Miatyánk

Nyilvános működésének második évében a húsvéti ünnepek után Jézus apostolaival, Marciammal, és endori Jánossal felmegy az Olajfák-hegyére. A kerióti Júdás nincs velük. Mikor felérnek, Jézus megáll, és azt mondja:
– Itt megállunk... Kedveseim, akik annyira kedvesek vagytok nekem, tanítványaim, és műveim folytatói a jövőben, jöjjetek közelembe! Egy napon, s nem is egyszer, azt mondtátok nekem: „Taníts meg minket úgy imádkozni, amint te imádkozol! Taníts minket, amint János tanította övéit, hogy mi, tanítványok ugyanazokkal a szavakkal imádkozhassunk, mint Mesterünk”. És én mindig azt válaszoltam: „Megteszem ezt, amikor látom, hogy elégségesen felkészültetek ahhoz, hogy az az ima ne üres emberi szó legyen, hanem igazi társalgás az
Atyával.” Eljutottunk ehhez. Rendelkeztek elég tudással ahhoz, hogy a szavak méltók legyenek az Istennel való beszédhez. És meg akarom tanítani nektek ezen az estén, a köztünk levő békében és szeretetben, Isten békéjében és szeretetében, mert engedelmeskedtünk a húsvéti parancsnak, igaz izraeliták módjára, és az isteni parancsnak, Isten és a felebarát szeretetét illetőleg.
Lelki előrehaladásotok érdekében meg akarlak tanítani titeket imádkozni a mai estén.

– Halljátok! Amikor imádkoztok, mondjátok: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te Országod a földre úgy, amint az égben van, legyen meg a te akaratod itt a földön, miképpen a mennyben. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Engedd el adósságunkat, amint mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak! Ne vígy minket a kísértésbe, hanem szabadítsd meg a Gonosztól!
Jézus feláll, hogy elmondja az imát. Mindnyájan utána mondják, figyelmesen,
megindulva.
– Nincs szükség másra, barátaim. Ezek a szavak, mint egy arany kör, magukban foglalják az ember minden szükséglete lelkét, testét és vérét illetőleg. Ezzel kéritek azt, ami hasznos ezek számára. Ha megteszitek azt, amit kértek, elnyeritek az örök életet. Olyan tökéletes ez az ima, hogy az eretnekségek hullámai a századok folyamán nem fogják megérinteni. A kereszténységet a Sátán fogaival darabokra szaggatja, és titokzatos testemnek sok része
leszakad, elkülönül, sejtekre oszlik a hiú vágy által, hogy tökéletes testet alkossanak maguknak, mint amilyen Krisztus titokzatos Teste lesz, azaz az, amelyben minden hívő egyesül az apostoli Egyházban, amely a világ végéig az egyetlen igazi Egyház lesz. De ezek a különvált sejtek meg lesznek fosztva az ajándékoktól, amelyeket én az Anya-Egyháznak fogok hagyni, hogy táplálja fiaimat. Mégis mindig keresztényeknek nevezik majd magukat, mivel tisztelik Krisztust, és tévedésükben is mindig visszaemlékeznek arra, hogy Krisztustól
származnak. Nos, ezek is ezt az egyetemes imádságot használják majd imaként. Jól jegyezzétek meg ezt! Elmélkedjetek róla állandóan! Alkalmazzátok cselekedeteitekre! Nincs másra szükség ahhoz, hogy szentekké legyetek. Ha valaki egyedül lenne, egy pogány helyen, templomok, könyvek nélkül, ebben az imában már rendelkezne mindazzal, amit megtudhat az elmélkedéshez. Ez az ima nyílt templommá tenné szívét. Biztos életszabállyal rendelkezne az
életszentséghez.

„Miatyánk”
Én őt „Atyának” hívom. Az Igének az Atyja, a Megtestesültnek az atyja. Azt akarom, hogy így hívjátok, mert egyesültök velem, ha megmaradtok bennem. Volt egy idő, amelyben az embernek arccal a földre kellett vetnie magát, és félve, remegve kellett sóhajtania: „Isten!” Aki nem hisz bennem és szavaimban, még ebben a bénító félelemben él... Figyeljétek meg a
Templomban. Nem Istent, hanem Istennek az emlékét is hármas függöny fedi el a hívek szeme elől. Az imádkozónak azt mondja a távolság és a függönyök által való elválasztás: „Te sár vagy! Ő a Fény! Te szenny vagy! Ő a Szent! Te rabszolga vagy! Ő a Király!”
De most!... Álljatok fel! Jöjjetek közelembe! Én vagyok az Örök Pap. Én megfoghatom kezeteket és azt mondhatom: „Jöjjetek!” Én elhúzhatom a függönyt és megnyithatom az általa elzárt helyet, kinyithatom az eddig zárt, megközelíthetetlen helyet. Be volt zárva? Miért? Igen, a Bűn zárta be. De most még inkább bezárja a megfélemlített emberek gondolkozásmódja. Miért van bezárva, ha Isten a Szeretet, ha Isten Atya? Én elvihetlek, nekem el kell vinnem, én el akarlak vinni titeket nem a porba, hanem az égbe. Azt akarom, hogy ne távol legyetek, hanem közel, nem rabszolgákként, hanem gyermekekként Isten
szívén. „Atya! Atya!” mondjátok! És ne fáradjatok bele mondásába. Nem tudjátok, hogy valahányszor ezt mondjátok, az ég ragyog az Isten örömétől? Ha nem mondanátok mást, csak ezt, de igazi szeretettel már Istennek kedves módon imádkoznátok. „Atya! Atyám!” mondják a kicsinyek atyjuknak. Az első szavak, amelyeket megtanulnak: „Anya, atya”. Ti Isten gyermekei vagytok. Én szültelek titeket a régi emberből, akik voltatok, és amit én leromboltam szeretetemmel, hogy megszülessék az új ember, a keresztény. Hívjátok azért a Legszentebb Atyát, aki az égben van, azokkal a szavakkal, amelyeket a kisdedek először
tanulnak meg.

„Szenteltessék meg a te neved!”
Ó, ez a név szentebb és kedvesebb minden másnál. A bűnös félelme megtanított titeket arra, hogy ezt a nevet egy más név alá rejtsétek. Nem, többé nem Adonai, nem többé! Ő Isten. Az Isten, aki végtelen szeretetében megteremtette az emberiséget. Ezentúl az emberiség az általam előkészített fürdőben megtisztult ajakkal az Ő nevén szólítja Őt. Ennek a Felfoghatatlannak igazi jelentését teljes bölcsességgel akkor fogja felfogni, amikor legjobb gyermekeiben egyesül Vele az emberiség, és felvételt nyer abba az Országba, amelynek megalapítására jöttem.

„Jöjjön el a te Országod a földön, miként a mennyben!”
Teljes erőtökből kívánjátok ennek eljövetelét! Öröm lenne a földön, ha eljönne Isten országa a szívekbe, a családokba, a polgártársakba, a nemzetekbe. Szenvedjetek, fáradozzatok, áldozzátok fel magatokat ezért az Országért. Legyen a föld egy tükör, amely visszatükrözi az egyesekben az ég életét. El fog jönni. Egy napon mindez eljön. Századokon és századokon keresztül megelőzik a könnyek, a vér, a tévedések, az üldöztetések azt a pillanatot, amelyben a föld birtokolni fogja Isten Országát. Egyházam titokzatos világítótornyának ragyogó fénye megtöri majd a ködöt. Az Egyház bárkáját nem fogják elmeríteni a hatalmas hullámok és megrendíthetetlen szirtként ellenáll majd minden
támadásnak, és magasra tartja a Világosságot, az én Világosságomat, Isten Világosságát. És akkor, mint egy csillag erős fellángolása, amely eljutott létezésének tökéletességére, szétesik, és Teremtőjének lábánál megszűnik létezése egy ragyogó lüktetésben. De el fog jönni. És utána lesz a tökéletes, boldog, örök ország a mennyben.

„Legyen meg a te akaratod a földön, mint az égben!”
Saját akaratunkat csak akkor tudjuk megsemmisíteni más valakinek akaratában, ha eljutottunk a tökéletes szeretetre az illető iránt. Saját akaratunkat csak akkor tudjuk megsemmisíteni Isten akaratában, amikor eljutottunk az isteni erények hősies gyakorlatára. Az égben, ahol minden hibátlan, Isten akaratát teljesítik. Ti, az ég gyermekei, tudjátok megtenni azt, amit az ég tesz.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk!”
Amikor az égben lesztek, csak Istennel táplálkoztok. A boldogság lesz ételetek. De itt még szükségetek van a kenyérre. És Isten gyermekei vagytok. Igazságos azért azt mondani:„Atya, adj nekünk kenyeret!” Attól féltek, hogy nem hallgat meg titeket? Ó, ne féljetek! Fontoljátok meg: Ha egyikteknek van egy barátja, és az észreveszi, hogy nincs kenyere ahhoz, hogy enni, adhasson egy másik barátjának, vagy szülőjének, aki éjjel a második őrváltás végén érkezik hozzá, elmegy ahhoz, és azt mondja neki: „Barátom, adj nekem három kenyeret, mert vendégem jött, és nem tudok enni adni neki!” Azt a választ hallhatja-e a
házból: „Ne zavarj engem, mert már bezártam az ajtót és az ablakszárnyakat, és gyermekeim mellettem alszanak. Nem kelhetek fel, hogy odaadjam neked, amit akarsz”? Nem. Ha ő egy igazi barátjához fordult, és erőlteti, megkapja, amit kér. Még talán akkor is megkapná, ha nem oly jó barátjához fordult volna. Megkapná erőltetése miatt, hogy ne zavarja tovább kérésével. Gyorsan adna neki annyit, amennyit akar. De ti, amikor az Atyához imádkoztok, nem egy földi baráthoz fordultok, hanem a Tökéletes Baráthoz, aki az égi Atya. Azért mondom nektek: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Valóban, aki kér, kap, aki keres, talál, aki zörget, annak ajtó nyílik. Az emberek fiai közül ki adna követ gyermekének, amikor az kenyeret kér? És ki adna kígyót a sült hal helyett? Bűnös lenne az az atya, aki így tenne saját
fiával. Már megmondtam, és elismétlem, hogy meggyőzzelek titeket a jóságról és a bizalomról. Amint tehát egyiktek józan ésszel nem adna egy skorpiót tojás helyett, Isten, aki sokkal jobb, megadja nektek, amit kértek! Mert Ő jó, míg ti, többé kevésbé gonoszok vagytok. Kérjetek azért alázatos és gyermeki szeretettel kenyeret az Atyától. „Engedd el adósságunkat, amint mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak!” Vannak anyagi és vannak lelki adósságok. És vannak erkölcsi adósságok is. Anyagi adósság a pénz vagy árú, amit kölcsön kaptunk és vissza kell adnunk. Erkölcsi adósság a megkárosított nagyrabecsülés, amit nem tettünk jóvá, és a szeretet, amelyet kívánnak tőlünk, de amit nem adtunk meg. És lelki adósság az engedelmesség Istennek, akitől sokat kívánunk, de akinek ugyancsak keveset adunk, és a szeretet iránta. Ő szeret minket, és nekünk
szeretnünk kell Őt, amint szeretnünk kell egy anyát, egy feleséget, gyermeket, akiktől az ember sokat kíván. Az önző szeretne kapni, de nem ad. De az önző ellentéte az égnek. Mindnyájunknak van adósságunk. Adósok vagyunk Istentől kezdve a rokonokig, ezektől a barátig, a baráttól a felebarátig, a felebaráttól a szolgáig és a rabszolgáig. Ezek mind teremtmények, mint mi vagyunk. Jaj annak, aki nem bocsát meg! Annak nem fognak megbocsátani. Isten, aki igazságos, nem tud megbocsátani az embernek, ha az ember nem bocsát meg a hozzá hasonlónak.

„Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól!”
Egy férfi, aki nem tartotta szükségesnek, hogy megossza velünk a húsvétot, megkérdezett engem körülbelül egy éve: „Hogyan? Te kérted, hogy ne érjen kísértés, és hogy segítséget kapj a kísértésben az ellen?” Csak mi ketten voltunk... és válaszoltam neki. Később négyen voltunk egy elhagyatott vidéken, és akkor is válaszoltam. De ez még nem volt elég, mert egy makacs szellemen rést kell ütni, lerombolva makacsságának rossz erődítményét. És azért
elmondom azt még egyszer, tízszer, százszor, addig, míg minden beteljesül. De ti, akik nem vagytok felvértezve a szerencsétlen tanok ellen, és a még
szerencsétlenebb szenvedélyek ellen, imádkozzatok így! Imádkozzatok alázatosan, hogy Isten akadályozza meg a kísértéseket! Ó, az alázatosság! Olyannak ismerni meg magát, amilyen! Önmagának lealacsonyítása nélkül, de megismerni önmagát. Azt mondani: „Eleshetek akkor is, ha nekem nem tűnik úgy, hogy ez megtörténhet, mert tökéletlenül ítélem meg saját magamat. Azért, Atyám, lehetőleg ments meg engem a kísértésektől, azáltal, hogy nagyon
közel tartasz magadhoz engem. Ne engedd meg a Gonosznak, hogy ártson nekem!” Mert, ne felejtsétek el, nem Isten kísért a rosszra, hanem a Gonosz kísért. Kérjétek az Atyát, hogy segítsen gyengeségetekben, hogy ne engedjetek a Gonosz kísértésének.

Forrás: Valtorta Mária-Evangélumok