Amikor a 72 tanítvány visszatér első küldetéséből, boldogan számolnak
be:
-- Tudod, Mester, hogy nemcsak a betegségek, hanem még az ördögök is
engedelmeskedtek nekünk, neved ereje által? Mily nagy dolog, Mester! Mi, mi, szegény emberek, csupán, mert te küldtél minket, meg tudtuk szabadítani az embert az ördög szörnyű hatalmától!... -- És sok esetet beszélnek el, amely itt vagy ott történt. Csak egy emberről mondják:
-- Hozzátartozói, jobban mondva, anyja és a szomszédok, erőszakkal hozták elénk. De az ördög kigúnyolt minket: ,,Az ő akaratából tértem vissza ide, miután a názáreti Jézus kiűzött innen engem, és nem is hagyom el többé, mert ő engem jobban szeret, mint a ti Mestereteket, és újra megkeresett''. És hirtelenül, fékezhetetlen erővel, kiszakította az embert annak kezéből, aki tartotta, és letaszította egy meredek sziklafalról. Szaladtunk megnézni, szétroncsolódott-e. Ó, dehogy! Úgy futott, mint egy fiatal gazella, és olyan káromlásokat és maró szavakat mondott, amelyek igazán nem e világról valók... Anyja szánalomra
indított minket... De ő! De ő! Ó, hát így tud tenni az ördög?
-- Így, és még ennél inkább is -- mondja búsan Jézus.
-- Talán, ha te ott lettél volna...
-- Nem. Én megmondtam annak az embernek: ,,Menj, és ne akarj visszaesni bűnödbe!'' Ő akart. Tudta, hogy a Rosszat akarja, mégis akarta. Elveszett. Más az, ha valakit előzetes tudta nélkül száll meg az ördög, és más, ha valaki engedi magát megszállni, noha tudja, hogy ha így tesz, újra eladja magát az ördögnek. De ne beszéljetek róla! Ő már végérvényesen lemetszett tag. Ő a Rossz önkéntese. Dicsérjük inkább az Urat a nektek adott győzelmekért. Én ismerem a vétkes ember nevét, és ismerem a megszabadítottak nevét is. Láttam a Sátánt: mint a villám, bukott le az égből, az én nevemmel egyesített érdemetek folytán. Mert én láttam áldozataitokat, imáitokat és azt a szeretetet, amellyel közeledtetek a szerencsétlenekhez, hogy megtegyétek azt, aminek megtételét parancsoltam nektek. Szeretettel végeztétek, és Isten megáldott titeket. Mások is megteszik majd, amit ti tesztek, de szeretet nélkül. Nem is érnek el megtéréseket... De ne azért örvendjetek, mert legyőztétek a szellemeket, hanem azért, mert nevetek fel van jegyezve az égben. Soha ne töröljétek ki onnan!
be:
-- Tudod, Mester, hogy nemcsak a betegségek, hanem még az ördögök is
engedelmeskedtek nekünk, neved ereje által? Mily nagy dolog, Mester! Mi, mi, szegény emberek, csupán, mert te küldtél minket, meg tudtuk szabadítani az embert az ördög szörnyű hatalmától!... -- És sok esetet beszélnek el, amely itt vagy ott történt. Csak egy emberről mondják:
-- Hozzátartozói, jobban mondva, anyja és a szomszédok, erőszakkal hozták elénk. De az ördög kigúnyolt minket: ,,Az ő akaratából tértem vissza ide, miután a názáreti Jézus kiűzött innen engem, és nem is hagyom el többé, mert ő engem jobban szeret, mint a ti Mestereteket, és újra megkeresett''. És hirtelenül, fékezhetetlen erővel, kiszakította az embert annak kezéből, aki tartotta, és letaszította egy meredek sziklafalról. Szaladtunk megnézni, szétroncsolódott-e. Ó, dehogy! Úgy futott, mint egy fiatal gazella, és olyan káromlásokat és maró szavakat mondott, amelyek igazán nem e világról valók... Anyja szánalomra
indított minket... De ő! De ő! Ó, hát így tud tenni az ördög?
-- Így, és még ennél inkább is -- mondja búsan Jézus.
-- Talán, ha te ott lettél volna...
-- Nem. Én megmondtam annak az embernek: ,,Menj, és ne akarj visszaesni bűnödbe!'' Ő akart. Tudta, hogy a Rosszat akarja, mégis akarta. Elveszett. Más az, ha valakit előzetes tudta nélkül száll meg az ördög, és más, ha valaki engedi magát megszállni, noha tudja, hogy ha így tesz, újra eladja magát az ördögnek. De ne beszéljetek róla! Ő már végérvényesen lemetszett tag. Ő a Rossz önkéntese. Dicsérjük inkább az Urat a nektek adott győzelmekért. Én ismerem a vétkes ember nevét, és ismerem a megszabadítottak nevét is. Láttam a Sátánt: mint a villám, bukott le az égből, az én nevemmel egyesített érdemetek folytán. Mert én láttam áldozataitokat, imáitokat és azt a szeretetet, amellyel közeledtetek a szerencsétlenekhez, hogy megtegyétek azt, aminek megtételét parancsoltam nektek. Szeretettel végeztétek, és Isten megáldott titeket. Mások is megteszik majd, amit ti tesztek, de szeretet nélkül. Nem is érnek el megtéréseket... De ne azért örvendjetek, mert legyőztétek a szellemeket, hanem azért, mert nevetek fel van jegyezve az égben. Soha ne töröljétek ki onnan!
Forrás: Valtorta Mária- Jézus és a sátán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.