A hűtlen intéző -- Két úr

Jézus egy Jerikó közelében levő hegyen beszél az ott összegyűlt sokaságnak. Esszénusok és farizeusok is vannak köztük.

-- Béke veletek!

Szép lenne, ha az ember oly tökéletes lenne, mint amilyennek a mennyei Atya akarja. Tökéletes minden gondolatában, érzelmében, cselekedetében. De az ember nem tud tökéletes lenni, és helytelenül használja Isten ajándékait, aki szabad akaratot adott az embernek.

Isten azonban megparancsolta a jó dolgokat, tanácsolta a tökéleteseket, úgyhogy az ember nem mondhatja: ,,Nem tudtam''.

Hogyan használja az ember az Istentől kapott szabadságot? Az emberiség nagy része úgy, mint ahogy egy gyermek tudná használni azt; vagy mint egy ostoba; sőt, mi több mint egy bűnöző. De jön majd a halál, és akkor az ember alá lesz vetve a Bírónak, aki szigorúan megkérdezi: ,,Hogyan használtad, vagy miként éltél vissza azzal, amit neked adtam?'' Félelmetes kérdés! Akkor a szennyes alomnál is kevesebbnek tűnnek majd a föld javai, amelyek miatt az ember oly gyakran bűnöket követett el! Reményt vesztetten és remegve áll majd a Fenséges Úr előtt, szegényen egy nyomorult örökkévalóságon át, ruhátlanul, és egy szóval sem tudja igazolni magát. Mert a földön könnyű igazolni magát valakinek, becsapva a szegény embereket. Az égben azonban ez nem fordulhat elő. Istent nem lehet félrevezetni. Soha! És Isten nem ereszkedik le megalkuvásokba. Soha!

Akkor hogyan üdvözül valaki? Hogyan szolgálhat minden az üdvösségre, még az is, ami a Romlottságtól jön, aki azt tanította, hogy az arany és a gyöngyök gazdaggá tesznek, aki lángra gyújtotta a hatalom őrületét és a test vágyait? De akkor a gazdag vagy szegény ember egyáltalán nem üdvözülhet? Hiszen a szegény is mindig vétkezhet azzal, hogy

rendetlenül megkívánja az aranyat, a megtisztelő állásokat és a nőket, és ezáltal rablóvá válhat, hogy ő is megszerezze azt, amije a gazdagoknak van.

Igen, üdvözülhet. De hogyan? Felhasználva a bőséget a Jó számára, felhasználva a nélkülözést a Jó számára. Az a szegény, aki nem irigykedik, nem átkozódik, és nem arra figyel, ami a másé, hanem megelégszik azzal, amije van, az felhasználja alacsony helyzetét arra, hogy szentté legyen a jövőben. Valójában a szegények nagy része meg

tudja ezt tenni. Kevésbé tudják már megtenni ezt a gazdagok, akik számára a gazdagság a Sátán állandó csapdája, a hármas érzékiség kelepcéje.

De hallgassatok meg egy példabeszédet, és látni fogjátok, hogy a gazdagok is üdvözülhetnek annak ellenére, hogy gazdagok. Jóvátehetik múltbeli tévedéseiket a gazdagság helyes használatával, még akkor is, ha bűnösen tettek szert arra. Mert a legjóságosabb Isten mindig sok eszközt hagy gyermekeinek, hogy üdvözüljenek.

Volt egyszer egy gazdag ember, akinek volt egy intézője. Ennek néhány ellensége irigyelte jó állását, vagy jó barátságban volt a gazdaggal és azért annak javát kívánta szolgálni, bevádolta az intézőt uránál. ,,Ez eltékozolja javaidat. Eltulajdonítja. Vagy nem kamatoztatja. Vigyázz! Védd meg magadat!''

A gazdag, miután meghallgatta az ismételt vádakat, megparancsolta intézőjének, hogy jelenjék meg előtte. És azt mondta neki: ,,Ezt és ezt mondták rólad nekem. Miért cselekedtél így? Adj nekem számadást arról, miként kezelted vagyonomat, mert nem engedem meg többé, hogy ezzel foglalkozzál! Nem bízhatom benned, és nem adhatok példát az igazságtalanságra és az elnézésre, mert ez szolgatársaidat rávenné arra, hogy úgy tegyenek, amint te tettél. Menj, és holnap térj vissza minden irattal, hogy megvizsgáljam azokat, s lássam javaim helyzetét, mielőtt átadnám azokat az új intézőnek!'' És elbocsátotta az intézőt, aki gondolataiba mélyedve ment el. Azt mondta magában: ,,Mi lesz most?

Mit tegyek most, hogy uram elveszi tőlem az intézői állást? Nincs megtakarított pénzem, mert meg voltam győződve arról, hogy fittyet hányhatok mindennek, felhasználtam mindent, amim volt mulatozásaimra. Nem mehetek el földművesnek, vagy alárendelt állásba, mert nem szoktam hozzá a munkához és nehézkessé tett a dőzsölés. Még kevésbé van ínyemre a koldulás. Túl megalázó! Mit csináljak?

Hosszas gondolkozás után megtalálta módját annak, hogy kilábaljon

nehéz helyzetéből. Azt mondta: ,,Megvan! Ugyanazzal az eszközzel, amivel eddig biztosítottam jó életemet, biztosítom ezután a barátokat, akik befogadnak engem házukba elismerésképpen, amikor már többé nem leszek intéző. Aki jót tesz, annak mindig vannak barátai. Menjünk hát és tegyünk jót, hogy velünk is jót tegyenek. És menjünk azonnal,

mielőtt a hír elterjed, és túl késő lesz.

És elment urának különböző adósaihoz. Azt mondta az elsőnek:

,,Mennyivel tartozol uramnak azért az összegért, amit három éve tavasszal kaptál tőle?''

A megkérdezett azt válaszolta: ,,Száz hordó olajjal, a kamatokkal együtt.''

,,Ó, szegény! Neked gyermekeid vannak, akik betegek, s ennyivel tartozol?! Hiszen nem kaptál többet harminchordónyi értéknél!''

,,Igen. De azonnal szükségem volt rá, és ő azt mondta: 'Megadom neked, de kötelezd magadat, hogy annyit adsz érte, amennyi három év alatt terem neked.’ Százhordónyi termett. És neki kell adnom.''

,,De ez uzsora! Nem, nem! Ő gazdag, és te épp hogy nem éhezel. Neki kicsi a családja, a tied oly nagy. Írd, hogy termésed ötvenhordónyi volt, és ne törődj vele többé. Én megesküszöm rá, hogy ez igaz. És neked jó sorod lesz.''

,,De nem árulsz el engem? Ha ő megtudja ezt?...''

,,Úgy gondolod? Én vagyok az intéző, és amire megesküszöm, az szent. Tégy úgy, amint mondom, s boldog leszel!''

Az ember leírta, aláírta, és azt mondta: ,,Légy áldott! Barátom és megmentőm! Mivel szolgáljam meg?''

,,Semmivel sem! Akarom mondani, ha miattad szenvedek és kidobnak, gondolj rám.''

,,Biztosan! Biztosan! Csak szólj!''

Az intéző elment egy másik adóshoz, akivel ugyanígy beszélt. Az száz véka búzával tartozott, mert három éven keresztül a szárazság tönkretette vetését, és kérnie kellett a gazdagtól, hogy családját megmentse az éhségtől.

,,De ne gondolj arra, hogy megduplázd azt, amit neked adott! Megtagadni a búzát! Kétszeresen követelni attól, aki éhezik, és gyermekei vannak, miközben az övé megférgesedik a magtárakban, mert annyija van! Írj nyolcvanvékányit!''

,,De ha emlékezik rá, hogy nekem húszat adott, és megint húszat, és

utána tízet?''

,,De ki fog emlékezni erre? Én adtam neked, és én nem akarok emlékezni rá. Tegyél csak így! Ezt kívánja az igazságosság a szegények és gazdagok között! Ha én lennék az úr, csak az ötvenvékányit kívánnám, és talán még azt is elengedném!''

,,Te jó vagy. Bár mindenki olyan lenne, mint te! Ne felejtsd el, hogy házamban barátságos fogadtatásra találsz!''

Az intéző elment a többiekhez is, és hasonló módon járt el. Megígérte, hogy készségesen szenved azért, hogy helyrehozza az igazságtalanságot. És áradt rá a segítség felajánlása és az áldás. Miután így biztosította jövőjét, nyugodtan ment el urához. Az azonban

a maga részéről megfigyelte intézőjét és felfedezte játékát. Mégis megdicsérte őt, ezt mondva neki:

,,Eljárásod nem jó, és azért nem dicsérlek meg. De meg kell dicsérnem téged agyafúrtságodért. Valóban a világ fiai előrelátóbbak a Világosság fiainál.''

És én is azt mondom, amit a gazdag mondott: ,,A csalás nem szép, és azért nem dicsérek meg senkit. De buzdítalak titeket, hogy legyetek

legalább oly előrelátók, mint a világ fiai, és használjátok fel a világ eszközeit arra, hogy megvásároljátok vele belépésteket a Világosság országába.'' Azaz a földi gazdagsággal, amelyeket arra használnak, hogy múló jólétet biztosítsanak, aminek nincs értéke az örök Országban, az igazságtalan eszközök szétosztásával szerezzetek magatoknak barátokat,

akik kinyitják számotokra annak kapuit. Tegyetek jót azokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkeztek, adjátok vissza azt, amit ti vagy családtagjaitok jogtalanul vettek el. Szakadjatok el a gazdagsághoz való beteges és bűnös ragaszkodástól. Akkor mindezek olyanok lesznek, mint a barátok, akik halálotok órájában megnyitják számotokra az örök

kapukat, és befogadnak titeket a boldog hajlékokba. Hogyan kívánhatjátok, hogy Isten odaadja nektek paradicsomi javait, ha látja, hogy a földi javakkal sem tudtok jól bánni? Azt akarjátok, hogy valami lehetetlen feltevés révén bebocsásson titeket a mennyei

Jeruzsálembe mint tékozlókat? Nem, soha! Ott fenn szeretetben, nagylelkűen és igazságosan élnek. Mindenki Egyért, és mindenki mindenkiért. A Szentek Egyessége tevékeny és becsületes társaság, szent társadalom. És senki se lesz képes oda belépni, aki igazságtalannak és hűtlennek bizonyult.

Ne mondjátok: ,,De odafenn hűségesek és igazságosak leszünk, mert odafenn félelem nélkül meglesz mindenünk.'' Nem. Aki hűtlen a kicsinyben, hűtlen lesz akkor is, ha mindent birtokába vesz, és aki igazságtalan kis dolgokban, az igazságtalan a nagyban is. Isten nem

bízza rá az igazi gazdagságot arra, aki a földi próbatételben megmutatja, hogy nem tudja használni a földi gazdagságot. Hogyan bízhat meg titeket egy napon Isten az égben azzal, hogy a földön élő testvéreitek támogató szellemei legyetek, amikor megmutattátok, hogy a ti sajátságos tulajdonságtok a lopás és a csalás vagy a zsugoriság. Megtagadja azért tőletek azt a kincset, amelyet számotokra tartott fenn, és annak adja, aki a földön értett ahhoz, hogy előrelátó legyen, és még az igazságtalan és helytelen dolgokat is olyan módon használta fel, amelyek azt igazságossá és helyessé tették. (Magyarázat: Néha a vagyont igazságtalan módon szerezték, de ha jótékony célokra használják fel, ezzel jóvátehetik bűnüket.)

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiké vagy a másiké lesz, az egyiket vagy a másikat gyűlöli. A két úr, akit az ember választhat: Isten vagy a Mammon. De ha az elsőé akar lenni, nem hordhatja a másik jelvényeit, nem követheti annak hívását, nem használhatja eszközeit.

Forrás: Valtorta Mária- Példabeszédek