A 72 tanítvány küldetése

Jézus a magdalai Mária kertjében beszél apostolaihoz és tanítványaihoz. Beszéde vége felé mondja:
– Azok, akikhez külön beszéltem ma reggel, holnaptól kezdve előttem mennek, és
hirdetnek engem a lakosságnak... Az aratás sok, és a munkások mindig kevesen lesznek a szükséget tekintve. Lesz azért munka mindnyájatok számára. És még nem is lesztek elegen. Azért, irigység nélkül, kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön mindig újabb munkásokat aratásába!
Menjetek! Én és az apostolok ezekben a napokban befejeztük kiképzéseteket
tennivalótokat illetőleg, megismételve azt, amit előzőleg mondtam, amikor a tizenkettőt küldöttem ki.

Az apostolokat előzőleg így oktatta Jézus:
– Ne menjetek a pogányok közé, és ne lépjetek be a szamaritánusok városaiba, hanem menjetek Izrael elveszett juhaihoz. Ezek között is sok tennivalótok lesz, mert igazán mondom nektek, hogy a tömeg, amelyet körülöttem láttok, csak egy századrészét képezi azoknak, akik Izraelben még várják a Messiást, és nem ismerik Őt, azt sem tudják, hogy él. Vigyétek el ezekhez a hitet és ismertessetek meg engem velük. Utatok közben hirdessétek: „Közel van az ég Országa!” Ez legyen beszédetek alapja. Erre építsétek egész prédikációtokat. Annyit
hallottatok engem beszélni az Országról! Nem kell mást tennetek, csak megismételnetek, amit én mondottam. De ahhoz, hogy az ember vonzódjék és meggyőződjék a lelki igazságokról, szüksége van az anyagi édességekre, mintha egy örök gyermek lenne, aki nem tanulja meg leckéjét, és nem sajátít el egy mesterséget, ha nem ad neki anyja édes tejet, vagy jutalmat a tanítója az iskolában vagy a mesterségben. Azért, hogy higgyenek nektek és keressetek titeket, megadom nektek a csodatevés ajándékát... Van valami, ami még több a csodatevésnél, és ami szintén meggyőzi a tömegeket, és még mélyebben és tartósabban: az életszentség. De ettől ti még távol álltok...
Menjetek tehát, meggyógyítva a betegeket, megtisztítva a leprásokat, feltámasztva a testileg vagy lelkileg halottakat, mert a test és a lélek egyaránt beteg, leprás, halott lehet. És értsetek ahhoz, hogy miként műveljetek csodákat: bűnbánó élettel, buzgó imával, őszinte vággyal, hogy megcsillogtassátok Isten hatalmát, mélységes alázatossággal, élő szeretettel, lángoló hittel, semmiféle nehézségek által meg nem rendített reménnyel. Igazán mondom nektek, hogy minden lehetséges annak, akiben ezek megvannak. Még az ördögök is
elmenekülnek az Úr Nevétől, amit kiejtetek, ha ennek birtokában vagytok. Ezt a hatalmat én és Atyátok adja nektek. Nem vehető meg ez semmi áron. Csak a mi akaratunk adja meg ezt nektek, és csak az igaz élet tartja fenn. De amint ingyen kaptátok, ti is ingyen adjátok másoknak, akik rászorulnak. Jaj nektek, ha lealacsonyítjátok Isten ajándékát, és erszényetek hizlalására használjátok fel. Nem a ti hatalmatok az, hanem Istené. Használjátok, de ne sajátítsátok ki, azt mondva: „Az enyém”. Amint kaptátok, úgy el is veszíthetitek... Az egyetlen gyümölcs, amit elfogadhattok azért, amit tesztek: a lelkek, akiket a csodával
megnyertek az Úrnak, és akiket az Úrnak kell adnotok. Íme a ti pénzetek! Nem más.

