A Szentcsalád

A Szentcsalád miséje bevonulási énekének szavai: ,,Örömmel ujjongjon az Igaz atyja... és örvendezzék, aki téged szült.'' (Zsolt 83,2-3) Ha az Üdvözítő ,,igaz'', az annak a jele, hogy ember. Mert az emberek természetükkel, amely alsóbbrendű részük, ellentétben a felsőbbrendűvel, egyedül ők képesek arra, hogy szabad akaratukkal ,,igazakká'' váljanak, vagy ne váljanak. Isten nem lehet híjával az igazságnak, mert Ő a Tökéletesség. Mi angyalok nem rendelkezünk a test bűnével és a bűnre való hajlandósággal, tehát csak arra kell vigyáznunk, hogy alázatosak, engedelmesek és lelkileg szeretetteljesek legyünk, hogy tökéletesen szolgáljuk a Magasságbeli Urat, Teremtőnket.

Ti emberek azonban rendelkeztek a fájdalmas és dicsőséges lehetőséggel, hogy igazak lehettek, azaz küzdhettek a test hajlamai, a kísértések és mindenféle bűnös vágy ellen. Ez a küzdelem a rossz ellen

képezi a ti igaz voltotokat. Mert ,,igaz'' az, aki igaz módon cselekszik, diadalmaskodva a kísértő hangok és az emberi hajlamok felett. És az ember ezért lehet igaz. Tehát ha Jézus igaz volt, szent ember volt, úgy -- mivel asszonytól született, igazi ember volt. Mert annak, aki szellemi lény, nem kell anyának a méhében kialakulnia, és annak, aki kísértet, nincs szüksége anyaölre ahhoz, hogy megjelenjék.

Mi angyalok megmutatkozunk előttetek azon a módon, amit Isten ad nekünk, hogy érzékelhetővé tegyük magunkat a ti nehézkes érzékeitek számára, amikor erre szükség van, de te látod, hogy nem a fejetekben levő szemetek számára jelenünk meg, hanem lelki látástok számára, és lelki hallástokhoz beszélünk. Ezek rendelkeznek azzal az élethűséggel, amellyel testi szemetek és fületek rendelkeznek, sőt még nagyobbal, mert miközben a lélek lát és hall, örvend a békének, amit mi hozunk magunkkal. Így jelennek meg a szentek, akiket az Úr Jézus küld, amikor ez helyénvaló. És mindig annak, akinek szüksége van rá, vagy aki megérdemli. De ezt teszik anélkül, hogy szükségük lenne újra megszületniük az anyaméhből ahhoz, hogy alakot vegyenek fel, és megjelenjenek. Jézus azonban, igazi Ember, egy anya méhéből született, mindenben úgy, mint mindenki más, aki embertől születik, és igazzá tette magát akaratával, hogy szolgálja a Magasságbeli Urat, amint igazságos azt tennie minden embernek. Nem rám tartozik, hogy hadakozzam az ellentmondó elméletekkel, azt illetőleg, hogy az Üdvözítő miként válaszolt az emberségét körülvevő kísértésekre. Csak azt mondom, hogy nagyon tévednek a tévtanítók, akik tagadják Krisztus igazi emberségét, és azt állítják, hogy Ő el tudta

kerülni azt, amit az emberek éreznek. Hasonlóképpen tévednek azok is, akik helytelenül tisztelve Krisztust olyan emberré teszik, akiben az Isten tökéletes szentsége minden esetben testi, erkölcsi és lelki érzéketlenséget hozott létre.

De Ő maga fog erről beszélni, ha akarja. Számodra elég, ha megérted, hogy a bevonulási ének szavai megerősítik igazi emberségét. A vízkereszt utáni első vasárnap bevonulási énekének szavai pedig

megerősítik a Máriától született Ember Istenségét. ,,Fölséges trónján láttam ülni egy férfiút, kit imád az angyalok sokasága, együtt zengedezve: íme az Ő uralma örökké való.'' Ki ülhet az ég trónusán,

Istenen kívül, és kit imádhatnak az angyalok, jóllehet ember? És kinek a hatalma örökkévaló és ki Isten és Ember, ha nem Jézus Krisztus az, az Üdvözítő? Íme az áldott Messiás, a Megváltó Krisztus kettős természete, aki testet öltött azért, hogy megváltson titeket, és aki egészen a halálig, éspedig a kereszthalálig szeretetett titeket, Vérét adva nektek fürdőül és Testét eledelül, a Bölcsességet adta nektek Szavával és az üdvösséget szeretetének végtelen hatalmával. Annak, aki teljesen szeret, teljes szeretetet kell adnia. Aki nem hálás, az nem szeret. Aki nem szeret, nem tartozik Istenhez, és nem fog

visszatérni Istenhez. 

A hála nemcsak a jótevő szeretetére vezet el, hanem mindannak szeretetére is, ami a jótevőhöz tartozik. Az emberek talán nem törekszenek arra, hogy magukévá tegyék annak a szokásait és gondolatait, aki jótevőjük, vagy jótevőjének látszik egy embernek vagy egy egész népnek? Igen, így tesztek. És akkor nem kellene még nagyobb gonddal törekednetek arra, hogy felvegyétek azt, ami a ti igazi jótevőtökben, Jézusban volt? Öltözzetek tehát, amint az Apostol mondja, abba, amibe az Ige öltözött, aki követőiül választott ki titeket. Legyetek szentekké! Szeressetek úgy, amint Isten szeret titeket, szeressétek Istent a felebarátban, legyetek irgalmasok, jóságosak, alázatosak, szerények és türelmesek, kölcsönösen viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, mindig arra gondolva, hogy senki sem mondhatja magát olyan tökéletesnek, hogy kijelenthetné: ,,Én nem bocsátok meg, mert nincs szükségem a bocsánatra.''

Jézus minden hiba nélkül volt, és megbocsátott mindenkinek. Isten a Tökéletesség, mégis megbocsát annak, aki bocsánatát kéri. Ne akarjatok többek lenni az Üdvözítőnél és Istennél! A szeretet a tökéletesség köteléke és jel minden teremtményen. Ha hiányzik a szeretet, a teremtmény nem rendelkezik a jellel, ami megnyitja az eget. A T (kereszt) a megváltottak jele. A szeretet a szentek jele. Mint a titokzatos test tagjainak, szeretnetek kell, amint ennek a testnek a Feje szeret. Ha nem szerettek, nem maradtok a testben, és meghaltok, mint a testnek ama részei, amelyek elválnak attól, ami táplálja őket, és elsenyvednek és elüszkösödnek, zavart és fájdalmat okozva, mert aki elválasztja magát az igazi Krisztustól, az elválasztja magát az Ő békéjétől. Az igazi Krisztus nem eszményi vagy eszményített alak, amely lassanként az igazi alakot helyettesítette sok lelkiismeretben, akik -- vagy egyénileg vagy a közösségben -- kialakítottak maguknak, saját tetszésüknek megfelelően, egy valótlan Krisztust, aki nem más, mint saját gondolatuk visszatükröződése, többé kevésbé távol az igazságtól. Az igazi Krisztus, aki elevenen jelenik meg az Evangéliumban, az önmegtagadás, jóság, önzetlenség, szerénység, hősiesség, pártatlanság óriása, a szeretet és a szenvedés hőse, aki megtette, mielőtt még mondta: ,,Tegyétek!'', és aki világosan megmondta: ,,Tegyétek azt, amit én teszek ... Legyetek tökéletesek... Ne legyetek sóvárak... Ne féltsétek életeteket!...''

Ez a Krisztus. A szegény Krisztus, a szelíd Krisztus, az alázatos Krisztus, a türelmes Krisztus, a fáradhatatlan Krisztus, a jóindulatú Krisztus, az engedelmes Krisztus, a vértanú Krisztus, a Krisztus, aki szeret. Nem, mint az a Krisztus; akitől a gyűlölet, vagy az esztéta beállítottság vagy a semmi jót sem tevés (kvietizmus) lemetszett minden erőteljes ágat, hogy ne kelljen azt mondaniuk: ,,Ő valóban nagy volt. Ő kíméletlenül hős volt. Ő erőteljesen tanított és példát adott. És nekünk követnőnk kell Őt!''

Nem kell lecsökkenteni Krisztust szépítgetéssel, költői tettekkel, nyugodt eseményekkel, amelyekből hiányzik minden küzdelem. Ő az Erős, aki dolgozik, fáradozik, küzd a Sátánnal és az emberek rossz

hajlamaival, eltorzul a fáradtságtól és a szenvedéstől, és átalakul az Emberből a minden vértanú Vértanújává, és a vértanúból az Isteni Győztessé. Ez Krisztus, akit az egész világ 20 évszázada földre akar teperni, de nem sikerül neki; akit minden tévtan és a semmi jót sem tevők meg akarnak változtatni, akit a beteges vagy tökéletlen imádók igyekeznek megtagadni, azt gondolván, hogy megvallják Őt, és ők az egyedül tökéletesek és józanok. Ez a Krisztus: Isten, természeténél fogva,

Szent, akaratánál fogva, Ember, születésénél fogva. Ez a Krisztus, a tökéletes Lény, akiben tökéletesen egyesül egy hármasság: Isten Tökéletessége, az Ember tökéletessége, az Istenember lelkének tökéletessége. Krisztusban, az Igében, azaz abban, aki Isten, mint az Atya, Krisztusban, az Emberben, az Emberben a kegyelemmel teljes lélek, vagyis aki szintén önmaga. Ha azt lehetne mondani, hogy Isten, aki mindig tökéletes, felül tudta múlni egyszer magát, ezt kellene mondani,

szemlélve az Istenség, az Emberség, a Kegyelem hármas tökéletességét, egyesülve Krisztusban, akiben a legtökéletesebben megvan minden, ami létezik. 

Az Isten, aki magától szüli Egyetlen Fiát, és aki ebből a Fiúból egy napon Embert alkot, anélkül, hogy kényszerítené az Istenit szolgálatára, egy testi akarattal, hogy testet adjon a Végtelennek. Egy

ember, aki szeretetből alakot vesz fel, mint a mélységben a tűz hevében kialakult gyémánt. Az Istenség szeretete és a Szeplőtelen teremtmény szeretete egyesül, és a szeretet kohójában megszületik a szeretetek Szeretete, az egész emberiség Megváltója. És miközben az Elsőszülött növekszik a Szeplőtelen sértetlen méhében, a Mindenható megteremti általa, a kellő pillanatban, a tökéletes és szeplő nélküli lelket, amely leszállhat, hogy a kellő pillanatban egyesüljön a Testtel, amely az Örök Lélek akaratából és a teremtmény engedelmességéből fogant. És az Istenember az élő Tabernákulumban van, amely méltó arra, hogy lakást adjon neki megszületéséig. Ez a Krisztus, aki azt mondja nektek: ,,Legyetek olyanok, amilyen én vagyok! Legyetek tökéletesek!'' És példát ad nektek, mert tudja, hogy ti utánozhatjátok, ha teljesen feláldozzátok magatokat a szeretetnek úgy, amint Ő, a Szeretet, feláldozta önmagát. Mert ez a tökéletesség és Jézus Krisztus Urunk követésének a titka: érteni ahhoz, hogy feláldozza valaki magát a szeretetnek Krisztussal, és mint Krisztus, és

ugyanazokért a célokért, mint Krisztus, az Ô tanításának szavai szerint, ami a bölcsesség és a kegyelem, és amit Ő adott nektek, és ad nektek, hogy a szentségekkel együtt az Út, Igazság és az Élet és a Világosság legyen, mint Ó. És visszaemlékezve a másik mise szentleckéjére, igazán úgy áldozzátok fel testeteket élő, szent, az Úrnak tetsző áldozatként, és akkor ,,ésszerű lesz a ti tiszteletetek''. Ez az élő tisztelet, amely nem színészkedés vagy csalás, mint a világ minden dolga, hanem igazi és állandóan újjáalakítja a régi embert a keresztényben az új emberré, aki Isten gyermeke és Krisztus testvére. Ez a tisztelet a lélek megújulása, amely miután értelme különbséget tett a jó és a rossz között, és megismerte az Úr akaratát, önként visszautasítja a rosszat és a test kívánságát, és eljegyzi lelkének akaratát az Istenével, és ezt követi, mert jó, kedves és tökéletes. Ezzel az ,,ésszerű tisztelettel'', amely az Úr Jézus igazi követése, ti igazán Krisztus titokzatos élő Testének élő tagjai lesztek, és az Úr házában fogtok lakni a földön és az örökkévalóságban, és az ő békéjét élvezitek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal