Óvakodjatok a hamis prófétáktól!

Jézus az apostolokkal és a néppel együtt még péntek este lemegy a hegyről, de már nincs annyi idejük, hogy a szombat beállta előtt elérhetnék lakóhelyüket, azért a hegy alján töltik az éjszakát. Másnap reggel egy gazdag írástudó, aki hallgatta Jézus beszédeit, s ott van birtoka, reggelit hoz az egész seregnek, és utána kéri Jézust, hogy még egyszer beszéljen nekik. Jézus szívesen teljesíti kérését:
-- Isten akarata itt tartott minket ezen a helyen, mert a megtett út után nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne sértenénk a törvényt (a szombati pihenésre vonatkozólag) és botrányt ne okoznánk... Méltányos megszentelni az ünnepeket és dicsérni az Urat az imaházakban. De az egész teremtett világon imádkozhatunk, ha a teremtmény az ima helyévé teszi azt, lelkét felemelve az Atyához. Noé bárkája az ima helye volt, amikor sodorták a hullámok; Jónás számára a hal gyomra volt az ima helye. Amikor József a fáraó házában élt, az volt számára az ima helye, Holofernesz sátra pedig a tiszta Judit számára szolgált az ima helyéül. És nemde annyira szent volt az Úr számára az a romlott hely, ahol
Dániel próféta rabszolgaként élt, és amelyet az ő életszentsége megszentelt, hogy kiérdemelte a nagy jövendöléseket Krisztusról és az Antikrisztusról, a mai idők és az utolsó idők kulcsáról. Még inkább szent ez a hely, amely színeivel, illatával, tiszta levegőjével, gazdag vetésével, gyöngyszerű harmatával az Atyaistenről és Teremtőről beszél, és azt mondja: ,,Hiszek. És ti is higgyetek, mert mi tanúskodunk Istenről.'' Ezen a szombaton legyen azért ez a zsinagóga, és olvassunk a kalászok örök oldalairól, a nap lámpása mellett. 

Említettem Dánielt. Azt mondtam: ,,Legyen ez a hely a mi zsinagógánk''. Ez emlékezetbe idézi a három szent ifjú áldásra felhívó szavait a kemence lángjai között: ég és vizek, harmat és zúzmara, jég és hó, tüzek és színek, fény és sötétség, villámok és felhők, hegyek és dombok, minden, ami nő, madarak, halak és vadállatok, áldjátok és dicsérjétek az Urat az alázatos és szívükben szent emberekkel együtt. Ez a szent ének összefoglalása, amely oly sok mindenre tanítja az alázatosakat és a szenteket. Minden helyen imádkozhatunk és kiérdemelhetjük az eget. Kiérdemeljük azt, amikor megtesszük az Atya akaratát. Amikor a nap megkezdődött, megjegyezte valaki, hogy ha minden Isten akaratából történik, akkor az emberek tévedéseit is akarja Isten. Ez tévedés, és nagyon elterjedt tévedés. Akarhatja-e valaha egy atya, hogy fia szégyenteljesen viselkedjék? Nem kívánhatja. Mégis látjuk, hogy egyes családokban a gyermekek szégyenletesen viselkednek, jóllehet atyjuk igaz ember, aki megmutatta nekik a jót, hogy azt tegyék és a rosszat, hogy kerüljék. És egy becsületes ember sem vádolja az atyát, hogy ő ösztönözte rosszra fiát. Isten az Atya, az emberek az Ő gyermekei. Isten megmutatja a jót, és azt mondja: ,,Íme, a te javadra ezek közé a körülmények közé helyezlek téged.'' Vagy amikor a Gonosz és azok az emberek, akik az ő szolgái, szerencsétlenségeket okoznak az embereknek, Isten azt mondja: ,,Íme, ebben a fájdalmas órában tégy így, és ha így teszel, ez a rossz örök javadra szolgál''. Tanácsot ad nektek. De nem kényszerít titeket.
 

Akkor, ha valaki, jóllehet ismeri Isten akaratát, mégis inkább az ellenkezőjét teszi, mondhatja-e, hogy ez az ellenkező az Isten akarata? Nem mondhatja! Szeressétek Isten akaratát. Szeressétek jobban saját akaratotoknál, és kövessétek a csábítások ellenére és a világ, a test és az ördög erős befolyása ellenére. Igazán mondom nektek, hogy nagyon boldogtalan, aki azoknak enged. Ti Úrnak és Messiásnak neveztek engem. Azt mondjátok,
szerettek engem, és hozsannát zengtek nekem. Követtek engem, és ez szeretetnek látszik. De igazán mondom nektek, hogy közületek nem mindenki lép majd be velem a mennyországba. Még legrégibb és legközelebbi tanítványaim között is lesznek olyanok, akik nem lépnek be oda, mert sokan saját akaratukat teljesítik, vagy a test, a világ és az
ördög akaratát, nem pedig Atyámét. Nem azok, akik azt mondják nekem: ,,Uram! Uram!'' lépnek be a mennyországba, hanem azok, akik Atyám akaratát cselekszik. (Vö. Mt7,21) Csak ezek lépnek be Isten országába. Eljön majd a nap, amikor én, aki hozzátok beszélek, miután Pásztor voltam, Bíró leszek. Ne vezessen félre titeket a jelenlegi látvány. Most pásztorbotom összetereli a szétszéledt nyájat, és kedvesen hívlak titeket, hogy jöjjetek az Igazság legelőjére. Akkor pásztorbotom helyett bírói, királyi jogarom lesz kezemben, és ugyancsak más lesz a hatalmam. Nem kedvesen, hanem kérlelhetetlen igazságossággal választom szét az Igazság által táplált juhokat azoktól, akik az Igazságot a Tévedéssel vegyítették, vagy csak a Tévedéssel táplálkoztak.

Egy első és egy utolsó alkalommal teszem ezt. (Célzás a halál utáni személyes ítéletre és az utolsó ítéletre.) És jaj azoknak, akik a Bíró előtti első és második megjelenéskor nem lesznek tiszták, nem tisztulhatnak meg a mérgektől. A harmadik csoportba tartozók nem
tisztulhatnak meg. Senki se képes megtisztítani őket.

(A fordító megjegyzése: Az első csoportba az azonnal üdvözültek tartoznak, a  másodikba azok, akik megtisztulhatnak a tisztítóhelyen, a harmadikba a kárhozottak.) 

Ezek csak a Tévedést kívánták, és megmaradnak a Tévedésben. Lesz, aki akkor ezek közül felsóhajt: ,,De hogyan, Uram? Nem prófétáltunk-e mi a te nevedben, és nemde a te nevedben űztük-e ki az ördögöket, és a te nevedben tettünk-e sok csodát?'' (Vö. Mt 7,15-23.)
Akkor nagyon világosan megmondom nekik: ,,Igen. Merészeltétek használni az én nevemet, hogy azoknak tűnjetek, akik nem voltatok. Sátáni módon Jézusnak akartatok látszani az életben. De cselekedeteitek gyümölcse vádol titeket. Hol vannak azok, akiket megmentettetek? Mikor teljesedtek a ti jövendöléseitek? Mi volt az eredménye a ti
ördögűzésteknek? Ki volt cinkostársatok a csodáitokban? Ó, az én Ellenségem nagyon hatalmas! De nem hatalmasabb nálam! Segített titeket, de csak azért, hogy nagyobb legyen zsákmánya, és a ti működéstek által megnövekedett azok köre, akiket elsodort a tévtan. Igen, tettetek csodákat. Sőt, látszólag nagyobbakat azoknál, akik Istennek igazi
szolgái voltak, akik nem voltak komédiások, akik elszédítik a népet, hanem alázatosságukkal és engedelmességükkel csodálatba ejtették az angyalokat. Ők, az én igazi szolgáim önfeláldozásaikkal nem okoznak érzéki csalódásokat, hanem legyőzik a szíveket, ők megmutatják az embereknek Istent. Ők csak az Atya akaratát teljesítik, és másokat is elvezetnek erre, úgy, amint az egyik hullám hatással van a másikra, amelyik megelőzi, és amelyik követi. Ők nem ültek trónra, hogy megbámulják őket. Ők, az én igazi szolgáim azt teszik, amit én mondok, anélkül, hogy gondolnának arra, amit tesznek, és az ő művüket az én jelem pecsételi meg, amely a megzavarhatatlan békéé, a szelídségé és a rendé. Azért mondhatom nektek: ezek az én szolgáim. Titeket nem ismerlek. Távozzatok tőlem messzire mindnyájan, ti gonoszok!''
Ezt mondom majd akkor. És rettenetes szavak lesznek ezek. Vigyázzatok, hogy ne érdemeljétek ki ezeket, és jöjjetek a biztos úton, jóllehet fájdalmas, az engedelmesség útján a mennyország dicsősége felé! Most élvezzétek szombati nyugalmatokat, Istent dicsérve, egymás társaságában! Béke legyen mindnyájatokkal! Jézus megáldja a tömeget mielőtt az szétoszlik, hogy árnyékos helyet keressen, és csoportokat alkotva megbeszélje azt, amit hallott. Jézus mellett maradnak az apostolok és az írástudó János, aki nem beszél, hanem mélységesen elmélkedik, tanulmányozva Jézus minden mozdulatát.
Ezzel lezárul a hegyi beszéd sorozata.
(3-242)

Forrás: Valtorta Mária-Jézus