A szűk kapu

Nyilvános működésének harmadik évében Jézus ellátogat Rámába, Tamás apostol kérésére, hagy megáldja nővérét és kisgyermekét. Ott teszi fel valaki neki a kérdést:

-- Uram, kevesen üdvözülnek?

-- Ha az ember tisztelettel tudna viseltetni önmaga iránt, és szeretetteljesen tisztelné Istent, akkor minden ember üdvözülne, amint azt Isten kívánja. De az ember nem így jár el. Mint egy megháborodott, játszik a hamis arannyal, ahelyett, hogy igazi aranyat szerezne magának. Legyetek nagylelkűek a Jóra irányuló akaratotokban. Az sokba kerül? Ebben van az érdem. Törekedjetek belépni a szűk kapun! A másik, jó nagy és fel van díszítve, a Sátán csábítása, hogy félrevezessen titeket. Az Ég kapuja szűk, alacsony, csupasz és érdes. Ahhoz, hogy valaki keresztüljusson rajta, tevékenynek, könnyűnek, pompa és anyagiasság nélkülinek kell lennie. Lelkinek kell lennie, hogy ezt meg tudja tenni. Különben amikor eljön a halál órája, nem sikerül átlépnetek. Igazán mondom nektek, sokan akarnak majd belépni, de nem tudnak, mert kövérek az anyagiasságtól, fel vannak cicomázva a világi pompával, megkérgesedtek s merevvé váltak a bűntől, képtelenek lehajolni kevélységük miatt, amely csontvázzá teszi őket. És akkor eljön az Ország Ura és bezárja az ajtót, s akik nem tudtak belépni a megfelelő időben, kinn rekednek, ott állnak, dörömbölve a kapun, és kiáltozva:

,,Uram, nyisd ki! Mi is itt vagyunk.'' De Ő ezt mondja: ,,Mondom nektek, nem ismerlek titeket, nem tudom, honnan jöttök.''
 És ők:,,Hogyhogy? Nem emlékszel ránk? Veled ettünk és ittunk, hallgattunk téged, amikor tanítottál tereinken.''
De Ő ezt válaszolja: ,,Igazán nem ismerlek titeket. Minél inkább nézlek titeket, annál inkább kövéreknek látszotok attól, amit én tisztátalannak minősítettem. Minél inkább

fürkészlek titeket, annál inkább látom, hogy ti nem tartoztok az én családomba. Valójában, íme, most látom, hogy a Másik gyermekei és alattvalói vagytok. A Sátán a ti apátok, a Test az anyátok, a Kevélység a dajkátok és a Gyűlölet a szolgátok. A ti kincsetek a bűn, gyöngyeitek a szenvedélyek. Szívetekre van írva: 'Önzés'. Kezetek szennyes a testvéreitektől lopott holmiktól. Távozzatok innen! El tőlem, mindnyájan, ti gonosztevők!''

És akkor az égből dicsőségtől ragyogva előjönnek Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal az összes próféták és Isten Országának igazai. Azok pedig, akik csak önmagukat szerették, nem hoztak áldozatot, hanem elpuhultak voltak, ki lesznek vetve, messzire, arra a helyre, ahol

örökké sírnak, és ahol csak rettegés van. És a dicsőségesen feltámadottak, akik jönnek keletről és nyugatról, északról és délrôl, összegyűlnek a Bárány menyegzős asztalánál, Isten

Országának Királyánál. És akkor meglátják, hogy sokan, akik a legkisebbeknek látszottak a földi hadseregben, elsők lesznek az Ország polgárai között. És meglátják azt is, hogy Izraelnek nem minden hatalmasa hatalmas az égben, és Krisztusnak nem minden kiválasztottja érdemli meg, hogy kiválasszák őt a menyegzős asztalhoz. Meglátják, hogy

sokan, akiket ,,elsőknek'' hittek, nemcsak utolsókká lesznek, hanem még az utolsók közé se kerülnek be. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen, akik értenek ahhoz, hogy igazi dicsőségre tegyenek szert kiválasztottságukkal.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek