Sintica jelen volt, amikor Jézus az előző példabeszédet mondta.
Később ezzel kapcsolatban megkérdezi Jézust:
-- Mester, te azt mondtad, hogy ha valaki ellanyhul a lelki munkában, akkor elgyengül és kiteszi magát a lelki betegségeknek. Nemde?
-- Igen, asszony.
-- Nos, ez ellentétben lenni látszik azzal, amit tőled és Anyádtól hallottam az eredeti bűnről, annak ránk gyakorolt hatásáról és a tőle általad való megszabadulástól. Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy nem semmisül meg mindenki számára, hanem csak azoknak, akik majd hisznek benned.
-- Ez igaz.
-- Azért most nem törődöm ezekkel, hanem csak egyet veszek az üdvözültek közül. Szemlélem őt a megváltás hatásai után. Lelkén nincs többé az eredeti bűn. Ismét birtokolja tehát a kegyelmet, úgy mint ősszüleink birtokolták. Ez nem ad akkor minden betegségtől megtámadhatatlan életerőt? Te azt mondod majd: ,,Az embernek vannak személyes bűnei is.'' Rendben van. De úgy gondolom, azok is megszűnnek a te megváltásoddal. Nem kérdem tőled, hogyan.... Minden vallásban vannak titkok... Az Izraelben jelenleg gyakorolt keresztség egyikük, nemde?
-- Igen. És lesznek ezek, más névvel, mint amiket te adsz nekik, az én vallásomban is. Megváltásomnak jeleit alkalmazzák majd a lelkekre, hogy megtisztítsák, megerősítsék, megvilágosítsák, fenntartsák, táplálják és feloldozzák őket.
-- És akkor? Ha fel vannak oldozva személyes bűneiktől is, akkor mindig a kegyelemben lesznek... Hogyan lesznek akkor gyengék, és hajlamosak a lelki betegségekre?
-- Megvilágítom egy hasonlattal. Vegyünk egy újszülöttet, akinek szülei nagyon egészségesek, és az újszülött is egészséges és erős. Semmiféle örökölt testi fogyatékosság nincs benne. Tökéletes a csontváza, tökéletesek szervei, egészséges a vére. Megvan azért benne minden követelmény ahhoz, hogy erősen és egészségesen növekedjék. Anyjának teje bőséges és tápláló. De életének első pillanatában nagyon súlyos betegségbe esik, amiről nem tudják, mi okozta. Valójában halállal végződhető betegségbe. Nagy nehezen, Isten irgalmából megmenekül a haláltól, amikor már annak küszöbén áll. Nos, azt gondolod, hogy ez a gyermek oly erős lesz, mint amilyen lett volna, ha nem esett volna ebbe a betegségbe? Nem. Állandóan magában viseli majd gyengeségét. Akkor is, ha ez nem válik nyilvánvalóvá rajta. Ez fogékonyabbá teszi a betegségekre. Némelyik szerve többé már nem lesz oly egészséges, mint volt. Vére nem lesz oly erős és tiszta, mint volt. Mindez hozzájárul, hogy könnyebben megbetegedjék. És minden esetben, amikor megbetegszik, még fogékonyabbá válik a további megbetegedésekre.
Ugyanez a helyzet lelki téren. A hívőkben el lesz törölve az eredeti bűn. De a lélek megtartja a bűnre való hajlandóságát, ami nem volt ott az eredeti bűn előtt. Azért állandóan őrködni kell, és gondoskodni kell lelkünkről, úgy, mint ahogy egy édesanya gondoskodik fiáról, aki csecsemőkorában elszenvedett betegsége miatt gyenge maradt. Azért nem szabad henyélni, hanem mindig erősödni kell az erényben. Ha valaki lanyhává válik, a Sátán könnyebben elcsábítja őt. És minden súlyos bűn hasonló a súlyos betegségbe való visszaeséshez. Mindinkább hajlamossá teszi a lelket a betegségre és a halálra. A megváltás által helyreállított kegyelem viszont segíti a tevékeny és fáradhatatlan akaratot, és megőrzi a lélek életét. De nemcsak ezt teszi, hanem növeli is, mert csatlakozik hozzá az ember erénye. Szentség és kegyelem! Milyen biztos szárnyak az Istenhez repüléshez! Megértetted?
-- Igen, Uram. Te, vagyis a Szentháromság megadjátok az alapvető eszközt az embernek. Ezt az embernek nem szabad lerombolnia, hanem dolgoznia és őrködnie kell, hogy megerősítse. Megértettem. Minden súlyos bűn lerombolja a kegyelmet, vagyis a lélek egészségét. A jelek, amelyeket majd nekünk hagysz, visszaadják az üdvösséget, ez igaz. De a megátalkodott bűnös, aki nem küzd a bűn ellen, mindjobban elgyengül, még akkor is, ha bocsánatot nyer. Azért őrködnünk kell, hogy el ne vesszünk. Köszönöm, Uram!
Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.