A vízelosztók

Jézus meglátogatott egy házaspárt a Meron-tó környékén. Az ott összegyűlt emberekhez beszél:

-- Halljátok ezt a példabeszédet!

Egy gazdag úrnak sok helyen volt birtoka, sok alkalmazottal. Nem mindenütt rendelkeztek azonban elegendő vízzel és a föld sem volt egyformán termékeny. Azokon a helyeken, ahol kevés volt a víz, olyan növényeket termeltek, amelyek bírták a szárazságot. Az emberek azonban ezeken a helyeken nagyon sokat szenvedtek a vízhiány miatt. A gazdag embernek azonban volt egy vízben gazdag tava ott, ahol lakott. Földalatti források táplálták ezt a tavat.

Egy napon az úr elhatározta, hogy végiglátogatja birtokait. Látta, hogy azok a birtokok, amelyek közel voltak a tóhoz, bővelkedtek vízben. A távolabbiak nélkülözték. Csak azzal a kevés vízzel rendelkeztek, amit Isten eső alakjában küldött nekik. Látta az úr azt is, hogy azok az alkalmazottjai, akik bővelkedtek vízben, nem bántak jól a vizet nélkülöző testvéreikkel. Még egy csöbör vizet is sajnáltak tőlük, azzal az ürüggyel, hogy félnek attól, ők is víz nélkül maradnak.

Az úr elgondolkozott. Azt mondta: ,,Elvezetem a vizet tavamból, és elrendelem a közelebb levőknek, hogy ne tagadják meg többé a vizet távolabbi szolgáimtól, akik szenvednek a talaj szárazsága miatt. Azonnal nekilátott a csatornák ásatásának, amelyek a tó jó vizét elviszik majd a közelebbi birtokokra, ahol nagy tartályokat ásat. Így ezeknek bőven lesz vizük. Ezekből a tartályokból kisebb csatornákkal elvezeti a vizet a távolabbi tartályokba. Utána magához hívatta azokat, akik ezeken a helyeken éltek, és azt mondta nekik: ,,Ne felejtsétek el, hogy amit tettem, nem azért tettem, hogy nektek adjam a felesleges vizet, hanem azért, hogy rajtatok keresztül eljusson azokhoz, akiknek még a szükséges vízmennyiség is hiányzik. Legyetek azért irgalmasok, amint én az vagyok.'' És eltávozott tőlük.

Egy idő múlva a gazdag úr újból körüljárt minden birtokán. Látta, hogy a legközelebbiek megszépültek, és nemcsak a hasznos növényekben bővelkedtek, hanem a dísznövényekben is. Vízmedencék, halastavak és vízvezetékek minden háznál és ház közelében.

,,Ezeket a lakásokat a gazdagok házaivá tettétek -- jegyezte meg az úr. -- Még nekem sincs ily sok felesleges dolgom!'' És utána hozzátette: ,,De hogy állnak a többiek? Adtatok nekik bőségetekből? Tápláltátok a kisebb csatornákat?''

,,Igen. Annyit kaptak, amennyit csak kértek. De vannak igényesek is, akik sose elégedettek, oktalanok és mértéktelenek, minden órában jönnek kérni, mintha mi az ő szolgáik lennénk. Nekünk meg kell védenünk a mi dolgainkat. Nem elégednek meg többé a csatornákkal és a kis tartályokkal. Eljönnek egészen a nagyokig.''

,,Ezért vettétek körül fallal a helyeket, és tartotok mindenütt harapós kutyákat?''

,,Ezért, uram. Nem voltak semmire sem tekintettel, és igyekeztek mindent elemelni és tönkretenni...''

,,De ti valóban adtatok nekik? Tudjátok, hogy értük csináltattam ezt, és ti közvetítők voltatok a tó és az ő száraz területük között? Nem értem... Sokat nyújtottam a tóból, hogy mindenkinek jusson, de pazarlás nélkül.''

,,Hidd el, hogy nem tagadtuk meg tőlük soha a vizet.''

Az úr elindult távolabbi birtokai felé. A szárazságot elviselő növények zöldek és dús lombozatúak voltak. ,,Igazat mondtak'' -- mondta az úr, amikor messziről meglátta őket. De amikor közelükbe ért, látta, hogy alattuk a föld kiszáradt, a fű szinte kihalt, s ezt legelték a fáradtságtól lihegő juhok. A veteményes kertek homokosak voltak a házak mellett. Utána meglátta az első földműveseket: kimerültek, lázban égő szemekkel és reményt vesztettek... Ránéztek, és utána lehajtották fejüket, és félénken hátráltak.

Ő csodálkozott ezen a magatartásukon, és magához hívta őket. Azok remegve közeledtek. ,,Mitől féltek? Nem vagyok többé jó uratok, aki gondoskodott rólatok, és bölcs munkával enyhített vízhiányotokon? Miért oly beteges az arcotok? Miért szárazak ezek a földek? Miért soványak ezek a nyájak? És ti miért féltek tőlem? Beszéljetek félelem nélkül.

Mondjátok el uratoknak, miért szenvedtek?

Egy férfi beszélt mindnyájuk helyett. ,,Uram, nagyon kiábrándultunk, és sokat szenvedtünk. Te segítséget ígértél nekünk, és mi még azt is elvesztettük, amink előzőleg volt, és elvesztettük beléd vetett bizalmunkat.''

,,Hogyan? Miért? Nem vezettem ide bőséges vizet, megparancsolva a közelebb lévőknek, hogy bőven adjanak nektek?''

,,Ezt mondtad? Igazán?''

,,Ezt. Határozottan. A terület miatt nem tudtam közvetlenül idevezetni a vizet. De jó akarattal elmehettetek a vízgyűjtőkhöz a szamarakkal, és meríthettetek belőle a kis csatornákba annyit, amennyit akartatok. Nem volt elég szamaratok és tömlőtök? És nem voltam én, hogy adjak nektek?''

,,Íme! Mondtam! Mondtam: >>Nem lehetséges, hogy az úr parancsot adott nekik arra, hogy megtagadják tőlünk a vizet.<< Ha elmentünk volna hozzá!''

,,Féltünk. Azt mondták nekünk, hogy a víz az ő jutalmuk, és mi büntetésben részesülünk.''

És elmondták a jó úrnak, hogy a jótéteményben részesültek, azt mondták nekik: Az úr azért, hogy megbüntesse a százaz földek szolgáit, akik nem tudtak többet termelni, elrendelte, hogy nemcsak a vízgyűjtők vizét mérjék ki számukra, hanem még a kezdetleges kutakét is, oly módon, hogy ha előbb csak kétszáz akónyit kaptak naponta saját maguk és földjük számára, amit nagy fáradsággal vittek el az utakon, most ne kapjanak ötvennél többet. És hogy ennyit is kapjanak az emberek és az állatok számára, el kellett menniük az áldott helyek határánál levő kis vízerekhez, és azok sáros vízéből kellett meríteniük. És meghaltak a betegségek és a szomjúság miatt az emberek, és elpusztultak a veteményeskertek és az állatok...''

,,Ó, ez már sok! Ennek véget kell vetni! Vegyétek bútoraitokat és állataitokat, és kövessetek engem! Kissé el fogtok fáradni, mivel ki vagytok merülve, de utána békében éltek. Lassan megyek majd, hogy követni tudjatok. Én jó úr vagyok, atyátok, és gondoskodom fiaimról.''

És lassan elindult. Szolgái szomorú sokasága követte őt állataikkal. De már felüdítette őket jó uruk szeretete, amelyet tapasztaltak. Elérkeztek a vízben leggazdagabb területekhez. Ezek határánál az úr kiválasztott néhány erős férfit és azt mondta nekik: ,,Menjetek, és az

én nevemben kérjetek tőlük vizet.''

,,És ha ránk uszítják a kutyákat?''

,,Én mögöttetek vagyok. Ne féljetek! Menjetek, és mondjátok nekik, hogy én küldtelek titeket, és ne zárkózzanak el előletek, ne legyenek igazságtalanok, mert a víz Istené és minden ember egymás testvére. Azért nyissák meg azonnal a csatornákat.''

Odamentek. Az úr követte őket. Megálltak egy kapunál. Az úr elrejtőzött a kerítés fala mögött. Bekiáltottak. Odajöttek a munkavezetők.

,,Mit akartok?''

,,Legyetek irgalmasok irántunk. Meghalunk. Az úr küld minket, megparancsolva, hogy vigyünk a vízből, amit hozzátok vezettetett. Azt mondja, hogy a víz az övé, és Isten adta neki, és ő nektek a mi számunkra, mert testvéreitek vagyunk. Azonnal nyissátok meg a

csatornákat!''

,,Ha, ha!'' -- nevettek a kegyetlenek. ,,Testvéreink ezek a rongyos alakok? Meghaltok? Annál jobb! Átvesszük helyeteket, és odavezetjük a vizet. Igen, akkor odavisszük! És jó helyekké változtatjuk azokat. A víz számotokra van? Ostobák vagytok! A víz a miénk!''

,,Irgalom! Meghalunk. Nyissátok meg. Ezt parancsolja az úr. ''A gonosz munkavezetők tanácskoztak egymás között, és utána azt mondták: ,,Várjatok egy pillanatig!'' -- és elsiettek. Utána visszatértek és kinyitották a kaput. De velük voltak a kutyák, és fütykös bunkókat tartottak kezükben... A szegények féltek. ,,Jöjjetek csak, jöjjetek... Nem léptek be most, mikor kinyitottuk nektek a kaput? Utána majd azt mondjátok, hogy nem voltunk nagylelkűek...'' Egyikük meggondolatlanul belépett. Záporoztak hátán az ütések, s közben a kutyákat ráengedték a többiekre.

Az úr kilépett a fal mögül. ,,Mit csináltok, ti kegyetlenek?! Most megismertelek titeket, titeket és állataitokat, és lesújtok rátok!'' És nyilaival lenyilazta a kutyákat, és utána belépett, szigorúan és haragosan. ,,Így hajtjátok végre rendeleteimet? Ezért adtam nektek

ezeket a javakat? Hívjatok össze mindenkit! Beszélni akarok hozzátok.

És ti -- mondta szomjazó szolgái felé fordulva -- lépjetek be asszonyaitokkal és gyermekeitekkel, juhaitokkal és szamaraitokkal, galambjaitokkal és minden állattal, és igyatok, és frissüljetek fel, és szedjétek le ezeket a zamatos gyümölcsöket, és ti, kis ártatlanok, futkossatok a virágok között! Örvendjetek! Jó uratok szíve igazságos, és igazságot tesz mindenkivel.''

És miközben a szomjúhozók a vízmedencékhez futottak, belemerültek a halastavakba, állataik pedig a víztartályokba, és mindnyájan örvendeztek, addig a többiek mindenfelől félelemmel telve siettek oda.

Az úr felállt a vízmedence szélére, és azt mondta: ,,Ezeket én csináltattam, és rátok bíztam, hogy teljesítsétek utasításaimat, ezeket a kincseket illetőleg, mert ti választott szolgáim voltatok. Nem álltátok ki a próbát. Jóknak látszottatok. Azoknak kellett volna

lennetek, mert a jólétnek jókká kellett volna tennie titeket, hálából jótevőtök iránt. És én mindig jót tettem veletek, nektek adva ennek a vízben gazdag területnek a vezetését. A bőség és a kiválasztottság megkeményítette szíveteket, az jobban kiszáradt, mint az a föld, amelyet teljesen kiszárítottatok. Betegebbek vagytok, mint ezek, akiket éget a szomjúság. Mert őket a víz meggyógyíthatja, míg ti nehezen gyógyultok meg önzéstekből, amely kiégette lelketeket. Belétek csak nagyon nehezen tér vissza a szeretet vize. Most megbüntetlek titeket. Menjetek ti azokra a földekre, és szenvedjétek el azt, amit ők

szenvedtek!''

,,Irgalom, urunk! Könyörülj rajtunk! Azt akarod, hogy elpusztuljunk? Te kevésbé vagy irgalmas irántunk, emberek iránt, mint mi az állatok iránt?''

,,És ezek kik? Nemde emberek, testvéreitek? Miféle irgalmat gyakoroltatok irántuk? Vizet kértek tőletek, s ti botütéseket adtatok nekik, és kigúnyoltátok őket. Azt kérték tőletek, ami az enyém, és amit én adtam, és ti megtagadtátok azt tőlük, a magatokénak mondva azt? Kié a víz? Még én sem mondom, hogy a tó vize az enyém, jóllehet a tó az enyém. A víz Istené. Közületek ki teremtett csak egyetlen harmatcseppet is? Menjetek!... És nektek, akik szenvedtetek, azt mondom; legyetek jók. Tegyétek velük azt, amit ti szerettetek volna, hogy veletek tegyenek. Nyissátok meg nekik a csatornákat, amelyeket ők bezártak, és vezessétek hozzájuk a vizet, amint módotok lesz erre. Megteszlek titeket elosztóimnak ezek iránt a bűnös testvéreitek iránt, akiknek módot és időt adok a jóvátételre. És a Magasságbeli Úr még nálam is jobban rátok bízza bőséges vizét, hogy ti gondoskodjatok azokról, akik nélkülözik azt. Ha szeretettel és igazságosan tudjátok tenni ezt, megelégedve a szükségessel, és a feleslegest a nyomorgóknak adva, az igazságnak megfelelően nem mondva magatokénak azt, amit ajándékba kaptatok, sőt letétbe helyezett ajándékként, akkor nagy békének fogtok örvendeni, és mindig veletek lesz az Isten szeretete és az én szeretetem.''

A példabeszéd befejeződött, és mindenki megértheti. Csak azt mondom nektek, hogy aki gazdag, az letétbe kapta ezt a gazdagságot, amelyet Isten azért adott neki, hogy kiossza azt a szenvedőknek. Fontoljátok meg, milyen megtiszteltetés számotokra, hogy Isten meghívott titeket arra, hogy társai legyetek Gondviselésének művében a szegények, betegek, özvegyek és árvák javára. Isten megtehette volna, hogy esőként hullassa a szegényekre a pénzt, ruhát, táplálékot. De akkor megfosztotta volna a gazdagokat nagy érdemeiktől, amelyeket a felebaráti szeretettel szereznek. Nem minden gazdag lehet tanító, de mind tehet jót. Nem minden gazdag képes gondozni a betegeket, eltemetni

a halottakat, meglátogatni a gyengélkedőket és a rabokat. De minden gazdag, sőt még az is, aki nem teljesen szegény, tud adni egy darab kenyeret, egy korty vizet, egy használt ruhát, a tűz mellé hívhatja azt, aki remeg a hidegtől, fedelet nyújthat annak, akinek nincs otthona és ázik az esőben vagy izzad a kánikulában. Szegény az, akinek hiányzik valami, ami szükséges a megélhetéshez. A többiek nem szegények, szűkölködnek, de mindig gazdagok azokhoz képest, akik éhen halnak, nyomorognak, dideregnek.

Én elmegyek. Nem tudom többé segíteni a szegényeket. Folytassátok ti ezt a munkámat! Vigasztaljátok meg lesújtott szívemet azzal, hogy megígéritek: mindig engem láttok a szegényben, és úgy fogadjátok őt, mint a szegény Krisztus legigazibb képviselőjét. Én szegény akartam lenni szeretetből a föld legszerencsétlenebbjei iránt, és azért, hogy szegénységemmel kiengeszteljem az önző emberek igazságtalan pazarlását. Emlékezzetek arra, hogy a szeretet és irgalom örök jutalmat nyer és eltörli a bűnöket.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek