A terpentinfa

Jézus Galileában jár Jánossal és Ábellel, akinek megmentette életét, amikor hazug vádak alapján ki akarták végezni. Ábel a környék pogány leprásai között buzgólkodik, hogy elvezesse őket a hitre, de azokat egyelőre csak az élelem érdekli, amit visz nekik. Jézus megdicséri őt:

-- Jól tettél. Amint mondtad, ezek pogányok. Azért inkább törődnek a testtel és vérrel, mint a lélekkel. Szerető gondoskodásod éhségük iránt felébreszti majd bennük a szeretetet az ismeretlen iránt, aki gondol rájuk. És amikor megszeretnek téged, akkor is meghallgatnak, ha nem az élelemről beszélsz nekik A szeretet mindig megelőzi annak követését, akit megtanultak szeretni. Egy nap követni fognak téged a lélek útján. Az irgalmasság testi cselekedetei egyengetik az utat annak lelki cselekedetei felé. Azok pedig annyira megkönnyítik Isten belépését az előkészített emberbe, hogy az szinte észrevétlenül történik meg. Az illető magában találja Istent, és nem tudja, honnan lépett be oda?

Honnan? Néha egy mosoly mögül, egy könyörületes szó után, egy darab kenyér után, amely megnyitotta a kegyelem elől elzárkózott szívet, és elkezdte Isten bevonulását abba a szívbe. A lelkek! Azok a legkülönfélébb dolgok, amik csak léteznek. Sokféle dolog van a földön,de semmi sem oly változatos, mint a lelkek hajlamai és válaszai.

Látjátok ezt a hatalmas terpentinfát? Egy terpentinfa-erdő közepében van. Hány fa van itt? Száz és száz, talán ezer, talán még több. Elborítják ezt a meredek hegyoldalt, erőteljes és üdvös gyanta-illatuk elterjed a völgyben és a hegyen. De figyeljétek meg. Az ezernyi fa

közül nincs egy azonos magasságú, vastagságú, alakú, állapotú a többivel. Az egyik egyenes, mint a kard, a másik észak felé, a harmadik dél, kelet vagy nyugat felé fordul. Van, amelyik egyenes területen nőtt, a másik a szakadék szélén nyúlik a semmibe, mintegy hidat képezve a másik, feléje hajlóval a hegyi patak most kiszáradt medre fölött, amely azonban az esős időben annyira örvénylik. Van, amelyik össze van csavarodva, mintha valami kegyetlen egyén eltorzította volna gyenge korában, a másik teljesen hibátlan. Az egyik lombos egészen az aljáig, a másiknak éppen csak a tetején van egy kis lombja. Ez itt csak jobboldalán növesztett ágakat. Azt amott egy villámcsapás megégette. Az ott majdnem teljesen elhalt, csak egy ága él még makacsul. És ez, amelyet először mutattam nektek, oly szép, hogy szebb nem is lehetne. De van-e ennek is egyetlen egy ága, ágacskája, levele -- az ezernyi levél között -- amely ugyanolyan, mint a másik? Látszatra igen. Valójában nem. Figyeljétek meg ezt a legalsó ágat. Nézzétek meg felső részének leveleit. Hány levél van ezen a ponton? Talán kétszáz tűlevele van, mind zöld és hajlékony. Mégis, ha megfigyelitek, nincs közöttük két egyforma színű, erejű, korú, egyformán hajlékony, egy irányba néző. 

Így vannak a lelkek is. Ahány lélek, annyiféle. Mások hajlamaik, viselkedésmódjuk. Nem jó tanító vagy lelki orvos az, aki nem tud alkalmazkodni a lelkek különféle hajlamaihoz, válaszolási módjához. Barátaim, ez nem könnyű munka. Állandó tanulmányozást követel,

képességet a megfontolásokra, amelyekből több világosságot meríthet, mint a meghatározott szövegek hosszadalmas olvasásából. A lelkek tanítói és orvosai számára a lelkek képezik a könyvet. Azokat kell tanulmányozniuk. Annyi oldal, amennyi lélek, és minden oldalon sok érzelem és szenvedély a múltból, jelenből és kifejlődésben. Azért

állandóan kell tanulmányozni, figyelmesen, elmélkedve, kitartó türelemmel, támogatva, megerősítve. Így képes meggyógyítani a leggennyesebb sebeket is anélkül, hogy undort mutatna, ami megalázná a sebesültet. Nem szabad hamis könyörülettel elkerülni a gennyes sebek megnyitását és kitisztítását, attól félve, hogy az fájdalmat okozhat. Egyébként az elfekélyesedik, és a betegség elhatalmasodik. De okosan kerülni kell a túlságosan durva bánásmódot, ami a szív sebeit elmélyítené. Arra is ügyelni kell, hogy őt ne fertőzze meg a beteggel való érintkezés.

Mindezekre az erényekre szükségük van a lelkek tanítóinak és orvosainak. Világos látásra, megértésre, néha hősies türelemre, kitartásra, amikor hűvösen fogadják, sőt néha megsértik őket. Erőre, hogy bölcsen gyógyítsanak, és ne ártsanak se a betegnek, se maguknak. Hol találják meg mindezeket? A szeretetben. Mindig a szeretetben. Az világít meg mindent, tesz bölccsé, erőssé és okossá. Megőrzi a kíváncsiságtól, amely révén beleeshetne azokba a bűnökbe, amelyeket meggyógyított másokban. Amikor valakit teljesen áthat a szeretet, nincs más vágya, nem érdekli más, csak a szeretet.

Látjátok? Az orvosok azt mondják, hogy amikor valaki haldoklik valamilyen súlyos betegségben, ha sikerül kigyógyulnia, akkor nehezebben betegszik meg ismét ugyanabban a betegségben, mert vére már legyőzte azt, és ellen tud állni neki. Ez a felfogás nem tökéletes, denem is teljesen téves. A szeretet azonban, amely nem betegség, hanem

egészség, eléri azt, amiről az orvosok beszélnek, éspedig minden rossz szenvedélyt illetőleg. Aki erőteljesen szereti Istent és testvéreit, az nem tesz olyat, amivel fájdalmat okozhatna Istennek és testvéreinek.

Azért akkor is, amikor megközelíti a lelki betegeket, és megtud olyan dolgokat, amelyeket a szeretet eddig titokban tartott előtte, az nem okozza romlását, mert hűséges marad a szeretetben, és a bűn nem lép be lelkébe.

Hogyan érez az, aki legyőzte érzéki vágyait a szeretettel? Nem csábítja a gazdagság azt, aki az Isten és a lelkek szeretetében megtalál minden kincset. Nem kísérti a torkosság, a fösvénység, hitetlenkedés, tunyaság és a kevélység azt, aki csak Istenre vágyakozik, akinek szolgálatára átadja önmagát, és aki hitében megtalál minden jót. Ösztönzi őt a szeretet fáradhatatlan lángja, és lankadatlanul munkálkodik mindig azon, hogy örömöt okozzon Istennek. Mert aki ismeri Istent, az többé nem képes kevélykedni, mert látja, hogy mi ő Istenhez képest. Aki megismeri Őt, az egyúttal meg is szereti.

Egy napon ti papokká lesztek Egyházamban. Legyetek azért a lelkek orvosai és tanítói. Emlékezzetek vissza ezekre a szavaimra! Nem a név, sem a ruha, sem a papi tevékenységek tesznek majd titeket papokká, azaz Krisztus szolgáivá, a lelkek tanítóivá és orvosaivá, hanem a szeretet tesz azokká. Az megadja nektek mindazt, amire szükségetek van, és a teljesen különféle lelkeket át tudjátok alakítani az Atya hasonlatosságára, ha szeretettel tudtok dolgozni.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek