Az iker fügefa -- Házastársak

Jézus úton van apostolaival Ezdrelon síkságáról Tarichea felé. Három másik apostolt Marciammal együtt Názáretbe küldött, hogy Anyjával és Alfeus feleségével menjenek Tiberiásba. Útközben az apostolok, akik Jézussal maradtak, Marciam erényeiről beszélgetnek, s arról, miként kívánják segíteni őt. Bertalan csekélységnek tartja a pénzt, amit erre felajánl. Jézus ezzel kapcsolatban mondja:

-- A te szereteted egy tanítványtárs iránt nem csekélység. Mert minden szeretetből fakadó tettnek nagy az értéke. Ti most kialakítjátok magatokban a felebarát szeretetét, amely Isten alapvető Törvényének második része, amit azonban Izraelben nagyon elhanyagolnak. Sok aprólékos parancs követte Sínai Törvényét, amely rövidségében is következetes és teljes. Eltorzították az alapvető törvény első részét. Lecsökkentették azt külsőséges szertartások tömegévé. Hiányzik azonban a veleje, az, ami értékes benne: az igazság,

azaz hiányzik a tevékeny bensőséges ragaszkodás, amely teljessé tesz minden külső tiszteletet, és ami legyőzi a kísértéseket.

Mit ér Isten szemében a tisztelet mutogatása, amikor valaki szíve mélyén nem szereti Istent, nem semmisül meg Isten tiszteletteljes szeretetében, nem dicséri és csodálja Őt mindazért, amit tett, és elsősorban a földi teremtmények remekművéért; az emberért? Látjátok hová jutott Izrael tévedése? A kezdetben két parancsot formáltak az egyből, és utána fokozatosan hanyatló lelkülettel szépen levágták a másodikat az elsőről, mintha valami haszontalan ág lett volna. Nem volt haszontalan ág, sőt két ágról sem volt szó. Egyetlen törzs volt, amely alapjától kezdve a kettős szeretet egyetlen erényével volt

feldíszítve. Nézzétek azt a nagy fügefát ott fenn, azon a dombon!

Magától nőtt ki, s amint kinőtt a földből két ág alakult ki, de annyira összetartoznak, hogy még kérgük is egymáshoz tapad. De mindegyik ága saját lombját fejlesztette ki, oly rendkívüli módon, hogy róla ,,Az iker fügefa házának'' nevezték el ezt a kis falut a dombon. Nos, ha valaki szét akarná választani a két törzset, amely alapjában véve

egyetlen egy törzs, fejszét vagy fűrészt kellene használnia. De mi történne? Elpusztulna a fa, vagy ha sikerülne elválasztani a kettőt, s az egyik megmaradna, a másik kérlelhetetlenül elpusztulna. Amelyik megmaradna, valószínűleg többé nem hozna gyümölcsöt, vagy csak nagyon keveset teremne.

Ugyanezt történt Izraelben. Ketté akarták választani, el akarták választani a két annyira egybetartozó részt, hogy azok valójában egyetlen dolgot alkottak. Javítani akartak azon, ami tökéletes volt. Mert Istennek minden műve, minden gondolata, minden szava tökéletes. Mert ha Isten a Sínain egyetlen parancsként megparancsolta, hogy szeressék a Legszentebb Istent és a felebarátot, akkor világos, hogy nem két parancsot adott, amelyeket a gyakorlatban egymástól függetlenül lehet teljesíteni, hanem csak egyet.

Sose elég számomra, hogy kiképezzelek titeket erre a fenséges erényre, amely a legnagyobb mind között, amely a lélekkel az égbe száll, mert az egyetlen, ami megmarad az égben. Sürgetem ezt, amely élteti a lélek egész életét; és amely elveszti életét, ha elvész a Szeretet, mert elveszti Istent.

Idehallgassatok! Gondoljátok el, hogy ajtótokon egy nap bekopogtat egy nagyon gazdag házaspár azért, hogy ott lakjék egész életében. Azt mondhatjátok-e nekik: ,,Elfogadjuk a férjet, de nem a feleségét''? A férj kétségtelenül azt válaszolná: ,,Ez nem lehetséges, mert én nem válhatok el testem testétől. Ha ti nem akarjátok befogadni feleségemet,én sem maradhatok nálatok, és elmegyek minden kincsemmel, amelyben részesedtetek volna.''

Isten össze van kötve a felebarát szeretetével. Az sokkal igazabban és bensőségesebben az Ő Lelkének a lelke, mint a két házastárs, akik bensőségesen szeretik egymást. Isten maga a Szeretet. A felebaráti szeretet csak a nyilvánvalóbb, jobban észlelhető szempontja a

Szeretetnek. Minden sajátsága között ez a sajátságok királya, eredete, mert Isten minden sajátsága a szeretetből ered. Mi az Ő Hatalma, ha nem szeretetének működése? Mi az Ő Bölcsessége, ha nem az Ő tanító szeretete? Mi az Ő Irgalmassága, ha nem az Ő megbocsátó szeretete? Mi az Ő Igazságossága, ha nem az Ő kormányzó szeretete? És így folytathatnám Isten számtalan sajátságán keresztül.

Most, abból, amit mondok, gondolhatjátok, hogy akiben nincs szeretet, az birtokában van-e Istennek. Nincs. Azt gondoljátok, hogy valaki elnyerheti Istent, de nem a szeretetet? A szeretet, amely egyetlen, átöleli a Teremtőt és a teremtményt, és nem lehet csak a felét

birtokolni. Nem lehet csak a Teremtőt szeretni anélkül, hogy ne szeretnénk a másik felet: a felebarátot is. Isten a teremtményekben van. Ott van kitörölhetetlen jelével, atyai, jegyesi, királyi jogaival.

A lélek az Ő trónja, teste, temploma. Nos, aki nem szereti egy testvérét, hanem megveti őt, az megveti, fájdalmat okoz, félreismeri testvére házának Urát, testvére Királyát, Atyját, Jegyesét. Természetes, hogy ez a nagy Lény, aki a Minden, aki jelen van egy

testvérben, minden testvérben, saját sérelmének tekinti a megbántást, ami a kisebb lényt, a Minden részét, azaz az egyes embert éri. Ezért tanítottalak titeket az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire, ezért tanítottalak titeket arra, hogy ne vigyétek bűnbe testvéreiteket, ezért tanítottalak titeket arra, hogy ne ítéljetek, ne vessétek meg, ne

utasítsátok el a testvéreket, akár jók azok, akár nem jók, hívek vagy pogányok, barátok vagy ellenségek, gazdagok vagy szegények. (Vö. 1 Jn 4,7-5,4)

Amikor egy nászágyon megfogan valaki, ez ugyanúgy történik akkor, ha a nászágy aranyból van, vagy alom egy istállóban. A teremtmény, aki kialakul a királynő méhében, nem különbözik attól, aki a koldus méhében alakul ki. A foganás és az új lény kialakulása egyforma mindenben a földön, bármi legyen is vallásuk. Minden teremtmény ugyanúgy születik, amint Ábel és Káin született Éva méhéből.

A foganás, kialakulás és születés azonosságának az emberek gyermekeinél és a föld asszonyainál megfelel egy másik egyenlőség az égben: a lélek teremtése a magzat számára, hogy ember legyen és ne állat, és hogy társa legyen attól a pillanattól, amelytől Isten

megteremtette egészen haláláig, és túlélje azt, várakozva az általános feltámadásra. Akkor ismét egyesül a feltámadt testtel és vele együtt részesül a jutalomban vagy a büntetésben. Jutalomban vagy büntetésben földi életében végzett cselekedetei szerint. Mert ne gondoljátok, hogy a Szeretet igazságtalan, és pusztán azért, mert sokan nem Izraelből vagy Krisztustól valók, örökké jutalom nélkül maradnak, jóllehet erényesek abban a vallásban, amelynek igazságáról meg vannak győződve.

A világ vége után nem marad meg más erény, csak a Szeretet, azaz az egyesülés az összes igaz életet élt teremtmény Teremtőjével. Nem lesz sok mennyország, egy a zsidóknak, egy a keresztényeknek, egy a katolikusoknak, egy a pogányoknak egy a barbároknak. Csak egyetlen egy mennyország lesz. És csak egy jutalom lesz: Isten, a Teremtő, aki ismét

egyesíti igaz életet élt teremtményeit, akikben a szentek lelkének és testének szépségében önmagát csodálja az Atya és az Isten örömével. Csak egy Úr lesz. Nem pedig egy Úr Izrael számára, egy a kereszténység és egy a más vallásúak számára.

Most egy nagy igazságot nyilatkoztatok ki nektek. Jegyezzétek meg! Adjátok tovább utódaitoknak! Ne várjátok mindig, hogy a Szentlélek a homályban töltött évek vagy századok után világítsa meg az igazságot.

Halljátok! Ti talán azt mondjátok: ,,De akkor miféle igazság az, hogy akik a szent valláshoz tartoznak, a világ végén egyforma elbánásban részesülnek a pogányokkal?'' Azt válaszolom nektek: Ez ugyanúgy igazságos, mint az, hogy akik jóllehet a szent valláshoz tartoztak, de

nem éltek szent életet, nem lesznek boldogok. Egy erényes pogány csak azért, mert kiválóan erényesen élt, meggyőződve, hogy az ő vallása jó, a végén a mennybe kerül. Mikor? A világ végén, amikor a múlt négy tartózkodási helyéből csak kettő marad meg: azaz a Paradicsom és a pokol. Mert az Igazság abban a pillanatban csak a két örök országot

tudja megőrizni és adni azoknak, akik szabad akarattal választották a jó gyümölcsöket vagy akarták a rossz gyümölcsöket. De mennyit kell várakoznia előbb egy erényes pogánynak arra, hogy elérje ezt a jutalmat!... Erre nem gondoltok? 

És ez a várakozás tisztítja meg azok lelkét, akik a megváltás pillanata óta igaz életet éltek más vallásokban, de nem tudták elfogadni az igaz hitet. A Megváltást és az azt követő összes csodát ugyan igazolni fogják, és az Evangéliumot hirdetik majd az egész világon, de ők az igaz hit létezését nem ismerték meg, vagy nem győződtek meg annak valódiságáról. Ezek számára a limbus tartani fog századokon keresztül egészen a világ végéig. Az igaz Istenben hívők számára, akik nem tudtak hősiesen szent életet élni, hosszú tisztítótűz vár, és néhány számára ez csak a világ végén ér véget. (A fordító megjegyzése: Az itt említett, megváltás utáni limbus nem hittétel, de bizonyos egyházi iratokból következtetni lehet

rá, amint azt az olasz mű kiadója a függelékben bőségesen kifejti.)

De a kiengesztelés és a várakozás után a jók, bármi legyen is eredetük, mind Isten jobbján lesznek; a rosszak, bármi legyen is származásuk, a balján, és utána a rettenetes pokolban, miközben az Üdvözítő belép a jókkal az örök Országba.

-- Uram, bocsáss meg, ha nem értelek meg. Amit mondtál nagyon nehéz... legalábbis számomra... Te azt mondod, hogy az Üdvözítő vagy és megváltod azokat, akik hisznek benned. És akkor azok, akik nem hisznek, vagy azért, mert nem ismertek meg téged, mivel előbb éltek, vagy azért-- nagyon nagy a világ! -- mert nem jutott el hozzájuk híred, hogyan üdvözülhetnek? -- kérdi Bertalan.

-- Megmondtam neked: igaz életük által, jócselekedeteik által, hitük által, amelyet igaznak tartanak.

-- De nem fordulnak az Üdvözítőhöz...

-- De az Üdvözítő értük is szenved majd. Nem gondolsz arra, Bertalan, hogy milyen nagy értéke lesz az Istenember érdemeinek?

-- Uram, mindig kisebb Isten érdemeinél, amelyben öröktől fogva részesülsz.

-- Helyes és nem helyes válaszod. Azt mondod, Isten érdemei végtelenek. Minden végtelen Istenben. De Istennek nincsenek érdemei abban az értelemben, hogy kiérdemelte volna azokat. Vannak sajátságai, saját erényei. Ő Az, Aki: a Tökéletesség, a Végtelen, a Mindenható. De ahhoz, hogy érdemeljen valaki valamit, a mi természetünket meghaladó

dolgot kell erőteljesen véghezvinnünk. Például nem érdemszerző az evés.

De érdemszerző lehet, ha keveset eszünk, igazi áldozatot hozunk azért,hogy amit megtakarítunk, a szegényeknek adjuk. Nem érdemszerző a hallgatás. De azzá lesz, ha hallgatunk, s nem utasítunk vissza egy sértést. És így tovább.

Most megérted, hogy Istennek nincs szüksége arra, hogy kényszerítse magát, hiszen Ő a Tökéletes, a Végtelen. De az Istenember tudja kényszeríteni magát, megalázva végtelen isteni természetét az emberi korlátozottságok révén, legyőzve az emberi természetet, amely nem hiányzik belőle se nem jelképes értelmű, hanem valóságos, annak minden

érzékével és érzelmével, a szenvedés és halál lehetőségével, szabad akaratával.

Senki sem szereti a halált, főleg nem, ha az fájdalmas, korai és meg nem érdemelt. Senki sem szereti. Mégis minden embernek meg kell halnia. Azért ugyanazzal a nyugalommal kellene néznie a halálra, mint amivel látja, hogy minden véget ér, ami él. Mégis, én kényszerítem emberségemet arra, hogy szeresse a halált. Nem csak ezt. Én azért választottam az életet, hogy meghalhassak. Az emberiségért. Azért én, az én istenemberi ruhámban elnyerem azokat az érdemeket, amelyeket nem szerezhettem volna meg, ha (pusztán) Isten maradtam volna. És ezek végtelenek, mind azért, mert az isteni természet által szerzem meg azokat, amely egyesül az emberi természettel, mind pedig a szeretet és

az engedelmesség erénye által, amelyekkel magamat olyan körülményekbe helyeztem, hogy kiérdemeljem azokat, a lelkierősség, az igazságosság, a mértékletesség, az okosság erénye által, minden erény által, amely szívemben van, hogy azt elfogadhatóvá tegye Isten, Atyám számára. Az én hatalmam végtelen, nemcsak mint Istené, hanem mint emberé is, aki feláldozza magát mindenkiért, aki elér a szeretet végső határáig. Az áldozat adja az érdemet. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az érdem. Ha teljes az áldozat, teljes az érdem. Tökéletes az áldozat, tökéletes az érdem. És felhasználható az Áldozat szent akarata szerint, akinek az Atya azt mondja: ,,Legyen, amint akarod!'', mert Ő mérték

nélkül szerette Őt és a felebarátot.

Íme, mondom nektek: a legszegényebb ember a leggazdagabbá lehet, és végtelenül sok testvérével tehet jót, ha tud szeretni az áldozathozásig. Mondom nektek: még ha egy darab kenyeretek sincs, sem egy pohár vizetek, sem egy ruhadarabotok, mindig jót tehettek. Hogyan? Imádkozva és szenvedve a testvérekért. Kivel tehettek jót? Mindenkivel. Milyen módon? Ezernyi módon, amely mind szent, mert ha tudtok szeretni,

úgy tudtok működni, mint Isten, úgy tanítotok, bocsáttok meg, kormányoztok, és mint az Istenember, megváltotok.

-- Ó Uram, add nekünk ezt a szeretetet! -- sóhajt fel János.

-- Isten megadja nektek, mert önmagát ajándékozza nektek. De nektek el kell fogadnotok, és mindig tökéletesen kell gyakorolnotok! Semmiféle esemény sem szakíthat el titeket a szeretettől. (Vö. 1 Kor 13. Róm 8,35) A testiektől kezdve a lelkiekig. Minden szeretettel történjék és a szeretetért. Szenteljétek meg cselekedeteiteket, napotokat, tegyétek

vele ízessé imáitokat, világítsa meg, amit tesztek. A szeretet fény, íz, megszentelődés. Nélküle semmit sem érnek a szertartások, hiábavalók az imák, hamisak a felajánlások. Igazán mondom nektek, hogy a mosoly, amellyel egy szegény testvérként üdvözöl titeket többet ér, mint egy zsák pénz, amit valaki lábatok elé vethetne csak azért, hogy észrevegyétek őt. Értsetek ahhoz, hogy szeressetek, és Isten mindig veletek lesz.

-- Taníts meg minket Uram, így szeretni!

-- Két éve már, hogy erre tanítalak titeket. Tegyetek úgy, amint engem láttok cselekedni, és a szeretetben lesztek, és a szeretet bennetek lesz, és pecsétként lesz fölöttetek, az lesz a kenet, a korona, amely igazán megismertet titeket, mint a Szeretet Istenének szolgáit.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek