Az atya távol élő gyermekei

Jézus a Nebo-hegy vidékén várakozik valakire az út mentén lévő alacsony falon ülve. A környék egyszerű lakosai, pásztorai kérlelik:

-- Beszélj még nekünk! Néha erre járnak a buzgólkodó farizeusok és a kevély írástudók. De ők nem beszélnek nekünk. Ez rendben van. Ők mindenkitől elkülönülnek, és bölcsek. Mi... De akkor nekünk nem kell semmit sem tudnunk, mivel sorsunk folytán itt születtünk?

-- Az Atya Házában nincsenek válaszfalak és különbségek azok között, akik hisznek benne és Törvénye szerint élnek, amely akaratát fejezi ki, hogy az ember helyesen éljen, és Országában örök jutalomban részesüljön.

Idehallgassatok! Egy atyának sok gyermeke volt. Egyesek mindig szoros kapcsolatban éltek vele, mások, különféle okoknál fogva, aránylag távolabb éltek az atyától. De mivel ismerték az atya vágyait, annak ellenére, hogy távolabb éltek, úgy tudtak cselekedni, mintha ő jelen lett volna. Mások pedig, mivel még távolabb éltek születésük első napjától kezdve, s olyan szolgák nevelték fel őket, akik más nyelvet beszéltek és más szokásaik voltak, rákényszerültek arra, hogy az atyát csak oly csekély mértékben szolgálják, amelyre inkább ösztönük, mint ismeretük késztette őket. De tudták, hogy ők is kedvesek számára. Az atya tudta, hogy rendelkezései ellenére szolgái nem ismertették meg az ő gondolatait ezekkel a távol élőkkel, mert kevélységükben lebecsülték őt. Gyermekei csak azért nem szerették őt, mert nem laktak vele együtt. Ezért az atya egy napon össze akarta hívni minden gyermekét. Magához hívta őket.Nos, azt gondoljátok, hogy az emberi jog szerint ítélve csak annak fogja adni javait, akik mindig házában éltek, vagy legalábbis nem

túlságosan távol attól, úgyhogy ismerhették rendeleteit és vágyait? Ő egészen máshogy gondolkodott. Megfigyelte azok cselekedeteit, akik jóllehet csak névről ismerték őt, iránta való szeretetből erényesen éltek, és minden cselekedetükkel becsületére váltak.

Magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Kétszeres a ti érdemetek erényes életetek

miatt, mert segítség nélkül is így akartatok élni. Jöjjetek és vegyetek körül! Ugyancsak jogotok van rá! Az elsők mindig velem voltak, és tanácsommal irányítottam minden cselekedetüket, mosolyommal megjutalmaztam őket. Nektek pusztán hitetekre és szeretetetekre támaszkodva kellett cselekednetek. Jöjjetek! Házamban kész a hely

számotokra, és már régóta kész. Az én szememben nincs különbség azok között, akik mindig itthon éltek, és a távol élők között. Én cselekedeteik szerint teszek különbséget gyermekeim között, akár közel, akár távol élnek tőlem.''

Ez a példabeszéd. Magyarázata pedig ez: a Templomban élő írástudók és farizeusok esetleg nem lesznek Isten Házában az örök Napon, és sokan, akik oly távol éltek, hogy csak fogyatékosan ismerték Isten dolgait, esetleg az Ő ölében foglalnak majd helyet. Mert az Istennek engedelmeskedő akarat szerzi meg az Országot, nem pedig a jártasság és a tudomány.

Tegyétek meg azt, amit tegnap megmagyaráztam nektek. Tegyétek túlságos félelem nélkül, ami csak megbénítana. Tegyétek számítgatás nélkül, s ne csak azért, hogy a büntetést elkerüljétek. Tegyétek egyedül Isten szeretetéből, aki titeket szeretetből megteremtett, és azért, hogy ti is szeressétek Őt. És akkor helyetek lesz az atyai Házban.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek