A népét látogató király

Jézus a Jeruzsálemhez közel fekvő Nobe faluban beszél egy öreg ember házának küszöbén állva, hogy mind a házban lévők, mind az előtte összegyűltek jól hallhassák.

-- Egy hatalmas király, akinek országa nagyon kiterjedt volt, egy napon elindult, hogy meglátogassa alattvalóit. Pompás palotában lakott, ahonnan elküldte szolgáit és hírnökeit alattvalóihoz rendeleteivel és segítségével. Azok tudtak létezéséről, szeretetéről és tanácsairól, de személyesen nem ismerték őt, nem hallották hangját, beszédét.

Egyszóval: csak annyit tudtak róla, hogy ő az uruk, semmi többet. És amint gyakran megtörténik, ezért sok törvényét és intézkedését eltorzították vagy rosszindulatból, vagy mivel nem értették meg kellőképpen. Ennek következtében kárt szenvedtek az alattvalók, akiket pedig a király boldogokká akart tenni. Néha kénytelen volt megbüntetni őket, és ez neki nagyobb fájdalmat okozott, mint nekik. De a büntetések nem tették őket jobbakká. Akkor azt mondta: ,,Elmegyek, és közvetlenül beszélek hozzájuk. Megismertetem magamat. Szeretni fognak és jobban követnek, ők pedig boldogabbakká lesznek.'' És elhagyta kiváló palotáját, hogy népéhez menjen.

Megérkezése sok csodálkozást váltott ki. A nép megindult, ki izgatottá vált, ki ünnepelt, ki félt, ki haragudott, ki kételkedett, ki pedig gyűlölködött. A király türelmesen, fáradhatatlanul megközelítette egyaránt azokat, akik szerették, vagy félték, vagy gyűlölték. Megmagyarázta nekik törvényeit, meghallgatta alattvalóit, segítette, támogatta őket. Végül sokan megszerették, és nem menekültek előle azért, mert nagyon hatalmas volt. Néhányan, kevesen, felhagytak bizalmatlanságukkal és gyűlöletükkel. Ezek a jobbak voltak. De volt sok rossz akaratú is. A király azonban, aki nagyon bölcs volt, elviselte ezeket is. Fáradozása jutalmául azoknál szállt meg, akik szerették őt. De mi történt? Az, hogy még a jobbak sem mind értették meg őt. Oly messziről jött! Nyelvezete annyira új volt számukra! Akarata annyira különbözött alattvalóiétól! És nem mindenki értette meg... Sőt, egyesek fájdalmat okoztak neki, és még kárt is igyekeztek tenni benne, annyira nem értették meg. És amikor felfogták, hogy fájdalmat és kárt okoztak

neki, reményüket vesztve menekültek színe elől, féltek tőle, többet nem mentek hozzá.

De a király belelátott szívükbe, és napról napra szeretettel hívta őket. Kérte az Örökkévalót, engedje meg neki, hogy ismét megtalálja őket, s megmondja nekik: ,,Miért féltek tőlem? Igaz, fájdalmat okozott nekem meg nem értésetek, de láttam, hogy az nem rosszindulatból fakadt, hanem csak képtelenek voltatok felfogni az én nyelvezetemet, amely annyira különbözött a tiétektől. Fáj nekem, hogy féltek tőlem. Ez azt mondja nekem, hogy nemcsak hogy nem értettetek meg engem, mint királyotokat, hanem úgy sem, mint barátotokat. Miért nem jöttök hozzám? Térjetek csak vissza! Jöjjetek, jöjjetek, barátaim. Ne növeljétek tudatlanságotokat azzal, hogy távol maradtok tőlem, homályos felfogásotokat azzal, hogy elrejtőztök, keserűségeteket azzal, hogy megfosztjátok magatokat szeretetemtől. Látjátok? Mindnyájan szenvedünk amiatt, hogy megosztottak vagyunk. Én inkább, mint ti. Jöjjetek tehát, okozzatok nekem örömöt!

Így akart beszélni a király. És így beszélt. És így beszél Isten is azokhoz, akik vétkeznek. És így beszél az Üdvözítő azokhoz, akik tévedéseket követtek el. És így beszél Izrael Királya alattvalóihoz. Izrael igazi Királya, az, aki a kis földi birodalomból el akarja vinni alattvalóit az Ég nagy Birodalmába. Abba nem léphetnek be azok, akik nem követik a Királyt, akik nem tanulják meg megérteni az Ő beszédét, az Ő gondolatát. De hogyan tanulják meg, ha az első tévedés után menekülnek a Mestertől? Senki se csüggedjen el, ha vétkezett, és ha megbánta; ha tévedett, és felismerte tévedését. Jöjjön a Forráshoz, amely eltörli a tévedéseket, amely világosságot és bölcsességet ad, és oltsa el szomját azzal, aki ég a vágytól, hogy önmagát adja, és az égből jött, hogy magát adja az embereknek.

Forrás: Valtorta Mária- Példabeszédek