Hegy és völgy

Jézus Gabaon felé megy apostolaival. Az apostolok arról beszélgetnek, hogy mi okozza Jézus szenvedéseit. Csak Júdás nem vesz részt ebben, mert ő külön megy tőlük egyszerű emberek közé, akiket tanítani igyekszik, utánozva a Mester hangját, taglejtését, gondolatait. Utánzása azonban színészies, hivalkodó, meggyőződés nélküli. Hallgatói kereken meg is mondják ezt neki, s ez idegessé teszi Júdást, aki szemükre veti értelmük tompaságát, ami miatt semmit sem képesek megérteni. És kijelenti, hogy otthagyja őket, mert ,,nem érdemes a tudás gyöngyeit a disznók elé vetni.'' Folytatja azonban, mert az

egyszerű, szenvedő emberek kérik őt, legyen türelmes hozzájuk, mert ők megvallják, hogy ,,annyira alatta maradnak neki, mint egy állat az embernek''...

Közben Jézus befejezi beszélgetését a többi apostollal, és odahívatja Júdást, mert neki is akar valamit mondani. Júdás odasiet. Jézus a környékre mutat, amely fokozatosan leszűkül, amint leszállnak a völgybe, és azt mondja:

-- Egy kis példabeszéd számotokra, a lelkek jövendő mesterei számára.

Annál többet láttok majd, minél inkább felfelé mentek a tökéletesség kemény és fájdalmas útján. Előzőleg láttunk két filiszteus síkságot és Saron síkságát, sok várossal, földdel és gyümölcsössel. Elláttunk egészen a távolban kéklő nagy tengerig és a Kármel hegyéig, amelynek alja ott zöldül. Most már csak keveset látunk. A látóhatár beszűkült, és még jobban beszűkül, s végül eltűnik a völgy mélyén. Ugyanez történik azzal, aki leszáll lélekben ahelyett, hogy felfelé menne. Mindjobban korlátozódik erénye és bölcsessége, beszűkül ítélőképessége, míg végül megszűnik. Akkor a lélek mestere meghalt küldetése számára. Többé már nem tud különbséget tenni és vezetni. Holttest, és másokat is képes megrontani, amint ő felbomlik. A leszállás néha csábító, szinte mindig csábító, mert a mélyben vannak az érzéki kielégülések. Mi csak azért szállunk le a völgybe, hogy megpihenjünk, és táplálékot vegyünk magunkhoz. De jóllehet ez szükséges testünk számára, nincs arra szükség, hogy kielégítsük az érzékek kívánságát és a lélek tunyaságát azzal, hogy leszállunk az erkölcsi és lelki érzékiség völgyeibe. Egyetlen egy völgyet szabad csak érintenünk: az alázatosságét. Azért, mert ebbe maga Isten száll le, hogy magával

ragadja az alázatos lelket a magasba, saját magához. Aki megalázza magát, azt felmagasztalja. Minden más völgy halálos, mert eltávolít az égtől.

-- Ezért hívtál engem, Mester?

-- Ezért. Sokat beszéltél azokkal, akik kérdeztek téged.

-- Igen, de nem érdemes. Tompább az értelmük, mint az öszvéreké.

-- És én egy gondolatot akartam elhelyezni ott, ahol minden elfogyott. Hogy táplálhasd lelkedet. Júdás megzavarodottan nézi. Nem tudja, hogy ajándékban részesült-e vagy korholásban. A többiek, akik nem figyeltek Júdás beszélgetésére követőivel, nem fogják fel, hogy Jézus megfeddi Júdást kevélységéért.

Júdás szívesebben másra tereli a beszédet, azért megkérdezi:

-- Mester, te mit gondolsz? Ezek a rómaiak, és a Petrából való férfi eljuthatnak-e valaha is a te tanításodra, miután csak oly korlátolt fokban érintkeztek veled? És Sándor? (Sándor egy római katona, akivel Jézus néhányszor beszélt Jeruzsálemben.) Elment... Többé nem látjuk viszont. És ezek is. Azt mondhatná az ember, hogy ösztönszerűleg keresik az igazságot, de nyakig elmerültek a pogányságban. Sikerül-e valaha is valami jóra szert tenniük?

-- Azt akarod mondani, hogy megtalálhatják-e az igazságot?

-- Igen, Mester.

-- És miért ne sikerülne ez nekik?

-- Azért, mert bűnösök.

-- És csak ők bűnösök? Köztünk nincsenek?

-- Sokan vannak, elismerem. De éppen azért mondom, hogy ha mi, akik már évszázadokon keresztül táplálkoztunk a bölcsességgel és igazsággal, bűnösök vagyunk, és nem sikerül igazakká válnunk és az Igazság követőivé, amit te képviselsz, akkor hogyan tudnák megtenni ők, akiket átjár a tisztátalanság?

-- Minden ember eljuthat az Igazságra és birtokolhatja azt, azaz Istent. Bárhonnan is indul el, hogy eljusson hozzá. Az ember biztosan halad az Istenhez vezető úton, ha értelme nem kevély, és teste nem romlott, hanem őszintén keresi az Igazságot és a világosságot, tiszta a

szándéka, és vágyakozik Istenre.

-- Az értelem kevélysége... és a test romlottsága... Mester... akkor...

-- Folytasd gondolatodat, mert az jó.

Júdás hátat fordít, és azt mondja:

-- Akkor ők nem juthatnak el Istenhez, mert elfajultak.

-- Nem ezt akartad mondani, Júdás. Miért raktál szájkosarat gondolatodra és lelkiismeretedre? Ó, milyen nehezen száll fel az ember Istenhez! Legnagyobb nehézsége önmagában van, mert nem akarja megvallani önmagának hibáit, és nem akar rájuk gondolni. Valóban sokszor még a Sátánt is megrágalmazzák, és neki tulajdonítanak minden

lelki romlást. Sőt még Istent is megrágalmazzák, s neki tulajdonítanak minden eseményt. Isten nem vesz erőszakot az emberi szabadságon. A Sátán nem tud legyőzni valakit, ha akarata erős a Jóban. Igazán mondom nektek, hogy száz közül hetvenszer saját akaratából vétkezik. És -- nem fontolja meg, de így van -- azért nem támad fel a bűnből, mert menekül a lelkiismeretvizsgálattól. Ha pedig lelkiismerete egy előre nem látott mozdulattal felkel benne és kiáltja az igazságot, amire ő nem akart gondolni, az ember elfojtja ezt a kiáltást, megsemmisíti ezt az alakot, ami felemelkedett szigorú és szenvedő értelme előtt, erőszakkal megváltoztatja gondolatát, ami a vádló szóból származik, és pl. nem akarja azt mondani: ,,De akkor mi, én, nem juthatok el az Igazságra, mert kevély vagyok értelmemben és romlott testemben.''

Igen, valóban, közöttünk azért nem haladnak az emberek az Isten felé vezető úton, mert az értelem kevélysége és a test romlottsága meggátolja ezt. Kevélység, amely valóban verseng a sátáni kevélységgel annyira, hogy az ember elítéli vagy meggátolja Isten tevékenységét, amikor az ellenkezik az emberek és a pártok érdekeivel. Ezt a bűnt sokan elkövetik Izraelben, és emiatt örökre elkárhoznak.-- Azonban nem vagyunk mindnyájan így.

-- Nem. Vannak még jó lelkek minden néposztályban. Többen vannak az alacsonysorsú emberek között, mint a tanultak és gazdagok között. De vannak. Azonban hányan vannak? Hányan vannak Palesztinában, ahol már mintegy három éve beszélek, és jót teszek, akikért felemésztem magamat?

Több csillag van egy felhős éjszakán, mint ahány lélek kész Izraelben arra, hogy országomba jöjjön.

-- És a pogányok, ezek a pogányok odajönnek majd?

-- Nem mindnyájan, de sokan. Még saját tanítványaim közül sem tart majd ki mind egészen a végig. De ne aggódjunk azokért a gyümölcsökért, amelyek rothadtan leesnek az ágról! Törekedjünk arra, amíg lehetséges, hogy ne rothasszuk el azokat. Kedvességgel, határozottsággal, feddéssel és megbocsátással, türelemmel és szeretettel érjük el ezt. Utána, amikor ők ,,nemet'' mondanak Istennek és testvéreiknek, akik meg akarják menteni őket, és a halál, a Sátán karjaiba vetik magukat, bűnbánat nélkül halva meg, akkor hajtsuk le fejünket, és ajánljuk fel Istennek fájdalmunkat, hogy nem örvendeztethettük meg Őt ennek a léleknek a megmentésével. Minden mester ismeri ezeket a sikertelenségeket. Ezek is egy célt szolgálnak. Megmentik a kevélységtől a lelkek mesterét, és próbára teszik az ő állhatatosságát a szolgálatban. A sikertelenségeknek nem szabad kifárasztaniuk a lelkek nevelőinek akaratát. Sőt, arra kell ösztönözniük őt, hogy a jövőben többet és jobbat tegyen.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek