Engedelmesség

Az alábbiakat Valtorta Mária őrangyala diktálja le.

Az engedelmesség nagyszerű erény, amelyet a három isteni erény után szeretni, és tökéletesen gyakorolni kellene, de amelyet ennek ellenére úgyszólván nem gyakorolnak, vagy rosszul gyakorolnak, és még kevésbé szeretnek. Mégis ez egyik sarkalatos erénye a Teremtettlennek (Jézusnak), és a teremtett világban az embernek. Nélkülözhetetlen sarokkő ez az életszentség épületénél felépítésénél. Szemléljük közösen, és meglátod, hogy az mindenütt jó. A Második Személynek az engedelmessége: Az Ige engedelmeskedik az Atya kívánságának. Mindig. Sose utasítja vissza azt, hogy az legyen, akinek a Szaván keresztül teljesedik az Atya akarata. Az Isteni Ige tud tökéletesen engedelmeskedni. Ragyognak számotokra, halandók számára, a Teremtés könyvének első szavai: ,,Isten azt mondta: Legyen világosság!'' Íme, az Ige azonnal kifejezi a parancsot, amit az Atya elgondolt, és világosság lett. Létrejött a világosság, és az Ige, aki testet öltött, többször a ,,Világosság''-nak nevezte magát. János apostol sugalmazott ajkával mondja: ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt a kezdetben Istennél. Minden dolog általa lett, és nélküle semmi teremtett dolog sem jött létre. Benne Élet volt, és az Élet az emberek Világossága volt. És a Világosság megvilágít minden embert, aki erre a világra jön.''

Valóban ének ez az oldal, amelyet az a szeráf írt, aki ismerte Istent, és nemcsak az Istenembert, az Üdvözítőt és a Mestert, hanem Istent, a Megismerhetetlent is, és felfogta annak természetét. Ez az

ének az Ige természetéről szárnyakat ad annak, aki hallgatni tudja, szárnyakat, hogy felszálljon az Ige szemlélésére, aki Emberré lett, hogy az Életet és a Világosságot adja az embereknek. Az Ige azt akarta, hogy az ő jellegzetes neve legyen a Világosság. Mintegy megkeresztelte saját magát ezzel a névvel, amit Ő maga ejtett ki először, az Atyának engedelmeskedve: ,,Legyen Világosság!'' Az Ige mindig engedelmeskedett. Az Atya azt mondta neki: ,,Te emberré leszel, mert csak te vagy képes az emberiség tanítására.'' Az Ige azt mondta: ,,Emberré leszek. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt

mondta: ,,Meg fogsz halni, mert csak a te Áldozatod képes megváltani az emberiséget.'' Az Ige azt mondta: ,,Meg fogok halni. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt mondta: ,,És a kereszten fogsz meghalni, mert a világ megváltásához nem elég számomra a te életed feláldozása a halál és a betegség szenvedései által.'' Az Ige azt mondta: ,,És meg fogok halni a kereszten. Legyen meg a te akaratod!''

Telnek az évszázadok, és az Ige, amikor eljött órája, megtestesült a Szűz méhében, és megszületett, mint ahogy minden ember megszületik. Kicsiny volt, gyenge, képtelen a beszédre és a járásra. És lassan növekedett, mint az emberek minden gyermeke. Ebben is engedelmeskedett az Atyának, aki azt akarta, hogy Ő alá legyen vetve minden általános törvényszerűségnek, hogy megőrizze Őt a Sátán és az emberek cselvetéseitől. A Sátán vad gyanakvással várta a félt Messiást. De azért is akarta ezt az Atya, hogy ez által megelőzze a jövőben támadó ellenvetéseket a tévtanítók részéről, akik tagadják majd Isten Fiának igazi emberségét. Növekedett bölcsességben és kegyelemben, engedelmeskedve. Férfivá és munkássá vált, engedelmeskedve az Atyaistennek és szüleinek. Amikor elérkezett életének harmincadik évéhez, a Mesterré vált, hogy tanítsa az emberiséget, engedelmeskedve. Három év és három hónap elteltével elérkezett az idő, hogy meghaljon, éspedig a kereszthalállal. Engedelmeskedett, ismételve: ,,Legyen meg a te akaratod!'' Könnyű engedelmeskedni addig, míg csak gondolatban kell azt megtenni. Azt mondani: ,,Tedd meg...'' és válaszolni: ,,Megteszem'', évekkel a parancs teljesítése előtt -- Krisztus esetében: évszázadokkal előtte -- még könnyű dolog. De megismételni: ,,Legyen meg a te akaratod'', amikor az Áldozat már maga előtt látja szenvedésének minden eszközét, és amikor elérkezett az óra, hogy átölelje azokat, teljesítve Isten akaratát, akkor sokkal nehezebb ezt megtenni. Mindentől visszariad az emberi természet: a fájdalomtól, a megbántásoktól, a haláltól. Krisztus esetében az emberek bűneinek terhe is ránehezedett, mint Megváltóra, aki közel állt már a megváltás idejéhez. De Jézus engedelmeskedett, mondva: ,,Legyen meg a te akaratod'', és meghalt a kereszten, miután mindent elszenvedett és beteljesített. Ez a Második Isteni Személy engedelmessége. 

A teremtett világban az elemek, amelyek a zűrzavar állapotában léteztek, engedelmeskedtek a parancsnak. Gondoljatok itt a Teremtés könyvének szavaira. ,,Isten megteremtette az eget és a földet, és a föld még nem alakult ki, üres volt, és sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. És Isten mondta: ,,Legyen Világosság!'' A levegő, a víz, a tűz, a fény tehát meg volt már

teremtve, de nem voltak elválasztva egymástól és nem voltak elrendezve. Isten parancsolt nekik, hogy váljanak szét és rendeződjenek el a törvények szerint, amelyeket Ő adott nekik, és azok engedelmeskedtek, és engedelmeskednek évmilliók óta, megalkotva a nappalt és az éjszakát, a tengereket és a szárazföldeket. A tűz, a föld mélyén munkálkodva, előkészíti az ember számára szükséges ásványokat. A teremtett világ engedelmessége: Isten, miután megalkotta az eget, vagyis az atmoszféra rétegeit, teleszórta azt csillagokkal, megparancsolva nekik, hogy kövessenek egy bizonyos megváltoztathatatlan utat, és a csillagok engedelmeskedtek. Isten miután megalkotta a földet, azaz, miután tömörré és rendezetté tette az előzőleg szétszórt és összekeveredett port és vizet,

megteremtette a növényeket és az állatokat a földön és a vizekben, és megparancsolta nekik, hogy hozzanak gyümölcsöt és szaporodjanak, és az állatok és növények engedelmeskedtek.

Utána jött az ember, a teremtett világ királya, és Isten megparancsolta az embernek, hogy engedelmeskedjék. Az ember engedelmessége fenntartotta volna a földön a földi Paradicsom állapotát, amelyben nem ismerték volna meg a halált, az éhséget, háborúkat, szerencsétlenségeket, betegségeket és a fáradságot. Örvendetes tartózkodás lett volna -- békében és Isten barátságának

szeretetében -- az ember élete, egészen addig, míg át nem ment volna mennyei lakóhelyére, úgy, amint ez a Boldogságos Szűz Mária esetében történt, aki nem halt meg, hanem elszenderedett az Úrban, és felébredt az Ő ölén, szépen és megdicsőülten, tökéletes lelkével és bűn nélküli testével. De a Sátán nem akarta az embernek ezt az örömét, amely kissé maradt csak alatta az angyalok boldogságának. Kárpótlásként az angyalok és az emberek közti különbségért, a gyermekek öröme nélkülözte volna a bűnös vágyat, amely mindig szenvedés. Nem szenvedett volna, mert a szenvedés

a bűnös vágy gyümölcse. És az ember engedelmeskedett Lucifer kívánságának, és engedetlenné vált, magára és leszármazottaira vonva engedetlenségének minden következményét, ami sose jó, és mindig

pusztulást okoz. 

Attól kezdve, mióta az ember lelkét megrontotta az engedetlenség, a Sátán jellegzetes tulajdonsága, csak azok tudnak engedelmeskedni, akik szeretik Istent, és szentekké válnak az engedelmesség szelleme által. Az engedelmesség, amely alacsonyabb rendűnek látszik a három isteni

erénynél, csak azért, mert még a négy sarkalatos erény között sem szerepel, a valóságban jelen van mindegyikben, elválaszthatatlan minden erénytől. Védelmezi mindegyiket, és segíti őket abban, hogy

növekedjenek bennetek. Fontold meg! Hogyan tehettek szert a hitre? Engedelmeskedve Istennek, aki azt mondja nektek, hogy higgyetek igazságaiban és titkaiban, amelyeket elétek tár, és engedelmeskedjetek annak, amit a Szentegyház, Isten hangjainak Hangja mond nektek. Hogyan tehettek szert a reményre? Megint, engedelmeskedve Istennek, aki belétek önti ezt az erényt, azt mondva nektek, hogy remélnetek kell Őbenne és az ő irgalmasságában, aki segíteni fog titeket, hogy

eljussatok az örök életre, és birtokoljátok azt. Hogyan tehettek szert a szeretetre? Engedelmeskedve az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancsának. Hogyan tehettek szert az okosság erényére? Azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten parancsainak és tanácsainak, amelyek célja, hogy

az ember minden cselekedetét igazi céljára irányítsák.

És hogyan az igazságosság erényére? Engedelmeskedve a természetfeletti erkölcsi erénynek, amely megtanít titeket arra, hogy ne tegyétek azt másokkal, amit nem akartok, hogy ők veletek tegyenek. És hogyan az erősség erényére? Hősiesen engedelmeskedve Istennek, akiről tudjátok, hogy nagyobb minden teremtett dolognál, és akiért készen kell állnotok arra, hogy mindent elszenvedjetek azért, hogy hűségesek maradjatok hozzá, és birtokoljátok Őt az örökkévalóságban. Hősiesen engedelmeskedve, az Ő ígéretével szívetekben:,,Veletek leszek a megpróbáltatások idején''. Mert ezt ígéri meg az Igazság minden szava, amelyeknek szellemét meg kell érteni. Tegyétek meg, és ne féljetek! Isten azokkal van, akik engedelmeskednek akaratának. Az üldözők ott lenn maradnak. Nem érnek el titeket, Istennek engedelmeskedőket, a másvilágon. És eljön majd az a nap, amikor ismét meglátnak titeket, és csodálkoznak azon, hogy az áldottak között látnak benneteket. Hogyan tehettek szert a mértékletesség erényére? Megint azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten szent tilalmainak, és az üdvösségetek érdekében általa megszabott határoknak, hogy így veszély nélkül élhessetek az ideig való dolgokkal. Látjátok, hogy az engedelmesség, az elrejtett erény, ott van minden erényben! Mindegyikben. És most, miután megdicsértük az engedelmességet, elmélkedjünk Jézus Szent Nevéről.

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

A szeplőtelen fogantatás

Elmélkedjünk, megénekelve Szűz Mária dicsőségét. Ennek az ünnepnek a miséje teljes egészében himnusz Isten hatalmáról és Mária dicsőségéről. Ahhoz, hogy jól megértsük ennek a szertartásnak a fényét és tüzét, helyezzük magunkat a minden Urat szerető teremtmény Királynőjének és Tanítónőjének az érzelmeibe. Királynő és Tanítónő! Az embereké. De az angyaloké is. Vannak hittitkok, amelyeket ti nem ismertek, és amelyeket nekünk nincs megengedve teljesen feltárni előttetek. De meg van engedve, hogy felemeljünk egy leplet, hogy néhány nagyon szeretett lélek örvendjen neki. És én felemelem azt előtted. A lepelnek egy sarkát. Az elhárított akadály megengedi neked, hogy lelki szemeidet az ég végtelen fényére irányítsad, és a fényben jobban megismerd. Nézd, hallgasd, és légy boldog! Amikor Lucifer bűne felforgatta a Paradicsom rendjét, és magával sodorta a rendetlenségbe a kevésbé hűséges lelkeket, nagy borzalom töltött el mindenkit, mintha valamit széttéptek, leromboltak volna, és semmi remény sem maradt, hogy azt ismét feltámadva lássák. Valóban ez történt. Szét volt rombolva az a teljes szeretet, amely a kezdetben egyedül létezett ott fent. Leomlott egy örvénybe, amelyből felszállott a pokol bűze.

Elpusztult az angyalok teljes szeretete, és létrejött a Gyűlölet. Mi, az Úrhoz hűséges angyalok megrémültünk, amennyire ez lehetséges a mennyben, sírtunk Isten szenvedése és haragja miatt. Sírtunk a Paradicsom békéjének tönkretétele miatt, a megsértett rend miatt, a szellemek gyarlósága miatt. Nem éreztük többé biztosnak magunkat azt illetőleg, hogy nem vagyunk képesek bűnt elkövetni, mert tiszta szellemeknek voltunk teremtve. Lucifer és a hozzá hasonlók bebizonyították nekünk, hogy az angyal is képes vétkezni, és ördöggé lenni. Éreztük, hogy a kevélység -- amely bennünk lappangott -- kifejlődhet bennünk. Féltünk, hogy Istenen kívül senki sem képes ellenállni annak, ha Lucifer engedett neki. Féltünk ettől a sötét erőtől, amelyről nem tételeztük fel, hogy belénk tud hatolni. Azt mondhatnám: nem tudtunk létezéséről, és hogy durván megnyilvánulhat. Leverten kérdeztük magunkban, reszkető fénnyel: ,,Hát akkor nem segít, hogy oly tiszták vagyunk? Ki képes akkor majd szeretni Istent úgy, amint Ő kívánja és megérdemli, ha mi is alá vagyunk vetve a bűnnek?'' Íme, akkor felemeltük szemünket a mélységből és a levertségből az Istenségre, és nézve az Ő tündöklését, addig még nem ismert félelemmel, szemléltük az Örök Gondolat második kinyilatkoztatását. És ha az első megismerése révén jött a kevélyek által teremtett rendetlenség, akik

nem akarták imádni az Isteni Igét, a második megismerése által tért vissza belénk a béke, amit megzavartak. 

Máriát láttuk az örök Gondolatban! Látni és birtokolni ezt a bölcsességet, amely megvigasztal, biztonságot és békét ad, egyet jelentett. Üdvözöltük jövendő Királynőnket fényünk énekével, és

szemléltük őt ajándékba kapott és szándékos tökéletességében. Ó, annak a pillanatnak a szépsége, amelyben az Örökkévaló, az Ő angyalainak megvigasztalására bemutatta nekik Szeretetének és Hatalmának gyöngyét! És láttuk, hogy az ő alázatossága oly nagy volt, hogy egyedül azzal jóvátette minden teremtmény kevélységét. Megtanított minket attól fogva, hogy ne tegyük az ajándékokat romlásunk eszközévé. Nem az ő testi alakja, hanem lehelete beszélt hozzánk szavak nélkül, és a kevélységnek minden gondolatától megőrzött minket az, hogy egy pillanatig szemléltük Isten Gondolatában a Legalázatosabbat. Időtlen időkön keresztül működtünk annak a ragyogó kinyilatkoztatásnak kedvességében. Időtlen időkön, az örökkévalóságon keresztül örvendeztünk és örvendezünk és örvendezni fogunk annak birtoklásának, Akit lelkileg szemléltünk. Isten Öröme a mi örömünk, és mi megtartjuk magunkat az ő fényében, hogy átjárjon minket és megörvendeztessük és

megdicsőítsük Azt, aki minket teremtett. Most tehát, eltelve az ő szívének lüktetésével, elmélkedjünk a szentmisén, amely róla beszél!

,,Örömmel.'' Ez az igazi alázatosság jellegzetessége, az igazi öröm, amelyet semmi sem zavar meg. Aki csak aránylag alázatos, az mindig magában hordja a zavar okát, legtisztább győzelmeiben is. Az igazán és teljesen alázatos ellenben semmiképpen sem zavarodik meg. Bármi legyen is az ajándék vagy a diadal, amely sajátos öltözettel ruházza fel, ő örvendezik, és nem fél, mert tudja és elismeri, hogy amennyiben ő különbözik a többiektől, az nem saját alkotása, amit emberi eszközökkel ért el, hanem olyan dolog, ami a magasból jön, és amit senki sem tud elrabolni tőle. Szemléli azt, és nagyon értékes ruhának tekinti, amelyet azért adtak neki, hogy egy ideig hordozza, és amit gondosan kell viselnie azzal a gonddal, amivel más dolgait kezeljük, és vissza kell adnia sértetlenül annak, akitől

kapta. Akkor is, ha ez királyi köntös, amit nem feltűnésvágyból kért, hanem a végtelen Bölcsesség adta neki, aki jól meg tudja ítélni, hogy kinek adja. Nem vágyakozik azért arra, hogy megkapja vagy megtartsa. Az igazán alázatos nem dicsekszik a rendkívüli dolgok miatt, és nem zavarodik meg, ha az, aki adta, elveszi tőle. Azt mondja: ,,Minden jól van, mert a Bölcsesség így akarja.'' Azért alázatos, és mindig örvendezik. Mert nem sóvárog az után, amit kapni fog, mert nem érzi megfosztva magát, ha elveszik tőle.

Máriának megvolt ez az öröme. Születésétől mennybeviteléig rendelkezett azzal a földön, könnyei között is, hosszú kálváriáján, mint Krisztus anyja, és a keserű szenvedés közben is Fiának Kálváriáján. Fájdalmában, amely nem volt hasonló senki más fájdalmához, ujjongva örvendezett azért, hogy megteszi a teljes áldozathozatalig, amit Isten kíván tőle, amit Isten megmutatott neki, hogy elvár tőle, amikor felöltöztette őt az üdvösség ruhájába és befödte őt az igazság palástjával, mint az ékszerekkel feldíszített jegyest. Mérd fel, mennyire lezuhant volna Mária, ha miután részesült a

szeplőtelen fogantatásban, az életszentségben és minden más isteni ékszerben, lábbal taposott volna mindent, hogy kövesse az örök Megrontó szavát! Felméred annak mélységét? Nem lett volna többé megváltás az emberek számára, nem volna többé mennyország az emberek számára, nem birtokolhatnák az emberek többé Istent. Mária megadta nektek mindezt, mert az alázatosak igazi örömével hordozta ruháját, amelyet az Örökkévalótól kapott, mint annak hőn Szeretettje, és dicséneket énekelt neki, egyedül neki, jóllehet sóhajtozva és leverten, Jézus kínszenvedése közben.

Örvendezett! Mily mélységes kifejezés! Mindig örvendezett, lelkével magasztalva Urát, akkor is, amikor emberileg megismerte egy egész nép gúnyolódását, és elmerült és kínlódott saját szenvedése és Fiának szenvedése miatt. Örvendezett, arra gondolva, hogy saját szenvedése és Fiáé megdicsőítette Istent, megváltva az embereket Istennek. Anyai sóhajtozásai fölött, asszonyi siránkozása fölött énekelte Társmegváltó lelkének örömét. Esdekelt, alávetve magát annak az órának, remélve a Bölcsesség szavaiban, szeretettel, amely áldotta Istent azért, hogy átdöfték. Mária hosszú szenvedése beteljesítette Máriát, egyesítve a nagy dolgokat, amelyeket Isten művelt benne, a nagy dolgokkal, amelyeket ő meg tudott tenni az Úrért. Valóban, miközben anyai szíve felkiáltott gyötrelmében, hűséges lelke ezt énekelte:,,Magasztallak téged, Uram, mert megvédelmeztél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örvendjenek felettem!''

Látod, milyen alázatosság? Mindenki más azt mondta volna: ,,Meg vagyok elégedve, hogy a próbatétel közben is hűséges tudtam maradni. Meg vagyok elégedve, hogy teljesítettem Isten akaratát.'' Nem bűn ezt mondani. De a kevélységnek egy fonala már megtalálható benne. ,,Meg vagyok elégedve, mert megtettem''. A teremtmény énje, amely teljesítménye egyetlen szerzőjének érzi magát. Mária azt mondja: ,,Örvendezem, mert te megvédtél engem.'' Istennek adja az érdemet

azért, hogy szentül megtartotta őt a küzdelemnek ebben az órájában. Isten méltó lakóhelyet készített Igéje számára. De Mária meg tudta őrizni Istennek ezt a méltó lakóhelyét, akinek benne kellett testet

öltenie. Utánozzátok őt, teremtmények! Hozzátok szabottan ugyan -- akiknek nem kell megfogannotok Krisztust, de amilyen mértékben szükséges, -- hogy hordozhassátok magatokban Krisztust -- Isten megadja, (ha kisebb mértékben is) az eszközöket és a megfelelő ajándékokat, amelyek belőletek templomokat és oltárokat tudnak készíteni.

Kövessétek Máriát, értve ahhoz, hogy megőrizzétek szíveteket méltónak a Szenthez, aki kéri, hogy lakást vegyen nálatok, hogy örvendezzék bennetek, és hogy az emberek gyermekei között éljen, általuk méricskélés nélkül szeretve. És ha nem tudtátok követni őt, és a ti otthonotok már meg van

szentségtelenítve vagy lerombolták, akik benne lakást vettek, állítsátok helyre azt Máriában, aki a szeretetreméltó és fáradhatatlan Anya, aki fiakat szül az Úrnak. Mert Márián keresztül kell az Élethez

menni, és azért aki elbágyadt vagy meghalt és nem meri felemelni szemeit az Úrra, visszatérhet az életbe, és kellemessé válhat az Örökkévaló számára, ha belép abba az ölbe, abba a Szívbe, amely az

Üdvözítőt adta a világnak. Az Úr Jézus megmagyarázta neked a Bölcsesség fejezetének fényét. Én

nem engedem meg magamnak, hogy arról beszéljek, amiről Ő már beszélt. De szavaim megerősítésére megjegyeztetem veled a Bölcsesség szavait, amelyeket Máriára alkalmaz. ,,Örömöm az emberek gyermekeivel lenni.'' Azokkal a gyermekekkel, akik oly sok könnybe kerültek neki. De az igazi Anya sajátossága, hogy sírjon és szeressen. És szeressen annyira, amennyire sír, szeressen

annyira, hogy elvigyen a szeretetre, sírjon annyira, hogy megtérítse a bűnösöket. Mert örömét leli abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék. Ez az Áldott, akinek lakása öröktől fogva az ég. Ez az Áldott, aki Isten csodálatos Ölén lakott, és aki lakást adott az Istennek. Ez az Áldott, akinek népe az angyalokból és a szentekből áll. Azért találja örömét abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék, hogy helyreállíthassa a szegény szíveket, amelyeket a világ és a Sátán, a test és a szenvedélyek tönkretettek. Miért találja ebben örömét, ha nem azért, mert közöttetek tartózkodva újjászül titeket Istennek? 

Halljátok énekelni gyöngyfény hangján: ,,Boldogok azok, akik az én útjaimon járnak.'' Mária útjai Isten Szívében végződnek. ,,Hallgassátok meg tanácsaimat, hogy bölcsekké váljatok''. Ne utasítsátok vissza azokat! Egy Anya, és szent, mint ő, csak az élet szavait adhatja. De fontoljátok meg, hogy a kegyelemben már teljes, és azért a bölcsességgel teljes, hányszor fogja elhagyni az Igét, akit kilenc

hónapon keresztül hordozott méhében, és sok éven keresztül keblén. Keblén kisdedkorában és gyermekkorában és halálában, legtisztább szívében 33 éven keresztül. Sose volt tétlen az Istenfia szeretett Anyja iránt. Soha, Ő, aki sose volt tétlen még a bűnös emberekkel sem. Azért a teljes Bölcsesség összeforrott a teljes Tisztasággal, és Mária csak Isten szavait volt képes ismételni. Azokat a szavakat, amelyekkel Krisztus az Életet adta azoknak, akik hallgatták. Mária énekel, ő, aki tudja, ki van benne: ,,Boldog az az ember, aki engem hallgat, és virraszt ajtómnál, és vár házam küszöbénél.'' Isten hajléka, ő tudja, hogy aki őt megtalálja, megtalálja Istent. Azaz, amint Ő énekli: ,,Aki megtalálja Őt, megtalálja az Életet, és megkapja az Úrtól az üdvösséget.''

Valóban, aki benne él, az részesül az üdvösségben, életben, bölcsességben, dicsőségben, vidámságban és tiszteletben, mert ő mindez, mivel magában Istenben gyökerezik, mintegy Isten hegyén van alapja,

hogy a Templom legyen, amelyet a Magasságbeli Úr minden más teremtménynél jobban szeret. Neki mindörökké az Ember Anyjának kell lennie. Ó, keveset elmélkednek ezeken a szavakon, még kevésbé értik meg azokat, amelyek teljesen magukban foglalják Mária alakját. Mi Mária? A Nő, aki helyreállít. Ő semmisíti meg Évát. Ő hozza vissza a felfordított dolgokat arra a pontra, amelyen voltak, amikor a gonosz Kígyó és az oktalan Éva felfordította azokat. Az angyal üdvözli őt:,,Ave!'' [Az ,,Ave!'' latin köszöntés, jelentése: ,,Üdvözlégy!'' Szerk.] Azt mondják, hogy az AVE az ÉVA megfordított alakja. De az Ave még egy visszhang is, amely emlékeztet Isten szent Nevére, úgy, amint még élénkebben emlékeztet arra, amint megmagyaráztam neked, az Ige neve: Jehosua (Jézus).

A szent kezdőbetűkben, amelyeket Isten népe használt, hogy titokban ejtse ki a megismételhetetlen Nevet, amely Isten temploma, már benne van az Ave. (JAHVE). Az első szó, amellyel Isten elküldte, hogy a Teljesen Szépet a Szent Anyává és a Társmegváltóvá tegye. Ave: mintegy, amint az valóban megtörtént, Ő kiejtve saját nevét, ezzel belépjen egy anyaölbe, és testet öltsön, az Egyetlen anyaölben, amely magában foglalhatta az Egyetlent. [A Kr. e. VI-V. századtól kezdve soha nem

ejtették ki a JAHVE nevet, helyette a JHV betűkhöz az ,,Adonáj'' (jelentése: Úr) szó magánhangzóit írták le és ezt a szót is olvasták ki. Azt, hogy eredetileg ,,Jahve''-nak hangozhatott Isten neve, a modern szentírástudomány kutatásaiból tudjuk. Szerk.]

                               +

Ave, Mária, az Ember Anyja, még Évánál is inkább, aki visszahoztad az embert, az Ember által az ő Hazájába, az ô örökségéhez, az ő gyermekségéhez, Öröméhez. Ave, Mária, szentség Öle, amelybe ismét elhelyezte Isten a Faj magját, hogy az örök Ábrahámnak, akit a Sátán irigysége meddővé tett,

gyermekei legyenek.

Üdvözlégy, Mária, Istenszülő Anya, az örök Egyszülötté, az Emberiség kegyes Anyja, akit a te könnyeid és a te vérednek a Vére mosott le.

Üdvözlégy, Mária, az Ég Gyöngye, a Csillag Fénye, a Kellemes Szépség, Isten Békéje.

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, akiben az Úr van, sose válva el Attól, aki benned gyönyörködik és leli nyugalmát.

Üdvözlégy, Mária, minden asszony között áldott Asszony, élő szeretet, akit a Szeretet hozott létre, a Szeretet jegyzett el, a Szeretet Anyja. Benned van a tisztaság, benned a Béke, benned a Bölcsesség, benned az engedelmesség, benned az alázatosság, benned tökéletesen a három (isteni) és a négy (erkölcsi) erény... Mária. Az ég a szeretet mámorában úszik, amikor szemléli Máriát. Az ő éneke növekszik egészen az összehasonlíthatatlan hangig. Semmiféle halandó, bármily nagy szent legyen is, sem tudja felfogni azt, hogy mi az egész ég számára Mária. Minden az Ige által jött létre. De a legnagyobb dolgok Máriában és Mária által jöttek létre az Örök Szeretet által. Mert Az, aki hatalmas,

határtalanul szerette és szereti őt. És Isten hatalma a legtisztább Liliom kezében van, hogy szétossza annak, aki hozzá folyamodik.

  Üdvözlégy! Üdvözlégy! Üdvözlégy! Mária!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

A Szentcsalád

A Szentcsalád miséje bevonulási énekének szavai: ,,Örömmel ujjongjon az Igaz atyja... és örvendezzék, aki téged szült.'' (Zsolt 83,2-3) Ha az Üdvözítő ,,igaz'', az annak a jele, hogy ember. Mert az emberek természetükkel, amely alsóbbrendű részük, ellentétben a felsőbbrendűvel, egyedül ők képesek arra, hogy szabad akaratukkal ,,igazakká'' váljanak, vagy ne váljanak. Isten nem lehet híjával az igazságnak, mert Ő a Tökéletesség. Mi angyalok nem rendelkezünk a test bűnével és a bűnre való hajlandósággal, tehát csak arra kell vigyáznunk, hogy alázatosak, engedelmesek és lelkileg szeretetteljesek legyünk, hogy tökéletesen szolgáljuk a Magasságbeli Urat, Teremtőnket.

Ti emberek azonban rendelkeztek a fájdalmas és dicsőséges lehetőséggel, hogy igazak lehettek, azaz küzdhettek a test hajlamai, a kísértések és mindenféle bűnös vágy ellen. Ez a küzdelem a rossz ellen

képezi a ti igaz voltotokat. Mert ,,igaz'' az, aki igaz módon cselekszik, diadalmaskodva a kísértő hangok és az emberi hajlamok felett. És az ember ezért lehet igaz. Tehát ha Jézus igaz volt, szent ember volt, úgy -- mivel asszonytól született, igazi ember volt. Mert annak, aki szellemi lény, nem kell anyának a méhében kialakulnia, és annak, aki kísértet, nincs szüksége anyaölre ahhoz, hogy megjelenjék.

Mi angyalok megmutatkozunk előttetek azon a módon, amit Isten ad nekünk, hogy érzékelhetővé tegyük magunkat a ti nehézkes érzékeitek számára, amikor erre szükség van, de te látod, hogy nem a fejetekben levő szemetek számára jelenünk meg, hanem lelki látástok számára, és lelki hallástokhoz beszélünk. Ezek rendelkeznek azzal az élethűséggel, amellyel testi szemetek és fületek rendelkeznek, sőt még nagyobbal, mert miközben a lélek lát és hall, örvend a békének, amit mi hozunk magunkkal. Így jelennek meg a szentek, akiket az Úr Jézus küld, amikor ez helyénvaló. És mindig annak, akinek szüksége van rá, vagy aki megérdemli. De ezt teszik anélkül, hogy szükségük lenne újra megszületniük az anyaméhből ahhoz, hogy alakot vegyenek fel, és megjelenjenek. Jézus azonban, igazi Ember, egy anya méhéből született, mindenben úgy, mint mindenki más, aki embertől születik, és igazzá tette magát akaratával, hogy szolgálja a Magasságbeli Urat, amint igazságos azt tennie minden embernek. Nem rám tartozik, hogy hadakozzam az ellentmondó elméletekkel, azt illetőleg, hogy az Üdvözítő miként válaszolt az emberségét körülvevő kísértésekre. Csak azt mondom, hogy nagyon tévednek a tévtanítók, akik tagadják Krisztus igazi emberségét, és azt állítják, hogy Ő el tudta

kerülni azt, amit az emberek éreznek. Hasonlóképpen tévednek azok is, akik helytelenül tisztelve Krisztust olyan emberré teszik, akiben az Isten tökéletes szentsége minden esetben testi, erkölcsi és lelki érzéketlenséget hozott létre.

De Ő maga fog erről beszélni, ha akarja. Számodra elég, ha megérted, hogy a bevonulási ének szavai megerősítik igazi emberségét. A vízkereszt utáni első vasárnap bevonulási énekének szavai pedig

megerősítik a Máriától született Ember Istenségét. ,,Fölséges trónján láttam ülni egy férfiút, kit imád az angyalok sokasága, együtt zengedezve: íme az Ő uralma örökké való.'' Ki ülhet az ég trónusán,

Istenen kívül, és kit imádhatnak az angyalok, jóllehet ember? És kinek a hatalma örökkévaló és ki Isten és Ember, ha nem Jézus Krisztus az, az Üdvözítő? Íme az áldott Messiás, a Megváltó Krisztus kettős természete, aki testet öltött azért, hogy megváltson titeket, és aki egészen a halálig, éspedig a kereszthalálig szeretetett titeket, Vérét adva nektek fürdőül és Testét eledelül, a Bölcsességet adta nektek Szavával és az üdvösséget szeretetének végtelen hatalmával. Annak, aki teljesen szeret, teljes szeretetet kell adnia. Aki nem hálás, az nem szeret. Aki nem szeret, nem tartozik Istenhez, és nem fog

visszatérni Istenhez. 

A hála nemcsak a jótevő szeretetére vezet el, hanem mindannak szeretetére is, ami a jótevőhöz tartozik. Az emberek talán nem törekszenek arra, hogy magukévá tegyék annak a szokásait és gondolatait, aki jótevőjük, vagy jótevőjének látszik egy embernek vagy egy egész népnek? Igen, így tesztek. És akkor nem kellene még nagyobb gonddal törekednetek arra, hogy felvegyétek azt, ami a ti igazi jótevőtökben, Jézusban volt? Öltözzetek tehát, amint az Apostol mondja, abba, amibe az Ige öltözött, aki követőiül választott ki titeket. Legyetek szentekké! Szeressetek úgy, amint Isten szeret titeket, szeressétek Istent a felebarátban, legyetek irgalmasok, jóságosak, alázatosak, szerények és türelmesek, kölcsönösen viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, mindig arra gondolva, hogy senki sem mondhatja magát olyan tökéletesnek, hogy kijelenthetné: ,,Én nem bocsátok meg, mert nincs szükségem a bocsánatra.''

Jézus minden hiba nélkül volt, és megbocsátott mindenkinek. Isten a Tökéletesség, mégis megbocsát annak, aki bocsánatát kéri. Ne akarjatok többek lenni az Üdvözítőnél és Istennél! A szeretet a tökéletesség köteléke és jel minden teremtményen. Ha hiányzik a szeretet, a teremtmény nem rendelkezik a jellel, ami megnyitja az eget. A T (kereszt) a megváltottak jele. A szeretet a szentek jele. Mint a titokzatos test tagjainak, szeretnetek kell, amint ennek a testnek a Feje szeret. Ha nem szerettek, nem maradtok a testben, és meghaltok, mint a testnek ama részei, amelyek elválnak attól, ami táplálja őket, és elsenyvednek és elüszkösödnek, zavart és fájdalmat okozva, mert aki elválasztja magát az igazi Krisztustól, az elválasztja magát az Ő békéjétől. Az igazi Krisztus nem eszményi vagy eszményített alak, amely lassanként az igazi alakot helyettesítette sok lelkiismeretben, akik -- vagy egyénileg vagy a közösségben -- kialakítottak maguknak, saját tetszésüknek megfelelően, egy valótlan Krisztust, aki nem más, mint saját gondolatuk visszatükröződése, többé kevésbé távol az igazságtól. Az igazi Krisztus, aki elevenen jelenik meg az Evangéliumban, az önmegtagadás, jóság, önzetlenség, szerénység, hősiesség, pártatlanság óriása, a szeretet és a szenvedés hőse, aki megtette, mielőtt még mondta: ,,Tegyétek!'', és aki világosan megmondta: ,,Tegyétek azt, amit én teszek ... Legyetek tökéletesek... Ne legyetek sóvárak... Ne féltsétek életeteket!...''

Ez a Krisztus. A szegény Krisztus, a szelíd Krisztus, az alázatos Krisztus, a türelmes Krisztus, a fáradhatatlan Krisztus, a jóindulatú Krisztus, az engedelmes Krisztus, a vértanú Krisztus, a Krisztus, aki szeret. Nem, mint az a Krisztus; akitől a gyűlölet, vagy az esztéta beállítottság vagy a semmi jót sem tevés (kvietizmus) lemetszett minden erőteljes ágat, hogy ne kelljen azt mondaniuk: ,,Ő valóban nagy volt. Ő kíméletlenül hős volt. Ő erőteljesen tanított és példát adott. És nekünk követnőnk kell Őt!''

Nem kell lecsökkenteni Krisztust szépítgetéssel, költői tettekkel, nyugodt eseményekkel, amelyekből hiányzik minden küzdelem. Ő az Erős, aki dolgozik, fáradozik, küzd a Sátánnal és az emberek rossz

hajlamaival, eltorzul a fáradtságtól és a szenvedéstől, és átalakul az Emberből a minden vértanú Vértanújává, és a vértanúból az Isteni Győztessé. Ez Krisztus, akit az egész világ 20 évszázada földre akar teperni, de nem sikerül neki; akit minden tévtan és a semmi jót sem tevők meg akarnak változtatni, akit a beteges vagy tökéletlen imádók igyekeznek megtagadni, azt gondolván, hogy megvallják Őt, és ők az egyedül tökéletesek és józanok. Ez a Krisztus: Isten, természeténél fogva,

Szent, akaratánál fogva, Ember, születésénél fogva. Ez a Krisztus, a tökéletes Lény, akiben tökéletesen egyesül egy hármasság: Isten Tökéletessége, az Ember tökéletessége, az Istenember lelkének tökéletessége. Krisztusban, az Igében, azaz abban, aki Isten, mint az Atya, Krisztusban, az Emberben, az Emberben a kegyelemmel teljes lélek, vagyis aki szintén önmaga. Ha azt lehetne mondani, hogy Isten, aki mindig tökéletes, felül tudta múlni egyszer magát, ezt kellene mondani,

szemlélve az Istenség, az Emberség, a Kegyelem hármas tökéletességét, egyesülve Krisztusban, akiben a legtökéletesebben megvan minden, ami létezik. 

Az Isten, aki magától szüli Egyetlen Fiát, és aki ebből a Fiúból egy napon Embert alkot, anélkül, hogy kényszerítené az Istenit szolgálatára, egy testi akarattal, hogy testet adjon a Végtelennek. Egy

ember, aki szeretetből alakot vesz fel, mint a mélységben a tűz hevében kialakult gyémánt. Az Istenség szeretete és a Szeplőtelen teremtmény szeretete egyesül, és a szeretet kohójában megszületik a szeretetek Szeretete, az egész emberiség Megváltója. És miközben az Elsőszülött növekszik a Szeplőtelen sértetlen méhében, a Mindenható megteremti általa, a kellő pillanatban, a tökéletes és szeplő nélküli lelket, amely leszállhat, hogy a kellő pillanatban egyesüljön a Testtel, amely az Örök Lélek akaratából és a teremtmény engedelmességéből fogant. És az Istenember az élő Tabernákulumban van, amely méltó arra, hogy lakást adjon neki megszületéséig. Ez a Krisztus, aki azt mondja nektek: ,,Legyetek olyanok, amilyen én vagyok! Legyetek tökéletesek!'' És példát ad nektek, mert tudja, hogy ti utánozhatjátok, ha teljesen feláldozzátok magatokat a szeretetnek úgy, amint Ő, a Szeretet, feláldozta önmagát. Mert ez a tökéletesség és Jézus Krisztus Urunk követésének a titka: érteni ahhoz, hogy feláldozza valaki magát a szeretetnek Krisztussal, és mint Krisztus, és

ugyanazokért a célokért, mint Krisztus, az Ô tanításának szavai szerint, ami a bölcsesség és a kegyelem, és amit Ő adott nektek, és ad nektek, hogy a szentségekkel együtt az Út, Igazság és az Élet és a Világosság legyen, mint Ó. És visszaemlékezve a másik mise szentleckéjére, igazán úgy áldozzátok fel testeteket élő, szent, az Úrnak tetsző áldozatként, és akkor ,,ésszerű lesz a ti tiszteletetek''. Ez az élő tisztelet, amely nem színészkedés vagy csalás, mint a világ minden dolga, hanem igazi és állandóan újjáalakítja a régi embert a keresztényben az új emberré, aki Isten gyermeke és Krisztus testvére. Ez a tisztelet a lélek megújulása, amely miután értelme különbséget tett a jó és a rossz között, és megismerte az Úr akaratát, önként visszautasítja a rosszat és a test kívánságát, és eljegyzi lelkének akaratát az Istenével, és ezt követi, mert jó, kedves és tökéletes. Ezzel az ,,ésszerű tisztelettel'', amely az Úr Jézus igazi követése, ti igazán Krisztus titokzatos élő Testének élő tagjai lesztek, és az Úr házában fogtok lakni a földön és az örökkévalóságban, és az ő békéjét élvezitek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Angyalok

Te, rám bízott lélek, tudod, mily gyakran csábít a Kísértő, ajánlva, hogy színészkedjél, hamis látszatot keltsél, hogy csodálatba ejtsd az embereket, és még többnek tűnjél fel! Nagy a veszély! Csak az, aki ért az ellenálláshoz és ahhoz, hogy az legyen, amivé Isten teszi őt, és semmivel sem több, őrzi meg az ajándékot, és marad meg eszközül. Remegve néztelek minden alkalommal, amikor kísértést álltál ki! És mily dicsénekkel áldottam az Urat, és köszöntem meg az ég angyalainak, hogy segítettek téged az ellenállásban, minden alkalommal, amikor láttam, hogy fáradtan, szenvedve, de érettebben, győztesen jöttél ki a megpróbáltatásból! Az Úr angyala olyan, mint egy kertész, aki értékes fát gondoz. Elültetésétől beéréséig... Mindig őrködik, remegve a szelek miatt, félve a fagytól, a viharoktól, aggódik az élősdiek, a rágcsálók miatt. Az angyal akkor találja meg teljes békéjét, amikor felszáll az égbe az ágról leszedett gyümölccsel, amelyet felvisz a földről; a lélekkel, amely végre üdvözült. Akkor, örömtől lángolva, megy, hogy megtalálja testvéreit, és azt mondja: ,,Az én lelkem üdvözült! Velünk van, a békében! Dicsőség, dicsőség, dicsőség az Úrnak! Ismerjétek el azért alázatosan, mindig, állhatatosan, ,,semmisségteket'', és kérjétek állandóan az ég boldog lakóit, hogy

segítsenek titeket. Az Örök Nap országában valóság a Szentek Szent Közössége, amit segítségül hívtok harcaitokban, főleg azokban, amelyeknek rendkívüli helyzetetek miatt ki vagytok téve, de a Sátán és a világ által támasztott viharokban is. A viharok rázúdulnak az elszigetelt csúcsokra...

Pál, a pogányok Tanítója mondja, hogy ,,elragadtatott a harmadik égig... és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.'' (2Kor 12) Bevallja, hogy a Sátán egyik angyala arcul csapdosta. Igazolja az Urat, aki a sátáni támadást megengedte, és rámutat ennek jó okára:,,Azért, hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a Sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon.'' Elismeri, hogy még ember, azaz alá van vetve a sátáni kísértéseknek. Nem mondja: ,,Én, aki a harmadik égben voltam, megérinthetetlen szeráf vagyok!'' Nem. Alázatosan azt mondja, hogy ember, akit körülvesz a Sátán, és belátja, hogy ez arra szolgál, hogy megtartsa át alázatosnak, a nagyszerű dolgok ellenére, amelyekben részesült. És megtanít titeket a megszabadulás módjára: ,,Háromszor kértem az Urat, hogy távolítsa el tőlem.'' Jó dolog alázatosan mondani: ,,ne vígy engem a kísértésbe, hanem szabadíts meg a Gonosztól''. Ezt mondta az Úr Jézus, az Ártatlan, Isten Fia. Ezt kell mondania minden teremtménynek, aki hisz a Hármas Egy Istenben, a Szentben, Jóban, az emberek Atyjában. Nem jó, ha valaki saját erejéből akarja elűzni a Sátánt. Ez elbizakodottság. Az elbizakodottság kevélység. A kevélységet Isten elítéli. Hívjátok, hívjátok segítségül az Áldott Urat, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, hívjátok segítségül a szentek és az angyalok égi kórusát! A Sátán gyűlölete ellen sose lehet eléggé védekezni. És ó, az Áldott Háromság, és az ég minden lakója nem kérnek mást, csak hogy segítsenek titeket ebben a fegyverszünet nélküli küzdelemben a pokoli erők ellen. És halljátok az Úr válaszát az apostolnak, akit levernek a Gonosztól

kapott pofonok: ,,Elég neked az én kegyelmem, mert a gyengeségben jobban lehet érezni erőmet.'' Éppen azért pofoz titeket a Sátán, mert haragszik azért, hogy nem tud oda vonszolni titeket, ahová akar. El kell viselnetek a Mélységbelit, aki meg akar félemlíteni titeket. Már tudjátok: azért engedi meg ezt Isten, hogy kevélyekké ne váljatok.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Dicsőség Jézusnak, aki által minden lett. Dicsőség mindörökké Isten csodálatos művei által! És őrangyalom, aki csodálatos kedvességgel beszélt, egy mosollyal üdvözöl engem, és elhallgat... Amikor reggel felébredtem, már jelen volt Szent Rafael. Mint tegnap, az áldozás pillanatában, amelyben Urunkkal együtt volt jelen. Ma egyedül van. De érzékeim és gondolatom első megnyilvánulása a látomás, a szemlélés és a kedves angyal üdvözlése, aki rám mosolyog, és felszólít, hogy kezdjem el munkámat, nem törődve a fáradtsággal, ami lever. Utána üdvözöl és elmegy...

                                                                (A 3-6)

Attól kezdve, hogy lelkiatyámat áthelyezték Rómába, állandóan és látható módon jelen van egy angyal, aki nem az én őrangyalomnak látszik. Ez az angyal teljesen lelkies, egy nagyon eleven fény, amelyre csak azért tudok ránézni, mert Istennek egy csodája megengedi azt számomra A szellemi lények anyagtalan szépségével rendelkezik. Nem használj a lábait, amikor mozog, hanem szárnyainak két fényét. Minden fény benne: arca, kezei, amelyeket keresztben tart mellén, hófehéren

ragyogó ruhája, amely anyagtalan... És azt mondom: kezei, arca, ruhái, mert mi, szegény halandók csak anyagias módon vagyunk képesek kifejezni magunkat, amikor leírjuk, amit látunk. De ez a gyönyörű szellem, aki sose hagy el engem, és akivel lelkem állandóan szeretetteljesen beszél, nem rendelkezik mással, csak szellemének anyagtalan tömörségével, az arc, kezek, ruhák alakjában, hogy megjelenítse magát lelki szemeim előtt, és így lecsökkentse a legcsekélyebb fokra azt, amire szükség

van, hogy elérhesse ezt a célt, és amit a szavak nagyon szegényesen és anyagiasan fejeznek ki, amikor arcáról, kezeiről, ruhájáról beszélek. Egyszóval, nekem a Getszemáni Angyalának látszik, aki ,,angyali alakot felvett fény volt''. Úgy tűnik nekem, hogy egyike azoknak a sokaknak, akiket a Paradicsomi karokban láttam... Ó, fény, éneklő fény, az ég végtelen kékjében!... A születéskor a

pásztoroknak megjelent angyalok egyikének látszik. 

Nem tudom, ki ő. Tudom, hogy jelenléte megvigasztal. Jobban, mint a hold kedves fénye az egyedül járó, eltévedt utast. Biztonságot ad nekem, hogy nem vagyok egyedül, hanem a legjobb társaságban vagyok, és a vezetők társaságában, és a legjobb úton: az Isten angyalának útján, Isten útján. Nem tudom, kicsoda. De boldoggá tesz jelenlétével. Tegnap Márta hat órán keresztül távol volt, én pedig egyedül voltam szobámban, és nagyon megelégedett voltam ezzel az angyali jelenléttel, ami még testi szenvedéseimet is megenyhítette. Összeszedetten elmélkedtem és szemléltem, ami külsőleg álmosságnak tűnhetett, valójában azonban lelki buzgóság volt, és boldog voltam... Mily nagy béke!... És most megjelenik őrangyalom, és beszél. Akkor a ragyogó angyal nem az én őrangyalom... és írok.

Őrangyalom mondja:

A kisebb testvér alázatosságával a nagyobb testvér előtt jövök. Ő a Getszemáni Erôsítő Angyala, a szépséges Gábriel főangyal, akit az Örökkévaló barátul adott neked, hogy megerősítsen téged, hogy ő, az öröm Főangyala, az égi örömé, növelje fényével képességedet a megértésre. Így ő megjelenik neked, hogy némi fogalmat adjon az ő valóságáról az égben. A lélek érzékeinek, amelyeket mindinkább megtisztított az utolsó próbára tétel, újabb képességet kell adnia a látásra. Hidd el, lelkem, hogy minél engedelmesebb és szeretetteljesebb a teremtmény, annál inkább kifejlődik szelleme abban az irányban, ami élete lesz a Paradicsomban, várakozva a testi feltámadásra. Megszűnnek a nehézkességek és korlátok minden tökéletes és azonnali engedelmességre, és szétesnek, szétmállva a szeretet lángjától -- mert az engedelmesség: szeretet -- a pikkelyek, amelyek

még korlátozzák a lelki képességeket a látásban, és a lélek nagy ujjongással közeledik az ég életének megismeréséhez, ahhoz, ami ott fenn van ... az imádáshoz, boldogsághoz, békéhez, a fény ujjongásához.

Tökéletes engedelmességeddel érdemelted ki, hogy megláttad a dicsőséges Gábrielt. Ez többet ért, mintha ezer szóbeli imát mondtál volna. Ez megmondja neked az engedelmesség értékét, amelyet nem szennyez be a megalkuvás. Légy mindig ilyen hősies, és mindinkább növekedni fog benned a béke és a fény. ,,Elhagyatott és szegény vagyok'' (Zsolt 25,16) -- kiáltottad. Nem.

Az Ő angyalaival és Vele, Vele, Vele vagy! Alleluja! Lelkem az Úrral van! Lehet-e nagyobb öröm egy őrangyal számára? Tehát nem vagy elhagyatott: részed van az ég végtelen barátságában. És nem vagy szegény: birtoklod a gazdagságot, amelyet nem rabolhatnak el tőled. Ne félj! Bizalmad a Szent Atyában nem fog csalatkozni. És itt, hogy dicsérjük Istent szent Főangyala által, szemléljük közösen a mi angyali erényeinket. Mi az, ami naggyá tesz minket? Szépségünk? Sorsunk? Eredetünk? Nem: készséges engedelmességünk Isten szavának hangjára, gondolatának felvillanására, mert mi felfogjuk a boldogító felvillanást és a hangot, amely nem a torokból jövő anyagias hang. És fényünk örvendezve felszáll, magunkévá téve azt a felvillanást, és tovább növekszik, végrehajtva parancsát. Te tudod. Ha nem engedelmeskednénk, kialudna fényünk, megszűnne szépségünk, megváltozna sorsunk, kárhozattá válna eredetünk, amint az Luciferrel és a lázadókkal történt. Semmivel sem dicsekedhetünk, mi, az Úr angyalai. 

A szépséggel, sorssal és származással sem, mert minden Istentől jön. De mint a Teremtő teremtményei, akárcsak az emberek, dicsekedni tudunk az Úrnak való engedelmes szolgálattal. Az emberek Elsőszülöttje elérte a teljes tökéletességet azáltal, hogy ,,mindhalálig engedelmes volt'', teljesítve az Úr akaratát. Milyen érdemeink lennének, ha mi, szellemi lények, nem gyakorolnánk az

erényeket? A szeretetet, alázatosságot, engedelmességet és az igazmondást. Mert mi nem szenvedünk kísértéseket a testi bujaságra; hitre és reményre sincs szükségünk, mert látjuk Isten Valóságát; és felette állunk az embereknek, mert nem nyom minket az anyagiasság, se arra nincs szükségünk, hogy mértékletesek és erősek, igazságosak, okosak legyünk, mert ilyenekké tesz minket magának Istennek a szemlélése. Ó, Isten belénk hatol! Mily jó az Úr, aki engedi, hogy szemléljük, és aki úgy eltölti magával szellemeit! De módot ad nekünk arra, hogy felajánljuk neki tiszteletünket, szeretettel, alázatosan, engedelmeskedve és a valóságnak megfelelően. Áldjuk az Urat! Mi angyalok, te, lélek, mindnyájan áldjuk az Urat! És te, lelkem, esd ki a szent Főangyaltól örök pártfogását! Szeresd őt, nagyon szeresd őt, mert ő a boldog hírek és a magasztos vigasztalások angyala!

Olvassuk Dániel próféta szavait! (9,21) ,,Íme Gábriel ... gyorsan röpülvén, megérintett engem az esti áldozat idején. Megtanított engem, és szólt nekem, és azt mondta: >>Jöttem, hogy megtanítsalak téged, és értesítselek.<<'' Egyelőre ennyi elég. ,,Megérintett engem az esti áldozat idején''. Íme, mikor érintette Dánielt? Az esti áldozat idején, a templomban. A te estéd közeledik. De mielőtt eljön és megelőzi a hajnalt -- mert az este nem a vég, hanem a következő nap előhírnöke, a teremtett elemek tökéletes folytonosságában, amelyek jobban engedelmeskednek Istennek, mint az emberek -- téged tanítani fog a Főangyal. És miért ez a megtiszteltetés? Mert a templomban vagy, amit a kölcsönös szeretet teremtett, ami Isten és közted áll fenn, és a végső áldozatod órájában. A legkedvesebb áldozatéban. Abban, amely eléri a Sátántól való eltávolodást az éjjeli órákban. A sötét kísértés után Urunkat, Jézust Gábriel vigasztalta meg, és a Sátán többé nem zavarta Őt. Az emberekre maradt, hogy gyötörjék az isteni Haldoklót. De mik az emberek a Sátánnal összevetve? Jóllehet ördögiek, gyötrő hatalmuk semmi a Sátánéhoz képest. Te tudod. De légy bátor! Az esti áldozatot pontosan azért mutatták be, hogy eltávolítsák a Sátánt, könyörögjenek az isteni ,,elég volt!''-ért, és az áldozat gyermekeinek elhozzák Isten Erejét.

Beszélni fog neked Gábriel egy rettenetes titokról, és egy Istentől jövő parancsot ad neked, ami szintén rettenetes, nem számodra, hanem azok számára, akik azt kierőszakolják, és annak oktató szavai lesznek, aki a legfenségesebb akaratot hozza, és a legmagasabb engedelmességet kéri. Miért Gábriel, és nem én adom neked a parancsot és a titkot? Mert a kisebbnek nem szabad beszélnie ott, ahol a nagyobb beszél. Jézus Urunk a Legfőbb Mester fog oktatni téged mindazt illetőleg, ami a földön és az égben van, és én hallgatok, figyelve, és nincs semmi hozzáadnivalóm ahhoz, amit Ő mondott... És őrangyalom letérdel, hogy hallgassa Gábrielt, aki felfokozva fényét, üdvözöl engem a köszöntéssel: ,,Üdvözlégy, Mária!'' Semmi más, csak Üdvözlégy, Mária. Utána megmond nekem egy félelmetes, ó, igazán félelmetes titkot, és egy parancsot ad... Magammal fogom vinni a sírba. ,,Rettenetesebb a fatimai titkoknál -- mondja a Főangyal -- és nem szabad kinyilatkoztatni, mert az emberek, azok is, akikért jött, nem érdemlik meg, hogy megismerjék.'' És utána a Főangyal, őrangyalommal együtt, aki felállt a térdeplésből, énekli: ,,Áldjuk az Urat!''

Válaszolok: ,,Istennek legyen hála'' -- amint őrangyalom megtanított erre, és velük együtt mondom: ,,Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek''...

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Isten vagy a sátán?

Nem lehet összetéveszteni Istent a Sátánnal, az égi hangokat a pokoli hangokkal, ha az, aki hallja azokat, nem a szavak által okozott gyönyört tartja szeme előtt, hanem azok hatásait. A Sátán képes

majmolni Istent az ékesszólásban, de nem képes közvetíteni azt a kegyelmet és békét, amelyet mindig létrehoznak az Isten vagy a fény szellemeinek szavai. Nem képes létrehozni a kegyelmet és az életszentséget, mert az ő szavaiba mindig belekeverednek olyan sugallatok, amelyeket a kegyelem állapotában lévő lélek nem képes magáévá tenni. És nem képes létrehozni a béke érzetét, mert a lélek,

aki a kegyelem állapotában van, összerezzen a rémülettől a pokoli szavakra, és akkor is, ha az egyén számára nincs más jel arra, hogy felismerje a szellemet, aki beszél, elég a léleknek ez a megborzadása

ahhoz, hogy jelezze neki: ebben a pillanatban a Sötétség jelenik meg. A Sátán képes becsapni a bűntől elkábított bűnösöket, a figyelmetleneket és meggondolatlanokat, a kíváncsiakat, akik, mivel nagyon akarnak tudni valamit, oktalanul minden forrást megközelítenek. De nem képes becsapni

az Istennel egyesült igaz lelket. Csak arra képes, hogy megzavarja, megközelítve őt vagy saját maga, vagy a szerencsétlenek által, akik csak ritkán tudják, mit tesznek, sokkal gyakrabban nem is tudják, egy adott pillanatban, mint a Sátán által használt eszközök a fájdalom okozására; és megrémítik Isten eszközeit. De akkor Isten közbelép, és kihúz titeket a nyílt tengerre, és megment titeket, elmerítve az Ő békéjének és szeretetének óceánjába. Amint veled tette, mert szeret téged.

De nemcsak hozzád beszélek, hanem minden lélekhez is, és mondom, hogy az Úr mindig szereti és megszabadítja azokat, akik félelem nélkül bíznak benne. Győzzétek le a félelmet, amely megbénítja a szeretetet, a bizalmat és az imát. Győzzétek le a félelmet, amely megmutatja, hogy még nem ismeritek Istent és az Ő hatalmát, és még nem jó az Istenbe vetett hitetek. A jó és igazi hit alázatos, és mindent elfogad, mert azt mondja: ,,Ha Isten mondja azt, vagy mondatja velem, az annak a jele, hogy az jó dolog.'' De ez a teljes hit sose jár félelemmel, bizalmatlansággal, kételkedéssel, vagy, ami még rosszabb, a makacs és bensőséges meggyőződéssel, hogy Isten nem teheti meg ezt az adott dolgot. Isten mindent meg tud tenni! Remélnetek kell, hogy Isten mindent meg tud tenni. Hinnetek kell, hagy Isten mindent meg tud tenni! Ne öljétek meg a szeretetet a kételkedéssel vagy a tagadással! Soha!

Ne törjétek össze a szeretet láncát, ami összeköt titeket Istennel, a kételkedő szavakkal, amelyek a ti mértéketek szerint akarják megítélni Istent, mint Zakariás tette, amikor megkérdőjelezte Isten hatalmát:,,Hogyan lehetséges ez, ha...'' Zakariás kérdése lepecsételte; ajkát addig, míg tudott ismét hinni és dicsérni az Urat, elismerve, hogy minden csodára képes.

Ne érdemeljétek ki soha, kedves lelkek, a lelki némaság büntetését a Mindenható iránti bizalmatlanságtokkal! Imádkozzatok, hogy megmaradjatok az Úr Istenbe vetett teljes hit szellemében, és a szeretettel egyesült félelem szellemében az Áldott Úr iránt! Figyeljétek meg a Keresztelő szép hitét Abban, akit nem ismert másból, csak abból, amit a próféták mondtak róla. Semmi sem jelezte a Messiást az alázatos utasban, aki feléje jött a Jordán partján. De a hit, amikor teljes, amikor teljes szeretettel forr össze, megadja az előre tudást és a lehetőséget, hogy meglássa és megértse Istent akkor is, amikor Ő elrejtőzik a közönséges élet látszólagos alakja alá. És János meglátja az Isteni Messiást a galileai emberben, és amint szentté tette őt Isten szent félelme, úgy a legszentebb szeretet látnokká tette. Az Isten félelme, amely megőriz a bűnöktől, biztos látást ad az ember lelkének, és a lélek, aki ,,lát'', nem képes nem hinni Istenben és szavaiban, és így megmenekül a lelki haláltól. János, az Előfutár, hirdette Isten félelmét, hogy megtisztítsa az utat Krisztus számára, aki jött, hogy megváltsa népét. Jézus, az Üdvözítő, a szeretetet hirdette, hogy elvigye népét az üdvösség útjára. A félelem mindig megelőzi a szeretetet. Azt mondhatnám, kikelti a szeretetet, és átalakítja az érzelmet egy magasabb fokra. A félelem még az emberé, a szeretet már a léleké. Az ember, aki féli Istent, letagadhatatlanul a jó úton van, ha helyes az istenfélelme, azaz nem tudatlanságból és nem az Istentől való esztelen félelemből fakad. A félelem mindig a kitaposott út annak számára, akinek még nem nőttek ki szárnyai a repüléshez, Isten magasabb fokú megismeréséhez. Azaz: Irgalom és Szeretet. Az ember, aki fél, még érzi a ,,büntetést'' a régi (eredeti) bűnért, és saját bűneiért. Az ember, aki szeret, érzi, hogy Krisztus érdemei folytán ,,bocsánatot nyert,'' és újra beöltözött Krisztus érdemeibe, annyira, hogy az Atya többé nem alattvalójának látja, hanem gyermekének. Jó a félelem arra, hogy megzabolázza, és féken tartsa a testet, de jobb a szeretet, ami az életszentség buzgóságát adja a léleknek. 

Az a bűnös, aki fél, bánja bűnét, de bánata még néma és sötét, mert el van fojtva, mint a véka alatt lévő láng, a félelem által, amit a Bíró Isten iránt érez. A bűnös, aki a szeretetet társítja a félelemhez, fellélegzik, és lelke már a világosságban van, ami segíti abban, hogy beszéljen az Atyához, és lássa saját lelkiállapotát. Ez a világosság nemcsak súlyos bűneit világítja meg, hanem bocsánatos bűneit és tökéletlenségeit is, amelyek olyanok, mint a fű a nagyon magas fák alatt, és látva azokat, nemcsak

arra képesíti, hogy ismét kivágja a fákat, hanem arra is, hogy kitépje a növényeket, és megtisztítsa a földet ahhoz, hogy elvethesse ott az Isten előtt kedves erényeket. Az a bűnös azonban, akit a szeretet ösztönöz, nemcsak tökéletes bánattal rendelkezik -- mert már nem a büntetéstől való félelemből bánja bűnét, hanem mert fájlalja, hogy megbántotta szeretett Istenét -- az első feloldozásban is részesül a szeretet által. Valóban, azok, akik teljes erejükkel szeretnek, ritkán követnek el halálos bűnt. Csak a

Sátánnak és a testnek egy váratlan és heves támadása képes leteríteni őket egy pillanatra. De általában a szeretet megőrzi őket a bukástól, és minél erősebb a szeretet, annál kisebbek bűneik, mind számban, mind súlyosságban, addig, míg a bűnbeesést lecsökkentik a tökéletlenségek elkövetéséig,

amelyek alig láthatók azokban, akik eljutottak a teljes szeretetre, és azért az életszentségre.

János apostol, a boldog és szerető János, megadja nektek levelében a mértéket, hogy mire képes a szeretet, és a magasságot, amire eljut, és ezzel szembeállítva megmutatja a mélységet, amelybe az zuhan le, akiben nincs szeretet. ,,Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket.''

A halálból az életbe. Mily tömör kifejezés! Az ember halott, halott ember, ha nem szeret. Az ember feltámad, és él, miután halott volt, ha szeret. Hogyan történik ez a csoda? A szegények, a világ nagyon szegényei, azaz azok, akik nem ismerik Istent, nem tudják felfogni ezt az igazságot, és kinevetik, mint egy lázas félrebeszélőnek a szavait. De aki hisz, aki igazán hisz, az felfogja. Isten a Szeretet. Azért, aki szeret, Istenben van. Ki az, aki az életet adja, vagy visszaadja? Isten. Akár a sárból vonja ki az embert, és teszi élővé isteni leheletével a teremtett alakot, akár azáltal, hogy közreműködik az ember létrehozásában, és megteremti a lelket a magzat számára, amely megfogant egy anyaméhben. Az ember élete a benne lévő lélek, az ember ugyanis nem állati lény! Az ember e nélkül az élet nélkül még testileg sem élne. Számára nem elég, hogy mint az állatok, az orrán keresztül lélegezzék. Birtokolnia kell ezt a lelki drágakövet, ezt a lelki eret is. Ez tartja kapcsolatban Teremtőjének szent ölével. Ezáltal nyeri táplálékát attól, aki a Lélek, a Világosság, a Bölcsesség és a Szeretet. És végül, azoknak, akik már meghaltak, ez adja vissza az életet, feltámasztva őket. Mindig az isteni ,,Akarom'' az, ami élővé teszi az embert.

De az embernek van egy élete az életben: lelke. És ez, amely nem hal meg a test halála által, mivel halhatatlan, ugyancsak meghalhat, ha -- mint előbb mondtam -- elvágj a magát Urának méhétől. A gyűlölet, bármily alakban jelentkezik is, az a kés, amely elvágja az Úrral való köteléket; és az Istentől elvált lélek meghal. Azért csak a szeretet teszi élővé a holtakat. Mert a szeretet nélkül halottak vagytok. És sokan voltak halottak, főleg mielőtt a Szeretet testté lett, és eljött, hogy tanítsa a szeretetet, ami az üdvösség. Azért jól mondhatta János apostol, hogy az igazi keresztények értenek

ahhoz, hogy a halálból átmenjenek az életbe a Szeretet által, aki megparancsolta nekik, hogy szeressék a testvéreket az egészen elégő áldozatig, példát adva a tökéletes szeretetre. A szeretet parancsa, amit a jók elfogadnak, olyan, mint az élet lehelete az agyagba, amelyből Ádámot alkotta, vagy a ,,legyen'', ami megismétlődik minden alkalommal a lélek beáradásával egy emberi csírába, és főleg olyan, mint a Feltámasztó kiáltása: ,,Mondom neked: kelj fel!'' és a ,,Lázár, jöjj ki!'' a Palesztinában föltámasztottak esetében. 

Isten, aki a szeretettel újra belép, visszahozza a halottakat az életbe a szeretet által. De aki nem szeret, a halálban marad, azaz a bűnben, mert a bűn, minden alakjában, gyűlölet. A gyermek, aki nem tiszteli szüleit, és elnyomja őket ürügyekkel és önzésből; az, aki árt felebarátjának az erőszakossággal, lopással, rágalmazással, házasságtöréssel és gyilkossággal. Nem szükséges ölni azért, hogy valaki gyilkossá legyen. Az is gyilkos, aki miatt meghal valaki a szégyen vagy a fájdalom miatt: Gyilkos az is, aki kétségbeesésbe kergeti a lelkeket cselekedeteivel, amelyek elveszik békéjét, hitét, becsületét, nagyrabecsülését, munkalehetőségét és az életéhez szükséges dolgokat, és rákényszerítik, hogy családtagjai tartsák el. Gyilkosa testvéreinek az is, aki véres vadságával vagy ravasz erkölcsi üldözésével elveszi testvéreinek Istenbe vetett reményét, és a halálba viszi, gyűlölve őket. Olyan, mintha Istent próbálta volna meggyilkolni egy új keresztre feszítéssel, mert Isten van testvéreitekben, és testvéreitek Istenben vannak, Akinek gyermekei. Testvéreinek gyilkosa az, aki gyűlöli testvéreit anyagilag, erkölcsileg vagy lelkileg. Nemcsak őrájuk sújt le, hanem rajtuk keresztül Istenre is, és mint minden istengyilkos, halott az ilyen lélek. Isten Országába nem lépnek be a halottak. Isten Országa a földön kezdődik meg, az ember lelkében, az Istennel való egyesülés által. Az égben fejeződik be, Isten teljes birtoklásával. Itt, a földön Isten van bennetek. Az égben ti vagytok Istenben. De Isten nem lép be a halál romlottságába, és a halál romlottsága nem lép be az égbe. Az örök Jeruzsálemben, amint nem lesznek templomok, ,,mert annak temploma az Úr, akiben mindnyájan leszünk''; amint nem lesz szükség a napra vagy a holdra, mert annak világossága Isten, és holdja a Bárány; amint nem lesznek kapui, mert nem lesz többé ellensége, sem a Sötétség, hogy gyűlölje; úgy nem lesz benne semmi tisztátalan és romlott, semmi halott, hanem csak azok, akiknek neve be van írva az Élet könyvébe, azaz a Szeretetbe, amely az Élet. ,,Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.'' 

Íme a tökéletes szeretet mértéke: a feláldozás. És Jézus, a Szeretet, önmagát adta halálra egy bitófán, miután nektek adta tanítását és csodáit, azaz már szeretetét, de nem tökéletes szeretetét. A szeretet

tökéletessége az áldozatban van. Ő maga, már a szenvedés küszöbén volt, amikor már elmondhatta, hogy befejezte tanítását, amikor levertnek kellett lennie, mert szavai áradatának nem felelt meg a megtérteknek még egy kis patakja sem, felkiáltott: ,,Amikor felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok!'' Mert Krisztus tudta, hogy csak a feláldozás fogja legyőzni a Sátán és a test akadályait, és szavai kihajtanak majd vérének esője alatt. A föláldozás. A nagylelkűség. Nagylelkűség az irgalmasság testi cselekedeteiben. Erkölcsi nagylelkűség az irgalmasság lelki

cselekedeteiben. Mindent felülmúló nagylelkűség, mert lelki, mert meg tud halni szeretetből, hogy életet adjon a lelkileg halott testvérek lelkének, közölve velük a szeretetet, amitől meg vannak fosztva. A példaadás a legszentebb és legtevékenyebb tanítás, és a cselekedet az egyetlen igazi dolog. Azért tudjatok szeretni ,,tettel és igazságban'', nemcsak szavakkal, és Isten szeretete bennetek lesz.

Jeremiásnak mondta Isten: ,,Mielőtt kialakítottalak anyád méhében, ismertelek.'' Biztos! Isten ismeri teremtményeit. Tiszteletben tartja a cselekedet szabadságát. Tudja, milyen úton fognak járni, hogy megszentelődjenek, vagy a kárhozatba jussanak. Látja, mi válik majd kárukra vagy javukra. Ismeri már, ki fogja titokban feláldozni magát, hogy elvegyen egy lelket a Sátántól, az emberi érzelemtől, amely birtokába vette azt a lelket, és közreműködik Jézus megvilágosításaival, sugallataival és érdemeivel, hogy küzdjön a Sátán. és az érzékek ellen azért, hogy megmentse egyik gyermekét az égnek. És Isten, atyai vágyai által, csak szenteket akart az emberek között. De a Gonosz a Jó ellensége, és ha a küzdelem növeli a győztes érdemeit, az is igaz, hogy a küzdelemben sok gyenge elpusztul a sárban...

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Új Luciferek

Az ember, új Luciferként, gyakran fel akar lázadni az Úr ellen, és kevélyen, úrnak hiszi magát, hogy eltérítse az Isten által akart eseményeket, sőt megsemmisítse azokat, és újakat teremtsen, az övéit. Ellenáll, felállítja saját törvényeit, dicsekszik velük. Az eredmény: szenvedés. Mert minden dolog, amely elhagyja az igazságosságot és a rendet, fájdalmat okoz. És az ember, szenvedést okoz magának, mert elhagyja a rendet és a természetfölötti igazságosságot. Saját magát bünteti ezzel, és utána Istent vádolja azzal, hogy keményen bünteti őt. De a büntetés első szerzője az ember, és éppen az ember, mert Isten annyira Atya, hogy sose venne igénybe bizonyos vad büntetéseket. Azok az igazságtalan emberek büntetései, mert igazságtalan dolgok váltják ki; büntetések, amelyek elsöprik a bűnösöket és az ártatlanokat, sőt, amelyek jobban ránehezednek az ártatlanokra, mint a bűnösökre, akik mindenekelőtt fő okai a büntetésnek. Ez az Ő órájuk. A Sátán megvédi őket, mert nekik kötelességük, hogy őt szolgálják. De a földi élet után az igazságosság egyensúlya helyreáll, és a Sátán többé nem tudja megvédeni szolgáit, sem pedig gyötörni Isten szolgáit. Isten akarata megérinthetetlen lesz, és el fogja határozni, hogy az ember és a Sátán vértanúi örvendjenek. Örülni fognak azok, akik sírtak és üldöztetést szenvedtek. Örülni fognak azok, akik értettek hozzá, hogy hűségesek maradjanak az erényekhez és a szeretet törvényéhez. Rettenetes büntetésben részesülnek a lázadók, a kevélyek, a

kegyetlenek, az igazságtalanok, a testvérek üldözői és Isten megbántói...

Az emberben el van rejtve egy isten és egy vadállat. A középen, a mérleg tengelyét képezve e két ellentétes erő között, van az akarat, az ember értelme, az ő erkölcsi mivolta, és a mérleg nyelve ki van téve az állandó ingadozásnak. A vadállat felé hajlik, ha a sötét erők vannak túlsúlyban. Az isten felé hajlik, ha a ragyogó lelki erők uralkodnak. De ha a tengely rendíthetetlen, ha nem forog, és az ember meg tudja őrizni magát értelmes élőlénynek, a mérleg nyelve oda mozdul, ahol a természetfeletti cselekedetek buzgósága van, és a vadállat le van győzve, és az isten diadalmaskodik. Azt is mondhatnám neked, hogy az ember akarata, amely szabad és tudatos, olyan, mint egy rezgő iránytű a finom központi tengelyen, szinte felfüggesztve, de vonzva az isteni erőtől, a tökéletes Sarktól, amely ellentéte az ördögi sarknak. Ha az akarat ért ahhoz, hogy megőrizze magát jónak, a tű szükségszerűen mindig oda fordul, ahol a természetfeletti van. Az élet eseményei megforgathatják ismételten az embert minden irányban, mint a forgószél a falevelet. De tűje, akarata, mindig Isten irányába mutat. Néha teljesen megperdül maga körül, hogy megtalálja Istent. De megtalálja, amikor Isten az ő Mindene. És mindig Istenben lesz, mindig a szeretetben, akkor is, ha az emberek és az ördögök kimerítő munkával igyekeznek megzavarni őt, és megperdíteni, viharba vinni, a sziklazátony felé, hogy elveszítsék. Nem. Ha valaki erős Istenben, tűje nem veszti el mágnesességét, és Isten felé fordul, és Istenért dolgozik, és Istenért bocsát meg.

Hogyan érheti el valaki, hogy ilyen szilárd maradjon? Pál ezt mondja:,,Öltsétek fel Isten fegyverzetét!'' Azaz vegyétek az Ő erejét, hogy védő páncéllemezeket csináljatok belőle. Mert csak Isten erői tudnak ellenállni azoknak az erőknek, amelyek titeket támadnak, és nem a kis emberkék, akik látszólag megtámadnak titeket; nem a test és vér bennetek lappangó erői; hanem ennek a sötét világnak urai, a pokoli hatalom vezetői, akik valójában a mozgató erői azoknak, akik titeket megtámadnak, és nektek fájdalmat okoznak. Az emberek, sokszor, a Sátán által mozgatott bábuk, és ők nem tudják ezt, és nem hiszik el. Önmaguktól nem lennének képesek oly sok rosszat tenni. De amilyen felületesek, nem figyelnek rá és kevélyek, nem igyekeznek megvédeni magukat, megvetik azt a védelmet, amit Isten ajánl fel nekik, és csupaszok, gyengék, álmosak, könnyen befolyásolhatók. Azzal végzik, hogy elviszi őket az Ellenség, aki feltüzeli őket, Isten gyermekeinek fájdalmára. Egy másik veszélyes erő a test. Az bennetek van, és az a lázadó, amely mindig felemeli fejét. De Isten fegyverei megfékezik. Vegyétek azért azokat, hogy ellenálljatok a kísértéseknek, amelyeknek ezernyi

nevük van, amelyek ezernyi részről jönnek, amelyek nagyon rávetik magukat az ember állati részére, mind erkölcseire, mind lelkére, és akkor győzni fogtok. Vegyétek az igazságot és az igazságosságot

kardként és páncélként, a hitet pajzsként. Vegyétek a kereszténység előtti és utáni bölcsesség mély ismeretét, hogy a tévedés veszélye nélkül járhassatok Isten békés és szent útján.

Hit, hit, hit! Aki hisz a jövő életben, hogy Istennel egyesülve örvendjen, aki hisz a tanított igazságokban, az nem vész el. A tüzes dárdák, mondja Pál -- én még azt is hozzáteszem: a Gonosz mérgezett dárdái -- hidegekké és ártalmatlanokká válnak a hit fehér folyamában. Hit, lelki erősség és bölcsesség. És birtokában lesztek a győztes léleknek, mindazok ármánykodásai és támadásai ellen, akik gyűlölik Istent. És türelem, még magatok iránt is. Ne veszítsétek el türelmeteket, ha minden gondosságtok ellenére is, néhány ütés ér titeket. Ne mondjátok:,,Ez annak a jele, hogy elvesztettem Isten kegyeit''. Gondoljatok mindig arra, hogy a Sátán azok ellen dolgozik, akik nem az övéi. Nem

ostoba, hogy idejét vesztegesse azokra, akik már alattvalói. Értelmesen ostoba, hogy idejét vesztegesse azokra, akik már alattvalói. Értelmesen használja idejét, hogy rosszat tegyen ott, ahol érdemes azt tenni, ott, ahol fájdalmat okozhat Istennek, ott, ahol a békében hagyás annak megvallása lenne, hogy azt akarja, hogy legyőzzék és veszítsen. Mert a Sátán látja a múltat és a jelent, de nem a jövőt. Azért be tudja csapni magát, hogy amíg az ember él, azt is a magáévá teheti, aki jelenleg igaz életet él. És kitartásával néha el is éri. Meneküljetek Isten menedékébe, és ne féljetek! Legyen előttetek Jób! A Sátán kihívta Istent. A Sátán, aki nem látja a jövőt, és győzelmet remél a felett is, akinek neve már be van írva az égben. Kineveti Istent és az igazat, gúnyolódva: ,,Érintsd meg abban, ami birtokában van, és meglátod, hogy átkozni fog téged!'' És az Úr megengedte neki, hogy megkísértse, de nem azt, hogy megölje. És a Sátán kiöntötte dühét az igazra, nem kímélve meg őt semmiféle szenvedéstől, még attól sem, hogy igazságtalan szemrehányásokat tegyenek neki a hamis igazak, azaz azok, akik csak szavaikban voltak igazak. De Jób, mert Isten erejébe öltözött, megmaradt igaznak. És a Sátán elvesztette a csatát, és megaláztatást szenvedett a három bábu, akiket

ő mozgatott, hogy növelje a próbára tett szenvedését, és panaszkodásra indítsa őt. A Sátán elmehet egy határig, de nem tovább. Sose felejtsd el ezt! Isten lát téged, és gondoskodik rólad. Maradj meg az Úr útján, és Ő veled lesz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Isten irgalma

,,Az Úr irgalma betölti a földet''. És ha a lelkek úgy fogadnák, amint Ő kiárasztja minden élőre, nem lennének többé szerencsétlenek, bűnösök, az Egyháztól elszakadtak. Hanem mindenki egyesülne Egyetlen Nyájban, amelyet az a Pásztor vezet és védelmez, aki életét adta juhaiért, és aki felajánlja magát: az Életet, mindenkinek, hogy éltessen. Az emberiség egyesülten, s egységében erősen haladna előre. Ő megvédené a gyűlölettől, a politikai megoszlásoktól, az önzéstől, a kapzsiságtól az államok és népek között. Megvédené attól a rossztól, amelyet az Ellenkező szít, hogy mindig újabb és nagyobb rosszat okozzon az emberiségnek.

De az Irgalom sokak számára tétlen marad, nem saját hibájából, hanem sokak hibájából, akik nem akarják azt elfogadni. Amint az Úr mondja, aki kedves, ő is elmondhatná: ,,A szívek ajtaja előtt állok, és kopogtatok''. De nagyon sokszor azt a választ kapja az örök és jótékony Szerető, amelyet az Énekek Énekének jegyese válaszolt: ,,Levettem ruhámat, miért öltsem fel ismét? Megmostam lábamat, miért piszkítsam be azokat megint?'' (5,2-8)

Igen, így válaszol ez a szegény emberiség hatalmas Szeretőjének, az Egyetlennek, aki őt szereti és megmenthetné, és nem gondol arra, milyen nagy az Ő szeretete, és milyen sokat remélhetne Istennek ettől a nagy szeretetétől, az Istentől, aki megalázza magát, felajánlva önmagát és kérve, hogy fogadják el! Azok, akik kevélyek, azt mondják: ,,Nagyon akartuk, hogy megtegyük magunktól, és Ő többé nem szerethet minket''. Így beszélnek azok, akik bűnbánón nyögnek, de hamis a bűnbánatuk, mert nem emelkedik az emberi csüggedés fölé, és amely a testi gyötrelmek miatt nyög, és fájlalja, hogy az gyötri, de nem jut el a tökéletes bánat ragyogó fokára, amely azt mondja: ,,Vétkeztem, igazságos a büntetésed! Köszönöm, hogy módot adtál nekem az engesztelésre a szenvedéssel ebben az életben. De légy irgalmas, Irgalmasságod szerint!'' Hasonlítanak a Jegyeshez, aki még nem ismeri tökéletesen Jegyesének végtelen szépségét és hatalmát, amelynek birtoklására semmiféle áldozat sem túl nagy, és nem kelnek fel annak hívására, aki előbb megbocsát nekik, mielőtt még bocsánatát kérnék, jön, és azt mondja: ,,Fogadjatok el engem!'' 

Vagy felkel, amikor csüggedése már oly nagy, hogy az emberiség felismeri abban a pokoli Vadállat karmait, de csak akkor kel fel, amikor Ő, belefáradva a várakozásba, már elment. Nem tudja követni a bűnbánó jegyest, aki helyrehozza hideg lustaságát azzal, hogy fáradhatatlanul megy keresni Őt, dacolva a sötétséggel, az őrökkel, a harmattal, a veszélyekkel, elviselve, hogy megfosztják ruháitól --

amelyek ugyancsak szegényesek akkor is, ha királyi öltözetnek látszanak, egy elbukott emberiség királynői öltözetének, aki elvesztette Királyát, aki őt királynővé tette -- és megy, hogy megkeresse Őt.

Mégis az Ő Szava betölti az általa teremtett egeket, amelyek róla tanúskodnak, úgy, amint a teremtett világban minden tanúskodik az Ő gondviselő hatalmáról, és az események megerősítik a jövendöléseket, és nincs kétség az iránt, hogy az Atya Igéje a Király, az Üdvözítő, a Megváltó, és azért az Egyetlen Pásztor is. 

Hogyan képes az ember, oly sok ember kitartani oly süketségben, amely nem található meg az alsóbbrendű lényeknél, amelyek engedelmeskednek a kezdetben kapott parancsnak, és ha csillagok és bolygók fényt és meleget árasztanak, és jótékonykodva élik életüket, amire a ti bolygótok lakói nem képesek?! Az állatok szaporodnak és megadják mindenkinek azt, amivel neki tartoznak. A növények gyümölcsöt hoznak, és fával szolgálnak. Az elemek melegítenek, harmatot hullatnak, szellőztetnek, visznek, táplálnak. Miért nem képes az ember, oly sok, túl sok ember elfogadni a meghívást, amely egyesíteni akarja őket az egyetlen Egyházban, amelyet Az alapított, Aki meghalt az emberekért? Miért akarnak az ágak elválasztva és vadhajtásnak megmaradni, amikor, ha egyesülnének ismét a fatörzzsel, táplálná őket annak jó nedve? Rosszabb az ember a fánál, amely elfogadja a beoltást és az átültetést, hogy hasznosabbá és termékenyebbé váljon?... Igen, az ember rosszabb a fánál! És oly sok jótól fosztja meg magát, mivel makacsul kitart az elszakítottság állapotában. És, jóllehet nem hiányoznak az igaz szívűek a leváltak között, ámde ők megcsonkítják, és terméketlenné teszik igaz voltukat, mert arról a törzsről leválva akarnak maradni, amelynek gyökerei szétágaznak a katakombák mélységében, és amelynek csúcsa eléri az egeket. Ez a törzs Róma, amely után Rómainak és Apostolinak mondják az Egyetlen Katolikus Egyházat, mert nem egy szegény ember hozta létre, aki szegény akkor is, ha hatalmas király egy emberi trónon, nem egy kiközösített, aki már meg volt jelölve a pokol jelével, hanem az Istenember, az örök, Szent, Szent, Szent Király alapította.

Igen, az ember, nagyon sokan az emberek között, akik bár ismerik Krisztust, mert evangélikusok vagy ortodoxok, keletiek, görögök, skizmatikusok, maroniták és luteránusok, kálvinisták, valdéziak -- hogy csak néhányat nevezzek meg a legfontosabb levált ágak közül -- lábbal tapossák a szeretet bizonyítékait, amelyeket Krisztus adott üdvösségükre: az ő megaláztatásait. És inkább leszakadt ágak akarnak maradni, jóllehet megnemesítettek lehettek volna, halottak akarnak maradni, pedig élők lehettek volna, megmakacsolják magukat abban, hogy ők az ,,elszakadtak'' akarnak lenni. Átok rájuk? Nem. Mindig a ti testvéreitek. Szegény testvérek, távol az Atya Házától. Olyan kenyeret esznek, amely nem lakat jól, árokban élnek, amely meggátolja őket abban, hogy lássák a ragyogó Igazságot,

nem tiszta forrásokból enyhítik szomjukat, amelyek nem az Égből jövő és az égbe vivő Vizet adják. Szertartásaik visszatükrözik vallásuk szomorúságát. A számkivetettek énekei. Himnuszaik a rabszolgák énekeihez hasonlítanak. Az olyan ember kutatása van prédikációikban, aki tudja, hogy van atyja, de már nem találja. Szertartásaikban a koreográfia helyettesíti az igazság hiányát.

Törekszenek meghallani Istent, és másokkal meghallatni Isten szavát; beszélnek Krisztusnak és szentjeinek nyelvén, hogy meggyőzhessék magukat arról: ők még az Ő testvérei, és Ő megváltotta őket. De a leválás búskomorsága rajtuk és bennük van. Látszólag gazdagok és látszólag jól tápláltak. Szegények, akiknek rögeszméjük, hogy van táplálékuk és vagyonuk; de gyengén tápláltak és szegények, szegények, szegények. A katolicizmus nagy kincsei, Krisztusnak, a katolicizmus Fejének végtelen kincsei el vannak zárva előlük. Imádkozzunk értük... És ti, akik tudtok szenvedni, szenvedjetek értük! Lukács azt mondja, hogy a tanítványok felismerték az Urat, amikor megtörte a kenyeret. Talán azért, mert Jézus sajátos módon törte meg a kenyeret? Nem. Minden ember úgy töri meg a kenyeret, amint Ő megtörte. Minden családfő, minden házigazda... De a jelképes cselekedetben maga nyilvánult meg: az Isteni Kenyér, amely megtöretett és szétosztatott, hogy minden embernek jusson belőle. Jézus, a Vándor, akivel a két emmauszi az úton találkozott, ezzel a

jelképes cselekedettel nyilatkoztatta ki magát. Előzőleg beszélt hozzájuk, és megmagyarázta az írásokat. Mégis, annak ellenére, hogy tanítványok voltak már évek óta, és ismerték Jézus külsejét és

tanításmódját, nem ismerték fel Őt. A Feltámadott tökéletes szépsége megváltoztathatta a Rabbi vonásait, akit ők úgy ismertek, mint aki gyakran izzadt, portól fedett, fáradt volt az evangélium hirdetésének fáradalmaitól, és akit ők utoljára egy pillanatig láttak a péntek óráiban, megváltozva a szenvedéstől és a reá zúdított durvaságoktól, akinek arca feldagadt az ütésektől és eltorzult a rászáradt portól és vértől. De szavai ugyanazok voltak. Jézus nem változtatta meg soha sem kiejtését, hanglejtését és módszerét. Mégsem ismerték fel, hogy Ő az Üdvözítő.

De amikor vette a teljes kenyeret és megáldotta, felajánlotta, és utána megtörte, és nekik adta, akkor felismerték. Jézus volt az égi Kenyér, a teljes Kenyér, amelyet nem változtatott meg az emberi bánásmód. Teljes, szent, kedves volt, aki egy téli éjszakán leszállt az égből a földre, és csodálatos módon először vált el a Kettőtől, akik vele a Szentháromságot alkották. Az elválás fájdalma, az első megtörését, jelezte a Fény belépését a Sötétségbe. És harminchárom éven keresztül, fokozódó ütemben, Krisztus élete nem volt más, mint a megaláztatások egymásutánja, amelyeket jelképesen a

kenyérnek morzsákra töréséhez, és szétszórásához lehet hasonlítani. Szétszóródás újabb megtöretésekhez, egészen a megsemmisülésig, hogy minden szükséget kielégítő eszközzé váljék. Az utolsó három év nem volt más, mint egy morzsává-válás minden éhség kielégítésére, minden lélek

számára, azoknak minden szükségében. Ki semmisült meg jobban Őnála, akit a tudatlan barátok, a begyepesedett agyúak és a gyűlölködő ellenségek nem voltak képesek felfogni?

Ki volt jobban megtörve, hogy a szenvedéssel és a fáradhatatlan működéssel egészséget adjon a testnek és a léleknek, és bölcsességet, megbocsátást, és példát mindenkinek? És az Utolsó Vacsorán nem foglalta-e össze egy szertartásban Önmagának, küldetésének és áldozatának minden jelentését? Az evangélisták megegyeznek abban, amikor elmondják, hogy a húsvéti vacsora egy pontjához érkezve, a régi szertartásba egy újat vezetett be: vett egy kenyeret, megáldotta és megtörte, egy darabot adva belőle a Tizenkettő mindegyikének, azt mondva: ,,Ez az én Testem, ami értetek adatik. Tegyétek ezt az én emlékezetemre!'' Ó, kérlek titeket, keresztények! Szabaduljatok meg súlyos korlátozottságaitoktól, gondolataitoktól, tegyétek világossá lelki látástokat, és lássátok és fogjátok fel azt, ami a szokásos határokon túl van! ,,Ez az én Testem, ami értetek adatik.'' Az ,,adatik'' azt akarja

mondani, hogy ,,megtöretik, mert a ti javatok iránti szeretetem arra ösztönöz, hogy megtöressem magamat, én, a Megérinthetetlen...'' 

,,Tegyétek ezt az én emlékezetemre!'' Ezek a szavak alapították meg az Oltáriszentség szertartását. De nemcsak ezt. Ezekben a szavakban tanács is van azok számára, akik a választottak az Őáltala megváltottak között. És ez a tanács ezt mondja: ,,Azért, hogy méltók legyetek a kiválasztásra, amellyel kiválasztottalak titeket, ti, igazi szolgáim a szolgák között, tegyétek az én emlékezetemre azt, amire ezzel tanítalak titeket, és amint mesterek és megváltók lesztek, törjétek meg magatokat! Idegenkedés, kevélység, félelem és emberi megfontolások nélkül. Törjétek össze, törjétek meg magatokat, semmisítsétek meg magatokat! Adjátok magatokat az embereknek, az emberekért, és irántam való szeretetből, aki az iránta való szeretetemből magamat adom annak, aki megtör engem, amint magamat adtam annak, aki csodát és oktatást akart.'' Nem jó tanítvány az, aki nem tudja megtörni és odaadni magát!

És a nagylelkűség, annak feláldozása, aki meg tudja törni magát, hogy kielégítse a testvérek éhségét, -- a jel, amiből megismerik Isten igazi szolgáit. ,,És felismerték Őt, amikor megtörte a kenyeret.'' És felismernek majd titeket abból, ahogy megtöritek magatokat a szeretet és az életszentség által. Igazi szolgáknak ismernek fel titeket. Szeressétek azért, kedves hangok, választott eszközök azt, ami megalázó, fájdalmas, tevékeny, szent megtörés a testvérek javára és Isten dicsőségére! Akkor általatok fog beszélni a Jó Pásztor, és ezt mondja: ,,Én vagyok a Jó Pásztor, és ismerem juhaimat, és ők ismernek engem.'' Azt mondja: ,,Bárányaim? Íme, ezek. Ezek azok! Ezek, akik oda mennek, ahová én mentem, akkor is, ha az utolsó út a Kálváriára vezet. És mivel igazán ismernek engem, megteszik, amit én tettem, készek arra, hogy megtörjék őket testvéreik megmentéséért.'' A boldog Péter apostol megerősíti levelével szavaimat. Hallgassátok:,,Krisztus szenvedett értünk, példát hagyva nektek, hogy nyomdokait kövessétek. ''Az igazi Akol juhai nem lennének többé azok, ha elhagynák Pásztorukat, és más nyomát követnék, más legelőkre, amelyek nem a Nyáj Uráé. És az Ő nyomai nem a test öröméi, hanem a szenvedéséi, amelyek gyümölcsözők annak számára. aki szenved, és mások számára, mert Krisztussal és Krisztusban szenvedni azt jelenti, hogy folytatja valaki Krisztus megváltói művét.

Közületek, akik különös módon kiválasztott eszközök vagytok, és azoknak, akik buzgó keresztényeknek akarják mondani magukat, senkinek sem szabad panaszkodnia a megpróbáltatások, a fájdalmak, szenvedések miatt, igazságtalannak mondva azokat, mint amiket nem érdemeltetek meg.

  ,,Ő -- mondja az Apostol -- Ő, aki sose vétkezett, sem álnokság nem volt soha ajkán, ki midőn szidalmazták, nem átkozódott, midőn szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az Őt igazságtalanul elítélőknek, Ő maga hordozta bűneinket, felvivén Testében a keresztfára.''

Az emberek közül ki tudná ezt hazugság nélkül állítani? Ki mondhatná:,,Én sose vétkeztem, sose csaltam, sose átkozódtam vagy haragudtam arra, aki engem gyűlölt, és ellenkezés nélkül átadtam magamat hóhéraimnak.'' Senki sem mondhatja. És akkor miért panaszkodtok, ha Ő nem panaszkodott? Miért álltok ellen, ha Ő nem állt ellen? Nem rendelkeztek akkor még a titok kulcsával, ami által örömmel tudtok szenvedni, és önként siettek a szenvedésre? Ez a titok: ,,Azért, hogy a bűnnek meghalva, az emberek az igazságnak élhessenek, miután az Ő sebei által nyertek gyógyulást.''

Íme! A szeretet, még egyszer a szeretet, mindig a tökéletes szeretet adja meg a kulcsot az örvendve szenvedéshez. Azok, akik megértették a Mestert, és akik teljesen akarták követni Őt, meg tudnak halni azért, hogy az emberek igazságban éljenek, és meggyógyuljanak bűneik sebeiből. Minden testvérért, Mária! Minden testvérért, igazi keresztények! A kereszténységet, a szeretet vallását megsemmisítő képmutatás nélkül, ami visszahozná a régi, szigorúsággal teljes Izraelt. Azért nemcsak a katolikus testvérekért kell szenvedni, hanem a ,,levált'' testvérekért, a tévelygő juhokért is, hogy azok visszatérhessenek a Pásztorhoz és a Krisztus által kijelölt Püspökhöz: Péter Utódjához, a bárányok Fejéhez, és magához, az örök Bárányhoz is. A Jó Pásztor karjaira bízlak, mai szenvedésed szeretete által felemésztődő bárány. Szenvedésed által, amelyet az égi füstölőbe helyezek, hogy a szentek minden imájával együtt égjen és illatozzék Isten trónusa előtt azért, hogy elnyerje az Irgalmasságot a ,,leváltaknak'', és a visszatérés kegyelmék az Egyetlen Akolba.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Alleluja!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

Ne félj, és ne reméld!

...

 Egy ördögűzés után az apostolok arról beszélgetnek, hogy miért szállja meg az ördög az embereket. Jézus kijelenti, hogy három út vezet a megszálláshoz: az érzékiség, a kapzsiság és a kevélység. A három közül az első sose hiányzik. Az ördögtől való megszabadulásnak pedig mindig elősegítője, ha valaki meg akar szabadulni tőle. Akiből hiányzik ez az akarat, az nem tud megszabadulni az ördögtől. (Jézus Júdásra céloz.)
  Máté felteszi a kérdést:
  -- Mester, miért látjuk, hogy sok asszonyt megszáll az érzékiség ördöge?
  -- Azért, Máté, mert a nő nem azonos a férfivel kialakulásában és az eredeti bűn hatását illetőleg. A férfi többféle, többé-kevésbé jó célra vágyakozik. A nő csak egyre: a szeretetre. A férfi alkata más. A nőé érzékenyebb, mint a férfié, mert rendeltetése, hogy szüljön. Tudod, hogy minden tökéletesség növeli az érzékenységet. Akinek tökéletes a hallása, meghallja azt, amit más füle nem vesz észre, és öröme telik benne. Így van ez a szemmel, az ízléssel és a szaglással is. A nőnek kellett Isten kedvességét képviselnie a földön, a szeretetnek kellett lennie, meg kellett testesítenie azt a tüzet, amely Azt mozgatja, Aki Van. E szeretet megnyilvánulásának, tanúbizonyságának kellett lennie. Azért Isten rendkívül érzékeny lélekkel ajándékozta meg őt, mert amikor a nő egy napon anyává lesz, értenie kell ahhoz, képesnek kell lennie arra, hogy megnyissa gyermekeinek szemét és szívét Isten szeretetére és a hozzá hasonlók szeretetére, úgy, amint a férfinek meg kell nyitnia gyermekeinek értelmét a megértésre és a cselekvésre. Gondolj Istennek önmaga részére adott parancsára:
,,Alkossunk segítőtársat Ádámnak!'' Isten, aki maga a Jóság, csak jó társat volt képes alkotni Ádám számára. Aki jó, az szeret. Ádám társának ezért képesnek kellett lennie a szeretetre, hogy boldoggá
tegye Ádámot. Annyira képesnek kellett lennie a szeretetre, hogy Isten mása, munkatársa és helyettese lehessen a férfi szeretetében, aki az Ő gyermeke, úgy, hogy még azokban az órákban is, amikor az Istenség nem  nyilvánul meg teremtménye számára szeretetteljes szavával, a férfi akkor se érezze magát boldogtalannak a szeretet hiánya miatt. 

A Sátán tudott erről a tökéletességről. A Sátán nagyon sok dolgot tud. Ő az, aki az óriáskígyó ajkával beszél, hazugságokat vegyítve az igazságba. Ő gyűlöli ezt az Igazságot, mert ő maga a Hazugság, s csak azért mondja, -- jól jegyezzétek meg ezt mindnyájan, akik éltek és élni fogtok -- hogy félrevezessen az áltatással, hogy amit ő mond, az nem sötétség, hanem világosság. A Sátán ravasz, alattomos és kegyetlen. Behatol ebbe a tökéletességbe, megmar, és otthagyja mérgét. A nő tökéletessége a szeretetet illetőleg így eszközzé vált a Sátán számára abban, hogy uralkodjék a nő és a férfi fölött, és elterjessze a rosszat... (M 11,447-448) 

Máté, mint apostol jelen volt Jézus életének szinte minden eseményénél, ami megtérését követte. Azért evangéliumában szem- és fültanúként számolhatott be azokról, és nem volt szüksége ahhoz, hogy másodkézből szedje össze az anyagot evangéliumához, mint Márk és Lukács tette. Valtorta életrajzában is gyakran szerepel még, de csak egy-két megjegyzéssel. További részleteket olvashatunk róla: Az utolsó vacsora, Feltámadt! és Az apostolok keresztútja, című füzetekben:
  Az utolsó vacsorán a kerióti azt kívánta, hogy Máté az ő baloldalán foglaljon helyet. 

  -- Amint akarod, amint akarod -- mondja Máté. Nekem elég, hogy Üdvözítőm előtt leszek. (UV 11)
  A lábmosásnál Máté tiltakozik:
  -- Én bűnös vagyok, Mester! Engem ne...
  -- Te bűnös voltál, Máté. Most apostol vagy. Egyik ,,szavam'' vagy. Megáldalak. Mily nagy utat tettek meg ezek a lábak, hogy mindig előre haladjál Isten felé... A lélek sarkalta őket, és elhagytak minden utat, amely nem az én utam volt. Haladj tovább! Tudod, hol végződik be az ösvény? Az én Atyám és a te Atyád ölén. (UV 18) 

  Amikor a tíz megzavarodott apostol ismét összegyűlik Jézus feltámadása után az utolsó vacsora termében, mindenki szinte magában beszél.
  -- Mit mondtak, melyik órában látták Őt a római asszonyok? -- kérdi Máté. Senki se válaszol neki. (F 21)
 Megjelenése után Jézus ennivalót kér az apostoloktól, hogy meggyőzze őket, valódi teste van, nemcsak puszta szellemet látnak. András és Máté, úgy mozogva, mint az alvajárók, veszik az állványról a kenyeret és a halakat és egy edényt lépes mézzel, amelyrôl épp csak, hogy letörtek valamit egyik sarkán. (F 24)
  Később, amikor egyenként Jézushoz mennek, Máté azt mondja
  -- Jöjj Kafarnaumba... (F 26)
  Az apostolok dicsérik Lázárt, aki összegyűjtötte ôket. Júdás Tádé azt mondja:
  -- Lázár világítótorony volt számunkra a sötétben. Mily sokat adtál neki, Uram!
  Jézus mosolyog és hallgat. András is megszólal:
  -- Igen. Az életet. És talán azzal együtt más lelket adtál neki. Miért annyira más ő, mint mi? Már nem közönséges ember. Ő ilyen, és mi... Uram, az én szeretetem üressé vált, mint egyes búzakalászok. Csak a pelyva maradt meg.
  És Máté
  -- Én semmit sem tudok kérni, mert már annyit kaptam, megtérésemmel. De igen! Szeretném azt, amivel Lázár rendelkezik! Egy lelket, tőled. 

Mert én is úgy gondolkozom, mint András... (F 28)
  Mielőtt Tamás csatlakozik az apostolokhoz, ők arról tanakodnak, hogy hol lehet. Simon kijelenti:
  -- Én Betániába akarok menni. Talán a hegyekben bolyong, és nem mer mutatkozni.
  -- Menj, menj, Simon! Te mindnyájunkat egyesítettél, és... megmentettél vele, mert Lázárhoz vittél minket. Hallottad, mit mondott az Úr róla? Azt mondta: ,,Az első, aki az én nevemben megbocsátott és irányított.'' Miért nem teszi őt a kerióti helyébe? -- kérdi Máté.
  -- Mert nem akarja az áruló helyét adni a tökéletes barátnak -- válaszolja Fülöp. (F 34)
  Máté néhány jelentéktelen megjegyzését lásd: Az apostolok keresztútja 9. 10. és 18. oldalán. 

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Megdicsérlek, Máté!

Jézus Mátét hívta meg utolsónak a leendő tizenkét apostol közé. Most már együtt vannak mindnyájan, két bárkában, a Genezáreti tavon, s velük van József is, a meggyilkolt betlehemi pásztor fia. A rómaiak egyik hajócskája majdnem összeütközik Péter bárkájával, s ebből heves szóváltás keletkezik. (Pt 1,21) A rómaiak között látják Mária Magdolnát is, akit a kerióti felismer, s ez további szóváltásra ad okot a kerióti, Simon és Péter között. Jézus úgy tesz, mintha semmit sem hallana mindebből, de utána kéri Pétert, hogy kösse ki a bárkákat egy kis öbölben, mert ott beszélni szeretne hozzájuk. Ez Máté számára az első oktatás, amelyben Jézus kifejti, hogy mit vár el tanítványaitól.
Jézus a bárka közepén foglal helyet egy padkán, s körülötte vannak Péter, András, Simon, József és két unokatestvére, míg előtte, a másik bárkából Zebedeus két fia, a kerióti, Fülöp, Tamás, Bertalan és Máté figyelik Jézus szavait.
  -- Idehallgassatok! Úgy tűnhet előttetek, hogy nem figyelek a beszélgetésetekre, és azért hanyag mester vagyok, aki nem ügyel tanítványaira. Tudjátok azonban meg, hogy az én lelkem egy pillanatra sem hagy el titeket. Láttatok-e már egy orvost, aki tanulmányozza betegét, akinek betegsége még bizonytalan eredetű, mert tünetei ellentmondanak egymásnak? Szemmel tartja őt, miután meglátogatta, felügyel rá, mikor alszik, és amikor ébren van, reggel és este, amikor csöndben van, és amikor beszél, mert minden egy tünet lehet, amiből felismerheti a rejtett betegséget, és megjelölheti annak gyógymódját. 

Ugyanígy teszek én is veletek. Láthatatlan szálakkal tartalak titeket, de amelyeken keresztül nagyon érzek mindent, mert bensőmben hozzám vannak kötve, és közvetítik hozzám a ti legkisebb rezgéseiteket is. Engedem, hogy szabadoknak higgyétek magatokat, és így minél jobban kinyilvánítsátok azt, amik vagytok, akárcsak ahogy egy tanuló vagy őrült teszi, amikor azt hiszi, hogy sikerült elmenekülnie felügyelőjének szeme elől. Ti egy csoportot alkottok, de magként, egységet képezve. Emberekből tevődtök össze, akiket egyenként kell tanulmányozni, jellegzetes vonásaitokban, amelyek többé vagy kevésbé jók, hogy kialakuljatok, egybeolvadjatok, jellemetek érdességei lecsiszolódjanak, és növekedjetek sokoldalúságotokban, egyetlen tökéletes testületté váljatok. Azért tanulmányozlak titeket. És akkor is tanulmányozlak, amikor alusztok. Mik vagytok? Mivé kell válnotok? Ti vagytok a föld sója. Azzá kell válnotok: a föld sójává. A sóval megőrzik a húst a romlástól, és sok egyéb táplálékot is. De ha a só elveszítené lényegét, lehetne-e sózásra használni? Veletek akarom besózni a világot, hogy mennyei ízt adjak neki. De hogy tudnátok sózni, ha elvesztenétek ízeteket? Mi által vesztitek el a mennyei ízt? Az által, ami emberi. A tenger vize, az igazi tengeré, nem jó ivásra, mert nagyon sós, nemde? Mégis, ha vesztek egy pohár tengervizet, és beleöntitek egy nagy korsó édes vízbe, akkor megihatjátok, mert a tengervíz annyira fel van hígítva,
hogy elveszti maró ízét. Az emberiség olyan, mint az édes víz, amely elvegyül a ti égi sós vizetekbe. De ha egy csatornát tudnátok ásni, és a tenger vizét bele tudnátok vezetni ebbe a tóba, meg tudnátok-e utána találni a sós víz nyomát? Nem. Elveszne a nagy mennyiségű édes vízben. Ez történik veletek, ha elvegyítitek, vagy helyesebben elmerítitek küldetésteket az oly nagy emberiségben. Emberek vagytok. Igen. Tudom. 

De ki vagyok én? Én vagyok az, aki mindenre képes. És mit teszek én? Közlöm veletek ezt az erőt, miután meghívtalak titeket. De mit használ, ha én közlöm veletek, de ti elvesztitek az emberi érzékek és érzelmek áradatában? Ti vagytok a világ világossága, annak kell lennetek! Kiválasztottalak titeket: én, Isten Világossága, az emberek közül, hogy folytassátok a világ megvilágítását, miután én visszatértem az Atyához. De áraszthattok-e fényt, ha kialudt vagy füstölgő lámpások vagytok? Nem!
Sőt, füstötökkel elsötétítek azt a kis fényt is, ami még a szívekben lehet. A ködös füst rosszabb a világosság teljes kialvásánál. Ó, szerencsétlenek azok, akik Istent keresve az apostolokhoz fordulnak, és fény helyett füstöt találnak! Botrány és halál következik abból. De a méltatlan apostolok is elátkozásban és büntetésben részesülnek! Nagyszerű a ti sorsotok! De nagy, rettenetes a kötelezettség is! Ne felejtsétek el, hogy annak, aki többet kapott, többet kell adnia is. És ti kaptátok a legtöbbet: oktatásban és ajándékokban. Én oktatlak titeket, Isten Igéje, és Istentől kapjátok az ajándékot, hogy
,,tanítványok'' legyetek, azaz Isten Fiának folytatói. Szeretném, ha mindig elmélkednétek ezen a kiválasztottságtokon, és megvizsgálnátok, megfontolnátok, és ha valaki úgy érezné, hogy csak arra alkalmas, hogy egy hívő legyen -- nem mondom: ha valaki csak bűnét nem bánó bűnösnek érzi magát, hanem azt: ha csak arra érzi alkalmasnak magát, hogy hívő legyen -- de nem érez erőt magában arra, hogy apostol legyen, akkor lépjen vissza!

A világ oly nagy, szép, elégséges, változatos azok számára, akik szeretik! Felajánlja minden virágát és gyümölcsét a gyomor és az érzékek számára! Én nem ajánlok fel mást, csak egyet: az életszentséget. Ez a földön a legszűkösebb, szegényebb, durvább, tövisesebb, üldözöttebb dolog azok között, amik léteznek. Az égben szűkössége végtelenné válik, szegénysége gazdagsággá, tövisei
virágszőnyeggé, durvasága simává és kellemessé, az üldöztetése békévé és boldogsággá. De itt hősies munkát kíván a szentté levés. Én nem ajánlok fel nektek mást, csak ezt. Velem akartok maradni? Nem kívántok maradni? Ó, ne nézzetek csodálkozva vagy fájdalmasan! Még sokszor felteszem majd nektek ezt a kérdést. És amikor halljátok, gondoljatok arra, hogy szívem vérzik, amikor felteszem, mert megsebzi a ti süketségetek hivatástokat illetőleg. Vizsgáljátok meg tehát magatokat, és utána ítéljetek becsületesen és őszintén, és döntsetek! Döntsetek, nehogy kárhozottak legyetek. Mondjátok: ,,Mester, barátaim, én felismerem, hogy nem erre az életre vagyok teremtve. Búcsúcsókot adok nektek, és kérlek titeket, imádkozzatok értem!'' Jobb így, mint árulóvá válni. Jobb így... Mit mondotok? Kit árulni el? Kit? Engem. Az én ügyemet, azaz Isten ügyét, mert én egy vagyok az Atyával és veletek. Igen. Ti elárulnátok magatokat. Elárulnátok a lelket, a Sátánnak adva. Zsidók akartok maradni? Én nem kényszerítelek titeket, hogy megváltozzatok. De ne legyetek árulókká! Ne áruljátok el lelketeket, Krisztust és Istent. Megesküszöm nektek, hogy sem én, sem a hozzám hűek nem fognak bírálni titeket, se megvetni nem fog titeket a hívek tömege. Az imént egyik testvéretek nagyszerű szavakat mondott: ,,Igyekszünk elrejteni sebeinket és azokét, akiket szeretünk.'' És azok, akik elválnak tőlünk, sebet ejtenek, gennyező sebet, ami, miután apostoli szervezetünkön támad, felszakad a teljes elgennyesedés által, fájdalmas jelet hagyva hátra, amelyet minden igyekezetünkkel titokban fogunk tartani. 

Ne, ne sírjatok, ti jobbak! Ne sírjatok! Én nem haragszom rátok, nem vagyok kérlelhetetlen azért, mert oly lassú felfogásúaknak látlak titeket. Nemrég vettelek titeket magamhoz, és nem kívánhatom, hogy tökéletesek legyetek. Nem kívánom azt még évek múlva sem, miután százszor vagy kétszázszor hasztalanul elismételtem nektek ugyanazt. Sőt, ide figyeljetek: évek múlva kevésbé lesztek buzgók, mint most.  Ilyen az élet... ilyen az emberi természet... Az első ugrás után elveszti a lendületet. De -- és Jézus hirtelenül feláll -- esküszöm nektek, hogy én fogok győzni! Miután megtisztított titeket a természetes kiválasztás, és megerősített a természetfeletti ital, ti, akik jobbak vagytok, az én hőseimmé váltok. Krisztus hőseivé. Az ég hőseivé. A császárok hatalma por lesz a ti papságotok királyságához viszonyítva. Ti, szegény galileai halászok, ti, ismeretlen júdeaiak, ti, akik csak számok vagytok a jelenlegi emberek tömegében, ismertebbek, ünnepeltebbek, tiszteltebbek lesztek a császárnál, és minden császárnál, aki valaha volt és lesz a földön. Ismerni és áldani fognak titeket a közeljövőben és a legtávolabbi időkben, egészen a világ végéig. Erre a magasztos sorsra választalak ki titeket. Titeket, akiknek akarata becsületes. És azért, hogy képesek legyetek erre, nagy vonalakban megadom nektek az apostoli jellem lényegét. 

Legyetek mindig éberek és készen. Övezzétek fel derekatokat, mindig legyetek felövezve, és lámpátok meggyújtva, mint azoké, akik egyik pillanatról a másikra várják, hogy útra induljanak, vagy elébe siessenek valakinek, aki érkezik. Fáradhatatlan vándorok vagytok, keresve a tévelygőket, egészen addig, míg a halál meg nem állít titeket. És amíg a halál ki nem oltja meggyújtott lámpátokat, magasra kell tartanotok, hogy jelezzétek az utat az eltévedetteknek, akik Krisztus akla felé jönnek. Hűségeseknek kell lennetek Uratokhoz, aki erre a szolgálatra szánt titeket. Jutalomban részesül majd az a szolga, akit ura mindig ébren talál, és akit a halál a kegyelem állapotában lep meg. Nem mondhatjátok, nem szabad azt mondanotok: ,,Én fiatal vagyok. Van még időm ezt és ezt tenni, és utána, a halálkor gondolni az Úrra és lelkemre.'' A fiatalok éppúgy meghalnak, mint az öregek, az erősek, mint a gyengék. És a kísértéseknek is egyaránt ki vannak téve az öregek és a fiatalok, az erősek és a gyengék. Vigyázzatok, mert a lélek meghalhat a test előtt, és anélkül, hogy tudnátok, rothadó lelket hordoztok magatokban. Annyira nem lehet érezni a lélek halálát! Olyan, mint egy virág halála. Nem kiált, nincsenek görcsei... csak lehanyatlik lángja, mint a fáradt virág, és kialszik. Utána, néha sokkal később, máskor azonnal észreveszi a test, hogy férges hullát hordoz magában, és megbolondul a félelemtől, és öngyilkos lesz, hogy meneküljön ettől a házasságtól... Ó! Nem menekül meg! Férges lelkével együtt belezuhan a Gyehenna nyüzsgő kígyói közé. 

Ne legyetek becstelenek, mint az ügynökök vagy zugügyvédek, akik két ellenkező ügyfél oldalára állnak. Ne legyetek hamisak, mint a politikusok, akik ,,barátjuknak'' mondják ezt is, azt is, és utána
ennek is, annak is ellenségeivé válnak. Ne gondoljatok arra, hogy kétszínűen cselekedjetek! Istent nem lehet sem kigúnyolni, sem becsapni! Úgy bánjatok az emberekkel, mint ahogy Istennel bántok, mert az emberek megbántása olyan, mint Isten megbántása. Akarjátok azt, hogy Isten olyannak lásson titeket, mint amilyeneknek az emberek előtt akartok látszani! Legyetek alázatosak! Nem tehettek szemrehányást Mestereteknek, hogy nem az. Én példát adok nektek. Tegyetek úgy, amint én teszek! Alázatosak, kedvesek, türelmesek legyetek! Ezzel lehet meghódítani a világot. Nem az erőszakkal és a hatalommal. Legyetek erősek, erőszakosak saját bűneitekkel szemben! Gyökeresen tépjétek ki azokat, még annak árán is, hogy kitépitek szívetek tagjait. Mondtam nektek egy napon, hogy őrizzétek szemeteket. De nem értetek hozzá, hogy ezt tegyétek. Mondom nektek: jobb lenne vakokká válni, kitépve a sóvárgó szemeket, mint bujává válni. Legyetek őszinték! Én vagyok az Igazság. A magasztos dolgokban éppúgy, mint az emberiekben. Azt akarom, hogy ti is őszinték legyetek. Miért akartok becsapni engem vagy testvéreiteket, vagy felebarátotokat? Miért játszotok a csalárdsággal? Olyan kevélyek vagytok, és nem mondatja veletek kevélységtek: ,,Nem akarom, hogy hazugnak találjanak''! És legyetek őszinték Istennel! Azt hiszitek, félre tudjátok vezetni Őt a hosszú és feltűnő imával? Ó, szegény gyermekek! Isten a szívetekbe lát! 

Legyetek szemérmesek, amikor jót tesztek. Még az alamizsnaadásnál is. Egy vámos értett ehhez, megtérése előtt. És ti nem tudnátok megtenni? Megdicsérlek téged, Máté, a te szemérmes heti adományodért, amelyről csak én és az Atya tudta, hogy a tiéd, és példaként idézlek téged. Ez is szemérmesség, barátaim! Ne fedjétek fel jóságotokat, amint nem fednétek fel egy fiatal leányotokat a tömeg szeme előtt. Legyetek szüzek a jót tevésben! És szűz a jó cselekedet, amikor nem társul a dicséret, nagyrabecsülés vagy a kevélység gondolatával. Legyetek hűséges jegyesei Istennel való hivatástoknak! Nem szolgálhattok két úrnak! A nászágy nem fogadhat be egyszerre két jegyest. Nem ölelhetitek meg egyszerre Istent és a Sátánt! Az ember nem képes, de még Isten és a Sátán sem képes erre a hármas ölelésre, mert egymással ellenkeznek. Ne éhezzetek sem az aranyra, sem a testre, sem a
hatalomra! A Sátán ezeket ajánlja fel nektek. Ó, hazug az ő gazdagsága! Megtiszteltetések, sikerek, hatalom, vagyon: szennyes áruk, amelyekért lelketekkel fizettek! Elégedjetek meg a kevéssel! Isten megadja nektek a szükségeset. Ez elég! Ezt megadja nektek, amint megadja az ég madarainak is, és ti sokkal többet értek a madaraknál! De bizalmat és mérsékletességet kíván tőletek. Ha bíztok benne, nem fogtok csalódni. Ha mérsékletesek vagytok, elég lesz nektek az Ő mindennapos ajándéka. Ne legyetek pogányok, csak névleg tartozva Istenhez! Pogányok azok, akik jobban szeretik az aranyat és a hatalmat, mint Istent, és félisteneknek kívánnak látszani. Legyetek szentek, és Istenhez hasonlókká váltok az örökkévalóságban. 

Ne legyetek könyörtelenek! Mindnyájan bűnösök vagytok. Bánjatok úgy másokkal, amint szeretnétek, hogy mások bánjanak veletek: azaz legyetek részvétteljesek és megbocsátók. Ne ítéljetek! Ó, ne ítéljetek! Rövid ideje vagytok velem, mégis látjátok, hogy hányszor igazságtalanul ítéltek el engem, és nem létező bűnökről vádoltak! Az igazságtalan elítélés bűn. És csak az igazán szent nem viszonozza sértéssel a sértést. Ne bántsatok meg másokat, hogy titeket se bántsanak meg! Nem vétetek így sem a szeretet, sem a szent, kedves, szelíd alázatosság ellen, ami a Sátán ellensége, a
tisztasággal együtt. Bocsássatok meg, mindig legyetek megbocsátók! Mondjátok: ,,Megbocsátok, Atyám, hogy te is megbocsásd végtelenül sok bűnömet!'' Óráról-órára legyetek jobbakká, a türelem, az állhatatosság és a hősiesség által. Ki mondja nektek, hogy nem fájdalmas dolog jóvá lenni? Sőt, azt mondom: ez mindennél nagyobb fáradalommal jár. De jutalma az ég, és azért érdemes felemésztődni ebben a fáradalomban! És szeressetek! Ó, milyen szavakkal győzhetlek meg titeket a
szeretetről? Semmi sem alkalmas arra, hogy rávezessen titeket erre, ti szegény emberek, akiket a Sátán felizgat! Azért azt mondom: ,,Atyám, siettesd a megtisztulás óráját! Ez a föld, ez a nyájad kiszáradt és beteg. De van egy harmat, amely meg tudja tisztítani és enyhíteni. Nyisd meg annak forrását! Nyiss meg engem, engem! Íme, Atyám, én égek a vágytól, hogy teljesítsem akaratodat, ami az enyém és az Örök Szereteté. Atyám, Atyám, Atyám! Nézz le Bárányodra, és áldozd fel azt! Jézust áthatja a sugalmazás. Feláll, kitárja karját kereszt alakban, arcát az égre emeli, és a kék tóval a háttérben, vászon ruhájában egy imádkozó főangyalnak látszik. 

Forrás: Valtorta Mária - A Keresztelő és a tíz apostol