik karod megbotránkoztat, vágd le, mert jobb csonkán bemenni az örök Világosságba, mint az örök sötétségbe kerülni mindkét szemetekkel és kezetekkel.
A Keresztelő a mi időnk embere volt. Közületek sokan ismerték őt.
Kövessétek hősies példáját! Ő, az Úr és saját lelke szeretetéből sokkal többet vetett el, mint egy szemet és egy kart, magát életét áldozta fel azért, hogy hűséges maradjon az Igazsághoz. Közületek sokan talán az ő tanítványai voltatok; és azt mondjátok, hogy még szeretitek őt. De véssétek emlékezetetekbe, hogy Isten szeretete, és azoknak a mestereknek a szeretete, akik Istenhez visznek titeket, abban nyilvánul meg, hogy megteszitek azt, amire ők tanítottak titeket, követitek életszentségüket, és teljes erőtökből szeretitek Istent egészen a hősiességig menve. Ha így tesztek, az üdvösség és bölcsesség ajándékai, amelyeket Isten nektek adott, nem maradnak tétlenek, és nem szolgálnak kárhozatotokra, hanem lépcsőként segítenek titeket, hogy eljussatok Atyám és a ti Atyátok hajlékába aki mindnyájatokat vár Országában.
 

Saját javatokra, biztosítsátok azt, hogy a Keresztelő áldozata: egész életáldozata, amely a vértanúságban végződött; és az én áldozatom:
egész életem áldozata, amely százszor és százszor nagyobb, mint előfutáromé, ne maradjon hatástalan számotokra!
Legyetek szentek, higgyetek, engedelmeskedjetek az ég szavának, újuljatok meg az Új Törvényben! A Jó Hír legyen számotokra igazán jó, tegyen titeket jóvá és érdemessé arra, hogy örvendjetek a Jóságnak, azaz a Magasságos Úrnak egy örök Napon. Értsetek ahhoz, hogy meg tudjátok különböztetni az igazi pásztorokat a hamisaktól, és kövessétek azokat, akik az élet Szavait adják nektek, amiket tőlem tanultak.
Közel van a Fény ünnepe, a templomszentelés megünneplése. Ne felejtsétek el, hogy semmit sem ér a sok lámpás az Úr Ünnepének tiszteletére, ha szívetek sötétben marad. A szeretet a világosság, és a lámpatartó az akarat, hogy jó cselekedetekkel szeretitek az Urat. Jó dolog megemlékezni a templomszentelésről, de sokkal jobb és az Úrnak tetszőbb dolog az, hogy saját lelketeket szentelitek Istennek, és ezt újítjátok meg, szeretettel. Szent lelkek, szent testben, mert a test,hasonló a falhoz, amely körülveszi az oltárt, és a lélek az oltár, amelyre leszáll az Úr dicsősége. Isten nem szállhat le a bűnöktől meggyalázott oltárokra, azaz a fajtalanságtól és gonosz gondolatoktól kikezdett testek által megérintett oltárokra.
 

Legyetek jók! Fárasztó jónak lenni az élet állandó megpróbáltatásai közepette. De százszorosan kárpótolni fog titeket a jövő jutalma. Jelenleg pedig kárpótol a béke, mely megjutalmazza az igazak szívét minden nap végén, amikor lepihentek, és vánkosotokon nem éreztek lelkiismeret-furdalást. Míg azok, akik tilos örömeket akarnak élvezni, lidércnyomásos álmoktól szenvednek, és csak azt érik el, hogy őrült nyugtalanságban van részük.
Ne irigyeljétek a gazdagokat, ne gyűlöljetek senkit sem, ne kívánjátok meg a másét! Elégedjetek meg állapototokkal, arra gondolva, hogy ha minden dologban megteszitek Isten akaratát, akkor birtokában vagytok a kulcsnak, amely megnyitja az örök Jeruzsálem kapuit.
Elhagylak titeket. Sokan közületek nem fognak többé látni engem, mert
hamarosan elmegyek, hogy előkészítsem a helyet tanítványaim számára...
Különösképpen megáldom gyermekeiteket és asszonyaitokat, akiket többé
nem fogok látni. És utána, titeket, férfiak... Igen. Meg akarlak áldani titeket... Áldásom arra fog szolgálni, hogy az erősebbek ne essenek el, és a gyengébbek fel tudjanak kelni. Csak azok számára nem lesz hatásos áldásom, akik elárulnak engem, mert gyűlölnek.
Megáldja a tömeget, és utána megáldja az asszonyokat, és megcsókolja a gyermekeket, és lassan a gázló felé megy öt apostolával, akik még vele vannak és a pásztor tanítványokkal.

Forrás: Valtorta Mária- Jézus, a szegények barátja