A másvilágon örültök majd kincseteknek. Menjetek pénz nélkül! Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se pénz ne legyen övetekben, sem útitáskátok ne legyen két vagy több ruhával és dupla szandállal, se vándorbotot, se fegyvert ne vigyetek! Mert apostoli útjaitok jelenleg rövidek lesznek, és minden szombat előestéjén visszatértek ide, és letehetitek átizzadt ruhátokat anélkül, hogy váltásra valót kellene vinnetek magatokkal. Nem kell vándorbot, mert könnyebb nélküle a járás, és a dombokon és síkságokon nincs szükség rá, mint a pusztában és a magas hegyekben. Fegyverekre sincs szükségetek. Ezek jók annak, aki nem ismeri a szent szegénységet, és az isteni bocsánatot. Nektek nincsenek kincseitek, amiket meg kellene védenetek a rablóktól. Egyetlen rablótól kell félnetek: a Sátántól. Azt pedig legyőzitek az állhatatossággal és az imával, kard és tőr nélkül. Bocsássatok meg annak, aki megbánt titeket!
Ha megfosztanának titeket köpenyetektől, adjátok oda ruhátokat is. Még ha meztelenek maradnátok is szelídségetek és a vagyontól való elszakadástok miatt, nem botránkoztatnátok meg az Úr angyalait, sem Isten végtelen Tisztaságát, mert szeretetetek aranyba öltöztetné meztelen testeteket, és szelídségetek díszes övül szolgálna, és azzal, hogy megbocsátotok a rablónak, királyi köpenyt és koronát nyernétek. Azért jobban lennétek felöltözve, mint egy
király. És nem romlandó anyaggal, hanem romlatlannal.

Ne aggódjatok táplálékotok miatt. Mindig lesz annyi, amennyi megfelelő helyzeteteknek és munkátoknak, mert a munkás méltó a táplálékára, amit neki visznek. Mindig. És ha az emberek nem gondoskodnának rólatok, Isten gondoskodna munkásairól. Már megmutattam nektek, hogy az élet fenntartásához és a prédikáláshoz nem szükséges, hogy gyomrotok tele legyen a lenyelt ételekkel. Ez a tisztátlan állatoknak szolgál, amelyek küldetése az, hogy
meghízzanak, és leölve hizlalják az embereket. Nektek azonban csak lelkileg kell
meghíznotok, és másokat is csak így kell meghizlalnotok a bölcsesség eledelével. És a Bölcsesség megvilágosítja az értelmet, amelyet a mértéktelen lakmározás nem tesz eltompulttá. Megvilágosítja a szívet, amely természetfeletti dolgokkal táplálkozik. Ti sose voltatok olyan ékesszólóak, mint a hegyen való visszavonulás után. Akkor csak annyit ettetek, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy meg ne haljatok. Mégis a visszavonulás végén oly erősek és vidámak voltatok, mint soha máskor. Talán nem így volt? Amikor beléptek egy városba vagy helyre, érdeklődjetek, hogy ki érdemes befogadásotokra. Nem azért, mert Simon, vagy Júdás, vagy Bertalan, vagy Jakab, vagy János és így tovább vagytok, hanem azért mert az Úr küldöttei vagytok. Még ha azelőtt söpredékek, gyilkosok, rablók, vámosok lettetek is volna, most bűnbánók vagytok és az én
szolgálatomban, és tiszteletet érdemeltek, mert az én küldötteim vagytok. Még többet mondok. Azt mondom: Jaj nektek, ha látszólag vagytok csak küldötteim, bensőtökben azonban undorítóak és olyanok vagytok, mintha az ördög bújt volna belétek! Jaj nektek! Még a pokol is kevés ahhoz képest, amit csalásotokkal érdemeltek. De ha ugyanakkor, amikor nyilvánvalóan Isten küldöttei vagytok, titokban söpredékek, vámosok, rablók, gyilkosok lennétek, vagy csak gyanakodnának erre az emberek, akkor is megbecsülésben és tiszteletben
kellene részesíteniük titeket, mert az én küldötteim vagytok. Az embernek nem az eszközt kell néznie, hanem a küldöttet és a célt, Istent és az Ő művét kell látniuk a gyakran hitvány eszközön túl. Csak súlyos bűn esetén, amely sérti a hitet a szívekben, vágom le én jelenleg, és utódaim a jövőben a romlott tagot. Mert nem szabad, hogy egy ördögi pap miatt elvesszenek a hívő lelkek! Sose lesz megengedett, hogy elrejtsék az apostoli testület sebeit, és megengedjék, hogy azok tovább éljenek az elüszkösödött testben, amely elriasztja az embereket undorító látványával és megmérgezi őket ördögi bűzével. Tehát tudakozódjatok, melyik a legjobb életet élő család, ahol a nők visszavonultak és a szokások tiszták. Oda térjetek be, és maradjatok ott addig, míg el nem mentek arról a helyről. Ne utánozzátok a here méheket, amelyek miután kiszívtak egy virágot, elmennek egy másikra, amely még táplálóbb. Ti maradjatok ott, ahol vagytok, akár jó az ágy és bőséges az asztal, akár alacsonysorsú a család, s csak erényekben gazdag. Sose keressétek a „jobbat” a test számára, amely elpusztul. Sőt, adjátok neki mindig a rosszabbat, és őrizzétek meg a lélek minden jogát. És amikor lehet, részesítsétek előnyben a szegényeket, és tartózkodjatok náluk.
Tegyétek ezt azért, hogy ne alázzátok meg őket, s azért, mert ez rám emlékeztet titeket, aki szegény vagyok és maradok, és dicsekszem szegénységemmel. De tegyétek azért is, mert a szegények gyakran jobbak, mint a gazdagok. Mindig találtok igazakat a szegények között, de ritkán találtok olyan gazdagot, aki nem igazságtalan. Azért nem mentegethetitek magatokat azzal, hogy „Csak a gazdagok között találtam jókat”, hogy ezzel igazoljátok jólét utáni esztelen vágyakozásotokat. Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek az én üdvözlésemmel, amely a legkedvesebb. Mondjátok: „Béke veletek! Béke legyen ebben a házban, vagy: Jöjjön el a béke ebbe a házba!” Valóban ti, Jézus és a Jó Hír küldöttei magatokkal viszitek a békét, és amikor elérkeztek egy helyre, a béke is eljön oda. Ha a ház méltó a békére, az eljön oda, és megmarad benne. Ha nem méltó, visszatér hozzátok. Ti azonban törekedjetek békésnek lenni, hogy Isten Atyátok legyen. Egy atya mindig segít. És ti, Isten segítségével megtesztek mindent, és mindent jól tesztek. Lehetséges az is, és biztosan megtörténik, hogy lesz olyan város vagy ház, ahol nem fogadnak be titeket, és nem akarják meghallgatni beszédeteket. Kivetnek, vagy kinevetnek
titeket, vagy még köveket is dobálnak rátok, mint kellemetlen prófétákra. Ilyen helyen még nagyobb szükség van arra, hogy békések, alázatosak, szelídek legyetek, és ez szokásotokká váljék. Egyébként elönt titeket a harag, és ti bűnt követtek el, megbotránkoztatva azokat, akiket meg kell térítenetek, és növelve hitetlenségüket. Míg ha békésen fogadjátok a sérelmet, hogy kidobnak, kigúnyolnak, üldöznek titeket, a legszebb prédikálással térítetek: az
igazi erények csendes szavával.

 Egy napon majd visszatérnek ellenségeitek utatokra, és azt mondják nektek: „Kerestünk titeket, mert viselkedésmódotok meggyőzött minket annak
igazságáról, amit hirdettetek. Bocsássatok meg nekünk, és fogadjatok el tanítványaitoknak! Mert mi nem ismertünk titeket, de most tudjuk, hogy szentek vagytok. Ha pedig szentek vagytok, egy szent küldötteinek kell lennetek, és most hiszünk Benne.” De amikor kimentek abból a városból, vagy házból, ahová nem fogadtak be titeket, rázzátok le még a port is, azaz annak a helynek kevélységét és keményszívűségét szandálotokról, hogy az ne tapadjon még talpatokhoz sem. Igazán mondom nektek: „Az ítélet napján Szodoma és Gomorra nem részesül majd oly kemény ítéletben, mint ez a város.”
Íme: Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. Mert ti tudjátok, hogy a világ rosszabbul bánik velem, mint a farkasok a juhokkal, velem, aki a Krisztus vagyok. Én meg tudom védeni magamat hatalmammal, és meg is teszem azt addig, amíg nincs itt a világ ideiglenes győzelmének az órája. De ti nem rendelkeztek ezzel a hatalommal, és nektek nagyobb óvatosságra és egyszerűségre van szükségetek. Azért jelenleg igyekezzetek gondosan elkerülni a börtönöket és megvesszőztetéseket. Igazán mondom nektek, fogadkozásotok
ellenére, hogy véreteket is készek vagytok ontani értem, jelenleg nem vagytok képesek még arra sem, hogy elviseljetek egy gúnyos vagy haragos pillantást. Később majd eljön az idő, amikor erősek lesztek, mint a hősök, mindenfajta üldöztetéssel szemben. Még a hősöknél is erősebbek, a világ által felfoghatatlan hősiességgel, amit nem tudnak megmagyarázni, és „esztelenségnek” neveznek majd. Nem, nem esztelenség lesz az! Azonosulás lesz az, az Istenemberrel az emberi szeretet ereje által, és meg tudjátok majd tenni azt, amit én előzőleg
megtettem. Ahhoz, hogy megértsék ezt a hősiességet, földöntúli síkon kell azt látni, tanulmányozni és megítélni. Mert az természetfeletti dolog, amely minden emberi korlátozást felülmúl. Királyok, a szellem királyai lesznek hőseim, örök királyok és hősök...

Egy csendes októberi estén visszatért a 72 tanítvány három pásztorral: Illéssel, Józseffel és Lévivel együtt. Fáradtak, porosak, de mily boldogok! Boldog a három pásztor, hogy most már szabadon szolgálhatják a Mestert. Boldogok azért is, hogy oly sok év után egy ideig egyesülhettek társaikkal. Boldog a 72 tanítvány is, mert jól teljesítette első küldetését. Arcuk ragyog a boldogságtól a lámpafényben. A Jézust segítő asszonyok vacsorát készítenek nekik. Velük van Mária és Marciam is. Vacsora után Jézus az olajfaerdő felé megy, és a tanítványok követik Őt. Miután közösen imádkoztak, részletesebben beszámolnak Jézusnak munkájukról. Csodálkozva és boldogan mondják:
– Tudod, Mester, hogy nemcsak a betegek, hanem az ördögök is alá vannak vetne Neved hatalmának? Mi, mi, szegény emberek, csak azért, mert Te küldöttél minket, meg tudtuk szabadítani az embert egy ördög rettenetes hatalmától!... – és esetről esetre elbeszélik, mi történt itt és ott. Csak egyről mondják:
– Szülei, vagyis helyesebben anyja és a szomszédok hozták őt oda erőszakkal. De az ördög kinevetett minket, azt mondva: „Visszatértem ide saját akaratából, miután a Názáreti Jézus kiűzött innen, és többé nem hagyom el, mert ő jobban szeret engem, mint a ti Mestereteket, és ismét felkeresett”. És fékezhetetlen erővel kiragadta az embert annak kezéből, aki tartotta, és ledobta egy szakadékba. Mi odafutottunk, hogy lássuk, összezúzódott-e. Dehogyis! Úgy futott, mint egy fiatal gazella, káromkodva oly módon, hogy az nem evilági volt... Mi szántuk az anyát... De ő! De ő! Ó, erre képes az ördög?
– Erre, és még többre – mondja szomorúan Jézus.
– Talán ha te ott lettél volna...
– Nem. Én megmondtam neki: „Menj, és ne ess vissza bűnödbe!” Ő vissza akart esni. Tudta, hogy rosszat akar, és mégis akarta. El van veszve. Ez a megszállás más, mint első megszállása volt, amikor még nem ismerte annak mibenlétét. Most már tudja, mit tesz, amikor ismét eladja magát az ördögnek. De ne beszéljetek róla! Ő egy levágott tag, reménytelen. Szándékosan a Gonoszé. Dicsérjük inkább az Urat a győzelmekért, amelyeket nektek adott. Én ismerem a bűnös nevét, és ismerem a megmentettek nevét. Láttam a Sátánt leesni az égből, mint egy villámot, a ti érdemeitek által, amelyeket egyesítettetek az én nevemmel. Mert én láttam a ti áldozataitokat, imáitokat, szereteteteket is, amellyel megközelítettétek a szerencsétleneket, hogy azt tegyétek, amit mondtam nektek. Isten szeretetéből tettétek, és Isten megáldott titeket. Mások is meg fogják tenni azt, amit ti tettetek, de szeretet nélkül teszik. És nem érnek el megtéréseket... De ne azért örvendjetek, mert legyőztétek a szellemeket, hanem azért örvendjetek, mert nevetek be van írva az égbe. Ne töröljétek soha ki onnan...

Forrás: Valtorta Mária-Evangéliumok