A sátán háborúja Isten ellen

Az elmúlt 20 évszázadban mindenkihez intéztem szavamat, de nagyon soka farizeus, aki nem akarja elfogadni. A világ megy saját békéje felé. Ami nem az én békém. Mert az én békém az életszentség és az igazságosság békéje. A világé pedig az erőszaké és a romlottságé. Rettenetes, nemde, az ami történt és történik?! Emlékezetetekbe idézem első diktálásaimat. Mindig mondtam, hogy ez

nem a népek háborúja volt, hanem a Sátáné Isten ellen. Az Antikrisztus eljövetelét előkészítô háborúk egyike, akinek most itt vannak előfutárai. Mindig mondtam, hogy a Sátán háborút indít a lelkek ellen, a testet sújtó rettenetes dolgok által, és hogy sokan engednek majd neki, mert az emberek lelkét többé nem a kegyelem és a hit táplálja, ezért nagyon gyenge a bűnnel szemben. Mondtam, hogy angyalaim, a jók áldozatai miatt, küzdeni fognak, hogy meggátolják az ördögök általános aratását az emberi nemben.

Mondtam, főleg az olaszok esetében, hogy ha nem tudták helyesen felhasználni az első kegyelmet,és miután istenként imádtak egy embert, aki bálványnál is kevesebb, és az állat szolgai alázatával szolgálták őt, átvették kegyetlen módszereit, akkor majd leszáll a büntetés. Mert a kegyelem erőfeszítést érdemel az embertől a jó irányában és nem a gonoszság felé. És ti élveztetek, átkoztatok, gyűlöltetek. Kis mestereteknek és az ő legbensőségesebb barátainak Júdásaivá váltatok. Tegnap, csak tegnap, leborultatok, mint a rabszolgák. Ma már kinyújtott és átkozódó öklökkel és ragadozó karmokkal igyekeztek magatokhoz

ragadni azt, amit tegnap fájdalommal láttatok mások birtokában. Mondtam, hogy ez a büntetés az egész országban rettenetes lesz. Borzalom, amire gondolni is lázas lidércnyomásnak tűnt számotokra. Látjátok, hogy igaz volt? De megjavultok? Az én időm farizeusai, írástudói, szadduceusai kézzel tapintották

ismételt bűneik gyümölcsét. A megalázott, üldözött, leigázott, szétszórt Izrael sírva mondta: ,,Íme a büntetés azért, mert többé nem igazi gyermekei voltunk Istennek.'' Mégis a vezetők közül senki, vagy legfeljebb nagyon kevesen tértek meg hozzám. 

Mindent felhasználtam, hogy felrázzam őket: hívtam, keserű szemrehányásokat tettem, kedvesen és szigorúan, leereszkedve és kérlelhetetlenül, mosolyogva és

szomorúan, készen a csodatevésre vagy érzéketlenül csodakívánásuk előtt. Nem értem el mást, csak még mélységesebb, még teljesebb üzérkedésüket a Sátánnal, egészen addig, míg eljutottak a próféták lábbal taposásáig, tagadva, hogy én a Krisztus vagyok, amint a tettek mutatták, megerősítve a jövendöléseket. Végül megölték a Krisztust, az Isten Igéjét. Most ugyanez történik. Nagyban, a kicsiben, társadalmilag vagy egyénileg, 90%-uk úgy él, mint az akkori farizeusok, és ugyanolyan módon viselkedik. Érdekek, kevélység, keményszívűség, fajtalanság, kapzsiság, torkosság, ez az önzés minden fajtája képezi alapját a ti életeteknek és törvényét a ti cselekedeteiteknek. Nem borzaszt el titeket Izmael keményszívűsége. Ugyanazt teszitek ti is, azzal, akire már nincs szükségetek. Kihalt bennetek az Isten és a felebarát szeretete. Csak önmagatokat szeretitek. De most én mondom: az istenszeretet, amit nem akartok, kiárad éppen azokra, akiket ti megvettek, elhagytok, kinevettek, miután

kihasználtátok őket. 

Ezek azok, akiket csak az istenszeretet éltet, és akik Istent jobban szeretik, mint önmagukat, és akik jobban szeretnek titeket, mint önmagukat. Szeretnek titeket úgy, amint Isten szeret, segítve titeket lélekben és anyagiakban. Ti nem tudtok semmit, nem értetek meg semmit, nem kértek semmit. De Isten tudja, látja, megígérte anélkül, hogy kérnék. Tudja, mert felettetek van még a fenséges irgalom. Miattuk, e szeretetteljesek miatt, akik szeretnek engem és titeket, és a szeretetet teszik meg életük céljának. Nem olyanokért, mint ti. Hanem azért, hogy előttem kedves dolgot cselekedjenek. Tudjátok-e, mennyi könny, mennyi szenvedés, mennyi vezeklés, mennyi áldozat az ára annak, hogy ti léteztek? Azt hiszitek, hogy az anyától kaptátok életeteket, aki megszült titeket, és az atyától, aki nektek kenyeret adott. Igen. Ha az állatok módjára számítjátok, általuk van

életetek. De az Élet, az igazi Élet, ezeknek a tevékenysége által folytatódik számotokra azért, hogy időt adjon nektek a megtérésre. És sokan közületek azért nem halnak meg örökre, mert ezek a hősök, akiket ti nem ismertek, közétek és Isten közé állnak, felemelt karokkal, elfordítják az isteni büntetéseket, és Ő átömleszt belétek egy keveset abból a lelki vérből -- belétek, akik meg vagytok mérgezve az erkölcsi betegségektől -- amely a nagy titokzatos Testben kering, és amely a kegyelem vére.

 De az ő feláldozott énjük szitáján keresztül, amely megszűri ezt a jót, nektek, gonoszoknak. Szigorú diktálás. Fájdalmat okoz nekem, az én kis Jánosom miatt. De egy simogatással megvigasztalom őt. Ezzel: Akkor is, ha mindenki elhagyna téged, én megmaradok neked. Akkor is, ha mindenki elfelejtene téged, én emlékezem rád. Akkor is, ha mindenki gyűlölne téged; én szeretlek. Látod, miképpen segítlek anyagilag is, a testi erőkkel, amikor itt van az ideje? Te az én kezemben vagy, szeretett és értékes eszközként. Ne félj!

Élj küldetésedben és küldetésedért. Tégy úgy, mint azok a gyermekek, akiknek egy kis játékot adnak, amely csodálatos dolgokat mutat, ha szemükhöz tartják lencséjét, de ami csak egy fekete doboz, ha nem néznek bele. Te maradj, szemedet rám szögezve és küldetésedben. A világ körülötted van. Körülötted kell maradnia. De benned nem. Add a világnak, a szegény, tudatlan és vak világnak, a tanításokat és a világosságot, amelyek hozzád jönnek az én világomból. Ha te láthatnád, milyen Ég van a te munkád körül!...

Ah! Milyen boldog leszel, amikor felfogod majd, hogy mindörökre az én világomban vagy, és megérkezve oda a szegény világból, anélkül, hogy észrevetted volna, átmész egy látomásból a valóságba, mint egy kisded, aki a mamájáról álmodik, és aki felébredve látja, hogy mamája a szívéhez szorítja. Így fogok tenni veled. Légy jó, türelmes, szeretetteljes, és ne félj! Az én békémet adom neked, és bôségesen adom neked ma, Mária nevének ünnepén.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a sátán