Virág a napfényben

Jézus és apostolai éppen átkeltek Betabaránál a gázlón, északra a Holt-tengertől. Pétert nagyon lesújtották az elmúlt napok eseményei, mert tétlenül kellett néznie, hogy ellenségei gyalázzák Jézust.

-- Ne csüggedj el, Simon! Ne fossz meg engem is a te, a ti bátorságtoktól! -- mondja Jézus, miközben Péter vállára teszi kezét.

-- Nem vagyok képes, nem vagyok képes ezt nézni! Nézni, hogy ennyire rosszul bánnak veled! Ha engednéd, hogy közbelépjek... talán tudnám. De így... meg kell tartóztatnom magamat... és jelen kell lennem sértegetéseiknél, a te szenvedésednél, mint egy tehetetlen gyermeknek... ó, minden darabokra törik bennem, és gyötrődöm... De nézzétek, lehet-e így látni Őt! Betegnek tűnik, aki haldoklik a láztól... Üldözött bűnösnek látszik, aki nem állhat meg egy falat kenyér elfogyasztására, egy korty vízre, egy követ keresve, ahová lehajthatná fejét! Az a hiéna Nébó hegyén! Ezek a kígyók Calliroeben!

Az az őrült odaát (s a másik partra mutat)! Akiről azt mondod, hogy a Belzebub uralkodik rajta. Én félek a megszállottaktól, azt gondolom, hogy ha ennyire hatalmukba kerítette őket a Sátán, akkor nagyon gonoszoknak kellett lenniük. De... de az ember elbukhat anélkül is, hogy teljesen akarná. Azonban ezek, akik nincsenek megszállva, és mégis

így viselkednek, teljesen szabad akarattal!... Ó, sose fogod legyőzni őket, ha nem akarod megbüntetni őket! És ők... győznek le téged... -- és a hűséges apostol ismét keservesen sírni kezd, miután erős méltatlankodása közben abbamaradt sírása...

-- Péterem, azt hiszed, hogy ezek nem megszállottak? Azt gondolod, hogy a megszállottaknak olyanoknak kell lenniük, mint annak Calliroeben, és másoknak, akikkel találkoztunk? Azt hiszed, hogy a megszállottság csak zavaros kiáltásokban, ugrándozásban, dühöngésben, barlangokban élve, némaságban, béna tagokban, eltompult értelemben,

öntudatlanul mondott szavakban vagy öntudatlanul végzett cselekedetekben nyilvánul meg? Nem. Vannak olyan ördögtől zaklatott, sőt megszállott egyének is, akiknél ez rejtettebben és erőteljesebben jelentkezik, s ez a legveszélyesebb eset, mert az ördög nem

akadályozza, és nem gyengíti el értelmüket, nem gátolja meg őket abban, hogy jót is tegyenek, sőt, ki is fejleszti tehetségüket, hogy jobban tudják szolgálni azt, aki megszállja őket.

Amikor Isten vesz birtokába egy értelmet, és felhasználja szolgálatára, eltölti azt természetfeletti értelemmel, amely nagyon megnöveli természetes értelmét. Ezt teszi velük azokban az órákban, melyekben Istent szolgálják. Azt hiszitek, hogy például Izajás,

Ezekiel, Dániel és más próféták, ha el kellett volna olvasniuk, és meg kellett volna magyarázniuk a mások által írt jövendöléseket, nem találták volna azokat kibogozhatatlanul homályosaknak, éppúgy, mint kortársaik? Mégis, mondom nektek, miközben ők részesültek a jövendölésekben, tökéletesen megértették azokat. Figyeld meg ezt, Simon. Vegyük ezt a virágot, amely lábadnál nőtt ki. Mit látsz az árnyékban, amely kelyhére esik? Semmit. Látsz egy mély kelyhet és egy kis szájat, és semmi mást. Most figyeld meg, miközben

leszakítom, és idehozom a napfényre, szemed elé. Mit látsz?

-- Látom a bibéket, látom a virágport, látok egy kis pelyhes koronácskát, ami körülveszi a bibéket, és egy kis szőrös sávot, amely a nagy szirmot és a két kisebbet díszíti... És látok egy pirinyó harmatcseppet a kehely alján... és... ó, íme, egy kis légy szállt le beléje, és iszik, és beleragadt a szőrös pelyhekbe, és nem tud többé kiszabadulni... De akkor! Hadd lássam jobban! Ó, a pelyhek mintegy mézesek, belekapaszkodnak... Értem! Isten vagy azért teremtette így, hogy a virág táplálkozzék, vagy hogy táplálja a madarakat, akik

eljönnek és felcsípik a legyeket, vagy hogy megtisztítsa ezektől a levegőt... Milyen csodálatos!

-- Az erős napfény nélkül azonban semmit sem láttál volna.

-- Valóban, semmit!

-- Hasonlóképpen történik az isteni birtokba vételnél is. A teremtmény, aki önként, kizárólagos jó akarattal teljesen átadja magát Isten szeretetének, ráhagyatkozik az Ő akaratára, gyakorolja az erényeket, és uralkodik szenvedélyei felett, elérkezik oda, hogy

elmerül Istenben és az Ő Világosságában, Bölcsességében; és mindent lát és megért. Utána, amikor megszűnik a teljes tevékenység, a teremtményben felváltja ezt egy másik állapot, amelyben az, amit kapott átváltozik az élet és a megszentelődés irányelvévé, de elhomályosodik, vagy helyesebben: bizonytalanná válik az, ami előzőleg világos volt.

Az ördög, Istent állandóan majmolva, hasonló hatást vált ki azok értelmében, akiket zaklat; jóllehet csak korlátolt fokban, mert csak Isten hatalma végtelen. A megszállottakkal, akik önként átadták magukat neki, hogy diadalmaskodjanak, közli saját felsőbbrendű értelmét, de egyedül azért, hogy gonoszat tegyenek, ártsanak, megbántsák Istent és az embereket. De a sátáni működés, amely a lélekben beleegyezésre talál, állandó, és fokozatosan viszi őt előre a Rossz teljes megismerésében. Ezek a megszállottság legrosszabb formái. Semmi sem tűnik fel kívülről, és ezért az emberek nem menekülnek ezektől a megszállottaktól. De azok. Amint már többször megmondtam, az Emberfiát az ilyen módon megszállottak fogják megölni.

-- De Isten nem sújthatna le a pokolra? -- kérdi Fülöp.

-- Megtehetné. Ő az erősebb.

-- Akkor miért nem teszi meg, hogy megvédjen téged?

-- Isten eljárásának értelmét majd megismeritek az égben. Gyerünk tovább! És ne csüggedjetek el!

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek