A sátán kitaposott útjai

Jézus a Tízváros vidékén jár. Néhány ember az apostolok csoportjával együtt beszélget vele.
-- Igen -- mondja az egyik. Semmi sem gyógyítja meg. Rosszabb, mint egy bolond. És mindenkit félelemmel tölt el, főleg a nőket, mert tisztátalan kifejezésekkel üldözi őket. És jaj lenne nekik, ha elfogná valamelyiküket!
-- Sose tudja senki sem, hol van -- mondja egy másik. -- A hegyekben, az erdőkben, a mezőkön... hirtelenül bukkan fel, mint egy kígyó... Az asszonyok nagyon félnek tőle. Egy fiatal lány, aki a folyótól volt visszatérőben, néhány napon belül meghalt a magas láztól, mert az őrült megfogta.
-- Egy másik napon, rokonom, akinek sírja volt sajátmaga és övéi számára, odament, hogy előkészítse azt meghalt apósának eltemetésére. De el kellett menekülnie, mert abban tartózkodott a megszállott, meztelenül, és kiabálva, mint mindig, és megfenyegette ôt, hogy megüti egy kővel... Szinte egészen a faluig követte őt, és utána visszatért a sírba, és a halottat az én síromban kellett eltemetni.
-- Tóbiás és Dániel egyszer megkötözték őt, és hazavitték, házába. Ő megjegyezte őket, és a nádasban várt rájuk, a folyó partján, míg halászni indultak. Felfordította csónakjukat, s csoda, hogy életben maradtak, de mindenük odaveszett, ami a csónakban volt, és az evezők összetörtek.
-- Nem mutattátok meg őt a papoknak?
-- De igen. Összekötözték, mint egy csomagot, és elvitték Jeruzsálembe... Az volt aztán az út!... Mondom neked, én ott voltam, és többé nem kell leszállnom a pokolba, hogy megtudjam, mi történik ott, és hogyan beszélnek. De semmit sem segített rajta.
-- Olyan maradt, mint elôbb volt?
-- Rosszabbá vált!
-- Pedig... a pap!...
-- De mit akarsz:... Arra volna szükség...
-- Mire? Folytasd!
Hallgatnak.
-- Beszélj hát! Ne félj! Nem foglak bevádolni!
-- Íme... azt mondtam... de nem akarok bűnt elkövetni... azt
mondtam... hogy... igen... a papnak sikerült volna, ha... ha...
-- Ha szent lett volna, akarod mondani, de nem mered. Azt mondom neked: kerüld el az ítélkezést! De igazat mondasz. Fájdalmasan igazat!...
Jézus elhallgat, és felsóhajt. Rövid, megzavarodott hallgatás. Utána az egyik újra beszélni mer:
-- Ha találkozunk vele, te meggyógyítod? Megszabadítod tőle ezt a vidéket?
-- Reméled, hogy meg tudom tenni? Miért?
-- Mert te szent vagy.
-- Szent az Isten.
-- És te az Ő Fia vagy.
-- Honnan tudhatod?
-- Eh! A hír gyorsan terjed, és aztán, a folyó mentén élünk, és tudjuk, mit tettél három hónapja. Ki tud megállítani egy kiáradt folyót, ha nem Isten Fia?
-- És Mózes? És Józsue?
-- Ők Isten nevében tették, és az Ő dicsőségére. És meg tudták tenni, mert szentek voltak. De te több vagy náluk.
-- Megteszed, Mester?
-- Megteszem, ha találkozunk vele.
Tovább mennek. A meleg napsütés elől menedéket keresnek a folyó menti fák alatt.
Az ösvény kiszélesedik, és elérkeznek egy falu házaihoz. Hirtelenül a megszállott rákiált Jézusra:
-- Menj el! Menj el! Vissza, vagy megöllek!
-- Íme, a megszállott meglátott minket! Én elmegyek!
-- Én is!
-- És én követlek titeket!
-- Ne féljetek! Maradjatok itt, és lássátok!
Jézus olyan biztos, és a... bátrak engedelmeskednek, de azért Jézus mögé húzódnak. Az apostolok is lemaradnak. Egyedül Jézus megy előre, ünnepélyesen, mintha semmit se látna vagy hallana.
-- El! El! -- Kiáltozik fülsiketítő módon, vonítva és ugatásszerűen.Lehetetlennek tűnik, hogy emberi torokból jöjjön ez a hang. -- El! El! Vissza! Megöllek! Miért üldözöl engem? Nem akarlak látni! 

-- A megszállott ugrál, teljesen meztelenül. Haja és szakálla hosszú, bozontos, szeme vérben forog, szája vérzik, mert megütötte magát egy kővel. Kiáltja:
-- Miért nem tudlak téged megölni? Ki béklyóz meg? Te? Te?
Jézus ránéz, és tovább megy feléje.
A őrült fetreng a földön, harapdálja magát, még jobban habzik a szája, veri magát a kővel, majd talpra ugrik, Jézusra mutat ujjával, vadul nézve rá, és azt kiáltja:
-- Halljátok! Halljátok! Az, aki jön, a...
-- Hallgass, ördög, ki az emberben vagy! Megparancsolom neked!
-- Nem! Nem! Nem! Nem hallgatok, nem, nem hallgatok. Mi közünk egymáshoz? Miért nem hagysz nekünk békét? Nem elég neked, hogy a pokolba küldtél minket? Nem elég neked, hogy azért jöttél, hogy elrabold tőlünk az embereket? Miért űzöl vissza minket a mélységbe? Engedd, hogy zsákmányainkban lakjunk! Mivel te nagy és hatalmas vagy, menj, és győzzél, ha tudsz! De engedd, hogy mi örvendezzünk és ártsunk! Ezért vagyunk. Ó, átko... Nem! Nem tudom kimondani! Ne mondasd ezt velem! Ne mondasd velem! Nem tudlak megátkozni! Gyűlöllek! Üldözlek. Várok rád, hogy megkínozzalak. Gyűlöllek téged és azt, akitől származol, és gyűlölöm azt, aki a ti Lelketek. Gyűlölöm a Szeretetet, én, aki a Gyűlölet vagyok! Meg akarlak átkozni. Meg akarlak ölni. De nem tudlak. Nem tudom megtenni. Még nem tudom. De várok rád, Krisztus, várok rád! Halottként foglak látni téged. Milyen öröm lesz az! Nem! Nem lesz öröm! Téged halottként? Nem. Nem halott. És én le vagyok győzve! Legyőzve! Mindig legyőzve! Ah!... -- Az ellentmondás csúcspontja ez.
Jézus tovább megy a megszállott felé, megigézve tartva őt szemének sugarával. Jézus most egyedül van. Az apostolok és a lakosok hátra maradtak. Vagy harminc méterre vannak Jézustól. A gazdagnak látszó városból többen is kijöttek, és távolról figyelik a történteket, készen a futásra. Jézus már csak néhány méterre van a megszállottól. Jézus, miután megparancsolta az ördögnek, hogy hallgasson, nem beszélt többet. Csak rászegezi szemét a megszállottra. Most megáll, felemeli karját, a megszállott felé kiterjesztve, készen arra, hogy
beszéljen. A megszállott kiáltozásai igazán pokoliak. Ugrándozik, jobbra, balra, felfelé, kicsavarodott testtel. Úgy tűnik, mintha menekülni vagy közelíteni szeretne, de nem képes. Más mozgásra nem képes. Amikor Jézus kiterjeszti karját, mintha esküdne, az őrült még erősebben ordít, és miután annyit káromkodott és nevetett, sírni és könyörögni kezd:
-- Ne a pokolba, ne! Ne a pokolba! Ne küldj engem oda! Itt is rettenetes az életem, ebben az emberi börtönben, amikor szeretnék végigfutni a világon, hogy darabokra tépjem teremtményeidet. De oda, oda, oda!... Ne! Ne! Ne! Hagyj engem kinn!...
-- Menj ki ebből! Parancsolom!
-- Nem!
-- Menj ki!
-- Nem!
-- Menj ki!
-- Nem!
-- Az igaz Isten nevében, menj ki!-- Ó, miért győzöl le engem? De nem megyek ki, nem! Te a Krisztus, Isten Fia vagy, de én...
-- Ki vagy?
-- Én a Belzebub vagyok, a Belzebub vagyok, a világ Ura, és nem hajlok meg. Ellened szegülök, Krisztus! 

A megszállott hirtelenül mozdulatlanná, merevvé válik, mintegy méltóságteljesen, és foszforeszkáló szemekkel mereven nézi Jézust, ajka alig mozog. szavait nem lehet megérteni, és könyökénél behajtott karjával némi mozdulatokat tesz.
Jézus is megállt. Karját most összefonja a mellén, és mereven nézi őt. Jézus ajka is alig mozog. Nem hallom szavait.
A jelenlevők várakozva nézik, és véleményük különböző:
-- Nem sikerül neki!
-- De igen, most Krisztus fog gyôzni.
-- Nem. A másik győz.
-- Nagyon erős.
-- Igen.
-- Nem.
Jézus kitárja karját. Parancsolóan sugárzik arca, és mennydörgésszerű a hangja:
-- Menj ki! Utoljára mondom. Menj ki, Sátán! Én parancsolok!
-- Aaaaah! (Egy elnyújtott, végtelen szenvedésről tanúskodó kiáltás. Mint akit lassan döfnek át egy karddal.) Utána megszólal az ördög:
-- Igen, kimegyek. Legyőztél! De bosszút állok! Te kiűzöl engem, de van melletted egy ördög, és abba megyek, hogy megszálljam, és ráruházzam minden hatalmamat. És semmiféle parancsoddal se tudod majd elszakítani őt tőlem. Minden időben, minden helyen fiakat szülök. Én vagyok a Gonoszság szerzője. És amint Isten is magától származik, én is magamtól szülöm magamat. Megfoganok az ember szívében, és az megszül engem, megszül egy új Sátánt, amely önmaga, és én örvendezem, örvendezem, hogy annyi gyermekem van! Te és az emberek mindig találkozni fogtok ezekkel a gyermekeimmel, amelyek mindmegannyi éneim. Megyek, Krisztus, hogy birtokba vegyem új birodalmamat, amint te kívánod, és neked hagyom ezt az általam meggyötört embert. Érte, akit
neked hagyok, a Sátán alamizsnájaként a te számodra, Isten, veszek magamnak most ezret és tízezret, és megtalálod majd azokat, amikor testedet szennyes rongyként, kigúnyolva kutyáknak dobják majd, és a századokon keresztül tízezrével és százezrével veszem majd birtokba ezeket, hogy rajtuk keresztül gyötörjelek téged! Azt hiszed, hogy győzni fogsz, Jeled felállításával? Az enyéim leverik majd azt, és én fogok győzni... Ó, nem, téged nem foglak legyőzni! De gyötörni foglak téged és a tieidet!

Egy reccsenést hallanak, mintha villám csapott volna le. De nincs villanás, se mennydörgés morajlása. Csak egy erős, recsegés, és míg a megszállott halottként a földre esik, és ott marad, egy nagy fa, az apostolok közelében, a földre zuhan, mintha villámgyorsan elfűrészelték volna törzsét egy méterre a talaj fölött. Az apostolok csoportjának alig van ideje az elugrásra. A lakosok mind futásnak erednek. Jézus azonban lehajol a földön fekvőhöz, és miközben fél kézzel megfogja a megszabadított kezét, megfordul, és azt mondja:
-- Jöjjetek! Ne féljetek! -- Az emberek félénken közelítenek feléje.
-- Meggyógyult. Hozzatok neki ruhát! -- Egyvalaki gyorsan elmegy.
Az ember lassan magához tér. Kinyitja szemét, és tekintete találkozik Jézuséval. Felül. Szabad kezével letörli verejtékét, vérét és nyálát,hátra simítja haját, és figyel. Látja, hogy meztelen, oly sok ember előtt, és elszégyelli magát. Összekuporodik, és megkérdezi:
-- Mi történt? Ki vagy? Miért vagyok itt? Meztelenül!
-- Semmi, barátom. Most hoznak neked ruhát, és hazatérsz.
-- Honnan jövök? És te honnan jössz? -- A beteg ember fáradt és színtelen hangján beszél.
-- Én a Galileai-tengertől jövök.
-- És honnan ismersz engem? Miért segítesz rajtam? Hogy hívnak?
Odaérkeznek az emberek egy ruhával, amit ráadnak a csodásan meggyógyultra. Odaér egy szegény öregasszony is, aki sír, és szívére öleli a meggyógyultat.
-- Fiam!
-- Mama! Miért hagytál el engem oly sokáig?
Az öregasszony még erősebben sír, csókolgatja és simogatja. Talán mást is mondana neki, de Jézus int neki szemével, s az asszony azt mondja:
-- Nagyon beteg voltál, fiam! Dicsérd Istent, aki meggyógyított téged, és Messiását, aki Isten nevében cselekedett.
-- Ez? Hogy hívják?
-- A galileai Jézusnak. De az Ő neve: Jóság. Csókold meg kezeit, fiam, mondd neki, hogy bocsásson meg neked azért, amit tettél és mondtál... bizonyára azért tetted, mert...
-- Igen, lázasan beszélt -- mondja Jézus, hogy megállítsa az oktalan szavakat. -- De nem te beszéltél, és én nem vagyok szigorú hozzád. Légy most jó! És tartóztasd meg magadat! -- Jézus hangsúlyozza ezeket a szavakat. A férfi zavartan lehajtja fejét.
De amitől Jézus megkíméli őt, nem kímélik meg a gazdag polgárok, akik szintén megérkeztek, köztük a farizeusokkal:
-- Szerencsés vagy! Jó számodra, hogy találkoztál azzal, aki az ördögök ura.
-- Én... megszállott? -- A férfi megijed.
Az öregasszony felcsattan:
-- Átkozottak! Bennetek nincs se részvét, se tisztelet! Sóvár és kegyetlen viperák! És te is, a zsinagóga semmirekellő vezetője! A Szent az ördögök ura!?
-- És te mit gondolsz, kinek van felettük hatalma, ha nem királyuk és atyjuk?
-- Ó, szentségtörők! Káromlók! Legyetek átko...
-- Hallgass, asszony! Légy boldog fiaddal! Ne átkozódj! Nekem nem okoznak fájdalmat vagy szomorúságot. Menjetek mindnyájan békében! A jókra áldásomat adom. Menjünk, barátaim!
-- Követhetlek téged? -- kérdezi a meggyógyult.
-- Nem. Maradj itt. Tégy tanúságot rólam, és örvendeztesd meg anyádat! Menj!
 

Jézus átmegy a kis városon, ahol egyesek éljenzik, mások suttogva kigúnyolják, és bemegy a folyó mentén lévő árnyas fák közé. Az apostolok körülveszik. Péter megkérdezi:
-- Mester, a tisztátalan lélek miért állt ennyire ellen?
-- Mert teljesen megszállta őt.
-- Mit jelent ez?
-- Idehallgassatok! Vannak, akik átadják magukat a Sátánnak, egy főbűn által ajtót nyitva neki. Vannak, akit két, három, hét főbűn által teszik ezt. Amikor valaki megnyitja lelkét a hét főbűn előtt, akkor teljesen megszállja őt a Sátán. Belép a Sátán, a fekete herceg.-- Ez a férfi még fiatal volt, hogy vehette őt birtokba a Sátán?
-- Ó, barátaim! Tudjátok, milyen úton jön a Sátán? Három jól kitaposott útja van, de ezek egyike sose hiányzik. A három út: az érzékiség, a pénz és a kevélység. Az érzékiség az, amely sose hiányzik. Előfutára a többi vágynak, amerre jár, elveti mérges magvait, és minden kivirágzik, sátáni virágszőnyegként. Ezért mondom nektek:
,,Uralkodjatok testetek vágyain!'' Ez az uralom legyen minden más uralom kezdete, úgy, amint ennek rabszolgájává válva kezdődik el minden más rabszolgaság. Az érzékiség rabszolgája rablóvá és csalóvá válik, kegyetlenné és gyilkossá lesz, hogy szolgálja urát. A hatalomvágy szomja is rokonságban áll a testtel. Nem így tűnik számotokra? Így van. Gondolkozzatok el ezen, és meglátjátok, hogy nem tévedek. A Sátán a testen keresztül lépett be az emberbe, és boldog, amikor ezt ismét megteheti. Ő, aki egy és hétszeres, hogy megszaporítsa a kisebb ördögökből álló légióit.
-- Mária Magdolnáról azt mondtad, hogy hét ördöge volt. Te mondtad, és biztos, hogy a kéjvágy ördögei voltak. Mégis nagyon könnyen megszabadítottad.
-- Igen, Júdás. Ez igaz.
-- És akkor?
-- Akkor te azt mondod, hogy feltevésem összeomlik. Nem, barátom Az a nő már szabaddá akart válni attól, aki megszállotta. Akart. Az akaraton múlik minden!

Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a sátán