Tűz

Jézus Galileában jár apostolaival és néhány tanítványával, amikor észreveszik, hogy egy falu előtt ég a mező. A falubeliek kijönnek, s ellentűzzel próbálják útját állni, de hiába. Ha a tűz eléri a falu előtt lévő kis erdőt, annak gyantatartalmú fái oly erővel fognak égni,

hogy az egész falut veszélyeztetik.

Jézus egy dombtetőről karbatett kézzel, mosolyogva figyeli a tűz gyors előrehaladását.

-- Szerencsétlen népség! Mindent el fognak veszteni! -- mondják sokan. És Jézusra néznek, aki hallgat és mosolyog.

De utána... íme a tűz felé nyújtja karját, és felkiált:-- Állj meg! Aludj ki! Akarom!

És mintha csak egy nagy vékát borítottak volna rá, a tűz megszűnik lángolni, már csak parázslik, majd lilává, szürkévé válik... s utána csak a hold látszik ezüstös fényével.

A falubeliek összegyűlnek, hadonászva, körülnézve, keresve a csoda angyalát...

-- Szálljunk le! A faluban szállunk meg. Legalábbis a nőknek tudnak helyet adni. Nekünk elég az erdő is -- mondja Jézus.

-- De miért mosolyogtál úgy? Boldognak látszottál! -- kérdi Péter.

-- Majd megtudod beszédemből.

Már félúton vannak a falu felé, amikor a falubeliek észreveszik őket, és felismerik Jézust.

-- Ó, mondtam! Csak Ő tudta ezt megtenni! Fussunk elébe, hogy kifejezzük tiszteletünket -- kiáltja az egyik falubeli, és Jézus lába elé veti magát.

-- Miért hitted, hogy én képes vagyok erre?

-- Mert csak a Messiás tudja ezt megtenni.

-- És honnan tudod, hogy én vagyok a Messiás? Talán ismersz?

-- Nem. De csak a Jó, aki szereti a szegényeket lehetett irgalmas, és csak Isten Szentje parancsolhatott a tűznek, amely engedelmeskedett neki. Legyen áldott a Magasságbeli, aki elküldte nekünk Messiását! És a Messiás, aki időben megérkezett, hogy megmentse házainkat.

-- Inkább annak kellene szükségét éreznetek, hogy megmentsem lelketeket.

-- Azt megmentjük azáltal, hogy hiszünk benned, és igyekezünk megtenni, amit tanítasz. De te megérted, Uram, hogy ha mindent elvesztettünk volna, a szomorúság elgyengíthette volna amúgy is gyenge lelkünket... és odáig juthattunk volna, hogy kételkedünk a

Gondviselésben.

-- Ki oktatott titeket felőlem?

-- Tanítványaid... -- Közben összegyűlt Jézus körül a falú apraja- nagyja, mintegy kétszáz ember.

-- Béke mindnyájatokkal! Isten angyala megmentett titeket. Dicsérjük együtt az Urat -- mondja Jézus.

-- Te mentettél meg minket! Te mindig jelen vagy ott, ahol a hívek hisznek benned! -- mondják sokan az asszonyok közül... És a férfiak helyeslik.

-- Igen. Ahol hisznek bennem, ott jelen van a Gondviselés. De mind a lelki, mind az anyagi dolgokban állandóan okosan kell eljárni.

Mi indította el a tüzet? Valószínűleg egy szikra, amely a ti tűzhelyetekből pattant ki, vagy egy gyermek, aki azzal szórakozott, hogy meggyújtott egy faágat, s utána a korára jellemző gondatlansággal eldobta. Valóban szép látni egy tüzes nyilat, amely megvilágítja a

sötétedő levegőt. De látjátok, mit tehet egy meggondolatlanság! Nagy kárt okozhat. Egy szikra, egy ágacska, amelyik a száraz avarfűre esik elég ahhoz, hogy lángba borítson egy egész völgyet, és ha az Örökkévaló nem küldött volna engem, az egész erdő parázstartóvá vált volna, és a tűz felemésztette volna javaitokat és életeteket.

Így van a lelki dolgokkal is. Állandóan óvatosan figyelni kell, nehogy egy tüzes nyíl, egy szikra elhamvassza hiteteket, miután szívetekben melengettetek egy olyan tüzet, amelyet azok gyújtottak ki, akik gyűlölnek engem, s akik meg akarnak fosztani engem híveimtől. Itt

az idejében megállított tűz hasznossá vált, pedig kárt okozhatott volna. Felégette a haszontalan bozótokat, amelyeket nőni engedtetek a völgyben, és előkészítette számotokra a pusztítással és a hamuval való trágyázással a földet, hogy ha akarjátok, hasznosan gyümölcsöztessétek, megművelve azt. 

De a szívekben ennek ugyancsak az ellenkezője történik! Amikor a Jó egészen kipusztul belőle, semmi se képes ott kinőni, kivéve az ördög alomjaként szolgáló tüskebokrokat.

Jegyezzétek meg ezt, és őrködjetek, nehogy ellenségeim sugallatai pokoli szikrákként bejuthassanak szívetekbe. Álljatok készen az ellentűz alkalmazására. És mi ez az ellentűz? A mind erősebbé váló hit, a rendíthetetlen akarat, hogy Istenéi legyetek. A szent Tűzhöz

tartozás. Mert a tűz nem eszik tüzet. Ha ti az igaz Isten szeretetének tüze vagytok, az istengyűlölet tüze nem árthat nektek. A szeretet Tüze legyőz minden más tüzet. Az én tanításom a szeretet, és aki azt elfogadja, belép a Szeretet Tüzébe, és többé nem gyötörheti az ördög tüze.

Miközben azon a dombon állva figyeltem a gallyak égését, és hallottam lelketek szavát Uratokhoz, Istenetekhez, és még inkább, amikor láttam, hogy igyekezeteteknek nem sikerült kioltani a lángokat, mosolyogtam. És egyik apostolom megkérdezte: ,,Miért mosolyogsz?'' Megígértem neki:

,,Megmondom neked, amikor majd beszélek a megmentettekhez.'' Most megteszem. Mosolyogtam, mert arra gondoltam, hogy amint a lángok gyorsan terjedtek a völgy avar füvében, és hiába igyekeztetek azt megállítani, úgy az én tanításom is elterjed majd a világon, és hiába üldözik majd azok, akik nem akarják a Világosságot. Világosság lesz.

Megtisztulás lesz. Jótékony lesz. Mennyi kis kígyó pusztult el ezek között a lángok között, és velük együtt más kártevők. Féltetek a völgytől, mert sok vipera volt benne. Íme, egyetlen egy sem maradt meg belőlük. Hasonlóképpen a világ is megszabadul majd sok tévtantól, sok bűntől, sok fájdalomtól, amikor megismer engem, és amikor tanításom

tüze megtisztítja. Miután megtisztult és megszabadult sok haszontalan növénytől, alkalmassá válik a mag számára, gazdaggá válik szent gyümölcsökre.

Ezért mosolyogtam... Láttam az előrehaladó tűzben, a világban elterjedő tanításom jelképét. Utána a felebarát szeretete, amely sohasem válik el az Úr szeretetétől, eszembe juttatta szükségeteket. És lelki tekintetemet Isten érdekeinek szemléléséről a testvérek

szükségletére irányítottam, és megállítottam a tüzet, hogy örvendezve dicsérjétek az Urat. Lássátok azért, hogy gondolatom, amely az Istenhez emelkedett nem távozott el, sőt még erősebbé vált, mert az Istennel való egyesülés mindig növeli képességünket, és utána az a tiétekkel együtt ismét visszaszállt Istenhez. Ilyen módon a szeretet által egyesítettem az Atya érdekeit testvéreimével. Ti is hasonlóképpen tegyetek jövő életetekben.

És most ezeknek az asszonyoknak éjjeli szállást kérek tőletek. A hold lenyugszik, és a tűz visszatartott minket utunkban. Azért nem tudunk tovább menni a közeli városig.

-- Jöjjetek! Jöjjetek! Van hely mindnyájatok számára. Tető nélkül maradhattunk volna. Házaink a tieitek. Szegények, de tiszták. Jöjjetek!

Jöjjetek, és áldást hoztok ránk -- kiáltozzák mindnyájan.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek