A hálátlan ló

Jézus Péter házának kertjében beszél az összegyűlt embereknek:
-- ... Biztos, hogy sokan közületek ezt gondolják. De nem így van. Az Úr jósága nem hiányzott népe iránt. Annak ellenére, hogy a nép ezerszer és tízezerszer hálátlan volt iránta. Halljátok ezt a példabeszédet. Ez segít majd megértésében.
Egy királynak volt sok, sok pompás lova az istállójában. De egyiküket különösen szerette. Gyönyörűséggel szemlélte, mielőtt még az övé lett volna. Utána, mikor megszerezte kiváltságos helyre helyezte, és elment hozzá, szeretettel nézte ezt a kedves lovát, s arról álmodozott, hogy királyságának csodájává teszi. És amikor a ló, fellázadva parancsai ellen, engedetlenné vált és más úrhoz menekült, fájdalmában és szigorúságában a büntetés után megígérte bocsánatát a lázadónak. És hűségesen ígéretéhez, jóllehet távolról szemmel tartotta kedveltjét, ajándékokat és gondozókat küldött neki, hogy azok emlékeztessék őt
erre. De a ló, jóllehet szenvedett az országból való távolléte miatt,nem volt állhatatos, mint királya, a szeretetben és nem akarta a teljes bocsánatot. Voltak jó vonásai, és voltak rosszak, de több volt a rossz, mint a jó. Mégis a király türelmes volt és mind korholásával, mind kedveskedésével igyekezett engedelmes barátjává tenni legkedvesebb lovát. Minél inkább telt az idő, az állat annál csökönyösebbé vált. Segítségül hívta királyát, sírt a más urak ostora miatt, de igazában nem akart a királyé lenni. Amikor kimerült, lehangolt volt,
sóhajtozott, nem azt mondta: ,,Az én hibám, hogy ilyen vagyok'', hanem királyát vádolta. Miután a király mindent megpróbált, az utolsó kísérletet tette vele. ,,Eddig -- mondta -- szolgáimat és barátaimat küldtem hozzá. Most saját fiamat küldöm el. Az ő szíve olyan, mint az enyém, és az én szeretetemmel beszél majd hozzá, simogatja, és ajándékokat ad neki, ahhoz hasonlóan, amint én tettem, de még kedvesebben, mert fiam kiválik a szeretetben.'' És elküldte fiát.
 

Ez a példabeszéd. Most mondjátok meg: úgy tűnik nektek, hogy ez a király szerette kedvelt állatját?
A nép egyöntetűen válaszolja:
-- Végtelenül szerette.
-- Panaszkodhatott-e az állat királyára mindama rossz miatt, amit azért szenvedett el, mert elhagyta őt?
-- Nem, nem panaszkodhatott -- válaszol a tömeg.
-- Válaszoljatok még erre: mit gondoltok, hogyan hallgat majd ez a ló a király fiára, aki eljött, hogy kiváltsa, meggyógyítsa, és visszavigye az örömök helyére?
-- Természetesen örömmel, hálával és szeretettel.
-- De ha a király fia azt mondja a lónak: ,,Azért jöttem, hogy ezt és ezt tegyem, de neked most jónak, engedelmesnek, készségesnek és hűségesnek kell lenned'' mit gondoltok, mit mond a ló?
-- Ó! Ez nem kérdéses! Azt mondja, hogy most, miután tudja mit jelent az, hogy valaki ki van zárva az országból, olyan akar lenni, mintha a király gyermeke lenne.
-- Akkor, szerintetek, mi a kötelessége ennek a lónak?
-- Az, hogy még jobb legyen, mint amire kérik, szeretetteljesebb, engedelmesebb, hogy megbocsássák rossz múltját, és hálából a kapott jókért.
-- És ha nem tenne így?
-- Akkor méltó lenne a halálra, mert rosszabb, mint egy vadállat.
-- Helyesen ítéltetek, barátaim. De tegyetek ti is úgy, amint szeretnétek, hogy a ló tegyen.

Ti, emberek, az ég Királyának, Istennek, az én Atyámnak és a ti Atyátoknak szeretett teremtményei vagytok. A próféták után Isten saját Fiát küldte el hozzátok. Kérve kérlek, a ti javatokra, mert úgy szeretlek titeket, ahogy csak egy Isten tud szeretni, az az Isten, aki bennem van, hogy véghezvigye a megváltás csodáját; legyetek legalább olyanok, amilyennek ítéltétek, hogy ennek a lónak kellene lennie. Jaj annak, aki ember létére az állatnál alacsonyabb színre alacsonyítja le magát! De ha lehetett mentség még azok számára, akik a jelen pillanatig vétkeztek -- mert sok idő telt el a Törvény-adás óta, és a világnak
nagyon sok pora rakódott rá -- többé már nincs mentség. Én azért jöttem, hogy Isten szavát hozzam el nektek. Az Emberfia az emberek között van, hogy visszavigye őket Istenhez. Kövessetek engem! Én vagyok az Út, Igazság és az Élet.
A szokásos zajongás a tömeg között.(Jézus ezután meggyógyít néhány beteget, alamizsnát oszt a szegényeknek, felfedi egy magát szegénynek tettető és alamizsnát kérő kapzsi bűnét, kiűzi az ördögöt egy gyermekből és egy felnőttből, és miután a tömeg szétoszlik, ezt mondja négy tanítványának, akik körülveszik Őt:)
-- Barátaim, igazán mondom nektek, hogy Izraelben lakást vett minden bűn és ördög. Nemcsak olyan megszállások vannak, amelyek elnémítják az ajkat, vagy arra ösztönöznek valakit, hogy állat módjára éljen és piszkos dolgokat egyék. Még sokkal számosabbak azok, akiknek szíve némul meg minden becsületesség és szeretet számára, és szívük telik meg tisztátalan bűnökkel. Ó! Atyám! -- Jézus kimerültnek látszik.
-- Fáradt vagy, Mester?
-- Nem fáradt, Jánosom. Hanem lehangolt a szívek állapota miatt, és mert kevés a javulás vágya. Én eljöttem... de az ember... az ember... Ó! Atyám!...
-- Mester, én szeretlek téged, mi mind szeretünk téged!...
-- Tudom. De oly kevesen vagytok... és az én vágyam, hogy üdvözítsem őket, oly nagy! Jézus átöleli Jánost, és fejét az ő feje fölött tartja. Szomorú.
Péter, András és Jakab körülötte szeretettel és szomorúan néznek rá.

Forrás: Valtorta Mária- Példabeszédek