A két ajándék

Jézus a tengerparti Cesareában a város terén beszél az ott összegyűlt sokasághoz, akik között rabszolgák is vannak.

-- Idehallgassatok! Egy sokgyermekes családapa minden felnőtt fiának adott két nagy értékű pénzdarabot, és azt mondta nekik: ,,Többé nem akarok értetek dolgozni. Most már abban a korban vagytok, hogy magatok is meg tudtok élni. Azért mindnyájatoknak ugyanakkora összeget adok,hogy felhasználjátok, amint nektek legjobban tetszik, saját hasznotokra. Én itthon maradok várakozva, készen arra, hogy tanácsot adjak nektek, készen megsegítéstekre is, ha nem tőletek függő szerencsétlenség folytán elvesztitek az egész pénzt, vagy annak egy részét, amit most nektek adok. De jól jegyezzétek meg, hogy könyörtelen leszek ahhoz, aki szándékosan vesztegeti el azt naplopásával, tétlenségével vagy bűnös életével. Mindnyájatokat kioktattalak a jóról és a rosszról. Nem mondhatjátok azért, hogy kellő tudás nélkül néztek szembe az élettel. Mindnyájatoknak példát adtam a bölcs és helyes tevékenységre és a becsületes életre. Azért nem mondhatjátok, hogy az

én rossz példám rontott el titeket. Én megtettem kötelességemet. Most ti is tegyétek meg a tiéteket, mert nem vagytok sem ostobák, sem felkészületlenek, sem írástudatlanok. Menjetek!'' És elbocsátotta őket, egyedül maradva házában, várakozva.

A gyermekek szétszéledtek a világba. Mindegyikük ugyanazzal rendelkezett: két nagy értékű pénzdarabbal, amelyet szabadon használhattak fel, és ezen felül még rendelkeztek egészséggel, erővel, tudással és atyai példával. Azért mindnyájuknak sikert kellett volna

aratniuk valamilyen módon. De mi történt? Azok a fiai, akik jól használták fel a pénzt, hamarosan becsületesen nagy kincsre tettek szert szüntelen és jóravaló munkájukkal és erkölcsös életükkel, amelyet az atyai tanítások irányítottak. Voltak olyanok is, akik először

becsületesen meggazdagodtak, de utána tétlenségükkel és tivornyázásukkal elfecsérelték vagyonukat. És volt, aki méltatlan uzsorára vagy üzletekre használta fel pénzét. Mások semmit se csináltak, mert tétlenek, lusták, bizonytalanok voltak, és elfogyott pénzük anélkül, hogy valami munkát találhattak volna. Egy idő múlva a családatya elküldte szolgáit mindenüvé, ahol tudta, hogy fiai élnek. Azt mondta a szolgáknak: ,,Mondjátok meg fiaimnak, hogy gyűljenek össze házamban. Azt akarom, hogy számot adjanak nekem

arról, mit csináltak ez alatt az idő alatt, hogy magam lássam, milyen körülmények között élnek.'' És a szolgák elmentek mindenüvé, és összegyűjtötték uruk gyermekeit, átadva nekik annak üzenetét.

Mindegyikük visszatért azzal a fiúval, akit elért. A családatya nagy ünnepélyességgel fogadta őket. Atyailag, de úgy is, mint bírájuk. És jelen volt a család minden rokonsága, és velük együtt barátaik, ismerőseik, szolgáik, a környék lakói és a szomszédos országokból valók is. Ünnepélyes gyülekezés volt ez. Az atya beült a családfő székébe, s körülötte félkörben foglaltak helyet a rokonok, barátok, ismerősök, szolgák, helybeliek és külföldiek. Elől sorakoztak fel gyermekei.

Minden kérdezés nélkül is elárulta az igazságot külső megjelenésük. Azok, akik szorgalmasak, becsületesek, erkölcsösek voltak és szent vagyonra tettek szert, külsőleg is virágzó békés benyomást tettek, mint akik jól érzik magukat, tehetősek, egészségesek és nyugodt a lelkiismeretük. Jóságosan mosolyogtak atyjukra, hálásan, alázatosan, de

egyszersmind diadalmasan, sugározva az örömtől, hogy becsületére váltak atyjuknak és családjuknak, jó fiaknak, polgártársaknak és híveknek bizonyultak.

Azok, akik restségükkel vagy bűneikkel elfecsérelték vagyonukat, megszégyenülve álltak ott, leverten, szánalmas külsővel és ruhában. Tivornyázásuk vagy éhségük jele világosan látszott rajtuk. Azok, akik bűnös módon tettek szert vagyonukra, elárulták arcukkal

erőszakosságukat, keményszívűségüket, kegyetlenségüket és meg voltak zavarodva, mint a vadállatok, amelyek félnek az idomítótól és készen állnak arra, hogy ellenálljanak neki.

Az atya ezekkel az utolsókkal kezdte meg a számadást:

-- Mi az oka annak, hogy ti, akik oly nyugodtak voltatok, mikor elmentetek, most támadásra készen álló vadállatoknak látszotok?

-- Az élet tett minket ilyenekké. És a te keményszívűséged, hogy elküldtél minket hazulról. Te kapcsolatba hoztál minket a világgal.

-- Rendben van. És mit csináltatok a világban?

-- Azt, amit tudtunk, hogy engedelmeskedjünk parancsodnak és megkeressük kenyerünket a semmivel, amit adtál nekünk.

-- Rendben van. Álljatok abba a sarokba... És most ti, soványak, betegek és rosszul öltözöttek. Mit tettetek, hogy ide jutottatok?

Egészségesek és jól öltözöttek voltatok, amikor elmentetek.

-- Tíz év alatt elkopnak a ruhák -- vetették ellen a tunyák.

-- Hát már nincs több takács a világon; akik anyagot készítenének az emberek ruháihoz?

-- De vannak... de pénzt akarnak ahhoz, hogy megvehessük...

-- Volt pénzetek.

-- Tíz év alatt... régen elfogyott. Minden, aminek kezdete van véget ér.

-- Igen, ha valaki csak kivesz belőle, de nem tesz hozzá. De miért csak költekeztetek? Ha dolgoztatok volna, hozzá tudtatok volna adni, és költekezhettetek volna anélkül, hogy elfogyott volna pénzetek, sőt még gyarapodott volna. Talán betegek voltatok?

-- Nem; atyánk.

-- Hát akkor?

-- Elveszettnek éreztük magunkat... Nem tudtuk, mit csináljunk, mi lenne jó... Féltünk attól, hogy rosszul járunk el. És hogy ne tegyünk rosszat, semmit se tettünk.

-- És nem volt atyátok, akihez visszatérhettetek volna tanácskérésért? Talán valaha is könyörtelen, félelmetes atyátok voltam?

-- Ó, nem! De szégyelltük magunkat, hogy azt mondjuk neked:

,,Képtelenek vagyunk a kezdeményezésre.'' Te mindig oly tevékeny voltál... Mi elrejtőztünk szégyenünkben.

-- Rendben van. Menjetek a szoba közepére. És ti mit mondotok? Ti, kik az éhségen kívül betegeknek is látszotok. Talán a túlságos munkába betegedtetek bele? Legyetek őszinték és nem szidlak meg titeket.

Néhányan a megszólítottak közül térdre vetik magukat, és mellüket verve mondják:

-- Bocsáss meg nekünk atyánk! Isten már megbüntetett minket, és megérdemeltük. De te, ki atyánk vagy, bocsáss meg nekünk!... Jól kezdtük, de nem tartottunk ki. Mikor könnyen meggazdagodtunk, azt mondottuk: ,,Rendben van, most örvendjünk egy kissé, amint barátaink tanácsolják nekünk. Utána visszatérünk a munkához, és újra megszerezzük

azt, amit elvesztettünk.'' És igazán így akartunk tenni. Vissza akartuk nyerni a két pénzt, és utána gyümölcsöztetni, játszi könnyedséggel. És sikerült is kétszer (mondják ketten), háromszor (mondja egy). De utána elhagyott minket a szerencse... és minden pénzünket felemésztettük.

-- De miért nem tértetek észre az első után?

-- Mert a bűnnel fűszerezett kenyér elrontja az ízlést, és utána nem tudunk meglenni nélküle...

-- Volt atyátok...

-- Igaz. És sóhajtoztunk utánad sírva és vágyakozva. De mi megbántottunk téged... Könyörögtünk az éghez, hogy sugallja neked visszahívásunkat, hogy részesülhessünk feddésedben és bocsánatodban.

Ezt kértük és kérjük, inkább, mint a gazdagságot, amit nem kívánunk többé, mert tévútra vitt minket.

-- Rendben van. Menjetek ti is az előzők mellé, a szoba közepére! És ti, akik betegek és szegények vagytok, de kik hallgattok, és nem fájlaljátok, mit mondotok?

-- Azt, amit az elsők mondtak. Hogy gyűlölünk téged, mert oktalan viselkedéssel tönkretettél minket. Te ismertél minket, nem lett volna szabad kitenni minket a kísértéseknek. Te gyűlöltél minket, és mi gyűlölünk téged. Azért állítottad fel számunkra ezt a kelepcét, hogy megszabadulj tőlünk. Átkozott légy!

-- Rendben van. Menjetek az elsőkhöz a sarokba! És most ti, virágzó, nyugodt, gazdag fiaim: mondjátok, hogyan jutottatok ehhez?

-- Gyakorolva tanításodat, példádat, tanácsaidat, rendelkezéseidet, mindent. Ellenállva a kísértőknek irántad való szeretetből áldott atyánk, aki életet és bölcsességet adtál nekünk.

-- Rendben van. Jöjjetek jobbomra, és halljátok mindnyájan ítéletemet és védekezésemet! Mindnyájatoknak egyformán adtam pénzt, példát és bölcsességet. Fiaim különbözô módon használták fel ezeket. A munkás, becsületes, erkölcsös atyától hozzá hasonlókként mentek el. Utána a tétlenek, a könnyen kísértésbe eső gyengék és a kegyetlenek, akik gyűlölik az atyát, testvéreiket és felebarátaikat, jóllehet ezt nem

mondják, uzsoráztak és bűnözőkké váltak. A gyengék és tétlenek között vannak, akik megbánták bűnüket, és vannak, akik nem bánják azokat. Most ítélek. A tökéletesek már jobbomon vannak, velem egyenlő módon részesülnek a dicsőségben. A bűnbánók újból itt maradnak, mint gyermekek, akik még oktatásra szorulnak, míg ismét el nem érik a felnőttkort. Azokat, akik nem bánják bűneiket, kivetik területemről, és üldözi majd őket annak átka, aki többé már nem atyjuk, mert irántam tanúsított gyűlöletük megsemmisíti az atyai és fiúi viszonyt közöttünk.

De emlékeztetek mindenkit arra, hogy mindenki maga alakította ki sorsát, mert én mindegyiknek ugyanazt adtam. Ez a benne részesülőkben négyféle eredményt hozott létre, és nem vádolhatnak engem azzal, hogy rosszat akartam nekik.

Hallgatóim, a példabeszéd véget ért. És most megadom nektek annak párhuzamát.

A sokgyermekes családatya jelképezi a mennyei Atyát. A két pénz, amit az atya minden fiának ad, mielőtt a világba küldi őket: az idő és a szabad akarat, amelyet Isten megad minden embernek, hogy az felhasználja, amint legjobbnak ítéli, miután oktatást nyert a

Törvényt illetőleg és épülhetett az igazak példáján. Az ajándékok egyenlők mindenki számára. De minden ember úgy használja azokat, amint akarja. Aki jól felhasználja az időt, az eszközöket, a neveltetést, a feddést, mindent a jóra, az egészséges és szent marad,

is sokszorosan meggazdagszik. De van, aki jól kezdi, s utána elfárad és elveszti. Van, aki semmit se tesz, hanem elvárja, hogy mások dolgozzanak helyette. Van, aki az Atyát vádolja saját tévedéseiért.

Van, aki bűnbánatot tart, és készen áll a jóvátételre. Van, aki nem tart bűnbánatot, hanem mást vádol és átkoz, mintha saját bukását mások kényszerítették volna rá. És Isten azonnal megjutalmazza az igazakat. A bűnbánóknak irgalmaz és időt ad a kiengesztelésre, hogy elérjék jutalmukat bűnbánatukért és engesztelésükért. Azokat, akik nem bánják meg bűnüket, hanem utána még  lábbal is tapossák szeretetét, elátkozza és megbünteti. Mindenkinek megadja a magáét. Ne vesztegessétek el azért a két pénzt: az időt és a szabad akaratot, hanem használjátok helyesen, hogy az Atya jobbjára kerüljetek! Ha

hibáztatok, bánjátok meg, és higgyetek az Irgalmas Szeretetben!

Menjetek! Béke veletek!

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek