Az igazságtalan bíró (Lk 18, 1-8)

Jézus a jeruzsálemi templomban imádkozik a zsidók udvarában, és utána azt elhagyva, egy oszlophoz támaszkodva figyeli az embereket... akik viszont Őt tartják szemmel.

A zsidók udvara felől jön egy férfi és egy asszony, akik noha nem sírnak, arcukról lerí a nagy fájdalom. A férfi igyekszik megvigasztalni az asszonyt. De látszik, hogy ő is nagy fájdalmat érez.

Jézus feléjük megy, és részvétteljesen megkérdezi őket:

-- Mi miatt szenvedtek?

A férfi csodálkozik érdeklődésén. Talán tapintatlanságnak tartja. De Jézus oly kedvesen néz rájuk, hogy ez leszereli. Mielőtt azonban megmondaná fájdalmának okát, megkérdezi az asszonytól:

-- Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy egy rabbit érdekel egy egyszerű hívő fájdalma?

-- Mert a rabbi a te testvéred, ó ember. -- mondja neki Jézus. --

Testvéred az Úrban, és szeret téged, amint a parancsolat mondja.

-- Testvéred! Szegény földműves vagyok Sáron síkságán, Dóra közelében. Te pedig rabbi vagy!

-- A rabbi éppúgy érzi a fájdalmat, mint mindenki más. Tudom, mi a szenvedés, és meg akarlak vigasztalni titeket.

Az asszony félrehúzza egy pillanatra fátyolát, hogy Jézusra nézzen, és azt súgja férjének:

-- Mondd meg neki! Talán tud segíteni...

-- Rabbi, volt nekünk egy leányunk; van. Jelenleg még van... Tisztességesen eljegyeztük egy ifjúval, akit közös barátunk jó férjnek tartott. Hat éve házasok, és két gyermekük van házasságukból. Kettő... mert utána megszűnt a szeretet... annyira, hogy most... a férj válni akar. Lányunk sír és elemészti magát. Ezért mondtuk, hogy még van, mert hamarosan belehal fájdalmába. Mindent megpróbáltunk a férfi meggyőzésére. És sokat imádkoztunk a Magasságbelihez... De kettejük közül egyik sem hallgatott meg minket... Idezarándokoltunk ezért, és itt tartózkodtunk egy egész hónapig. Minden nap a Templomban, én az én helyemen, az asszony az övén... Ma reggel leányom egy szolgája azt a hírt hozta nekünk, hogy a férj elment Cezareába, hogy onnan válólevelet küldjön neki. Ez a válasz, amit imáinkra kaptunk...

-- Ne beszélj így, Jakab -- kéri halkan az asszony. És ezzel fejezi be: -- A rabbi megátkoz minket, mint káromlókat... És Isten megbüntet minket... Ez a mi szenvedésünk Istentől jön... És ha Ő ver minket, az annak a jele, hogy megérdemeltük -- fejezi be mély sóhajtással.

-- Nem, asszony. Én nem átkozlak meg titeket. És Isten nem büntet meg benneteket. Én biztosítalak titeket erről. De azt is mondom, hogy nem Istentől származik ez a szenvedéstek, hanem az embertől. Isten megengedi ezt, hogy titeket próbára tegyen, és leányotok férjét is. Ne veszítsétek el hiteteket, és az Úr meghallgat titeket.

-- Késő. Leányunk már el van utasítva és elvesztette becsületét, és belehal... -- mondja a férfi.

-- Sosincs késô a Magasságbeli számára. Az állhatatos imáért egy pillanat alatt meg tudja változtatni az események folyását. A szájhoz emelt serlegnél a halálnak marad még annyi ideje, hogy tőrével odaszúrjon és megakadályozza a kehely kiivását. És ez Isten közbelépésére történik, mondom nektek. Térjetek vissza imahelyetekre, is tartsatok ki az imában ma, holnap és holnapután. Legyen hitetek és bizalmatok, és részetek lesz a csodában.

-- Rabbi, te meg akarsz minket vigasztalni... de ebben a pillanatban... nem lehet, és te tudod ezt, megsemmisíteni a válólevelet, miután azt aláírta a visszautasított -- erősködik a férfi.

-- Legyen hited, mondom neked! Igaz, hogy azt nem lehet megsemmisíteni. De tudod-e, hogy leányod már megkapta?

-- Dorától Cezareáig nem hosszú az út. Addig, míg a szolga ideért, Jakab biztosan visszatért házába, és kidobta Máriát.

-- Nem hosszú az út. De biztos vagy-e benne, hogy megtette már? Egy emberfeletti akarat nem tudna megállítani egy embert, ha Józsue, Isten segítségével megállította a napot? (Lásd: Józsue 10,10-15) A ti kitartó és bizalomteljes imátok, amelyet egy jó célért végeztek, talán nem egy szent akarat, amely ellenszegül a férj rossz akaratának? És Isten,

mivel jó dolgot kértek tőle, Atyátoktól, nem segítene titeket megállítani útján a bolondot? Nem segít majd meg titeket? És akkor is, ha a férfi makacsul menne, megtehetné, ha ti makacsul kéritek az Atyát

egy igaz ügyért? Mondom nektek: menjetek és imádkozzatok ma, holnap és holnapután, és meglátjátok a csodát.

-- Ó, menjünk, Jakab! A rabbi mondja. Ha azt mondja, hogy menjünk imádkozni, ez annak a jele, hogy tudja, jó ügyről van szó. Higgyél, férjem! Én már nagy békét érzek, erős remény kel bennem ott, ahol csak fájdalmat éreztem. Isten jutalmazzon meg téged, rabbi, hogy jó vagy, és hallgasson meg téged! Te is imádkozzál értünk! Jöjj, Jakab, jöjj!

Sikerül meggyőznie férjét, aki követi őt, miután üdvözölte Jézust a szokásos zsidó üdvözléssel: ,,Béke veled!'' -- amire Jézus ugyanezekkel a szavakkal válaszol.

-- Miért nem mondtad meg neki, ki vagy? Nagyobb békével imádkozna -- mondják az apostolok, és Fülöp hozzáteszi: -- Megyek, és megmondom nekik.

De Jézus visszatartja őt, ezt mondva:

-- Nem akarom. Kétségtelenül békés szívvel imádkozna. De kevesebbet érne imája. Kevesebb érdemet szerezne vele. Így lesz tökéletes a hite, és elnyeri jutalmát.

-- Igazán?

-- Azt hiszitek talán, hogy hazudok, becsapva két szerencsétlent?

Közben vagy száz ember gyűlt össze Jézus körül. Ő rájuk néz, és azt mondja:

-- Hallgassátok meg ezt a példabeszédet, amiből megismeritek az állhatatos ima értékét.

Tudjátok, mit mond a Másodtörvény, amikor a bírókról és a bíróságról beszél. (Lásd MTörv 16,18-20) Igazságosaknak és irgalmasaknak kell lenniük, részrehajlás nélkül meghallgatva azokat, akik hozzájuk folyamodnak. Mindig úgy kell ítélniük, mintha saját személyes ügyükben ítélnének. Sem az ajándékokkal, sem a fenyegetésekkel nem szabad befolyásoltatniuk magukat. Nem szabad tekintettel lenniük bűnös barátaikra, és nem szabad keményeknek lenniük azok iránt, akik a bíró barátaival vannak ellentétben. De ha igazságosak is a Törvény szavai, egyáltalán nem igazságosak az emberek, és nem tudnak engedelmeskedni a Törvénynek. Így látjuk, hogy az emberi igazságszolgáltatás gyakran

tökéletlen, mert ritkák az olyan bírák, akik tisztán meg tudják őrizni magukat a megvesztegetéstől, akik ugyanolyan irgalmasok és türelmesek a gazdagok, mint a szegények, az özvegyek, az árvák és mások iránt.

Egy városban volt egy bíró, aki nagyon méltatlan volt hivatalára, amelyet befolyásos rokonai révén nyert el. Nagyon egyenlőtlen módon ítélt. Mindig a gazdagok és hatalmasok pártjára állt, vagy azokéra, akiket a gazdagok és hatalmasok ajánlottak neki, vagy akiktől nagy ajándékokat kapott. Nem félte Istent, és nevetett a szegény panaszain és azokén, akik gyengék voltak, mert egyedül álltak, hatalmas védők nélkül. Amikor nem akart meghallgatni valakit, akinek oly világos érvei voltak a győzelemre egy gazdag ellen, hogy semmiféle módon sem tudta volna őt igazságtalanságról vádolni, kidobatta, börtönnel fenyegetve.

Legtöbben engedtek erőszakosságának és legyőzötten visszavonultak, beletörődve veszteségükbe mielőtt még tárgyalták volna ügyüket. De volt abban a városban egy sokgyermekes özvegy is, akinek egy hatalmas gazdag úr nagy összeggel tartozott azért a munkáért, amit elhunyt férje végzett neki. A szükségtől és az anyai szeretettől hajtva

igyekezett megszerezni ezt az összeget a gazdagtól, hogy táplálni és ruházni tudja gyermekeit a közelgő télre. De hiába sürgette és kérte a gazdagot, s azért a bíróhoz fordult.

A bíró barátja volt a gazdagnak, aki azt mondta neki: ,,Ha nekem adsz igazat, az összeg harmada a tied.'' Azért süket fülekre talált nála az özvegy, aki kérte: ,,Szolgáltass igazságot nekem ellenfelemmel szemben! Látod, hogy szükséget szenvedek. Mindenki megmondhatja, hogy jogom van erre az összegre.'' Nem hallgatta meg, hanem kidobatta segítőivel. De az asszony visszatért egyszer, kétszer, tízszer, reggel, délben, délután és este. Fáradhatatlan volt. Utána ment az utcán, kiáltozva:

,,Szolgáltass igazságot nekem! Gyermekeim éheznek és fáznak. Nincs pénzem lisztre és ruhákra.'' Ott találta háza küszöbén, amikor a bíró hazatért, hogy asztalhoz üljön gyermekeivel. És az özvegy kiáltása:

,,Szolgáltass igazságot nekem ellenfelemmel szemben, mert éhezem és fázom gyermekeimmel együtt'' behatolt a ház belsejébe, az étterembe, éjjel a hálószobába. Kitartó volt, mint a búbos banka kiáltása:

,,Szolgáltass igazságot, ha nem akarod, hogy Isten megbüntessen!

Szolgáltass igazságot számomra! Emlékezz rá, hogy az özvegy és az árvák szentek Isten előtt, és jaj annak, aki lábbal tapossa őket! Tégy igazságot, ha nem akarsz úgy szenvedni egy napon, amint mi szenvedünk! Ha nem teszel igazságot, éhezni fogsz, mint mi, fázni fogsz, mint mi a másvilágon. Te nyomorult!''

A bíró nem félte sem Istent, sem embertársait. De belefáradt abba, hogy állandóan alkalmatlankodjék neki az özvegy, és nevetségessé tegye őt az egész város előtt, és szemrehányásokat tegyenek neki. Azért egy napon azt mondta magában: Jóllehet nem félek sem Istentől, sem az asszony fenyegetődzésétől, sem a városbeliek véleményével nem törődöm, mégis, hogy véget vessek ennyi alkalmatlankodásnak, meghallgatom az

özvegyet, és igazat adok neki, kötelezem a gazdagot a fizetésre. Elég számomra, hogy többé nem üldöz engem, lerázom a nyakamról.'' És hívatta gazdag barátját, és azt mondta neki: ,,Barátom, tovább nem tudok kedvedre lenni. Teljesítsd kötelességedet, és fizess, mert miattad nem viselem el tovább ezt a kellemetlenkedést. Ez a döntésem.'' És a gazdagnak ki kellett fizetnie az összeget, az igazságosságnak megfelelően.

Ez a példabeszéd. Most alkalmazzátok magatokra! Hallottátok egy gonosz ember szavait: ,,Azért, hogy véget vessek ennek a sok kellemetlenségnek, meghallgatom az asszonyt.'' Ő gonosz volt. De Isten, aki a legjobb Atya, talán kevesebbet tenne nála? Nem szolgáltatna igazságot gyermekeinek, akik éjjel és nappal kérik Őt? Csak akkor adna nekik kegyelmet, amikor azok elcsüggedve megszűnnének imádkozni? Mondom nektek: Azonnal igazságot tesz nekik, hogy el ne veszítsék hitüket. De szükség van arra is, hogy valaki tudjon kitartóan, fáradhatatlanul imádkozni, és értsen ahhoz, hogy jó dolgokat kérjen. És bíznia is kell Istenben, kijelentve: ,,De történjék az, amit a te Bölcsességed hasznosabbnak lát számunkra.''

Higgyetek! Tudjatok hittel imádkozni, higgyetek az ima erejében és higgyetek Istenben, Atyátokban. Ő igazságot tesz nektek azokkal szemben, akik elnyomnak titeket. Legyenek azok emberek vagy ördögök, betegségek vagy más szerencsétlenségek. A kitartó ima megnyitja az eget, és a hit megmenti a lelket, bármi legyen is az ima meghallgatásának módja. Menjünk!

És a kijárat felé megy. Már majdnem a falon kívül van, amikor körülnéz, és látja, mily kevesen követik, és mily sokan közömbös vagy ellenséges szemmel nézik a távolból. Szomorúan felkiált:

-- De amikor az Emberfia visszatér, vajon talál-e majd hitet a földön? -- és felsóhajtva még szorosabban beburkolódzik köpenyébe, és nagy léptekkel megy Ofel városrésze felé.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek