Áron vesszeje

Jézus a Genezáreti-tótól keletre fekvő Afeca városában jár. A jelenlevők között vannak zsidók, rómaiak és szamaritánusok is. Ezek Jézus jelenlétében arról vitatkoznak, hogy Jézus-e az, akire a népek vártak. Jézus, hogy véget vessen a vitatkozásnak, beszélni kezd:
-- Amikor Isten népe Mária halála után Kádesnél fellázadt a pusztában, mert nem volt ivóvizük, zúgolódtak Mózes ellen, aki megmentőjük volt, és a bűn földjéről elvezette őket az ígéret földjére. Azzal vádolták őt, hogy ostobán tönkretette a népet. Áront semmirekellő papnak nevezték. Mózes erre bement testvérével a szövetség sátrába, és
beszéltek az Úrral. Csodát kértek tőle, hogy megszüntethessék a zúgolódást. Az Úr, annak ellenére, hogy nem köteles eleget tenni minden követelésnek, fôleg ha a követelés erőszakos, és az atyai Gondviselésbe vetett bizalom elvesztéséből ered, mégis beszélt Mózeshez és Áronhoz. Megtehette volna, hogy egyedül csak Mózeshez beszélt volna, mert Áron,mint főpap érdemtelenné vált egy napon Isten jóságára, a bálványimádás miatt. Isten azonban még próbára akarta tenni, és módot akart neki adni arra, hogy növekedjék a kegyelemben Isten szeme előtt. Azért megparancsolta, hogy vegyék kézbe Áron vesszejét, amelyet betettek a szövetség sátrába, miután kivirágzott, először leveleket hajtva, majd
mandulákat hozva. Menjenek vele a sziklához, és parancsolják meg neki, hogy adjon vizet a népnek és az állatoknak.

 

Mózes Áronnal együtt megtette, amit az Úr parancsolt, de nem tudtak teljesen hinni az Úrban. Izrael főpapja, Áron hitt kevésbé. A szikla, miután megütötték a vesszővel, megnyílt, és bőséges vizet adott a nép és az állatok szomjának eloltására. A vizet elnevezték a Pörlekedés vizének, mert a zsidók ott pörlekedtek az Úrral, elítélték tetteit és rendelkezéseit. Nem voltak egyaránt hűségesek hozzá, hanem éppen a főpap volt, aki
helyet adott a kételkedésnek Isten szavának igazságában. Emiatt Áron meghalt anélkül, hogy elérte volna az Ígéret Földjét. (Szám 20,1-29)
Ma is lázad a nép az Úr ellen, és azt mondja: ,,Idevezettél minket, hogy egyenként is, és mint nép is meghaljunk elnyomóink hatalma alatt.'' És nekem azt kiáltozzák: ,,Tedd magadat királlyá, és szabadíts meg minket!'' De milyen szabadulásról beszéltek? Milyen büntetésről? Az anyagiról? Ó, ott, az anyagi dolgokban nincs sem üdvösség, sem büntetés! A ti szabad akaratotok egy sokkal nagyobb büntetést és sokkal nagyobb megszabadulást hoz számotokra. Választhattok. Isten megadja nektek.

Ezt a jelenlevô izraeliták számára mondom, akiknek érteniük kellene ahhoz, hogy az Írás jelképeit olvassák és felfogják. De mivel szánakozom népemen, amelynek Királya vagyok lelkileg, segíteni akarlak titeket legalább egy jelkép megértésében, hogy felfogjátok, ki vagyok. A Magasságbeli azt mondta Mózesnek és Áronnak: ,,Fogjátok a vesszőt, és parancsoljatok a sziklának, és ömleni fog a vízáradat a szomjazó nép számára, hogy ne siránkozzanak tovább.'' Az Örök Főpap, a Magasságbeli megint azt mondta, hogy véget vessen népe siránkozásának: ,,Vedd Jessze törzsének kivirágzott vesszejét! Egy virág lesz rajta, amely nem érinti az emberi szennyet. Gyümölccsé érik, édes és kenettel teljes mandulává. És ezzel a Jessze gyökeréből származó mandulával, ezzel a csodálatos sarjjal, amelyen megnyugszik az Úr Lelke az Ő hét ajándékával, üsd meg Izrael szikláját, hogy bőséges vizet nyerjen üdvösségére.
Ugyanaz a Szeretet az Isten Papja. És a Szeretet testet alkotott, kisarjasztotta hajtását Jessze gyökeréből, amelyet nem a szenny táplált, és a Test a Megtestesült Igéje volt, a Messiásé, akit vártak, s akit azért küldtek, hogy parancsoljon a sziklának, hogy az meghasadjon. Hogy szétrepedjen a kevélység és az érzékiség kemény kérge, és befogadja az Istentől küldött vizet, amely Krisztusából fakad, az Ő szeretetének kellemes olaját, és alakíthatóvá váljék, jóvá, hogy megszentelődjék befogadva szívébe az ajándékot, amelyet a Magasságbeli ad népének.

De Izrael nem akarja az élő Vizet befogadni bensőjébe. Zárva marad, kemény marad, és főleg ilyen marad legnagyobb egyéniségeiben, akiket hasztalanul érint meg az Isten erejéből kivirágzott és gyümölcsöt hozott vessző, és akihez hiába beszél. És igazán mondom nektek, hogy ebből a népből sokan nem lépnek majd be az Országba, míg sokan, akik nem tartoznak ehhez a néphez, belépnek oda, mert hinni tudtak abban, akiben Izrael papjai nem akartak hinni. Ezért úgy vagyok közöttetek, mint az ellentmondás jele, és olyan ítélet vár rátok, amely megfelel majd annak, amiként meg tudtatok érteni engem. De a többiekhez, akik nem Izraelből valók, azt mondom: Isten háza, amelyből népének fiai elmenekültek, nyitva áll azok számára, akik keresik a Világosságot. Jöjjetek! Kövessetek engem! Ha én az ellentmondás jele vagyok is, de jel vagyok minden nemzet számára is; és
aki szeret engem, azt megmentem.

-- Te jobban szereted az idegeneket, mint minket! Ha beszélnél hozzánk, végül megszeretnénk téged! De mindenütt vagy, Júdeát kivéve -- mondja egy zsidó, akit megérintettek Jézus szavai.
-- Lemegyek Júdeába is, és hosszasan ott fogok tartózkodni. De nem változik meg sokak kőszíve. Még akkor sem változik meg, amikor majd reáhull a Vér. Te zsinagógafőnök vagy, nemde?
-- Igen, honnan tudod?
-- Tudom. Rendben van, akkor megértheted, amit mondok.
-- A vérnek nem szabad a kőre folynia. Ez bűn.
-- A Vért azért ontjátok majd örömmel a sziklára, hogy ott, maradjon.
Az a szikla, amelyre kiontjátok az igazi Bárány Vérét, győzelmi emléknek látszik majd számotokra. De utána eljön majd egy nap, amikor megértitek... Megértitek az igazi büntetést, és azt, hogy milyen volt a nektek felajánlott igazi. üdvösség. Menjünk!...

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek