A könyörtelen adós

Nyilvános működésének második évében Jézus apostolaival és tanítványaival beszélget Magdalában, Mária Magdolna kertjében. Péter megkérdezi:

-- Hányszor kell megbocsátanunk a testvéreknek? Hányszor, ha a papok ellen vétkeznek; és hányszor, ha Isten ellen vétenek? Mert ha úgy lesz a jövőben is, mint most, akkor biztosan vétkezni fognak ellenünk, látva, hogy ellened mily sokszor vétenek. Mondd meg nekem, hogy mindig meg kell bocsátanom, vagy ha nem, hát hányszor. Például hétszer, vagy még többször?

-- Nem mondom neked, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Megszámlálhatatlanul sokszor. Mert a mennyei Atya is sokszor megbocsát nektek, nagyon sokszor, nektek, akiknek tökéleteseknek kellene lennetek. És amint Ő tesz veletek, úgy kell nektek is tennetek, mert Istent képviselitek a földön. Idehallgassatok! Elmondok nektek egy példabeszédet, ami mindnyájatoknak hasznos lesz.

Az apostolok és a tanítványok körülveszik Jézust, aki elkezdi:

-- Amint előzőleg mondottam, ti arra vagytok kiválasztva, hogy segítsétek a népet a tökéletességre törekvésben. Simon, Jónás fia, apostolom, megkérdezte tőlem: ,,Hányszor kell megbocsátanom? Kinek?

Miért?'' Válaszoltam neki személyesen, és most mindnyájatok előtt megismétlem válaszomat, mert igazságos, hogy mostantól fogva mindnyájan tudjátok.

Halljátok, hányszor és hogyan és miért kell megbocsátani. Úgy kell megbocsátani, amint Isten megbocsát. Ő, ha valaki ezerszer vétkezik, és megbánja, ezerszer megbocsát. Mert látja, hogy a bűnös nem akar vétkezni, hanem csak emberi gyengeségbôl vétkezik ismét. Abban az esetben, ha valaki kitartóan, szándékosan vétkezik, nem lehet szó megbocsátásról a Törvény ellen elkövetett bűnök esetében. De amennyiben ezek a bűnök nektek okoznak fájdalmat, ti, egyénileg, bocsássatok meg. Bocsássatok meg mindig annak, aki rosszat tesz veletek. Bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek. Mert ti is vétkeztek Isten és testvéreitek ellen. A megbocsátás megnyitja a mennyországot mind annak, akinek megbocsátottak, mind annak, aki megbocsátott. Hasonló ez ahhoz, ami egy király és szolgái között történt.

Egy király számadást akart tartani szolgáival. Magához hívta azért egyiket a másik után. Azokkal kezdte, akik a legmagasabb állásban voltak. Jött egy, aki tízezer talentummal tartozott neki. De az alattvalónak nem volt miből kifizetnie adósságát. A király azért adta neki ezt az összeget, hogy házakat és egyéb dolgokat építsen. Ő azonban nem jól használta fel az erre a célra kapott összeget. A király méltatlankodott a szolga lustasága miatt, aki egy szóval sem tudta igazolni magát. Megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit

és mindazt, amije volt, egészen addig, míg ki nem fizeti adósságát. De a szolga a király lába elé borult, és sírva kérte őt: ,,Engedj elmennem. Légy egy kis türelemmel még és én mindent megadok neked, amivel tartozom, az utolsó dénárig.'' A királyt meghatotta ez a nagy fájdalom -- jó király volt -- és nemcsak hogy beleegyezett ebbe, hanem elengedte neki az adósságot. Tudta ugyanis, hogy nemcsak gondatlansága miatt nem tudott fizetni, hanem beteg is volt.

Az alattvaló boldogan távozott. Amint azonban kiment, az úton találkozott egy másik alattvalóval. Ennek a szegény alattvalónak adott száz dénárt a tízezer talentumból, amit a királytól kapott. Mivel meggyőződött ura kegyéről, azt gondolta, most már minden szabad neki. Megragadta ezt a szegényt torkánál fogva és azt mondta: ,,Fizesd meg nekem azonnal, amivel tartozol!''' Hiába sírt az ember, meghajolva, hogy megcsókolja lábát, és nyögve: ,,Légy irgalmas irántam, aki oly szerencsétlen vagyok! Légy türelmes még egy kissé, és megfizetek neked

mindent, az utolsó fillérig.'' A kegyetlen szolga hívta a katonákat, és börtönbe vettette a szerencsétlent. Elhatározta, hogy szabadsága vagy élete árán megfizetteti vele adósságát. A dolgot megtudták a szerencsétlen barátai, és mind elszomorodtak miatta. Elmentek a királyhoz és urukhoz, és elmondták neki. Ő, miután megtudta a dolgot, megparancsolta, hogy vezessék eléje a kegyetlen

szolgát. Szigorúan ránézett és azt mondta: ,,Gonosz szolga! Én előzőleg segítettem rajtad, hogy irgalmassá válj, mert gazdaggá tettelek. Utána

segítettelek téged, elengedve adósságodat, mert annyira kértél, hogy legyek türelmes irántad. Te nem voltál irgalmas egy hozzád hasonló iránt, noha én oly irgalmas voltam irántad! Miért nem tettél úgy, amintén?'' És méltatlankodva átadta őt a börtönőröknek, hogy tartsák fogva mindaddig, míg mindent vissza nem fizetett, azt mondva: ,,Mivel nem voltál irgalmas valaki iránt, aki nagyon kevéssel tartozott neked, míg én, a király oly irgalmas voltam irántad, azért nem találsz irgalmat nálam!''

Így tesz majd Atyám is veletek, ha kegyetlenek lesztek testvéreitek iránt, ha ti, miután oly sokat kaptatok Istentől, bűnösebbek lesztek, mint egy hívő. Jegyezzétek meg, hogy ti mindenki másnál inkább kötelesek vagytok arra, hogy ne vétkezzetek. Emlékezzetek rá, hogy Isten nagy kincset adott át nektek, de számadást kér róla tőletek. Ne felejtsétek el, hogy senkinek sem kell nálatok jobban gyakorolnia a szeretetet és a megbocsátást. Ne legyetek olyan szolgák, akik sokat akarnak a maguk számára, és utána semmit sem adnak annak, aki tőlük kér. Amint ti tesztek, úgy tesznek majd veletek is. És nektek arról is számot kell majd adnotok, hogy jó vagy rossz példátok nyomán miként viselkednek mások. Ó! Ha igazán megszenteltek másokat, a legnagyobb dicsőségben részesültök majd az égben! De hasonlóképpen, ha bűnbe visztek másokat, vagy csupán lusták voltatok mások megszentelésében, akkor keményen bűnhődni fogtok.

Még egyszer mondom nektek: Ha közületek valaki nem akarja feláldozni magát küldetésének, menjen el. De ne mulassza el kötelességének teljesítését. És mondom, ne mulassza el kötelességét saját maga és mások formálásában. És értsen hozzá, hagy mindig Isten barátja legyen azáltal, hogy szívében megbocsát a gyengéknek. Ha ti mindnyájan értetek a megbocsátáshoz, akkor az Atyaisten is megbocsát nektek.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek