Az elszáradt fügefa -- A hegyeket mozgató hit (Mt 21, 18-22

A szenvedés hetének hétfőjén Jézus Jeruzsálem felé megy apostolaival. Az út mentén lát egy fügefát, dús lombozattal. Odamegy és keresgél levelei között, hogy talál-e egy érett fügét. De a fügefán egyetlen gyümölcs sincs.

-- Olyan vagy, mint sok szív Izraelben. Nincs édességed az Emberfia számára, és nem vagy irgalmas. Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs, és senki se egyék rólad a jövőben! -- mondja Jézus.

Az apostolok egymásra néznek. Ámulatba ejti őket Jézus haragja a terméketlen, talán vad fügefa iránt. De nem szólnak semmit. Másnap Jézus ismét Jeruzsálembe megy. A hetvenkét tanítványból sokan várnak rá az út mentén, s utána kísérik Őt. Péter veszi észre elsőnek a tegnap megátkozott fügefát, amelynek levelei elfonnyadtak, itt-ott rozsdás színűek, mintha tűz érte volna őket. A szél időnként leszakít egy levelet, és belefújja a patakba.

-- De ez a tegnapi fügefa! A fügefa, amelyet megátkoztál! -- kiáltja Péter, az elszáradt fügefára mutatva.

Odasietnek mindnyájan, Jézust kivéve, aki nyugodtan megy tovább. Az apostolok elmondják a tanítványoknak, mi történt, és közösen megjegyzéseket fűznek hozzá, elképedve nézve Jézusra. Ezernyi csodát láttak történni az emberekkel és az elemekkel. De ez jobban megrendíti őket, mint minden eddigi. Közben Jézus is odaér a fügefához. Mosolyogva nézi az elképedt arcokat, amelyekről félelem sugárzik, s ezt mondja:

-- No és? Annyira csodálatba ejt titeket, hogy szavamra elszáradt egy fügefa? Nem láttatok talán, amint feltámasztottam a halottakat, meggyógyítottam a leprásokat, visszaadtam a látást a vakoknak, megszaporítottam a kenyeret, lecsillapítottam a vihart, eloltottam a

tüzet? És csodálkoztok azon, hogy egy fügefa elszáradt?

-- Nem a fügefán. Azon, hogy tegnap még zöldellt, amikor megátkoztad, és most elszáradt. Nézd! Törékeny, mint a kiszáradt föld. Ágaiban nincs többé bél. Porrá válik. -- És Bertalan szétőrli ujjai között az ágakat, amelyek könnyen morzsolódnak.

-- Nincs többé belük. Jól mondtad. És a halál jele, amikor nincs többé bél akár egy fában, akár egy népben, azaz vallás, hanem csak kemény kéreg és hasztalan lombozat: vadság és külsőséges tettetés. A fehér, belső bél, telve nedvvel megfelel az életszentségnek, a

lelkiségnek. A kemény kéreg és a hasztalan lombozat olyan, mint a lelkiélettől és életszentségtől megfosztott emberiség. Jaj azoknak a vallásoknak, amelyek emberivé válnak, mert papjaikban és híveikben nincs többé éltető lélek. Jaj azoknak a népeknek, amelyeknek vezetői csak vadak és nagyhangúak, de hiányzik belőlük a gyümölcsöző gondolat.

Jaj azoknak az embereknek, akikből hiányzik a lelkiélet!

-- De ha te ezt Izrael nagyjairól mondod, akkor jóllehet szavaid igazak, de nem vagy bölcs. Ne áltasd magadat azzal, hogy mindeddig hagynak téged beszélni. Te magad mondod, hogy ez nem szívbeli megtérés jele, hanem számításé. Érts akkor te is ahhoz, hogy kiszámítod szavaid következményeit. Mert van evilági bölcsesség is a lélek bölcsességén kívül. És szükséges értenünk ahhoz, hogy saját előnyünkre használjuk ki. Mert végül is, jelenleg a világban vagyunk s még nem Isten Országában -- mondja a kerióti, minden csípősség nélkül, de oktató hangon.

-- Az az igazán bölcs, aki úgy tudja értékelni a dolgokat, hogy azokra nem vet árnyékot a saját érzékisége és számítgató gondolkozása. Én mindig az igazságot mondom arról, amit látok.

-- De végül is ez a fügefa elhalt, mert megátkoztad, vagy egy véletlen... egy jel... nem tudom? -- kérdi Fülöp.

-- Mindaz, amit mondasz. De amit én tettem, ti is megtehetitek, ha elérkeztek a tökéletes hit birtokába. Higgyetek a Magasságos Úrban. Ha ilyen lesz hitetek, igazán mondom nektek, hogy megtehetitek ezt, sőt többet is. Bizony mondom nektek, hogy ha valaki tökéletesen bízik az ima erejében és az Úr jóságában, azt mondhatja ennek a hegynek: ,,Menj el innen, és merülj a tengerbe'', és miközben ezt mondja, nem habozik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténhet, amit mond, akkor az lesz, amit mondott.

-- És varázslóknak tűnnek, és megkövezik őket, amint a varázslásról mondatott. Ugyancsak ostoba csoda lenne, és saját kárunkat okozná! -- mondja a kerióti, fejét csóválva.

-- Te vagy az ostoba, hogy nem fogod fel a példabeszédet! -- torkollja le őt a másik Júdás.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek