Jézus a Szűzanyáról, az "Új Éváról"

Máriának meg kell semmisítenie Évát

Jézus magyarázata:

-- A Jézus-Mária pár ellentéte az Ádám-Éva párnak. Feladata, hogy megsemmisítse mindazt, amit Ádám és Éva művelt, és visszavigye az emberiséget arra a pontra, amelyen megteremtésekor volt: gazdag a kegyelemben és minden ajándékban, amelyet a Teremtőtől kapott. Az emberiség a Jézus-Mária pár műve által teljes újjáalakuláson ment keresztül. Így Jézus és Mária váltak az emberiség új fejévé. Teljesen megszűnt az előző idő. Az ember ideje és története attól a pillanattól számítódik, amelyben az új Éva a teremtés megfordítása által az Úristen műve által az új Ádámot adja sértetlen méhéből.
De ahhoz, hogy az első kettő művét megsemmisítsék, ennek a két Másodiknak mindenben az ellenkező módon kellett működniük, mint az első kettő tette. Az első kettő okozta a halálos gyengeséget, az állandó megcsonkulást, elszegényedést, sőt: a lelki ínséget -- mert Ádám és Éva bűne után mindentől meg lettek fosztva, amit Isten nekik ajándékozott a Szent, Örök Atya végtelen gazdagságából. Azért a tökéletességig kell vinni az engedelmességet, amely megsemmisül, feláldozza magát a testben, az érzelmekben, a gondolatban, az akaratban, elfogadva mindent, amit csak Isten kíván. A tökéletes tisztaságig kell vinni a tisztaságot. 

Mi volt a test a mi számunkra, a két tiszta számára? Vízfátyol a diadalmas lélek felett, a szél simogatása a lelki király felett, kristály, amely elszigeteli a lelki urat, és nem rontja meg, indítás, amely felemel, és nem teher, ami lenyom. Ez volt a test számunkra. Könnyebb és kevésbé érezhető, mint egy vászonruha, könnyű anyag a világ és az emberfeletti én ragyogása között, eszköz annak
véghezvitelére, amit Isten akart. Semmi más. Szerettünk? Minden bizonnyal! A ,,tökéletes szeretet'' volt a miénk. Emberek, nem szeretet az érzékek éhezése, ami titeket testi vágyakkal és kielégüléssel tölt el. Az bujaság. Nem több. Annyira igaz ez, hogy így szeretve -- ti ezt szeretetnek képzelitek -- nem tudtok részvéttel lenni, segíteni egymást, megbocsátani egymásnak. Mi akkor a ti szeretetetek? Gyűlölet. Rögeszmékben szenvedő őrület, amely arra ösztönöz titeket, hogy inkább szeressétek a rothadt ételek ízét, mint az egészségesét, a választékos érzelmek erősítő táplálékát. A mi szeretetünk tökéletes volt. Mi tökéletesen tiszták voltunk. Ez a szeretet átölelte Istent az égben és vele egyesült, amint az ágak egyesülnek az őket tápláló törzzsel, kiterjedt és felszállt nyugalmat, menedéket, táplálékot, vigasztalást adva a földön annak lakóinak. Senki sem volt kizárva ebből a szeretetből. Sem a hozzánk hasonlók, sem az
alattunk állók, sem a természet növényei, sem a vizek, sem a csillagok.

Még a gonoszok sem voltak kizárva ebből a szeretetből. Mert ők is,
jóllehet halott tagok voltak, mindig tagjai voltak a teremtett világ nagy testének, és azért -- jóllehet eltorzulva és gonoszságuktól elcsúfítva -- láttuk bennük az Úr képét, akinek képére és hasonlóságára lettek formálva.
Szerettünk örvendezve a jókkal, sírva a nem jók fölött, imádkozva a jókért, hogy még jobbakká legyenek, és minél inkább megközelítsék a Jónak a tökéletességét, aki szeret minket az égből. Imádkoztunk azokért, akik ingadoznak a jó és a rossz között, hogy megerősödjenek, és ki tudjanak tartani a szent úton. Imádkoztunk a gonoszokért, hogy a Jóság beszéljen lelkükhöz, terítse le őket esetleg hatalmának fényével, de térítse ôket Urukhoz, Istenükhöz. Úgy szerettünk, mint ahogy senki más nem képes szeretni. A tökéletesség csúcsáig hajtottuk a szeretetet, hogy szeretetünk óceánjával megtöltsük az Első szeretetlensége által
vájt szakadékot. Ôk magukat inkább szerették, mint Istent, Isten fölé akartak kerekedni azt kívánva, ami tilos volt számukra. Azért a tisztaság, engedelmesség, szeretet elszakadt a föld minden gazdagságától. A test, a hatalom, a vagyon a sátán hármasa ellentéte Isten hármas hitének, reményének és szeretetének. A gyűlölet, a bujaság, a harag, a kevélység, a négy bűnös szenvedély, ellentéte a négy szent erénynek: a lelkierőnek, mérsékletességnek, igazságosságnak és az okosságnak. Nekünk kellett egyesíteni állandó gyakorlattal mindazt, ami ellenkezett az Ádám-Éva pár cselekvésmódjával.

És ha végtelen jóakaratunk miatt sokszor könnyű volt ezt megtennünk, csak az Örökkévaló tudja, hányszor volt szükség hősies gyakorlásukra bizonyos pillanatokban és esetekben. Itt csak egyről akarok beszélni, Anyámról. Nem magamról. Az új Éváról, aki már leggyengédebb éveitől visszautasította a sátán cselvetéseit, hogy megízlelje a gyümölcsöt, és érezze annak ízét, ami ostobává tette Ádám társát. Az új Éva nem korlátozta magát arra, hogy visszautasította a sátánt, hanem legyőzte őt szétzúzva engedelmes akaratával, szeretetével, és nagy tisztaságával. Nem mintha a sátán nem emelné fel fejét Szűz Anyám sarka
alatt! Tajtékzik és habzik, ordít és káromkodik. De nyála lefolyik a mélybe, ordítása nem érinti a légkört, amely körülveszi az én Szentemet, aki nem érzi a sátáni bűzt, sem a démoni röhögést nem hallja, sem nem látja a csúszómászó utálatos nyálát, mert égi összhang és égi illatok táncolnak körülötte, és mert az ő szeme, amely tisztább a liliomnál, és szerelmesebb a turbékoló galambnál, csak Örök Urán nyugszik, akinek ő leánya, Anyja és Jegyese.
Amikor Káin megölte Ábelt, az anya szája átkot mondott, amit az ő Istentől elszakadt lelke sugallt neki legbensőségesebb felebarátja iránt: saját méhének fia iránt, akit a sátán megszentségtelenített, és oktalan állattá tett zavaros vágyával. És ez az átok volt a szennyfolt az emberi erkölcs birodalmában, mint ahogy Káin vétke az emberi állat birodalmának szennyfoltja volt. Vér a földön, amelyet testvéri kéz ontott. Az első vér, amely ezernyi mágnesként vonzza mindazt a vért, amit az ember keze ont az ember ereiből. Átok a földön, amely az ember szájából származik. Mintha a föld nem volna még elégségesen megátkozva az Isten ellen fellázadt ember miatt, és meg kellene ismernie a töviseket és a föld keménységét, a szárazságot, a jégesőket, fagyot és kánikulát. Annak a földnek, amit Isten tökéletesnek teremtett, hogy királyának, az embernek kellemes és szép lakóhelye legyen, amelyet az elemek tökéletesen szolgálnak. Máriának meg kell semmisítenie Évát. Mária látja a második Káint:
Júdást, és tudja, hogy az ő Jézusának Káinja. Jézus a második Ábel. Tudja, hogy ennek a második Ábelnek a vérét ez a Káin eladta, és ki fogják ontani. De nem átkozza el. Szeret és megbocsát. Szeret és visszahív.

Ó, a Vértanú Máriának Anyasága! Fenséges Anyaság épp annyira, amennyire szűzi és isteni. Ezt az utóbbit Isten adta neked ajándékul. De az elsőt, te, szent Anya, Társmegváltó, te adtad ajándékul, mert te, egyedül te tudtad abban az órában, az ostorcsapásoktól megtört szívvel, amelyek megtörték az én testemet, mondani Júdásnak azokat a szavakat. Te, egyedül csak te tudtál abban az órában, amikor már érezted a keresztet, amint széthasítja szívedet, szeretni és megbocsátani. Mária: az új Éva. Ő tanít titeket az új vallásra, amely arra ösztönzi a szeretetet, hogy bocsásson meg annak, aki megöli fiát. Ne legyetek
olyanok, mint Júdás, aki bezárja ez előtt a Kegyelem Tanítónője előtt a szívét, és elcsüggedve mondja: ,,Ő nem képes megbocsátani nekem'', kétségbe vonva az Igazság Anyjának szavát, és azért az én szavaimat, amelyekkel mindig ismételtem, hogy üdvözíteni jöttem, és nem elpusztítani. Megbocsátani annak, aki bűnét bánva jött hozzám. Mária: új Éva, és ő is új fiat kapott Istentől ,,a Káin által megölt Ábel helyébe''. De azt nem az állati örömnek egy órájában kapta, amely az érzék gőzeivel eltompítja a fájdalmat és a fáradtságot. A teljes fájdalom órájában kapta azt, a kereszt lábánál, a Haldokló halálhörgése közepette, aki az ő Fia volt, az istengyilkos tömeg káromlásai közepette, meg nem érdemelt és teljes lehangoltságban, mert még Isten sem vigasztalta meg őt többé. Az új élet az emberiség és az egyes emberek számára Máriától kezdődött. A ti iskolátok az ő erénye és életmódja. És üdvösségtek az ő fájdalmában van, amelynek sokféle arca között van az is, hogy megbocsát Fia gyilkosának.

Forrás: Valtorta Mária- Mária élete