Munkások a szőlőben

Jézus, nyilvános működésének harmadik évében a Földközi-tenger partján lévő Alessandroscene kikötővárosban beszél az összegyűlt föníciai lakosságnak és római katonáknak:
-- Az egyetlen Teremtő gyermekei, idehallgassatok! A kegyelem ideje eljött mindnyájatok számára, nemcsak az izraelitáknak, hanem az egész világnak.
Különféle okokból itt levő zsidó férfiak, újonnan megtértek, föníciaiak, pogányok, mindnyájan hallgassátok Isten Szavát, fogjátok fel az Igazságot, ismerjétek meg a Szeretetet. A bölcsesség, igazságosság és szeretet birtokában eljuthattok az Isten Országába. Ez az Ország nem kizárólag Izrael gyermekeié, hanem mindazoké, akik szeretik most és a jövőben az igaz, egyetlen Istent, és hisznek az Ő Igéjének szavában.
Idehallgassatok! Nem azért jöttem oly messziről, hogy kihasználjalak titeket, se pedig azért, hogy erőszakkal legyőzzelek titeket. Egyedül azért jöttem, hogy lelketek Üdvözítője legyek. Az uralkodás, a gazdagság, a felelősségteljes állások nem csábítanak. Semmibe se veszem őket, rájuk se tekintek. Vagy szánalommal nézek rájuk, mert részvétet keltenek bennem. Azok ugyanis mind megannyi láncok. Fogságban tartják lelketeket. Meggátolnak titeket abban, hogy az Örök, Egyetlen, Egyetemes, Szent és Áldott Úrhoz jöjjetek. Úgy tekintek rájuk, úgy
közelítem meg őket, mint a legnyomorúságosabb dolgokat. És igyekszem meggyógyítani az emberek fiait azok varázsától, és kegyetlen cselvetéseitől, amelyek csábítják őket. Segítem őket, hogy ezeket igazságosan és szentül legyenek képesek használni. Ne kegyetlen fegyverek legyenek, amelyek megsebesítik és megölik az embert.

Elsősorban mindig annak lelkét ölik meg, aki nem szentül használja őket. De igazán mondom nektek, könnyebb számomra meggyógyítani egy eltorzult testet, mint egy eltorzult lelket. Könnyebb megadni a látást a megvakult szemnek, az egészséget a haldokló testnek, mint a világosságot és az egészséget a beteg léleknek. Miért? Azért, mert az ember nem látja életének igazi célját, és azok foglalják le érdeklődését, amik átmeneti dolgok. Az ember nem ismeri, vagy elfelejtette, vagy nem akar visszaemlékezni az Úrnak erre a szent parancsára. Ez mindenkire vonatkozik azok közül, akik engem hallgatnak. A pogányokra is. Mert a Jó, amit meg kell tenniük, egyaránt jó Rómának, Athénnek, Galliának vagy Afrikának. Az erkölcsi Törvény ugyanis ott van minden világrészben, minden vallásban, minden igaz szívben. És a vallások azt tanítják, hogy énünk jobbik része tovább él, és túlvilági élete olyan lesz, amilyent földi életével kiérdemelt.

Az ember célja tehát a béke elnyerése a másik életben. Nem pedig a tivornyázás, zsarolás, zsarnokoskodás, gyönyörkeresés itt, rövid ideig, amelyért örökké tartó nagy szenvedésekkel fizet. Az ember azonban nem ismeri, nem jegyzi meg, nem akarja emlékezetében tartani ezt az igazságot. Ha nem ismeri, nem annyira bűnös. Ha nem emlékezik rá, bizonyos fokban bűnös. Az igazságot ugyanis szent fáklyaként meggyújtva kell tartani az észben és a szívben. De ha nem akarja emlékezetébe idézni, és amikor az lángol, bezárja szemét, hogy ne lássa, akkor bűne súlyos, nagyon súlyos. Az ilyen ember gyűlöletesnek tartja az igazságot, mint a nevelő hangját. Isten azonban megbocsátja neki, ha a lélek elveti rossz
cselekedeteit, és elhatározza, hogy hátralevő életében követni fogja igazi életcélját, amely az, hogy az igaz Isten Országában elnyerje az örök békét.

 Mindeddig rossz úton jártatok? Reményt vesztve azt gondoljátok, hogy már késő rátérni a jó útra? Elcsüggedve mondjátok:
,,Én semmit sem tudtam erről! És most tudatlan vagyok, és nem tudom megtenni''? Nem. Ne gondoljátok, hogy olyan, mint az anyagi dolgok, és
hogy sok időbe és fáradságba telik ismét, de most szentül megtenni, amit már elvégeztetek. Az örökkévaló, Igazi Úristen jósága olyan, hogy nem kívánja meg tőletek a már megtett út újbóli megtételét. Nem küld vissza titeket az útelágazáshoz, ahol eltévesztettétek a helyes ösvényt, és a helytelent választottátok. Oly nagy Isten jósága, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor kimondjátok: ,,Az Igazsághoz akarok tartozni'', vagyis Istenhez, mert Isten az Igazság, Isten egy teljesen lelki csoda által eltölt titeket a Bölcsességgel. Ezáltal a tudatlanokból a természetfeletti Tudás birtokosává váltok, hasonlóképpen azokhoz, akik már évek óta birtokolják azt.
 

Bölcsesség Istent akarni, Istent szeretni, művelni a lelket, törekedni Isten Országába, elutasítani mindent, ami a testhez, a világhoz és a Sátánhoz tartozik. Bölcsesség engedelmeskedni az Isten Törvényének, ami a Szeretet törvénye, az engedelmesség, a megtartóztatás és a becsületesség törvénye. Bölcsesség szeretni Istent mindenetekkel, amitek van, szeretni embertársainkat úgy, mint magunkat. Ez a két elengedhetetlen eleme annak, hogy valaki bölcs legyen Isten
Bölcsességével. És nemcsak azok felebarátaink, akik vérségi, faji vagy vallási téren hozzánk tartoznak, hanem minden ember, a gazdagok és a szegények, a bölcsek és a tudatlanok, zsidók, újonnan megtértek, föníciaiak, görögök, rómaiak...Jézust félbeszakítja néhány őrjöngőnek fenyegető kiáltása. Rájuk néz,
és azt mondja:
-- Igen. Ez a szeretet. Én nem vagyok szolgalelkű tanító. Én az igazságot mondom, mert így kell tennem, hogy elvessem belétek azt, ami szükséges az örök Élethez. Akár tetszik nektek, akár nem, ezt kell mondanom, hogy teljesítsem megváltói kötelességemet. Szeressétek tehát embertársaitokat. Minden embertársatokat. Szent szeretettel. Nem gyanús, önző szerelemmel, amely átkozottnak mondja a rómait, föníciait vagy újonnan megtértet, vagy viszont, egészen addig, amíg nem szolgál eszközül az érzékek vagy az üzlet számára. De többé már nem ,,átkozott'', ha kielégíti érzéki vágyatokat, vagy hasznos üzlettársnak bizonyul...

Ismét zajongás támad a tömegben, a rómaiak azonban felkiáltanak:
,,Jupiterre! Ez jól beszél!''
Jézus megvárja, míg a zajongás elül, és folytatja:
-- Úgy kell szeretni embertársunkat, amint mi szeretnénk, ha ők szeretnének minket. Mert nekünk nem tetszik, ha rosszul bánnak velünk, ha zaklatnak minket, kirabolnak, elnyomnak, rágalmaznak vagy szemtelenkednek velünk. Mások is ugyanoly érzékenyek nemzetiségükre, vagy személyükre, mint mi. Ne tegyünk azért rosszat mással, ha nem akarjuk, hogy ô is így bánjék velünk.
Bölcsesség engedelmeskedni Isten Tízparancsának: Én vagyok Urad,
Istened. Rajtam kívül ne legyenek más isteneid! Ne legyenek bálványaid, ne tiszteld azokat!
Ne vedd hiába Isten nevét! Az a te Urad, Istened neve. Isten megbünteti azokat, akik ok nélkül szájukra veszik azt, akár káromlásként, akár egy bűn megerősítéseként.
Ne felejtsétek el megszentelni az ünnepeket! A pihenőnap szent az Úr előtt, aki megnyugodott azon a teremtés után, megáldotta és megszentelte.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú, békés életed legyen a földön, és örökké élj az égben.
Ne gyilkolj!
Ne törj házasságot!
Ne lopj!
Ne mondj hamis tanúságot felebarátod ellen!
Ne kívánd felebarátod házát, feleségét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, se más hozzá tartozó dolgot.

Ez a Bölcsesség. Aki ezt teszi, az bölcs és elnyeri a vég nélküli Életet és Országot. Határozzátok tehát el, hogy mától fogva a Bölcsesség szerint éltek, és ezt elébe helyezitek a föld szegényes dolgainak.
Mit mondotok? Beszéljetek! Azt mondjátok, hogy már késő? Nem. Halljátok ezt a példabeszédet!
Egy úr napkeltekor kiment, hogy munkásokat béreljen szőlője számára. Megegyezett velük napi egy dénárban.
Reggel kilenc óra felé ismét kiment. Azt gondolta, hogy még nincs elég munkása. Látott a piacon más várakozókat. Felfogadta őket, és azt mondta nekik: ,,Menjetek szőlőmbe, és megadom nektek, amit a többieknek ígértem.'' És ezek kimentek a szőlőbe.
Déli 12 órakor és délután háromkor ismét kiment, és azt mondta nekik:
,,Akartok dolgozni nekem? Napi egy dénárt adok munkásaimnak.'' Ezek elfogadták és elmentek.
Végül délután öt óra tájban megint kiment. Látott ott másokat állni anap utolsó sugaraiban. ,,Mit csináltok itt, tétlenkedve?'' -- kérdezte tőlük. ,,Senki sem fogadott fel minket. Szerettünk volna dolgozni, hogy megkeressük a kenyerünket. De senki sem hívott minket szőlőjébe.''
,,Rendben van, én meghívlak titeket szőlőmbe. Menjetek és megkapjátok, amit a többieknek adok.'' Ezt mondta, mert jó úr volt, és részvétet érzett szegény embertársai iránt.
Eljött az este, és befejezték a munkát. Az úr hívta intézőjét, és azt mondta neki: ,,Hívd a munkásokat, és fizesd ki bérüket, amint azt megállapítottam. Kezd az utolsókkal, akik legjobban rászorulnak, mert nem ehettek napközben. A többiek egyszer, vagy többször is ettek. Ezek az utolsók keményebben dolgoztak, mint a többiek, hogy kimutassák irántam hálájukat. Megfigyeltem őket. Engedd el őket, hogy elmenjenek, s részük legyen a megérdemelt pihenésben, és örvendjenek családjukkal együtt munkájuk gyümölcsének.'' És az intéző úgy tett, amint ura
parancsolta, megadva mindenkinek az egy dénárt.

Amikor az utolsónak azok jöttek, akik a nap első órájától kezdve dolgoztak, csodálkoztak, hogy ők is csak egy dénárt kaptak.
Panaszkodtak egymás között, és az intézőnek, aki azt mondta nekik:
,,Ezt a parancsot kaptam. Menjetek, és panaszkodjatok az úrnak, ne nekem!'' Azok elmentek és azt mondták: ,,Lám, te igazságtalan vagy! Mi tizenkét órát dolgoztunk, először a harmatban, utána az égető napon, és végül a párás este, és te annyit adsz nekünk, mint azoknak, akik csak egy órát dolgoztak!... Miért?'' Egyikük különösen felemelte hangját, hogy őt megcsalták, kizsákmányolták!
,,Barátom, miben voltam igazságtalan irántad? Miben egyeztünk meg hajnalban? Egynapi állandó munkában, és egy dénár munkabérben. Nemde?''
,,Igen. Igaz. De te ugyanazt adtad ezeknek, sokkal kevesebb munkáért.''
,,Te beleegyeztél ebbe a munkabérbe. Jónak tűnt az számodra?''
,,Igen. Beleegyeztem, mert másutt még kevesebbet adnak.''
,,Kegyetlenkedtem veled?''
,,Nem, őszintén, nem.''
,,Hosszú pihenést engedtem neked, és enni kaptál, nemde? Három étkezést adtam neked. És az étkezés és a pihenés nem volt benn a megegyezésben. Nemde?''
,,Igen. Az nem volt a megegyezésben.''
,,Akkor miért fogadtad el?''
,,De... Te mondtad: 'Jobbnak tartom így, hogy ne fáradjatok el, amikor hazatértek.' És mi nem hittük el, hogy igaz... A táplálék, amit adtál, jó volt... megtakarítottuk pénzünket...''
,,Egy kegy volt, amit ingyen adtam, és amit senki se követelhetett.
Nemde?''
,,De igen.''
,,Tehát jót tettem veletek. Akkor miért panaszkodtok? Nekem kellene panaszkodnom rátok, mert noha felfogtátok, hogy jó uratok van, lustán dolgoztatok. Míg azok, akik utánatok jöttek, és csak egy étkezésben részesültek, és az utolsók egyben sem, nagyobb kitartással dolgoztak.

Kevesebb idő alatt ugyanannyit értek el, mint ti tizenkét óra alatt. Becsaptalak volna titeket, ha csak béretek felét fizettem volna ki, hogy ezeket is kifizethessem. Nem így tettem. Azért vedd, ami a tied, és menj! Azért akartál házamba jönni, hogy kierőszakold, ami neked tetszik? Azt teszem, amit akarok, és azt, ami igazságos. Ne akarj gonosz lenni, és igazságtalanságra kísérteni engem. Én jó vagyok.''
-- Ti mindnyájan, akik hallgattok engem! Igazán mondom nektek, hogy az Atyaisten minden emberrel ugyanazt a megegyezést köti, és azonos bért ígér nekik. Aki buzgón az Úr szolgálatába áll, azzal igazságosan bánik akkor is, ha közeli halála miatt keveset tud csak dolgozni. Igazán mondom nektek, hogy nem mindig az elsők lesznek elsők a mennyországban. Ott látjátok majd, hogy az utolsók elsőkké lesznek, és az elsők utolsókká. Látjátok majd, hogy olyan emberek, akik nem Izraelből származtak szentebbek sok izraelitánál. Én azért jöttem, hogy mindenkit hívjak, Isten nevében. De jóllehet sokakat hívok, kevesek a választottak, mert kevesen akarják a Bölcsességet.
Nem bölcs az, aki a világnak és a testnek él, és nem Istennek. Nem bölcs sem a földön, sem az égben. Mert a földön ellenségeket szerez, büntetésekben, lelkiismeret furdalásban lesz része. Az eget pedig mindörökre elveszti.
Ismétlem: legyetek jók embertársaitokkal, bárkik legyenek is azok. Legyetek engedelmesek, bízzátok Istenre azok megbüntetését, akik igazságtalan parancsokat adnak nektek. Legyetek megelégedve azzal, hogy értitek, miként álljatok ellen az érzékeknek. Legyetek becsületesek és tudjatok ellenállni az aranynak. Legyetek következetesek és csak azt közösítsétek ki, ami arra méltó. Ne a látszat szerint ítéljetek! Ne tegyétek másoknak, amit nem akartok, hogy ők tegyenek nektek, és akkor...
-- Menj el, zajos próféta! Tönkreteszed nekünk az üzletet! Elviszed tőlünk a vevőket!... -- kiáltoznak az árusok. Azok, akik előzőleg morogtak Jézus ellen, csatlakoznak az árusokhoz, sértegetik Jézust, fenyegetik, ki akarják űzni... Nem tetszik nekik Jézus, mert nem rosszra tanítja őket...
Jézus keresztbe tett karral nézi őket, szomorúan, ünnepélyesen.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek