A királyfi

Jézus egy fás téren beszél. Az éppen lenyugodni készülő nap sárgás-zöld fényben szűrődik át a hatalmas platánok új levelei között.

-- Hallgassátok! Egyszer egy nagy király elküldte fiát országának minden tájára, hogy bebizonyítsa nekik igazságosságát. Azt mondta neki:

,,Menj, járj be minden helyet, tégy jót nevemben, oktasd őket rólam, ismertess és szerettess meg velük. Megadok neked minden hatalmat, és minden jó lesz, amit teszel.''

Miután az atya megáldotta fiát, az elment oda, ahová atyja küldötte őt. Néhány pajzshordozójával és barátjával fáradhatatlanul bejárta atyjának országát. Nos, a szerencsétlen események sorozata következtében ez az ország erkölcsileg megoszlott, egymással ellenkező részekre. Mindegyik rész, a saját részéről nagy hangon versengett

abban, hogy meggyőzze a királyt, ő a legjobb, leghűségesebb, és szomszédai hűtlenek és büntetést érdemelnek. Azért a királyfi előtt a polgárok, attól függően, hová tartoztak, egyformán azt igyekeztek bizonyítani, hogy ők jobbak, mint a többiek, és tönkre akarták tenni ellenségeik városát. Azt akarták, hogy arról a király kedvezőtlenül vélekedjék. A királyfi igazságos és bölcs volt. Nagy irgalommal megpróbálta igazságosságra tanítani őket az ország minden részében, hogy megszerettesse velük atyját, és hogy mindenkit barátságossá tegyen. És mivel jó ember volt, lassan elérte -- amint ez mindig történik -- hogy minden tartományból a jóravaló emberek követték tanácsait. Sőt, igazságosan meg kell mondani, épp ott talált több jóakaratra, hogy meghallgassák őt, és bölcsekké váljanak az igazságban, ahol mások megvetéssel azt mondták, hogy kevésbé bölcsek és jó akaratúak az emberek.

Akkor a szomszéd tartományokba tartozók azt mondták: ,,Ha nem nyerjük meg a király kegyeit, minden ezekhez megy, akiket megvetünk. Menjünk és lázítsuk fel azokat, akiket gyűlölünk! Tettessük, hogy mi magunk is megtértünk, és hajlandók vagyunk elhagyni a gyűlöletet, hogy megtiszteljük a királyfit.''

És elmentek. Barátságos külsővel elszéledtek a vetélkedő tartomány városaiban. Tettetett jósággal azt tanácsolták, hogy tiszteljék mindig jobban a királyfit, s ezzel atyját, a királyt. Mert aki tiszteli az atya által küldött fiút, az mindig azt is tiszteli, aki küldte őt. De ezek nem tisztelték a királyfit, sőt annyira gyűlölték őt, hogy gyűlöletessé akarták tenni az alattvalók és még maga a király előtt is. Nagyon ravaszul játszották meg a jót. Oly jól tudták előadni a legjobbaknak tanácsaikat, hogy a szomszédos tartományban sokan jónak

tartották azt, ami gonosz volt. Elhagyták a helyes utat és helytelen útra tértek. A királyfi tapasztalta, hogy küldetése sokakban meghiúsult.

Most mondjátok meg nekem: a király szemében ki volt a nagyobb bűnös? Milyen bűnt követtek azok, akik tanácsot adtak, és azok, akik elfogadták a tanácsot? És megkérdem tőletek azt is: a jó király kikkel szemben lesz szigorúbb? Nem tudtok megválaszolni kérdéseimre? Én megmondom nektek.

A király szemében azok voltak a legnagyobb bűnösök, akik gyűlöletből rosszra bujtották fel saját felebarátjukat. Akik vissza akarták vetni azokat a még mélységesebb tudatlanság sötétségébe. Akik a királyfi iránti gyűlöletből tették ezt, hogy képtelennek tüntessék fel őt mind a király, mind az alattvalók szemében arra, hogy betöltse küldetését. Ezek gyűlölték magát a királyt is azért, mert ha a fiú iránti szeretet az atya szeretetét is jelenti, ugyanúgy a fiú iránti gyűlölet az atyának is szól.

Azért azoknak a bűne, akik rosszat tanácsoltak, teljesen felfogva, amit tettek, a gyűlölet bűne is volt a hazugságon kívül. Előre megfontolt gyűlölet volt ez. Azok bűne, akik elfogadták a jónak hitt tanácsot egyedül csak az ostobaság bűne volt. De jól tudjátok, hogy az értelmes ember felelős cselekedeteiért, míg az, aki betegség vagy más ok miatt ostoba, igazában nem felelős, hanem szülei felelősek érte. Ezért a nagykorát még el nem ért gyermek nem vonható felelősségre, helyette az atya felelős fiának cselekedeteiért. Azért a jó király szigorú volt az értelmes rossz tanácsadókhoz, és jóságos az általuk félrevezetettekhez. Ezeket csak megfeddte, mivel hittek ennek vagy annak az alattvalónak, mielőtt közvetlenül megkérdezték volna a királyfit, és megtudták volna tőle a valódi helyzetet. Mert csak a király fia ismeri igazán atyjának akaratát.

Ez a példabeszéd, Silo népe. (Silo szamariai város volt, ahová a zsidók valóban felbujtogatókat küldtek a Jézus által leírt módon.) A silóiaknak a századok folyamán többször adtak különféle tanácsokat az emberek vagy a Sátán. Ezeknek jó hatásuk volt, ha követték a jó tanácsokat vagy elvetették azokat, amelyekről felismerték, hogy rosszak. Rossz hatásuk volt azonban, ha nem hallgattak rájuk, amikor szent tanácsok voltak, vagy amikor követték a rossz tanácsokat. Mert az ember rendelkezik a nagyszerű akaratszabadsággal, és szabadon akarhatja a jót vagy a rosszat. És van egy másik nagyszerű ajándéka az embernek: az értelme, amely képes különbséget tenni a jó és a rossz között. Azért nemcsak a tanácsadás, hanem az is, hogy azt miként fogadják, jutalmat vagy büntetést érdemelhet. Ha senki sem tilthatja meg a gonoszoknak, hogy megkíséreljék tönkretenni szomszédaikat, úgy senki sem tilthatja meg a jóknak, hogy visszautasítsák a kísértést, és hűségesek maradjanak a jóhoz.

Ugyanaz a tanács árthat tíznek, és használhat másik tíznek. Mert ha árt azoknak, akik követik, segíti azok lelkét, akik nem követik. Azért senki se mondja: ,,Azt mondták, tegyük ezt.'' Hanem mindenki mondja őszintén: ,,Én akartam ezt tenni.'' Akkor legalább bocsánatot nyertek, mivel őszinték vagytok. Ha pedig bizonytalanok vagytok azt illetőleg,

hogy a tanács jó-e, fontoljátok meg, mielőtt elfogadjátok, és megvalósítjátok. Fontoljátok meg, segítségül híva a Magasságbelit, aki sose tagadja meg világosságát a jóakaratú lelkektől. És ha Istentől megvilágosított lelkiismeretetek lát egyetlen kis, alig látható pontot is, ami nem lehet helyes a cselekedetben, akkor mondjátok: ,,Nem teszem meg ezt, mert ez tisztátalan cselekedet.''

Igazán mondom nektek, hogy azt, aki jól használja értelmét és szabad akaratát, és segítségül hívja az Urat, hogy lássa, mi az igazság, nem teszi tönkre a kísértés. A mennyei Atya segíteni fogja abban, hogy helyesen járjon el a világ és a Sátán minden kísértése ellenére. Emlékezzetek vissza arra, hogy Elkána feleségének, Annának a ragyogó angyal azt tanácsolta, hogy tegyen fogadalmat az Úrnak, ha termékenynek találja magát. Éli pap pedig azt tanácsolta fiainak, hogy térjenek vissza a helyes életmódhoz, és ne vétkezzenek többet az Úr ellen. (Vö.1 Sám 1,11 és 2, 23-25) Jóllehet az ember nehéz felfogású, és ezért könnyebb felfognia egy másik ember szavát, mint az Úr angyalának (testi érzékekkel) érzékelhetetlen beszédét, mégis Anna elfogadta a tanácsot, mert jó volt és egyenes lelkű Isten színe előtt. Egy prófétát szült a világra. Addig Éli fiai, mivel gonoszok voltak és Istentől távol éltek, nem fogadták el atyjuk tanácsát. Isten erőszakos halállal büntette meg

őket.

A tanácsoknak kettős értékük van. Az egyik attól a forrástól származik, amelyből jönnek. Ez már nagy, mert kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Másik értékük a szívtől származik, amelynek adják. Ez nemcsak kiszámíthatatlan, hanem megváltoztathatatlan értékű. Mert ha a szív jó, és követi a jó tanácsot, a jó cselekedet értékét adja a tanácsnak. Ha azonban nem követi azt, akkor csak azé az érdem, aki adja a tanácsot. És ha a tanács gonosz, és a jó ember nem fogadja el, hiába kísértik hazugságokkal vagy fenyegetésekkel, nem jár el szerinte, akkor elnyeri a Gonosz feletti győzelem jutalmát és a vértanúságét a Jóhoz való hűsége miatt, és nagy kincset gyűjt magának a mennyben.

Amikor tehát mások kísértik szíveteket, fontoljátok meg, helyezzétek Isten fénye alá, hogy az vajon jó beszéd lehet-e. Isten megengedi a kísértéseket, de nem akarja romlástokat. Ha az isteni segítséggel látjátok, hogy nem jó dologról van szó, mondjátok magatoknak és kísértőtöknek: ,,Nem! Én hűséges maradok Uramhoz! Ez a hűség felold

engem múlt bűneimtől. Nem kívülre kerülök Országának kapujánál, hanem belülre, mert a Magasságbeli számomra is elküldte Fiát, hogy az örök üdvösségre vezessen engem.''

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek