A szőlő művelése

Jézus egy szőlőben különböző emberekkel beszélget. Velük együtt étkezik. Azok kérik, mondjon nekik egy szép példabeszédet oktatásukra és életük irányítására. Jézus végignéz Ezdrelon síkságán, s látja, hogy az aratás már véget ért, de a szőlő és a gyümölcsök még érnek. Úgy tekint körül, mintha valami tárgyat keresne beszédéhez. Megtalálta. Általános kérdéssel kezdi:

-- Nemde szépek ennek a síkságnak a szőlői?

-- Nagyon. Hihetetlenül gazdagok szőlőben, amelyek érlelődnek. És nagyon jól viselik gondjukat. Ezért teremnek annyit.

-- Értékes szőlőfajták... -- jegyzi meg Jézus. És folytatja: -- A síkság szinte teljes egészében gazdag farizeusok birtokában van, akik nem kímélik a költségeket, hogy jó szőlőtőket és gyümölcsfákat szerezzenek be.

-- Ó, a legjobb szőlőtőkkel se mennének semmire sem, ha nem gondoznák azokat! Én értek hozzá, mert egész vagyonomat szőlőkbe fektettem. De ha nem verítékezem, azaz ha nem verítékeztem volna, s nem folytatták volna azt most testvéreim, hidd el, Mester, nem lenne olyan szőlőszüretem ez évben, mint tavaly volt -- mondja egy negyven év körüli férfi.

-- Igazad van, Kleofás. A jó termés egész titka az, hogy mennyire gondozzuk azt, amink van -- mondja egy másik.

-- Jó termés és jó nyereség. Mert ha a föld csak azt adná vissza, amit beléfektettek, akkor az rossz befektetés lenne. A földnek meg kell teremnie nemcsak azt, amibe került, hanem azon felül haszonnak is kell lennie, amivel gyarapíthatjuk vagyonunkat. Mert gondolni kell arra, hogy egy apának adnia kell birtokából gyermekeinek is. Minél több gyereke van, annál nagyobb haszonra kell szert tennie, hogy mindnyájan megélhessenek. Nem hiszem, hogy helytelen ezért a vagyon növelésére törekednünk -- mondja Kleofás.

-- Nem helytelen, ha becsületes munkával és becsületes módon jut hozzá valaki. Szóval te azt mondod, hogy nem elég a jófajta szőlőtő ahhoz, hogy nagy hasznot hozzon, hanem sokat kell dolgozni vele?

-- De még mennyit! Mielőtt még megtermik az első szőlőfürtöt... Mert ehhez idő kell! Azért türelmesen kell dolgozni addig, míg a szőlőtők csupán csak leveleket hajtanak. Utána is, amikor már gyümölcsöznek és megerősödtek. Figyelni kell, hogy ne legyenek haszontalan ágai, ártalmas férgei, élősdi növényei, ne soványodjék el a föld, ne fojtsák

meg a szőlővesszőket a vadnövények, fel kell tölteni a töveket, hogy a víz jobban táplálja a szőlőt, trágyázni kell... Kemény munka! De ennek ellenére el akarjuk végezni, mert a szőlő oly édes, oly szép, hogy minden szőlőfürt drágakövekhez hasonló. Szinte hihetetlen, hogy a bűzös, fekete trágyából szívja nedvét és alakul ki, de így van! És le kell tépni a leveleket, hogy a napsugár elérje a szőlőfürtöket. A szüret után rendbe kell hozni a szőlőtőket, kötözni, öntözni, szalmával és trágyával befedni a szőlővesszőket, hogy megvédjük a fagytól. Még télen is ki kell menni a szőlőbe, és meg kell nézni, hogy a szél vagy valami zsivány nem tépte-e ki a karókat, és idővel nem oldódtak-e ki a kötelékek, amelyek a szőlővesszőket tartják... Ó, mindig van valami tennivaló egészen addig, míg a szőlőtő egészen el nem hal... És akkor

még ki kell venni a talajból, s a földet meg kell tisztítani a gyökerektől, s elő kell készíteni az új szőlőtő befogadására.

És tudod, mily gyengéden és türelmesen és figyelmesen kell szétválasztani az elhalt szőlőtő gyökereit az élőétől? Ha valaki oktalanul és durván végezné, kárt tenne vele. Mesteri módon érteni kell ehhez?... A szőlőtők? Olyanok, mintha gyerekek lennének! És amíg egy gyermekből ember lesz, mennyit kell izzadni, hogy a testet és a lelket egészségesen tartsuk!... De én csak beszélek és beszélek, és nem hagylak téged beszélni... Megígértél nekünk egy példabeszédet...

-- Valójában te már elmondtad. Elég alkalmazni a te befejezésedet, és azt mondani, hogy a lelkek olyanok, mint a szőlőtő...

-- Nem, Mester! Beszélj te! Én... haszontalan dolgokról beszéltem, és mi nem tudjuk levezetni munkánkról az alkalmazást.

-- Rendben van. Halljátok!

Amikor anyánk méhében testet öltünk, Isten az égben megteremti a lelket, hogy a jövendő ember hozzá hasonlítson, és azt elhelyezi a testben, amely kialakul a méhben. És az ember megszületik, amikor eljön annak az ideje. Megszületik lelkével, amely egészen addig, míg értelmét használni nem kezdi, olyan, mint a gazda által megműveletlenül hagyott föld. De amint elér értelme használatához, az ember elkezd gondolkozni, és megkülönbözteti a jót a rossztól. Akárcsak amikor van egy szőlője, amit tetszése szerint művel. Van egy vincellérje, aki ennek a szőlőnek élén áll: ez az ő szabad akarata.

Valóban, a szabadság, hogy az ember ítéljen önmaga felett, amit Isten gyermekeire hagyott olyan, mint egy Istentől kapott tehetséges szolga, akit azért adott ember-gyermekének, hogy az segítse őt a szőlő, azaz lelke termékennyé tételében.

Ha az embernek nem kellene fáradoznia azon, hogy gazdaggá legyen, hogy egy örök jövőben természetfeletti jólétnek örvendjen, ha mindent Istentől kapna, akkor mi érdeme lenne az életszentségre törekvésben, miután Lucifer tönkretette a kezdeti életszentséget, amelyet Isten ingyen adott az első embereknek? Már az is nagy dolog, hogy az eredeti

bűn által elbukott embereknek Isten megengedi, hogy kiérdemeljék a jutalmat, és szentekké legyenek, újjászületve, saját akaratukból, mint tökéletes teremtmények, arra a kezdeti állapotra, amelyet a Teremtő Ádámnak és Évának adott. Ezt utódaik is elnyerték volna, ha ősszüleink nem követték volna el az eredeti bűnt.

A bukott embernek vissza kell térnie a kiválasztott emberhez szabad akarata által. Nos hát, mi történik a lélekben?

Ez. Az ember rábízza lelkét akaratára, szabad akaratára. Ez nekiáll a szőlő megműveléséhez, amely addig növények nélküli terület maradt, jó, de nélkülözve a tartós növényeket. Csak gyenge fű és kis virágok nőttek benne elszórva az első években: a kisgyermek hasznos ösztönei, a gyermeké, aki jó, mert még angyal, nem ismerve a jót és a rosszat.

Azt mondjátok: ,,Meddig marad ilyen?'' Általában azt mondják az első hat évben. Valójában azonban vannak olyanok, akiknek korán kifejlődik értelmük, és ezek a gyermekek felelősek cselekedeteikért már hatéves koruk előtt is. Vannak, akik már három, négyéves korukban felelősek cselekedeteikért. Felelősek, mert tudják, mi a jó és mi a rossz, és szabadon akarják ezt vagy azt. Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki különbséget tud tenni a jó és a rossz cselekedet között, felelős. Nem előbb. Azért egy gyengeelméjű, még ha százéves is, nem felelős. Helyette azonban felelősek gyámjai, akiknek szeretetteljesen kell őrködniük felette és embertársaik felett, akiket a gyengeelméjű vagy eszét vesztett egyén megkárosíthat. Vigyázniuk kell rá, hogy ne tegyen kárt se másban, se magában. Isten nem ír a gyengeelméjű vagy eszét vesztett egyén terhére semmiféle bűnt, mert szerencsétlenségük folytán azok nem képesek értelmük használatára.

De mi most az értelmes, testben és lélekben egészséges egyénekről beszélünk. Tehát az ember rábízza megműveletlen szőlőjét munkására; a szabad akaratra, és az elkezdi művelni azt. A lélek a szőlő. Van azonban egy hangja, és értelme arra hallgat. Isten soha sem tagadja meg a lélektől a természetfeletti hangok által táplált természetfeletti hangot. Ezek a természetfeletti hangok: az Őrangyalé, az Istentől küldött szellemeké, a Bölcsességé, a természetfeletti figyelmeztetéseké, amelyeket minden lélek megjegyez akkor is, ha az ember nem fogja fel ezt pontosan. És beszél az értelemhez, kedves hangon, esdekelve is, kérve őt, hogy becsülje meg a jó növényt, legyen tevékeny és bölcs, hogy szőlője ne vaduljon el, ne legyen rossz, mérges, ahol befészkelődnek a kígyók és a skorpiók, és tanyát ütnek a farkasok, a nyestek és más négylábú vadállatok.

A szabad akarat nem mindig jó vincellér. Nem mindig vigyáz a szőlőre, nem védi meg áthatolhatatlan sövénnyel, vagyis erős és jó akarattal, amely kész megmenteni a lelket a rablóktól, az élősdiektől, minden ártalmas dologtól, a heves szelektől, amelyek lerázhatják a jó elhatározások virágait, amint ezek kialakulnak a vágyban. Ó, milyen magas és erős sövényre van szükség a szív körül ahhoz, hogy megvédje azt a rossztól! Mennyire kell őrködni, hogy ne törjék át, hogy ne keletkezzenek nagy nyílások az alján, amelyeken keresztül becsúszhatnak a viperák: a hét főbűn viperái. Mennyire kell gyomlálni és felégetni a káros növényeket! Mennyire kell öntözni, felásni, trágyázni az önmegtagadással, kezelni Isten és a felebarát szeretetével saját lelküket! Nyitott és éles szemmel kell őrködni, éber ésszel kell figyelni, nehogy a szőlődugványok, amelyek jóknak látszottak, később ártalmasoknak bizonyuljanak. Ha ez történik, könyörtelenül ki kell tépni őket. Jobb egyetlen egy, de tökéletes szőlőtő, mint sok haszontalan vagy káros.

Vannak olyan szívek, olyan szőlők, amelyekben egy rendetlen vincellér állandóan azon dolgozik, hogy új szőlőtőket ültet: ezt a munkát, ezt az eszmét, ezt a hajlamot, amely ha nem rossz is, de utána, ha nem viselik többé gondját, rosszá válik, a földre esik, elkorcsosul, elhal...

Mennyi erény elvész, mert belekeveredik az érzékiség, mert nem művelik, mert a szeretet nem támogatja a szabad akaratot! Mennyi rabló lép be, hogy lopjon, összetaposson, leszakítson, miközben a lelkiismeret alszik, ahelyett, hogy őrködne, mert az akarat elgyengül és megromlik, mert az értelem félrevezet, és önként a Gonosz rabszolgájává válik.

De fontoljátok meg! Isten meghagyta azt szabadnak, és az akarat a szenvedélyek, a bűn, az érzékiség, a Gonosz rabszolgájává válik. Kevélység, harag, fösvénység, érzékiség, először belevegyül, utána diadalmaskodik a jó növények fölött!... Szerencsétlenség! Milyen

tikkasztó forróság szárítja ki a növényeket, mert nincs többé imádság, amely Istennel egyesít, és azért jótékony nedveket harmatoz a lélekre!

Milyen fagy dermeszti meg a gyökereket, mivel hiányzik az Isten és a felebarát szeretete! Milyen sovány a föld, mert nem trágyázza meg az önmegtagadással és az alázatossággal! Mennyire egybefonódnak, szétválaszthatatlanul a jó ágak a rosszakkal, mert nincs bátorsága

elszenvedni azok lenyesését, amelyek ártalmasak! Ilyen állapotban van az a lélek, amelynek őrzője és művelője a Rossz felé fordult rendetlen akarat.

Ugyanakkor az a lélek, amelynek akarata rendezett, és a Törvénynek engedelmeskedve él, és amely hősiesen hűséges a Jóhoz, olyan, mint a hit tiszta, bőséges és hasznos vizével öntözött szőlőskert. Erre kellő árnyékot borítanak a remény növényei, napfénybe borítja a szeretet napja, helyrehoz az akarat, megtrágyáz az önmegtagadás, megkötöz az engedelmesség, meglocsol a lelki erősség, vezet az igazságosság, amelyre felügyel a bölcsesség és a lelkiismeret. A Törvényt Isten azért adta, hogy az ember tudja mi a rend, és hogyan kell azt megőrizni. A Jó felemeli az embert, és Istenhez teszi hasonlóvá, míg a Rossz eltorzítja, és az ördöghöz teszi hasonlóvá. A kegyelem növekszik sok mindentől segítve, növekszik az életszentség, és a szőlőskert csodálatos kertté válik, amelybe leszáll az Isten, hogy kedvét lelje benne. Ezt a szőlőskertet mindig tökéletes kertként kell megőrizni a hívő haláláig, amikor Isten, angyalai által, elviteti a készséges és jó szabad akaratnak ezt a munkáját az ég nagy és örök kertjébe.

Ti bizonyára azt akarjátok, hogy ez legyen a sorsotok. Akkor őrködjetek, hogy a Sátán, a világ és a test ne vezessék félre akaratotokat, és ne tegyék tönkre lelketeket. Őrködjetek, hogy a szeretet legyen bennetek, ne pedig az önszeretet, amely kioltja a szeretetet, és a lelket az érzékiség különböző fajainak és a rendetlenségnek rabjává teszi.

Befejeztem. Most gondolkodjatok ezen!

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek