Az eredeti bűnt magyarázva, mondja Jézus:
-- Lucifer angyal volt, a legszebb angyal. Tökéletes szellem, aki csak Istennél volt kevesebb. Ragyogó lényében mégis megszületett a kevélység párája, amit ő nem oszlatott szét. Sőt, melengetéssel sűrítgette. És ebből az érlelésből keletkezett a Rossz. Megvolt ez már az ember létezése előtt. Isten kivetette a Paradicsomból a Rossznak ezt az átkozott létrehozóját, a Paradicsomnak ezt a bemocskolóját. Ő
azonban megmaradt a Rossz örök létrehozójának, és nem tudván többé beszennyezni a Paradicsomot, a földet mocskolta be. Az átvitt értelmű fa a következô igazságot bizonyítja. Isten így szólt a férfihez és a nőhöz: ,,Ismerjétek meg a teremtett világ minden törvényét és titkát. De ne akarjátok erőszakkal elvenni tőlem azt a jogot, hogy az ember Teremtője legyek. Az emberi nem szaporításához elég lesz az én szeretetem, amely bennetek fog keringeni, és az
érzékiség kéjvágya nélkül, csupán tiszta szeretettől lángolva, támaszt majd az emberi nem számára új Ádámokat.
-- Lucifer angyal volt, a legszebb angyal. Tökéletes szellem, aki csak Istennél volt kevesebb. Ragyogó lényében mégis megszületett a kevélység párája, amit ő nem oszlatott szét. Sőt, melengetéssel sűrítgette. És ebből az érlelésből keletkezett a Rossz. Megvolt ez már az ember létezése előtt. Isten kivetette a Paradicsomból a Rossznak ezt az átkozott létrehozóját, a Paradicsomnak ezt a bemocskolóját. Ő
azonban megmaradt a Rossz örök létrehozójának, és nem tudván többé beszennyezni a Paradicsomot, a földet mocskolta be. Az átvitt értelmű fa a következô igazságot bizonyítja. Isten így szólt a férfihez és a nőhöz: ,,Ismerjétek meg a teremtett világ minden törvényét és titkát. De ne akarjátok erőszakkal elvenni tőlem azt a jogot, hogy az ember Teremtője legyek. Az emberi nem szaporításához elég lesz az én szeretetem, amely bennetek fog keringeni, és az
érzékiség kéjvágya nélkül, csupán tiszta szeretettől lángolva, támaszt majd az emberi nem számára új Ádámokat.
Mindent nektek adok. Csak az emberformálásnak ezt a titkát tartom fenn magamnak.'' A Sátán ezt az értelmi szüzességet akarta elvenni az embertől.
Viperanyelvével hízeleg, és cirógatja Éva tagjait és szemét, s ezáltal olyan gondolatokat és éleslátást támaszt benne, amilyeneket azelőtt nem ismert, mert nem mérgezte meg azokat a gonoszság. Éva ,,látott''. És miután látta, ki is akarta próbálni. Fölébredt a test! Ó, ha hívta volna Istent! Ha odafutott volna Hozzá, mondván:
,,Atyám! Beteg vagyok. Megsimogatott a Kígyó, és zavar támadt bennem.'' Az Atya megtisztította és meggyógyította volna leheletével, mert ahogy életet öntött belé, ugyanúgy tudott volna újra ártatlanságot önteni beléje. Ezzel elfeledtette volna vele a kígyómérget, sőt, utálatot keltett volna a Kígyó iránt. Ugyanígy történik azokban, akiket betegség támadott meg, és gyógyulásuk után ösztönös irtózatot éreznek iránta. Éva azonban nem az Atyához fordul, hanem a Kígyóhoz. Kellemes neki az az érzés. ,,Látva, hogy a fa gyümölcse jó és ehető, tekintetre szép, külsőre kellemes, leszakította, és evett belőle.'' És ,,értett''. Immár belészállt a gonoszság, hogy marja belsejét. Új szemmel látta, új füllel hallotta az oktalan állatok szokásait és hangját. És őrült vágyakozással megkívánta. Egyedül kezdte el a bűnt. Társával vitte végbe. Íme, ezért nehezedik súlyosabb ítélet a nőre. Miatta lett a férfi Istennel szemben lázadó. Miatta ismerte meg a kéjvágyat és a halált.
Viperanyelvével hízeleg, és cirógatja Éva tagjait és szemét, s ezáltal olyan gondolatokat és éleslátást támaszt benne, amilyeneket azelőtt nem ismert, mert nem mérgezte meg azokat a gonoszság. Éva ,,látott''. És miután látta, ki is akarta próbálni. Fölébredt a test! Ó, ha hívta volna Istent! Ha odafutott volna Hozzá, mondván:
,,Atyám! Beteg vagyok. Megsimogatott a Kígyó, és zavar támadt bennem.'' Az Atya megtisztította és meggyógyította volna leheletével, mert ahogy életet öntött belé, ugyanúgy tudott volna újra ártatlanságot önteni beléje. Ezzel elfeledtette volna vele a kígyómérget, sőt, utálatot keltett volna a Kígyó iránt. Ugyanígy történik azokban, akiket betegség támadott meg, és gyógyulásuk után ösztönös irtózatot éreznek iránta. Éva azonban nem az Atyához fordul, hanem a Kígyóhoz. Kellemes neki az az érzés. ,,Látva, hogy a fa gyümölcse jó és ehető, tekintetre szép, külsőre kellemes, leszakította, és evett belőle.'' És ,,értett''. Immár belészállt a gonoszság, hogy marja belsejét. Új szemmel látta, új füllel hallotta az oktalan állatok szokásait és hangját. És őrült vágyakozással megkívánta. Egyedül kezdte el a bűnt. Társával vitte végbe. Íme, ezért nehezedik súlyosabb ítélet a nőre. Miatta lett a férfi Istennel szemben lázadó. Miatta ismerte meg a kéjvágyat és a halált.
Őmiatta nem tudott többé uralkodni hármas birodalmán: szelleme birodalmán, mivel engedte, hogy a lélek ne engedelmeskedjék Istennek; erkölcse birodalmán, mert megengedte, hogy abban a szenvedélyek uralkodjanak; a test birodalmán, mivel azt az oktalan állatok ösztöntörvényéhez alacsonyította le. ,,A Kígyó vezetett félre'', jelenti ki Éva. ,,Az asszony adta nekem a gyümölcsöt, s én
ettem belőle'', mondja Ádám. A hármas vágyakozás ettől fogva ragadta magához az ember három birodalmát. E kegyetlen szörny szorításán semmi sem képes lazítani, csak a kegyelem. És ha a hűséges gyermek akarata elevenen, lobogón, erősen fölszítva tartja a kegyelmet, akkor sikerül majd megfojtania a szörnyet, és többé semmitől sem kell félnie. Nem kell tartania sem a belső zsarnokoktól, vagyis a testtôl és a szenvedélyektôl, sem a külsőktől, azaz a világtól és a világ hatalmas uraitól, sem az üldözésektől, sem a haláltól. Úgy van, ahogy Pál apostol mondja: ,,Ezek miatt mit sem aggódom: kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető Evangéliumról.'' (ApCsel 20,24)
A fa: eszköz, hogy próbára tegye gyermekeinek engedelmességét. Mi az Isten parancsa iránti engedelmesség? Jó, mert Isten csak jót parancsol. Mi az engedetlenség? Rossz, mert a lelket az engedetlenség állapotába juttatja, amelyben aztán működhet a Sátán. Éva odamegy a fához, amelyről -- ha távol tartja magát tőle -- számára jó származott volna, de rossz, ha odamegy hozzá. A gyermekes kíváncsiságtól vonzva, odamegy megnézni, mi különös van rajta. Odahúzza az oktalanság, ami Isten parancsát fölöslegesnek tünteti fel, hiszen ő erős, tiszta, az Édenkert királynéja. Az Édenkertben minden engedelmeskedik neki, és semmi sem árthat neki. Elbizakodottsága okozta romlását. Az elbizakodottság már a kevélység kovásza. A fánál ott találja a Csábítót, aki Éva tapasztalatlansága, gyönyörű szűzi tapasztalatlansága, rosszul leplezett tapasztalatlansága láttán, elénekli a hazugság dalát. ,,Azt hiszed, rossz van ebben? Nincs. Isten ezt csak azért mondta, mert azt akarja, hogy hatalma alatt rabságban tartson titeket.
A csábítás pedig folytatódott, mert hiányzott belőlük az akarat annak félbeszakítására, sőt, folytatni akarták, mert ismerni akarták azt, ami nem volt az emberé. Lám, a tiltott fa valóban halált-hozó lett az emberi nem számára. Gyümölcsöt érlelő ágain a Sátántól származó keserű tudás gyümölcse csüng. S a nőből nőstény lesz, aki -- szívében a sátáni udás kovászával -- megy megrontani Ádámot. A test lealázása, az erkölcs megrontása, a lélek megszégyenítése által megismerték a fájdalmat, és ezen kívül a kegyelemtől megfosztott lélek és a
halhatatlanságtól megfosztott test halálát is. Az Éva sebe által létrehozott szenvedés nem csillapodik, amíg az utolsó emberpár ki nem hal a földről.
Én ellenkező irányban jártam végig a két bűnös útjait. Engedelmeskedtem. Minden elképzelhető módon engedelmeskedtem. Isten azt kérte tőlem, hogy maradjak szűz. Engedelmeskedtem. Amikor megkedveltem a szüzességet, ami oly tisztává tett engem, amilyen az első nő volt, mielőtt a Sátánt megismerte, Isten azt kérte tőlem, legyek hitves. Engedelmeskedtem, és a házasságot a tisztaságnak arra a fokára emeltem, amelyen Isten elgondolásában volt, amikor megteremtette a két Elsőt. Meg voltam győződve, hogy a házasságban a magányosság lesz a sorsom és az, hogy szent terméketlenségem miatt megvetnek az emberek.
ettem belőle'', mondja Ádám. A hármas vágyakozás ettől fogva ragadta magához az ember három birodalmát. E kegyetlen szörny szorításán semmi sem képes lazítani, csak a kegyelem. És ha a hűséges gyermek akarata elevenen, lobogón, erősen fölszítva tartja a kegyelmet, akkor sikerül majd megfojtania a szörnyet, és többé semmitől sem kell félnie. Nem kell tartania sem a belső zsarnokoktól, vagyis a testtôl és a szenvedélyektôl, sem a külsőktől, azaz a világtól és a világ hatalmas uraitól, sem az üldözésektől, sem a haláltól. Úgy van, ahogy Pál apostol mondja: ,,Ezek miatt mit sem aggódom: kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető Evangéliumról.'' (ApCsel 20,24)
A Szűzanya megjegyzései ezzel kapcsolatban:
,,Öröm töltött el, hogy boldoggá tettem Istent: a hívő ember öröme ez, a boldoggá tett Isten miatt. Ó, levenni Isten szívéről az Éva engedetlensége által okozott keserűséget! Jézusom megmagyarázta, miféle bűnnel szennyezte be magát az elsô Emberpár. Ezt a vétket azzal semmisítettem meg, hogy a fölemelkedés érdekében az ő lecsúszásuk szakaszain ellenkező irányban haladtam végig. A bűn oka az engedetlenségben rejlett. ,,Ne egyetek arról a fáról, és ne is érintsétek'' -- mondta az Úristen. Azonban a férfi és a nő, a teremtett világ királyai -- akik azon az egy fán kívül mindent megérinthettek, és mindenről ehettek, mivel Isten nem akarta őket alacsonyabb-rendűvé tenni az angyaloknál -- nem törődtek ezzel a tilalommal.
,,Öröm töltött el, hogy boldoggá tettem Istent: a hívő ember öröme ez, a boldoggá tett Isten miatt. Ó, levenni Isten szívéről az Éva engedetlensége által okozott keserűséget! Jézusom megmagyarázta, miféle bűnnel szennyezte be magát az elsô Emberpár. Ezt a vétket azzal semmisítettem meg, hogy a fölemelkedés érdekében az ő lecsúszásuk szakaszain ellenkező irányban haladtam végig. A bűn oka az engedetlenségben rejlett. ,,Ne egyetek arról a fáról, és ne is érintsétek'' -- mondta az Úristen. Azonban a férfi és a nő, a teremtett világ királyai -- akik azon az egy fán kívül mindent megérinthettek, és mindenről ehettek, mivel Isten nem akarta őket alacsonyabb-rendűvé tenni az angyaloknál -- nem törődtek ezzel a tilalommal.
A fa: eszköz, hogy próbára tegye gyermekeinek engedelmességét. Mi az Isten parancsa iránti engedelmesség? Jó, mert Isten csak jót parancsol. Mi az engedetlenség? Rossz, mert a lelket az engedetlenség állapotába juttatja, amelyben aztán működhet a Sátán. Éva odamegy a fához, amelyről -- ha távol tartja magát tőle -- számára jó származott volna, de rossz, ha odamegy hozzá. A gyermekes kíváncsiságtól vonzva, odamegy megnézni, mi különös van rajta. Odahúzza az oktalanság, ami Isten parancsát fölöslegesnek tünteti fel, hiszen ő erős, tiszta, az Édenkert királynéja. Az Édenkertben minden engedelmeskedik neki, és semmi sem árthat neki. Elbizakodottsága okozta romlását. Az elbizakodottság már a kevélység kovásza. A fánál ott találja a Csábítót, aki Éva tapasztalatlansága, gyönyörű szűzi tapasztalatlansága, rosszul leplezett tapasztalatlansága láttán, elénekli a hazugság dalát. ,,Azt hiszed, rossz van ebben? Nincs. Isten ezt csak azért mondta, mert azt akarja, hogy hatalma alatt rabságban tartson titeket.
Azt hiszitek, királyok vagytok? Annyira se vagytok szabadok, mint egy vadállat. A vadállatoknak meg van engedve, hogy igazi szeretettel szeressék egymást. Nektek nincs. A vadállatnak meg van engedve, hogy teremtő legyen, mint Isten. Az állat fiakat fog nemzeni, és örömmel látja majd családja szaporodását. Ti nem. Tőletek megtagadta ezt az örömöt. Akkor hát mire volt jó, hogy férfivé és nővé alkotott titeket? Legyetek istenek! Nem tudjátok, micsoda öröm kettőnek
lenni egyetlen testben, amely abból egy harmadikat, és még sok-sok harmadikat teremt? Ne higgyetek Isten ígéreteinek, amelyek szerint örömötök lesz majd utódaitokban, és látni fogjátok, hogy fiaitok új családokat teremtenek maguknak, s ezekért elhagyják apjukat és anyjukat. Az élet árnyképeit adta nektek: az igazi élet viszont az élet törvényeinek megismerését jelenti. Akkor majd istenekhez hasonlók lesztek, és így szólhattok Istenhez: 'Veled egyenlők vagyunk!'''
lenni egyetlen testben, amely abból egy harmadikat, és még sok-sok harmadikat teremt? Ne higgyetek Isten ígéreteinek, amelyek szerint örömötök lesz majd utódaitokban, és látni fogjátok, hogy fiaitok új családokat teremtenek maguknak, s ezekért elhagyják apjukat és anyjukat. Az élet árnyképeit adta nektek: az igazi élet viszont az élet törvényeinek megismerését jelenti. Akkor majd istenekhez hasonlók lesztek, és így szólhattok Istenhez: 'Veled egyenlők vagyunk!'''
A csábítás pedig folytatódott, mert hiányzott belőlük az akarat annak félbeszakítására, sőt, folytatni akarták, mert ismerni akarták azt, ami nem volt az emberé. Lám, a tiltott fa valóban halált-hozó lett az emberi nem számára. Gyümölcsöt érlelő ágain a Sátántól származó keserű tudás gyümölcse csüng. S a nőből nőstény lesz, aki -- szívében a sátáni udás kovászával -- megy megrontani Ádámot. A test lealázása, az erkölcs megrontása, a lélek megszégyenítése által megismerték a fájdalmat, és ezen kívül a kegyelemtől megfosztott lélek és a
halhatatlanságtól megfosztott test halálát is. Az Éva sebe által létrehozott szenvedés nem csillapodik, amíg az utolsó emberpár ki nem hal a földről.
Én ellenkező irányban jártam végig a két bűnös útjait. Engedelmeskedtem. Minden elképzelhető módon engedelmeskedtem. Isten azt kérte tőlem, hogy maradjak szűz. Engedelmeskedtem. Amikor megkedveltem a szüzességet, ami oly tisztává tett engem, amilyen az első nő volt, mielőtt a Sátánt megismerte, Isten azt kérte tőlem, legyek hitves. Engedelmeskedtem, és a házasságot a tisztaságnak arra a fokára emeltem, amelyen Isten elgondolásában volt, amikor megteremtette a két Elsőt. Meg voltam győződve, hogy a házasságban a magányosság lesz a sorsom és az, hogy szent terméketlenségem miatt megvetnek az emberek.
S most Isten azt kérte tőlem, legyek Anya. Engedelmeskedtem. Elhittem, hogy
az, lehetséges, és hogy az a szó Istentől ered, mert hallatára béke áradt szét bennem. Nem ezt gondoltam: ,,Kiérdemeltem.'' Nem így szóltam magamban: ,,Most majd megcsodál a világ, mert hasonló vagyok Istenhez, amikor megalkotom Isten testét.'' Nem. Megsemmisültem az alázattól. Az öröm, viruló
rózsaszálként fakadt szívemből. De nyomban hegyes tövisek borították, és a fájdalom szövevénye szorította össze, mint azokat a faágakat, amelyeket körülfon a folyondárok szulákja. Jegyesem fájdalmán érzett fájdalmam: ez jelentette örvendezésem töviseit. Éva az élvezetet, a diadalt, a szabadságot akarta. Én elfogadtam a fájdalmat, a megsemmisülést, a szolgaságot. Lemondtam nyugodt életemről, jegyesem nagyrabecsülésérôl, saját szabadságomról. Semmit sem tartottam meg magamnak. Isten Szolgálóleánya lettem testemben, erkölcsömben, lelkemben. Reá bíztam magamat, de nemcsak a szűzi foganás miatt, hanem hogy Ő védelmezze meg becsületemet, vigasztalja meg jegyesemet, adja meg aztaz eszközt, amelynek segítségével őt is eljuttassam a fölmagasztosult hitvestársi állapotra, és magunkból olyan embereket formáljak, akik visszaadják a férfinek és a nőnek az elvesztett méltóságot.
az, lehetséges, és hogy az a szó Istentől ered, mert hallatára béke áradt szét bennem. Nem ezt gondoltam: ,,Kiérdemeltem.'' Nem így szóltam magamban: ,,Most majd megcsodál a világ, mert hasonló vagyok Istenhez, amikor megalkotom Isten testét.'' Nem. Megsemmisültem az alázattól. Az öröm, viruló
rózsaszálként fakadt szívemből. De nyomban hegyes tövisek borították, és a fájdalom szövevénye szorította össze, mint azokat a faágakat, amelyeket körülfon a folyondárok szulákja. Jegyesem fájdalmán érzett fájdalmam: ez jelentette örvendezésem töviseit. Éva az élvezetet, a diadalt, a szabadságot akarta. Én elfogadtam a fájdalmat, a megsemmisülést, a szolgaságot. Lemondtam nyugodt életemről, jegyesem nagyrabecsülésérôl, saját szabadságomról. Semmit sem tartottam meg magamnak. Isten Szolgálóleánya lettem testemben, erkölcsömben, lelkemben. Reá bíztam magamat, de nemcsak a szűzi foganás miatt, hanem hogy Ő védelmezze meg becsületemet, vigasztalja meg jegyesemet, adja meg aztaz eszközt, amelynek segítségével őt is eljuttassam a fölmagasztosult hitvestársi állapotra, és magunkból olyan embereket formáljak, akik visszaadják a férfinek és a nőnek az elvesztett méltóságot.
Elfogadtam az Úr akaratát a magam, jegyesem és Gyermekem számára. ,,Igen''-t mondtam mindhármunk nevében, mert biztos voltam abban, hogy Isten nem hazudtolja meg ígéretét, hanem segítségemre siet hitvesi fájdalmamban,
amikor vétkesnek ítélnek, és anyai fájdalmamban, hisz tudom, azért szülök, hogy Fiamat a fájdalomra adjam. Igent mondtam. Igent. És ez elég. Ez az igen megsemmisítette Éva ,,nem''-ét Isten parancsára. ,,Igen, Uram, amint te akarod. Megismerem azt, amit te akarsz. Úgy élek, amint te akarod. Örülni fogok, ha te
akarod. Szenvedek attól, amitől te akarod. Igen, mindig igen, Uram, attól a pillanattól kezdve, amelyben sugarad Anyává tett engem, addig a pillanatig, amikor magadhoz szólítasz. Igen, mindig igen. Állandó igen a test minden jó szavára, minden jó erkölcsi szenvedélyre. Mintegy gyémánt talapzaton állva, lelkem szárny nélkül is hozzád repül, szolgálva téged az örömben, szolgálva a fájdalomban. Csak te mosolyogj, Istenem! Légy boldog! A bűn le van győzve. El van véve, megsemmisült. Sarkam alatt fekszik, könnyeimmel mostam le, engedelmességemmel semmisítettem meg. Méhemből születik majd az új Fa, amely hordozza a gyümölcsöt, amely megismer majd minden rosszat azáltal, hogy önmagában elszenvedi, és megad minden jót. Ehhez jöhetnek az emberek, és boldog leszek, ha megismerik, még akkor is, ha nem gondolnak arra, hogy Ő tőlem születik. Csak az emberek üdvözüljenek, és Istent szeressék! Ezért Szolgálóleánya termőfölddé teszi magát, amelyen egy fa nő ki, egy lépcső a felmenetelhez. Mindig szükség van arra, hogy tudjunk lépcsőkké lenni, hogy mások rajtunk felmehessenek Istenhez. Nem számít, hogy lábbal taposnak, csak
érjenek el a Kereszthez. Szívünk az emberek lába alatt, hogy a megváltottak száma növekedjék, és Jézusom vére ne omoljék hiába, hanem meghozza gyümölcsét. Íme, Isten Szolgálóleányának sorsa.'' M 1,71-75.
amikor vétkesnek ítélnek, és anyai fájdalmamban, hisz tudom, azért szülök, hogy Fiamat a fájdalomra adjam. Igent mondtam. Igent. És ez elég. Ez az igen megsemmisítette Éva ,,nem''-ét Isten parancsára. ,,Igen, Uram, amint te akarod. Megismerem azt, amit te akarsz. Úgy élek, amint te akarod. Örülni fogok, ha te
akarod. Szenvedek attól, amitől te akarod. Igen, mindig igen, Uram, attól a pillanattól kezdve, amelyben sugarad Anyává tett engem, addig a pillanatig, amikor magadhoz szólítasz. Igen, mindig igen. Állandó igen a test minden jó szavára, minden jó erkölcsi szenvedélyre. Mintegy gyémánt talapzaton állva, lelkem szárny nélkül is hozzád repül, szolgálva téged az örömben, szolgálva a fájdalomban. Csak te mosolyogj, Istenem! Légy boldog! A bűn le van győzve. El van véve, megsemmisült. Sarkam alatt fekszik, könnyeimmel mostam le, engedelmességemmel semmisítettem meg. Méhemből születik majd az új Fa, amely hordozza a gyümölcsöt, amely megismer majd minden rosszat azáltal, hogy önmagában elszenvedi, és megad minden jót. Ehhez jöhetnek az emberek, és boldog leszek, ha megismerik, még akkor is, ha nem gondolnak arra, hogy Ő tőlem születik. Csak az emberek üdvözüljenek, és Istent szeressék! Ezért Szolgálóleánya termőfölddé teszi magát, amelyen egy fa nő ki, egy lépcső a felmenetelhez. Mindig szükség van arra, hogy tudjunk lépcsőkké lenni, hogy mások rajtunk felmehessenek Istenhez. Nem számít, hogy lábbal taposnak, csak
érjenek el a Kereszthez. Szívünk az emberek lába alatt, hogy a megváltottak száma növekedjék, és Jézusom vére ne omoljék hiába, hanem meghozza gyümölcsét. Íme, Isten Szolgálóleányának sorsa.'' M 1,71-75.
Forrás: Valtorta Mária- Jézus és a sátán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.