A nyolc boldogság

Másnap reggel sokan jönnek Jézushoz, hogy tanítását hallják. Magukkal hozzák betegeiket is. Jézus kijelöli az apostolok helyét a tömeg irányításához. Egyesek leülnek a sziklákra, kövekre, mások még várnak, hogy a harmat felszáradjon a fűről. Jézus egy sziklafalhoz támaszkodva kezdi beszédét:
-- Sokan kérdezték tőlem az elmúlt év folyamán, amikor hozzájuk beszéltem: ,,Te, aki Isten Fiának mondod magadat, mondd meg nekünk, mi a mennyország, mi az Ország, mi Isten? Mert nekünk zavaros eszméink vannak ezekről. Tudjuk, hogy van egy ég Istennel és angyalokkal. De sose jött senki, hogy megmondja nekünk milyen az, beleértve az igazakat is.'' Kérdezgettek engem az Ország és Isten felől is. És én rákényszerültem, hogy megmagyarázzam nekik, mi az Ország és ki az Isten. Nem azért jelentett ez erőfeszítést számomra, mert nehezemre esik kifejezni gondolataimat, hanem azért, mert sok okból kifolyólag
nehéz elfogadtatni az igazságot, amikor az ellenkezik a századok óta kialakult gondolatokkal, az Országgal és Istennel kapcsolatban, az Ő természetének fenségességét illetőleg. Mások azt mondták: ,,Rendben van. Ez az Ország és ez az Isten. De hogyan egyeztethető össze ez és ez?'' Itt is igyekeztem fáradhatatlanul megmagyarázni nekik a Sinai Törvény igazi szellemét. Aki ezt magáévá teszi, az elnyeri az eget. De a Sinai Törvény magyarázatánál érezni
kell a Törvényhozónak és Prófétájának erős szavait is, amelyek áldást ígérnek azok megtartóinak, és rettenetes büntetéssel és átokkal fenyegetik az engedetleneket. Isten megnyilatkozása a Sinai-hegyen rettenetes volt, és annak félelmetes volta visszatükröződik az egész Törvényről, minden században és minden lelken. (Lásd: Kiv 19-24 MTörv4,41-6,25.)

Isten azonban nemcsak Törvényhozó. Isten Atya is. És végtelenül jóságos Atya.
Talán, vagy biztosan nem tudjátok felemelni lelketeket Isten végtelen tökéletességének szemlélésére, mert az eredeti bűn, a szenvedélyek, a bűnök, gyakori önzésetek és mások önzése elgyengítette lelketeket, felizgatott titeket, zárkózottakká tett. Isten végtelen tökéletességei között legkevésbé tudtátok szemlélni jóságát, mert az erény és a szeretet a legritkább tulajdonság a halandók között. A jóság! Ó, mily édes jónak lenni, gyűlölet nélkül, irigység nélkül, kevélység nélkül! Mindig csak szeretettel tekinteni másokra, mindig csak szeretettel inteni másokat, mindig csak szeretettel beszélni másokkal és másokról, és főleg, szívünkben mindig szeretettel eltelni, amely szeretetteljes
cselekedetekre kényszeríti szemünket, kezünket és ajkunkat! A legképzettebbek közületek tudják, milyen adományokkal gazdagította Isten Ádámot, hogy azokat ő maga használja és átadja utódainak. És Izrael fiai közül még a legtudatlanabbak is tudják, hogy egy szellem van bennük. Csak a szegény pogányok nem tudják ezt, nem ismerik ezt a királyi vendéget, ezt az éltető leheletet, ezt az égi fényt, amely megszenteli és élteti testünket. De a legképzettebbek tudják, milyen adományokat kapott az ember, az emberi szellem.

Isten nem volt kevésbé bőkezű a szellem iránt, mint a test és vér iránt, amikor megalkotta teremtményét egy kis sárból és saját leheletéből. És amint megadta a természetes adományokat, a szépséget, épséget, értelmet, akaratot, a szeretetet önmaga és mások iránt, úgy megadta az erkölcsi adományokat is. Az érzékek alá voltak rendelve az értelemnek, olyan módon, hogy Isten megajándékozta Ádámot szabad akarattal és önuralommal. Nem uralkodott még az érzékek és a
szenvedélyek kegyetlen rabsága. Szabadon szerette önmagát, szabad volt akarata, szabadon örült igaz voltának, mind a nélkül, ami rabszolgává tesz titeket. Még nem érezte a halálos mérget, amit a Sátán terjeszt, és amelyben bőven van részetek. A Sátán kiemel titeket a tiszta folyóból, és mocsaras rétekre, rothadó pocsolyákba tesz, ahol terjed a testi érzékek és az erkölcsi érzékek lázas betegségének minden fajtája. Tudjátok, hogy a gondolatban való vágyakozás is érzékiség. És voltak természetfeletti ajándékok is, azaz a megszentelő kegyelem, a felsőbb rendeltetés, Isten látása. A megszentelő kegyelem a lélek élete. Szellemi lelkünkben ez a legszellemibb dolog. A kegyelem, amely Isten gyermekeivé tesz, és megőriz a bűn halálától. Aki halott, az nem ,,él'' az Atya házában: a mennyországban, az én országomban: az égben.

Mi ez a kegyelem, amely megszentel, és amely életet ad és az Országot adja? Ó, ne írjátok le sok szóval! A kegyelem a szeretet. Ezért a kegyelem: Isten. Isten, aki csodálja önmagát a tökéletes teremtményben, szereti önmagát, szemléli önmagát, kívánja önmagát, önmagát adja, azt, ami az övé, hogy megsokszorozza azt, amije van, hogy boldoggá tegye önmagát önmagának megsokszorosításával, hogy szeresse önmagát, amennyiben önmaga másait látja ezekben. Ó, gyermekek! Ne csaljátok meg Istent ebben a jogában! Ne lopjátok el Istentől azt, ami az övé! Ne hagyjátok kielégítetlenül Istennek ezt a vágyakozását! Gondoljatok arra, hogy Ő szeretetből cselekszik. Ő akkor is mindig a Végtelen lenne, ha ti nem léteznétek. Ezzel nem csökkenne az Ő hatalma. De azért, hogy teljes legyen végtelenségének mérhetetlen mértékében, növelni akarta a szeretetet, nem önmaga számára és önmagában -- ezt nem tehette, mert már végtelen volt -- hanem teremtményében, amennyiben az befogadhatja. Ezért adta nektek a Kegyelmet, a Szeretetet, hogy azt hordozzátok magatokban a szentek
tökéletességével, és visszavigyétek a végtelen Óceánba, ahol Isten van, az égbe, gyarapítva Isten nektek adott kegyelmével, hősiesen szent életetekkel és szent cselekedeteitekkel.A Szeretet isteni, isteni, isteni ciszternái! Ti vagytok azok, és ti nem vagytok halandók, mert örökkévalók vagytok, mint Isten, mert Istenben vagytok. Ti lesztek, létezésteknek nem lesz vége, mert halhatatlanok vagytok, mint a szent szellemek, akik titeket bőségesen tápláltak, saját érdemeikkel gazdagítva visszatérve belétek. Ti élitek és tápláljátok, élitek és gazdagítjátok, élitek és formáljátok ezt a legszentebb dolgot, ami a szellemek közössége, Istentől, a Legtökéletesebb Lélektől az imént született kisdedig, aki először
szopja anyjának emlőjét.

Ne bíráljatok engem szívetekben, ti tanultak! Ne mondjátok: ,,Ez bolondság, ez hazugság! Mert úgy beszél, mint a bolond, azt mondja, hogy bennünk van a kegyelem, pedig meg vagyunk fosztva attól (ősszüleink) bűne miatt. Mert hazudik, amikor azt mondja, hogy mi már egyesültünk Istennel.'' Igen, (az eredeti) bűn létezik; igen, az elválasztás létezik. De a Megváltó hatalma előtt (az eredeti) bűn, az Atya és gyermekei közti kegyetlen válaszfal összeomlik majd, mint az új Sámsontól megütött fal; én már megragadtam azt, és rázom, és az már inog, és a Sátán remeg a haragtól és tehetetlenségétôl, mivel semmit sem tud tenni hatalmam ellen, és érzi, hogy nagyon sok áldozatától megfosztom, és nehezebbé válik bűnbe vinnie az embert. Mert amikor majd birtokba veszlek titeket, önmagamon keresztül, Atyámhoz vive és véremmel és szenvedésemmel megtisztítlak és megerősítelek titeket, akkor a kegyelem visszatér belétek elevenen, tevékenyen, erőteljesen, és győzedelmesek lesztek, ha győzni akartok.
Isten nem kényszerit titeket sem a gondolkozásra, sem a szenttélevésre. Szabadok vagytok. De erőt ad nektek. Szabaddá tesz titeket a Sátán hatalmától. Rajtatok áll, hogy ismét magatokra vegyétek a pokoli igát, vagy pedig angyali szárnyakat tegyetek lelketekre. Minden rajtatok áll. Én testvérként irányítalak, és a halhatatlanság kenyerével táplállak titeket.
,,Hogyan nyerhetjük el Istent és az Ő Országát a kellemesebb úton, és nem a Sinai szigorú útján?'' -- kérditek. Nincs másik út. Az az Út. De ne lássuk azt a fenyegetés színében, hanem a szeretet színében. Ne mondjuk: ,,Jaj nekem, ha nem teszem ezt!'' remegve várva, hogy vétkezünk, attól félve, hogy nem vagyunk képesek elkerülni a bűnt.
Inkább mondjuk: ,,Boldog vagyok, ha ezt teszem!'' És a természetfeletti öröm lendületével, örvendezve vessük rá magunkat ezekre a boldogságokra, amelyek a Törvény megtartásából születtek, mint a rózsák a tüskés bokorból.

,,Boldog vagyok, ha lelkileg szegény vagyok, mert akkor enyém a
mennyek országa!
Boldog vagyok, ha szelíd vagyok, mert öröklöm a Földet!
Boldog vagyok, ha lázadozás nélkül sírok, mert vigaszban részesülök.
Boldog vagyok, ha a testet kielégítô kenyérnél és bornál inkább
éhezem és szomjazom az igazságot. Az Igazság kielégít engem!
Boldog vagyok, ha irgalmas vagyok, mert részesülök Isten irgalmában!
Boldog vagyok, ha tisztaszívű vagyok, mert Isten lehajlik tiszta
szívemre és meglátom Őt!
Boldog vagyok, ha békés lelkületű vagyok, mert Isten gyermekének nevez, mert a békében van a szeretet, és Isten a Szeretet, aki szereti azokat, akik hasonlók hozzá!
Boldog vagyok, ha üldöznek azért, mert hűségesen kitartok az igazság mellett, mert a földi üldöztetésekért való kárpótlásként Isten, az én Atyám nekem adja a mennyországot!Boldog vagyok, ha gyaláznak engem, és hazug módon szememre hányják, hogy a te gyermekednek vallom magamat, Istenem! Emiatt nem kell
szomorkodnom, hanem örülnöm kell, mert ezzel hasonlóvá válok legjobb szolgáidhoz, a prófétákhoz, akiket ugyanezért üldöztek, és akikkel --
amint erôsen remélem -- megosztom ugyanazt a nagy, örök jutalmat az
égben, amely az enyém!''
Így tekintsünk az üdvösség útjára! A szentek örömével.

,,Boldog vagyok, ha lélekben szegény vagyok''

Ó, gazdagság, égető sátáni szomjúság, mennyi tébolyt okozol! A gazdagoknak és a szegényeknek. A gazdagnak, aki aranyának él: a becstelen bálványnak, amely tönkretette lelkét. A szegénynek, aki gyűlöli a gazdagot, mert annak van aranya, és ha nem gyilkolja is meg ezért, elhalmozza átkaival a gazdag fejét, mindenféle rosszat kívánva neki. Nem elég; hogy nem teszünk rosszat, az is szükséges, hogy ne kívánjunk rosszat. Az, aki átkozódik, szerencsétlenséget és halált kívánva, nem sokban különbözik attól, aki ténylegesen gyilkol, mert él benne a vágy, hogy lássa annak vesztét, akit gyűlöl. Igazán mondom nektek, hogy a vágy nem más, mint egy visszatartott cselekedet, hasonló az anyaméhben már kialakult magzathoz, akit megfogantak, de még nem hoztak világra. A gonosz vágy megmérgez és tönkretesz, mert sokkal tovább tart, mint az erőszakos cselekedet, mélyebbre nyúlik magánál a cselekedetnél is. A lélekben szegény, ha gazdag, nem vétkezik aranyával, hanem az, megszentelésére szolgál, és megszeretteti őt. Szeretik és áldják, mert hasonló a sivatagban csörgedező forráshoz, amely életet ment. Zsugoriság nélkül ad, örvendezve annak, hogy adhat és enyhítheti a kétségbeesett helyzetben levőket. Ha szegény, örvendezik
szegénységében, s ez megédesíti kenyerét. Mentes az arany égető szomjúságától. Nincsenek lidércnyomásos álmai, és kipihenten kel fel, hogy nyugodtan munkához lásson, ami mindig könnyűnek tűnik számára, ha mentes a sóvárgástól és az irigységtől.
Két dolog teszi gazdaggá az embert: az arany és az érzelmek. Az egyik anyagilag, a másik erkölcsileg. Az arany nemcsak a pénzt jelenti, hanem a házakat, mezőket, ékszereket, bútorokat, nyájakat is, egyszóval mindent, ami anyagilag gazdaggá tesz. Az érzelmekhez tartoznak: a vérségi és házassági kötelékek, barátságok, értelmi adottságok, betöltött tisztségek, állások. Amint látjátok, ha az első csoportot illetőleg a szegény elmondhatja is; ,,Ó, számomra elég, ha nem irigylem azokat, akiknek van, és rendben vagyok, mert én szegény vagyok, és mivel kényszerből vagyok rendben'', a második csoportot illetőleg
azonban a szegénynek is vigyáznia kell, mert a legnyomorúságosabb körülmények között élő ember is bűnösen gazdaggá lehet lélekben. Aki
rendetlen érzelmekkel ragaszkodik valamihez, az vétkezik. Azt mondjátok: ,,De akkor gyűlölnünk kell a javakat, amelyeket Isten adott nekünk? Akkor miért parancsolja meg, hogy szeressük apánkat és anyánkat, jegyesünket, gyermekeinket, és mondja: >>Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat<<?'' Tegyetek különbséget! Szeretnünk kell apánkat és anyánkat, jegyesünket és felebarátunkat, de abban a mértékben, amelyet Isten megszabott: ,,mint önmagunkat''. Istent pedig mindenekfelett kell szeretnünk és mindenünkkel. Nem úgy szeretjük Istent, amint legkedvesebb felebarátunkat szeretjük, ezt, mert
szoptatott minket, azt, mert keblünkön alszik, és gyermekeket szül; hanem mindenünkkel szeretjük Őt, azaz minden szerető képességünkkel, amivel csak rendelkezünk: a gyermek szeretetével, a jegyes szeretetével, a barát szeretetével, és -- ne botránkozzatok meg rajta -- az atya szeretetével. Igen, Istennel úgy kell törődnünk, mint ahogy az apa gondját viseli saját gyermekének, akit szeretettel gondoz, növelve vagyonát, ügyelve testi és szellemi fejlődésére és a világban
való sikerére. A szeretet nem rossz és nem szabad azzá lennie. Az Isten által nekünk adott kegyelmek nem rosszak, és nem szabad rosszakká válniuk. A szeretet jelei azok. Szeretetből kaptátok azokat. Szeretettel kell használni ezt a gazdagságot, amelyet Isten adott nektek mind az érzelmek terén, mind az anyagi javakban. Aki nem imádja azokat bálványokként, hanem eszközként használja fel arra, hogy általuk szentül szolgálja Istent, az bebizonyítja, hogy nem tapad hozzájuk bűnös módon. Gyakorolja a lélek szent szegénységét az, aki mindentől
megfosztja magát, hogy szabadabb legyen a Szent Isten, a Legfőbb Gazdagság elnyerésére. Isten elnyerése: ezt jelenti a mennyország birtoklása.

,,Boldog vagyok, ha szelíd vagyok''

Ez látszólag ellenkezik azzal, amit az életben tapasztalunk. Úgy tűnik, hogy nem a szelídek győzedelmeskednek a családokban, a városokban, a nemzetekben. De valódi az erőszakosak gyôzelme? Nem. Látszólag a félelem miatt hódolnak az elnyomottak a kényúrnak, valójában azonban ez csak leplezi a zsarnok ellen forrongó lázadozást. Nem birtokolják családtagjaik szívét, se a polgárokét, sem az alattvalókét azok, akik haragosak és zsarnokok. Azok, akik kijelentik: ,,amit mondtam, megmondtam!'' nem nyerik meg saját véleményüknek mások értelmét és szellemét. Csak azt érik el, hogy előmozdítják az önképzést, a kutatást a kulcs után, amely alkalmas a bölcsesség vagy a tudomány egy lezárt ajtajának kinyitására, amelynek létezését érzik, és amely ellenkezik azzal, amit rájuk erőszakolnak. Nem viszik a lelkeket Istenhez azok a papok, akik nem kedves türelemmel igyekeznek meggyőzni őket, alázatosan, szeretettel, hanem
harcos katonáknak látszanak, akik vad támadást indítanak, kegyetlenül, megalkuvást nem tűrve vonulnak fel a lelkek ellen... Ó, szegény lelkek!
Ha szentek lennének, nem lenne szükségük rátok, papokra, ahhoz, hogy eljussanak a Világossághoz. Akkor már birtokában lennének. Ha igazak lennének, nem lenne szükségük rátok, mint vezetőkre ahhoz, hogy az igazság féken tartsa őket; akkor már birtokában lennének. Ha egészségesek lennének, nem lenne szükségük valakire, aki meggyógyítja őket. Legyetek azért szelídek. Ne késztessétek menekülésre a lelkeket. Szeretettel vonzzátok őket. Mert a szelídség, szeretet éppúgy, amint az a lelki szegénység is. Ha ilyenek lennétek, tiétek lenne a Föld, és Istenhez vinnétek azt, amely előbb a Sátáné volt, mert a ti szelídségtek, amely azonfelül hogy szeretet, alázatosság is, legyőzné a Gyűlöletet és a Kevélységet, megölve a lelkekben a kevélység és a gyűlölet gonosz királyát, és tiétek lenne a világ, vagyis Istené, mert ti igazak lennétek, akik elismernétek Istent mint a teremtmények Végtelen Urát, akit dicséret és áldás illet, és akié minden.

,,Boldog vagyok, ha lázadozás nélkül sírok''

A földön fájdalom van. És a fájdalom könnyeket fakaszt az emberből. A fájdalom nem volt mindig. Az ember hozta a földre, és értelmének elfajulása azt mindig növelni igyekszik mindenféle módon. A betegségeken és a villámcsapások, viharok, lavinák és földrengések által okozott csapásokon kívül az ember kigondolja a mind rettenetesebb gyilkos fegyvereket, és a mindig ravaszabb erkölcsi szívtelenségeket, hogy szenvedjen, és másoknak szenvedést okozzon, mert szeretnénk, hogy csak mások szenvedjenek, mi nem. Mily sok könnyet csal ki az ember az emberből titkos királyának, a Sátánnak ösztönzésére! Mégis igazán mondom nektek, hogy ezek a könnyek nem csökkentik az embert, hanem tökéletesítik. Az ember figyelmetlen gyermek, felületesen könnyelmű, visszamaradott értelemmel született egyén egészen addig, míg a sírás felnőtté, megfontolttá, értelmessé nem teszi. Csak azok tudnak szeretni és megérteni, akik sírnak vagy sírtak. Szeretni a hasonlóképpen síró testvéreket, megérteni fájdalmukat, jóságosan segíteni őket, csak a sírás tesz szakértővé minket mások bajának megértésében. És tudják szeretni Istent, mert megértették, hogy Istenen kívül minden szenvedés, mert felfogták, hogy a fájdalom elcsitul, ha Isten szívén sírnak, mert belátták, hogy a megnyugvással való sírás, amely nem töri össze a hitet, nem szárítja ki az imát, amely mentes a lázadozástól, megváltoztatja természetét és a fájdalom, vigasztalássá változik. Igen. Azok, akik az Urat szeretve sírnak, vigasztalásban részesülnek.

,,Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.''

Születésének pillanatától haláláig az ember vágyódik az ételre. Amint megszületik, kinyitja száját, hogy a csecsbimbót megragadhassa; felnyitja ajkát, hogy lenyelje az üdítő italt a közeli haláltusában. Dolgozik, hogy ehessen. A földet végtelenül nagy csecsbimbóvá változtatja, amelyet kielégíthetetlenül szív, szív, mert éhezik. De mi az ember? Állat? Nem! Isten gyermeke, aki számkivetésben él több, kevesebb évig. De nem szűnik meg élete azzal, hogy megváltoztatja tartózkodási helyét. Egy élet van az életben, úgy, mint ahogy a dióbél a dióban. Nem a héj a dió, hanem a belső dióbél a dió. Ha elvettek egy dióhéjat, semmi se nő ki belőle, de ha elvetitek a dióhéjat a béllel együtt, abból nagy fa nő. Így van az ember is. Nem a test lesz halhatatlan, hanem a lélek. És táplálkozik, hogy elvigye a halhatatlanságba a testet, amelyet szeretetből majd hordozni fog a boldog feltámadásban. A lélek tápláléka a Bölcsesség és az Igazság. Amint a folyadékot és az ételt felszívjuk
és megerősítenek minket, minél inkább megízleli valaki, annál inkább növekszik szent vágya, hogy birtokolja a Bölcsességet és megismerje az Igazságot. De eljön majd a nap, amelyen a léleknek ez a kielégíthetetlen szent éhsége kielégül. Eljön. Isten önmagát adja gyermekének, közvetlenül keblére vonja, és a gyermek a Paradicsomban kielégül majd a csodálatos anya által, aki maga az Isten, és többé nem éhezik, hanem boldogan nyugszik Isten ölén. Semmiféle emberi tudás nem ér fel ezzel az istenivel. Az emberi értelem kíváncsiságát ki lehet elégíteni, de a lélek szükségletét nem. Sőt, a lélek undorítónak talál egyes ízeket, és elfordítja száját a keserű mellbimbótól, inkább éhezik, minthogy olyan étellel csillapítsa éhségét, amely nem Istentől jön. Ne féljetek ti, kik éhezitek és szomjazzátok Istent! Maradjatok hűségesek, és majd kielégít titeket Az, aki szeret benneteket.

,,Boldog vagyok, ha irgalmas vagyok''

Az emberek közül ki mondhatja: ,,Nekem nincs szükségem irgalomra?'' Senki. Nos, még ha a Régi Törvény azt mondta is: ,,Szemet szemért, fogat fogért'' (Lásd Kiv 21,22-25; Lev 24,19-22; MTörv 19,21), miért ne
kellene azt mondani az Újban: ,,Az irgalmasok irgalmasságra találnak''? Mindenkinek szüksége van a bocsánatra. Nos: nem a szavak és szertartások nyerik el a bocsánatot. Ezek külső jelek, amelyek megengedettek az emberi értelem homálya miatt. A bocsánatot a szeretetnek, vagy még inkább az irgalmasságnak belső szertartása nyeri el. Azért volt előírva áldozatként egy kecske vagy bárány, vagy némi pénz felajánlása, mert minden rossz alapja mindig két dologban gyökerezik: a fösvénységben és a kevélységben. A fösvénységet megbünteti az áldozat beszerzéséhez szükséges kiadás, a kevélységet pedig a nyilvános vallomás ennél a szertartásnál: ,,Azért mutatom be ezt az áldozatot, mert vétkeztem.'' Megelőzte korát és korának jeleit az a tény, hogy a kiontott vér jelképezte a Vért, amelyet majd kiontanak, hogy eltörölje az emberek bűneit. Boldog tehát az, aki irgalmas tud lenni az éhezőkhöz, azokhoz, akiknek ruhára van szükségük, a lakástalanokhoz, a még nagyobb nyomorúságban sínylődőkhöz: azokhoz, akik rossz jellemvonásokkal rendelkeznek, és szenvedést okoznak a velük együtt élőknek. Legyetek irgalmasok! Bocsássatok meg, legyetek részvéttel, segítsetek, oktassatok, támogassatok! Ne zárkózzatok be kristálytoronyba, mondván: ,,Én tiszta vagyok, és nem szállok le a bűnösök közé.''
 Ne mondjátok:,,Én gazdag és boldog vagyok, és nem akarok hallani mások nyomorúságáról.''
Vigyázzatok, mert gyorsabban eltűnhet gazdagságtok, egészségetek, családi jólétetek, mint ahogy a nagy szélben elenyészik a füst! Irgalmasság véghezvinni egy titkos, folytonos, szent engesztelő áldozatot, és elnyerni az irgalmasságot.

,,Boldog vagyok, ha tisztaszívű vagyok''

Isten maga a Tisztaság. A mennyország a Tisztaság Országa. Semmi tisztátalan nem léphet be az égbe, ahol Isten van. Azért ha tisztátalanok vagytok, nem léphettek be Isten Országába. De örvendjetek! Örvendjetek előre annak, amit az Atya ad gyermekeinek! Az, aki tiszta, már a földön megkezdi a mennyországot, mert Isten lehajol a tisztához, és a földi ember látja Istenét. Nem az emberi szeretet különféle fajtáit ismeri meg, hanem élvezi, egészen az elragadtatásig, az isteni szeretet ízét, és elmondhatja: ,,Én Veled vagyok, és Te bennem, azért birtokollak és ismerlek, mint lelkem legszeretetreméltóbb jegyesét.'' És higgyétek el, az, aki bírja Istent, megmagyarázhatatlan lényeges változásokban részesül, amelyek által szentté, bölccsé, erőssé
válik, és ajkán olyan szavak virágzanak ki, és cselekedetei olyan erőteljesek lesznek, amelyek nem a teremtménytől származnak, hanem Istentől, aki bennük él. Mi azok élete, akik látják Istent? Boldogság. És meg akarnátok fosztani magatokat ettől az ajándéktól a bűzös tisztátalanság által?

,,Boldog vagyok, ha békés lelkületű vagyok''

A béke Isten egyik jellegzetessége. Isten csak ott van, ahol béke van. Mert a béke szeretet, míg a háború gyűlölet. A Sátán a gyűlölet. Isten a Béke. Nem mondhatja valaki magát Isten gyermekének, és Isten se képes gyermekének mondani valakit, aki haragos lelkületű és mindig kész viharok keltésére. De nemcsak ez. Az sem mondhatja magát Isten gyermekének, aki jóllehet ő maga nem keltett vihart, de nem járul hozzá a mások által keltett viharok lecsillapításához az ő nagy békéjével. Az, aki békességes, szó nélkül is békét áraszt maga körül. Ura önmagának, és merem mondani: ura Istennek, úgy hordozza Őt, mint ahogy egy lámpa hordozza saját fényét, mint ahogy egy tömjénező árasztja saját illatát, mint ahogy egy tömlő hordja a benne levő folyadékot, és világít a harag füstös ködében, és megtisztítja a levegőt a gyűlölködés mérges kigőzölgésétől, és lecsillapulnak a perlekedések dühödt hullámai ez által a kellemes olaj által, amely az Isten gyermekeibôl kiáradó béke szelleme. Legyetek rajta, hogy Isten és az emberek ilyeneknek hívhassanak
titeket!

,,Boldog vagyok, ha üldöznek azért, mert hűségesen kitartok az igazság mellett''

Az emberek egy része annyira sátánivá vált, hogy gyűlöli a jót, bárhol találja, s mégha az hallgat, akkor is vádolja és szidalmazza.... Valóban, a gonoszak csak gyűlölni tudják azokat, aki életmódjukkal állandóan tanúságot tesznek az igazságról. Ezért dühöngnek az igazságot szeretőkre. Itt is úgy van, mint a háborúban. Annál inkább előre halad az ember a sátáni üldözés művészetében, minél kevésbé halad a szent szeretet
művészetében. De csak azt tudja üldözni, ami rövid életű. Az örökkévaló (lélek), ami az emberben van, megmenekül minden cselvetéstől, és az üldözés még inkább növeli életerejét. Az életet kioltják a sebek,
amelyek megnyitják az ereket, vagy a szenvedések, amelyek elemésztik az üldözöttet. De a vérből lesz a jövő királyának bíbora, és a szenvedések csak mindmegannyi lépcsőfokok a trón felé, amelyet az Atya készített vértanúinak, akik számára fenntartja a királyi székeket a mennyek országában.

,,Boldog vagyok, ha gyaláznak engem''
Csak azzal törődjetek, hogy nevetek be legyen írva az égi könyvekbe, ahová nem jegyzik be azok nevét, akiket az emberek hazug módon dicsérnek, mikor arra nem méltók. De az igazságnak és a szeretetnek megfelelően beírják oda a jók cselekedeteit, hogy megkapják jutalmukat, amelyeket Isten az áldottaknak ígért. Előzőleg gyalázták és rágalmazták a prófétákat. De amikor megnyílnak az ég kapui, tiszteletre méltó királyokként lépnek be Isten Városába, és meghajolnak előttük az angyalok, örvendezve énekelve. Hasonlóképpen ti is, akiket gyaláztak és rágalmaztak azért, mert Istené voltatok, égi diadalban részesültök, és amikor az idő befejeződik és megtelik a mennyország, értékes lesz minden könnyetek, mert azok által nyertétekel ezt az örök dicsőséget, amelyet Atyám nevében megígérek nektek. Menjetek! Béke legyen veletek, és elmélkedjetek az üdvösségrôl, amely a szereteten keresztül irányít titeket azon az úton, amely az égbe vezet.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus