Jézus a feltámadás után édesanyjával

Mária még mindig a földre borulva imádkozik szobájában, jeruzsálemi szállásán. Hirtelen kinyílik az ablak és az első napsugárral együtt belép rajta Jézus.
A zajra Mária felemeli fejét, és meglátja tündöklő Fiát, aki szép, végtelenül szebb, mint szenvedése előtt. Mosolyog, él, fényesebb a napnál, fényből szőtt fehér ruhába van öltözve, és feléje közeledik.
Mária feltérdel, kezét keresztbe teszi a mellén, egyszerre sírva és nevetve mondja:
-- Uram, Istenem!
Így szemléli elragadtatva könnyben úszó arcával, amely megbékélt, nyugodt, mosolyog.Ő azonban nem szolgálóleányként térdenállva akarja látni Mamáját.
Hívja, kitárva feléje kezét, amelynek sebeiből fény árad, még ragyogóbbá téve fénylő testét:
-- Mama!
De ez nem a szenvedés előtti elbúcsúzás szomorú hangja, sem pedig a Kálváriára menet találkozásánál vagy a haláltusában kiejtett szó, hanem diadalkiáltás, az öröm, a felszabadulás, az ünneplés, a szeretet és a hála hangja. És lehajol Mamájához, aki nem meri megérinteni Őt. Kezét könyöke alá teszi és talpra állítja, szívéhez szorítja, és megcsókolja. Mária ekkor felfogja, hogy nem látomást lát, hogy Fia valóban feltámadt, hogy ez az ő Jézusa, a Fia, aki továbbra is fiúi szeretettel szereti őt. Egy kiáltással a nyakába ugrik, átöleli, csókolja, nevetve sír. Megcsókolja a homlokán, ahol nincsenek többé sebek, a fején, amely többé nem véres, ragyogó szemén, meggyógyult arcán, többé már nemdagadt száján. Utána megragadja a kezét, megcsókolja kézfejét és tenyerét, a ragyogó sebeket, és hirtelen lehajol a lábához, felemeli róla a ruhát és megcsókolja. Utána feláll, nézi, de nem meri... De Ő mosolyog és megérti. Feltárja ruháját mellén és azt mondja:
-- És ezt nem csókolod meg, Mama, ezt, ami oly fájdalmat okozott neked, és amit egyedül te vagy méltó megcsókolni? Csókolj meg a szívemen, Mama! A te csókod eltávolítja szenvedésemnek utolsó emlékét, és megadja nekem azt az örömöt, ami még hiányzik feltámadásom öröméből.

És Jézus keze közé veszi Anyjának arcát és ajkát oldalsebéhez közelíti, amelyből a legragyogóbb fény árad ki. Mária arcát dicsfénnyel vonja be ez a fény. Ő csókolja, csókolja, miközben Jézus simogatja őt. Olyan, mint a szomjúságtól gyötrődő ember, aki forrásból iszik, issza belőle az életet, amely eltávozott belőle.
Most Jézus beszélni kezd:
-- Mama, minden befejeződött. Most már nem kell többé siratnod Fiadat. A próba végetért. A megváltás eljött. Mama, köszönöm, hogy megfogantál, felneveltél, segítettél életemben és halálomban. Éreztem hozzám küldött imáidat. Azok adtak nekem erőt a szenvedésben, azok voltak társaim földi és földöntúli utaimon. Velem jöttek a keresztre és a limbusba. Tömjénként a Főpap előtt mentek... az égbe... Meghallgatást nyertek az Atyánál és a Szentléleknél... Megismerték azokat a pátriárkák és az új szentek... és az ő hálájukat közvetítem
feléd, Mama, szüleid csókjával és József áldásával együtt. Az egész ég hozsannát zeng neked, Anyám, Szent Mama! Ez a hozsanna örökké tart! Nem olyan hazug, mint amit néhány nappal ezelőtt nekem énekeltek.

Most emberi ruhámban megyek Atyámhoz. Az égnek látnia kell a Győztest emberi ruhájában, amellyel legyőzte az emberek bűnét. De utána még eljövök. Meg kell erősítenem azok hitét, akik még nem hisznek, és akiknek hinniük kell, hogy másokat is segíthessenek a hitben, meg kell erősítenem a félénkeket, akiknek nagy erőre van szükségük ahhoz, hogy ellenállhassanak a világnak.
Utána fölmegyek majd a mennybe. De nem hagylak egyedül téged, Mama!... Tied leszek a Szentségben, oly igazán, mint akkor, amikor engem hordoztál. Sose leszel egyedül.
...Többé nem leszek elválasztva az Atyától. Te sem leszel többé elválasztva a Fiútól. És a Fiúval együtt birtokában leszel Szentháromságunknak. Élő égként a földön hordozod majd a Szentháromságot az emberek között, és megszenteled az Egyházat, te, a Papok Királynője és a Keresztények Anyja. Utána eljövök, hogy magammal vigyelek. És többé nem én leszek tebenned, hanem te Énbennem, Országomban, hogy még szebbé tedd a mennyországot. Mama, add csókodat áldásként, és vedd békémet társadként. Isten veled!

Forrás: Valtorta Mária-Mária élete